Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-08-09 / 95. szám

negyvennyolcadik évfolyam. 95. szám Kedd, 1937. augusztus 9 815(betéti ár caehistorák értékben: Vtlyben és vidékre postai szétküldéssel: *féls­évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 Kt. « yes szám ára 1­80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B­ARANY­A­Y JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-o. Megjelenik hetenkint háromszor­ kedden, csütörtökön és szombaton. Komárom, — aug. 8. Képviselőink és szenátoraink számtalanszor hangoztatták a nem­zetgyűlésben, hogy a kisebbségi kö­vetelések minimumához tartozik a csehszlovák kormány olyan kül­politikája, hogy azzal a nemzettel, amelyhez tartozunk, barátságban él­jen. Ugyanezt a posztulátumot ál­lította fel a magyar nemzeti párt is aktivista politikája egyik alap­vető pillérének, amikor a kormán­­nyal annak a támogatása iránt tárgyalásokba bocsátkozott. Tudott dolog, hogy ezek a tárgyalások a végtelenségig húzódtak és Hodzsa, aki ezeket a kormány megbízásá­ból vezette, tulajdonképen soha sem is akart komolyan tárgyalni erről az alapvető békefeltételről. Aktualitást ad az elmondottak­nak az, hogy a csehszlovák-ma­gyar kereskedelmi szerződés a mai napon lép életbe. Nyolcadtól esz­tendőnek kellett elmúlnia, amíg a csehszlovák köztársaság külügyi kormánya végre meggondolta ma­gát, hogy kereskedelmi szerződést kössön azzal a szomszédjával, amely­nek mezőgazdaságára a legközvet­lenebbül van ráutalva, de rá van utalva mint iparcikkeinek a leg­főbb fogyasztójára is. Ez vet vilá­got arra a mentalitásra, amely el­tölti a cseh kormányköröket Ma­gyarországgal szemben: ebben az egyben azután megegyezik a két rivális is, Benes, a köztársaság örökös külügyminisztere és Hodzsa, az állandó külügyminiszter-jelölt. Lehet-e kívánni és elvárni az ide bekebelezett magyar nemzeti kisebbségtől, hogy ossza azt a po­litikát, amely a magyar állammal szemben állandóan bizalmatlan és annak kilenc év alatt a legtöbb politikai nehézségeket okozta Génf­ben? Csak a magyar szanálási köl­csön tervezet elgáncsolására hivat­kozunk, amely Benesnek sehogy sem sikerült, mert azt az angol és amerikai pénzpiacok akkoriban egy óra alatt többszörösen túljegyezték. A népszövetség tanácsülésein és bizottságaiban valóságos párviada­lok folytak éveken keresztül Benes és a magyar kormány megbízottai között. Jellemző a mértékadó politikai körökben uralkodó felfogásra, hogy a nemzetünkhöz és fajunk­hoz való ragaszkodást, azt a tö­rekvésünket, hogy mi nem aka­runk elszakadni attól a kultúrától, amelyben születtünk és nevelked­tünk, botorul m­indenta törekvések­nek minősítik és minden alkalmat fölhasználnak arra, hogy ezért bