Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-14 / 58. szám

”1» 1927. május 14. Komáromi Lapok hitel nagyságát. Ezeket az adatokat csak az igazgatóság kapja kézhez, amely a vevőnek néhány napon belül igazolja rendelését. A Moravia Rt. reméli, hogy ezzel a rendszerrel lehetővé teszi a középosztálynak, hogy viszonyainak megfelelően felszerelhesse magát és így természetesen a vevőkörének ki­bővítését várja. — Eljegyzés: Dr. Csukás István Komárom sz. kir. város főjegyzője, néhai dr. Csukás István közkórházi főorvos fia, eljegyezte Bangó Panni urhölgyet Miskolcon. — Esküvő: Ghyczi, Assakürthi és Ablánckürthi Ghyczy Jenő m. kir kö­­vetségi titkár, néhai Ghyczy Dénes Komárom vármegye alispánjának és G­undani Strada Gizella fia május 18-án­­ tartja esküvőjét Járdánházi és Berenczei Kováts Dórával, Kováts Miklós cs. és kir. kamarás és Streicher Berta leányá­val Budapesten, a piariasta rendház kápolnájában.­­ A főgimnázium dákünnepélye. A jövő vasárnap délután a Kultúrpa­lotában megtartandó diákünnepély iránt igen nagy az érdeklődés. Az ünnepély során a főgimnázium legjobb szavaiói, énekesei, muzsikusai mutatkoznak be. Az ünnepélyt Borka Géza dr. tanár rendezi, aki garancia arra, hogy az nívósan fog lefolyni és a közönség kitünően fog szórakozni. Jegyekről ajánlatos előre gondoskodni. — Énekes mise május utolsó vasár­napján. A főgimnázium egyházi énekkara május utolsó vasárnapján fellép a Sz. András templomában karénekekkel, melyeket Pataky Maurus regensdhori tanit be. * 8 Minden gy­ógyszertárban drogériában és pa­rfumeriában kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „VÖRÖS RÁK“ GYÓGYSZERTÁR Bratislava—Pozsony. Alapítva: 1312. — Tanfelügyelői látogatás a községi elemi iskolában. J<zo Márton állami tanfelügyelő ez évben április 22. és május 8. között tartotta ellenőrző láto­gatását a községi elemi iskolában. Ez évben a fiúiskolával foglalkozott be­hatóbban, ámbár azért a leányiskolában is hosszasabban időzött. Külön időt szánt az írásbeli dolgozatok, rajzok, agyagmunkák, famunkák, általában a flájdoktatás eredményének és a női kézimunkák megtekintésére. A látoga­tását befejező értekezleten a tapasztaltak fölött való megedésének adott kifejezést.­­ A Kamocsai Önkéntes Tűzoltó Egylet műkedvelő csoportja május hó 8 án másodszor játszotta le Szigeti­t. „Csizmadia mint kisértet“ című 4 fel­­vonásos szép és gazdag színművét. Az egylet műkedvelő csoportja már sok színdarabot játszott mindig talpraesett sikerrel, ezzel a legutóbbival azonban bámulatos ügyességével, a darab teljes átérzésével, kifogástalan technikájával jogosan kiérdemelte a kamocsaiak elis­merését és háláját. A szereplők kivétel nélkül úgy a húsvéthétfői, mint a mos­tani másodszori előadáson élethűen, tiszta tudással adták elő a jól megvá­lasztott és a közélet megannyi külön­böző jellemét markánsan bemutató szín­darabot. Az egylet parancsnoksága és a műkedvelők fáradozása és áldozat­­készsége megérdemelt viszhangra talált, aminek legszebb tanúbizonysága, hogy mindkét előadáson zsúfolásig megtelt a színházterem lelkes vidéki és hely­beli közönséggel. — Javítják a plébánia épületét. A város, mint kegyur, javíttatja plébánia hivatal ősi, az időjárás viszontagságai­tól megviselt épületét. A plébániát ezelőtt öt évvel tatarozták, ugy tehát ráfért egy kis renoválás. — A kat. adófelszólamlási bizottság ülése. A katolikus autonóm egyházköz­ség adófelszólamlási bizottsága ma, szombaton délután 4 órakor a Majláth iskola tornatermében ülést tart. Ugyanitt ülésezik egy órával később az egyházi pénzügyi bizottság is. — Elhunyt művésznő. A magyar szí­nészetet gyász érte, halottja van. Zöldi Vilma neves magyar színésznő hunyt el Budapesten, egyik szanatóriumban. Zöldi Vilmát, a kiváló drámai művész­nőt jól ismerte és szerette a komáromi színházba járó közönség is. Akkor járt nálunk és akkor lépett fel többször a kultúrpalota színpadán és ragadta el igazi művészetével a közönséget, ami­kor Földessy Sándor színtársulata má­sodízben tartott itt szezont és amikor Oláh Gyula, a népszerű énekes is tagja volt a társulatnak. Oláh Gyula e szezon alatt vette nőül a társulat jeles drámai hősnőjét Zöldi Elzát itt Komáromban, a most elhunyt Zöldi Vilma nővérét. Az új házasok meglátogatására jött el Zöldi Vilma Komáromba és pár hetet töltött itt. Ittartózkodása alatt többször fellépett, mint vendég. A közönséget első fellépésére meghódította. Zöldi Vilma leánya volt a népszerű komikus­nak és humoristának, a nemrég el­hunyt Zöldi Mártonnak, aki a magyar színészéletből sok sok jelenetet, esetet megörökített sűrűen megjelent tárcáiban. Az elhunyt művésznő édes­anyja Al­­szeghy Hona is neves magyar énekesnő volt. Az elhunyt művésznő édes­anyjá­nak a testvérei: Alszeghy Kálmán, a budapesti m. kir. Operaház nyugalma­zott főrendezője, Császárné, Alszeghy Irma, a budapesti Nemzeti Színház örökös tagja és Alszeghy Béla huszár­ezredes, aki már meghalt. Az elhunyt­nak másik nővére, Tilda szintén neves énekesnő volt, de amikor férjhez ment, megvált a színpadtól. Zöldi Vilmát is­merte a komáromi közönségen kívül a pozsonyi közönség is. Legszebb sike­reit Budapesten, Szegeden és Kassán aratta. Temetése nagy részvét mellett a pócsmegyer—leány falusi temetőben ment végbe. — Baby kelengye, Terra áruk, gyer­mekkocsikban legnagyobb választék Elbertnél. — A somorjai ifjúság szinielőadása a Legényegyletben. Holnap vasárnap ér­kezik Komáromba a somorjaiak tanonc­­egyesület ifjúsága, hogy tanulmányi ki­rándulás keretében megtekintsék váro­sunk nevezetességeit. — Fél tiz órakor érkezve d. e. megnézik a város múzeu­mát, d. u. a város ipari kikötői és egyéb nevezetességeit Este pedig a Legény­egyletben 8 órai kezdettel színre hozzák Farkas István párkányi polg. isk. tanító „Sári te“ c. 3 felv. iig magyaros nép­­szinmüvét. — Komárom társadalma, köztük az ált. ipartársulat is melegen támogatja a bátran élni és tanulni akaró ifjúságot s igy bizonyára kedves emlé­ket hagyva vissza Komáromba, maguk is kedves emlékkel fognak távozni ősi városunkból. — Az előadásra jegyek kaph­atók özv. Apagyi Aladárné dohány­tőzsdéjében Jókai-utca 3 sz. alatt s este 7 órától a Legényegyletben 8, 6, 4, 3, 2, 1, K-ás­árban. — A ront. kat. autonom egyházközség közgyűlése. A komáromi r. kat. auto­nom egyházközség május 22-én d­e. 11 órakor a Majláth-iskola dísztermében tartja rendes közgyűlését az alábbi napi­renddel: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jelentés az egyházközség 1926. évi tevékeny­ségéről. 3 Az egyházközség 1926 évi zárószámadása 4. Az 1927. évi költség­­vetés. 5. Az egyházközség tisztikará­nak, iskolaszékének, képviseletének és bizottságainak megalakítása az 1927— 1929. évekre. 6. A tervezőbizottság jelentése. 7. Esetleges indítványok, melyek a közgyűlést megelőzőleg há­rom nappal nyújtandók be az egyház­­község elnökségénél.­­ Elütötte a vonat. A Komárom­ból Pozsonyba menő vonat a na­pokban Nemesabony és Dióspatony között a sínek mellett ballagó Ko­vács Antalné 60 éves nemesabonyi öreg­asszonyt elütötte. A nagyot­halló öregasszony nem vette észre a vonat közeledését. Az öreg as­­­szonynak azonban nagy szerencséje volt a szerencsétlenségben, mert mindössze csak az történt, hogy az ütés következtében lesodródott a az árokba és az ijedtségen és kisebb karcoláson kívül egyéb baja nem történt. — Tűz az állomáson. Az egyik éjjel smeretlen okból kigyulladt a diós­­patonyi vasútállomáson levő hatal­­­mas szénatelep, amely hamarosan elégett. • — Vízi cserkészet. A komáromi Jókai cserkészcsapat ajándékozás és vétel út­ján két uj csónakhoz jutott, melyek a cserkészeknek az egészséges vizisport gyakorlására rendelkezésre állanak. A csónakokat azok a cserkészek használ­hatják, akik az úszásban gyakorlatot szereztek. — Csikó rúgás, mely halállal végző­­­dik. Veres Pál 18 éves szolgalegény a vágfarkasdi határban szántogatott. Az ebéd ideje alatt kifogta lovait és enni adott nekik. Amint a lovak mellett fut­kosó kis csikó észrevette az abrakolást, sebesen közeledett a kocsi felé. A le­gény helyére akarta terelni a csikót, de a kis szeleburdi hatalmas rúgással fizetett érte, amely a gyomor tájékán bélrepedést okozott. A szerencsétlen fiatalembert azonnal az érsekújvári kór­házba szállították, ahol megoperálták. De a műtét már nem segített rajta és pár napi kínlódás után kiszenvedett. 7. oddal Irodalom. Kersék János emlékezete. 1889-1927. Irta és elmondotta Boross Kálmán, Kamocsán­y Kersék Jánosnak 1827. évi április 24-én tar­tott emlékünnepélyén. Ha jól emlékszem, mindössze négy­szer találkoztam Kersék Jánossal ref. egyházhatósági gyűléseken. Alig volt még ember, aki reám mind­járt az első beszélgetésünk alkalmával olyan rokonszenves lett volna s olyan maradandó emlékű hatást gyakorolt volna, mint ő. Már második találkozásunkkor szoros­­ barátságra léptünk, örült annak, hogy ő három évvel fiatalabb mint én és ezen a címen bátyámnak szólított. A szerény igénytelenségnek igazán példányképe volt. Külsejéből, beszéd­módjából, emberi hiúságtól teljesen mentes magatartásából senki sem gon­dolhatta, hogy egy kis könyvtárra való tanulságosnál­ tanulságosabb újságcik­ket, értekezést, szebbnél-szebb költe­ményt megirt és több kötet verset, kisebb és nagyobb színművet közre bocsájtott. Mint egy igazi hegedűművész, ad játszi könnyedséggel csalja ki a hu­rokból a kesergető, lelkesítő, ábrán­dozó és felvidító nótákat, úgy ő Istentől nyert rendkívüli tehetségével korlátlan ura volt a magyar költészetnek. Kersék János 1869 julius 12-én szü­letett Léván. Kora gyermekségében éreznie kellett az élet terhét, mert sze­gény sorsban levő édes atyja elhalt és özvegy édes anyjának szeretetteljes gondját neki kellett pótolnia már tanuló éveiben. De miként igen sok jelesnek a küz­delmes tanulóévek ösztönzésül szol­gálnak a nagyra, nemesre törekedésre, úgy nála is Istennek bölcsessége alkal­mat adott arra, hogy lankadatlan szor­galmával már ifjú korában alapvető munkát végezzen jövőjére. Tudatára ébredt már budapesti egye­temi hallgató korában, hogy neki Isten rendeléséből kenyérkereső foglalkozása mellett a magyar nép apostolának kell lennie. Mintha csak megérezte volna előre, hogy nemzetére milyen sors vár, ügyvédi, doktori vizsgái után visszatért felvidéki szülővárosába, Lávára. A természeti szépségekben gazdagon megáldott Garamvölgy felé tárogatózia: „A lévai várromon.“ »Mint kőszobor állok a hegygerinc ormán, A bujdosók nyomát keresem mogorván És az őrtüzet, mely régen kialudt.* »Sajgó derekamat kiegyenesítem, Zsibbadt akaratom hinni kényszerítem Virrasztók az ormon a nagy éjbe kint! Mig nem szól a hajnalt ébresztő kakasszó, Csüggedt magyar szívben életet vinarzó; Hogy valakik voltunk és leszünk megint.* Kersék J most történelmi tudáson ki­fejlődött magyar bánata képzeletben gyakran elvezette a Rákóczi és Kosautn szabadságharcok eseményeihez és köl­tői elragadtatásában Vak Bottyánnak, Dobó, Koháry, Ocskay, Petőfi, Tompa, Damjanics stb szellemeivel társalkodó . Rendkívüli hálás gyermeki ragaszko­dással viseltetett szülővárosához és eb­ből magyarázható, hogy sós költemé­nyében foglalkozik vele. „Ocskay Szere­nádja“ címü versében is a Rákóczi korban szerepelteti kedves szülőföldjét. »Léva város álmát esti szellő vádi.. . Az ó temetőben vak Bottyán cselédi . . . A muzsikaszóra mind előkerül, Körülállták némán a Tiszáét házit, Szerelmes Ocskayt kocogva vigyázzák. Büszke bánatában busán elmerül.* A legújabb időben alig volt a költők között, aki a magyar nemzet végzetszerfi szomorú sorsát olyan világosan, olyan szivhezszóló mély bánattal tudta volna versbe foglalni, mint Kersék János. Tudatában volt erejének és a nehéz viszonyok között isteni küldetésének, ezért hiúságtól mentes önérzettel nevezte magát öreg hegedősnek. Legutóbb kiadott Templomcsend című verskötetének beköszöntő versében ezt írja: »Mit keresel itt még öreg hegedős ? Bánatos a lelked, homlokod redős, Szemed a borongó könnytől öntözött Mit keresel itt a vigadók között?« S míg a magyar lélek bujdos valahol, A magyar Olympon idegen dalol, Rakott asztaloknál céda nép mulat, A magyar szó torán báli hangulat. Sírj vén hegedősöm, sírva menj tovább, Eltűnt a pusztáról a szép délibáb, Kint a gémes kútnál nincs legény s leány. Félve gubbaszt minden magyar csalogány. Kersék János nem tartozott a mai dekadens, nyugotias irányt követő vers­­írók közé, akik nyakló nélkül vágtatnak sánta pegazusukon és szeretnének min­dent eltiporni, ami korlátozza az ő költői szabadságukat, akik az érthetet­­lenségig mennek zabolátlan külsejű gondolatszegény verselésükben. Kersék nem volt reklám­költő, nem tartott művészestélyeket, amint néhány verse elkészült. Ő csendben, biztos úton haladt. Őserdőben nem m­aga csapott gyalogösvényen, hanem Tinódi Sebes­tyén, Gyöngyösi István, Csokonai Mihály, Arany János, Tompa, Petőfi jól kikö­vezett, széles országú­ton haladt, a ma­gyar népköltészetnek volt Istentől ihletett fáradhatatlan buzgó munkása. Ezért előbb említett költeményében mintha maga magát biztatná a teveteg irányba sodort magyar költészettel szemben, hogy álljon ki bátran a küz­delem terére: »Öreg hegedősöm, én mondom neked, Hars­og­jon fel újra magyar éneked; Állj az orgiába, a mérték betelt, Magyar szó varázsát ellenük emeld, j Lüktessen a szived, harsogjon a szavad,­­ megjön a banda, bújjon mint a vad, Jőjjön vissza minden régi, szép, nemes. Miért a magyarnak élni érdemes. * * * Kersék János nemcsak a magyar nép­lélek bánatának, nemcsak az elmúlt századok dicsőségének, hanem a lüktető keleti vér pajzán jókedvének és ősi humorának is hivatott dalnoka volt. Lírai költeményei bizonyítják, hogy a zene és ének terén is otthonos volt. E ső verskötetét már mint a fővárosi lapokból jól ismert, kiforrott agyú és szívű költő 1911-ben Budapesten Rá­kod Jenő buzdítására adta ki. Ebben a vaskos 300 oldalas kötetben, melynek H­gedős Énekek a címe, van közel 1uO db. lírai költemény. Muzsikaszó­­mellett a címmel, melynek minden da­­r­bja színre maga kínálkozik a zene­szerző kottájára. Köztük több, mint pl d. az: „Ezüsttükrös kávéházba, üldő«* g lek elmélázva“ kezdetű a magyar nép aozö­t országszerte el van terjedve. A népdal költő végzete, hogy dalát énekli­k, muzsikálják mindenfele, de az éneklő, vagy muzsikus nem tudja a szer­ő nevet. Szülővárosához való vonzódását bizo­­nyi­­ i, mikor egyik versét igy kezdi: »Elhagytam, elhagytam azt a kicsi várost, He. fjedig szívesen vissza mennék már most. M gf­ iradt kezemből a tollat letenném, Ülnek a szekérre, kimennék a rétre, Azt a kicsi földet szántogatnám, vetném. Mi is gyengéd gyermeki szeretetről ta­nuskodik ez a katona dala: •Rossz dolga van, hajh a szegény bakának, Maga veti meg az ágyat magának; szál­nazsák a szegény baka párnája, Minden este sírva fekszik reaja. É­des anyám beh más volt ez te nálad, M­ásként tudtad te megvetni az ágyat, A te áldott két kezednek nincs mása, Legyen is rajt’ a jó Isten áldása. E­ső kötet verse után, hogy milyen ism­­rés lett a budapesti könyvpiacon K 'sé­y János neve, legjobban bizo­­n­y it­t az, hogy két év múlva, vagyis 1913 ban ugyanaz a kiadó egyszerre hé hö et versét adta ki. Az egyiknek ciné: Muzsikálnak, a másiké: Arany­­erdőből kifelé.

Next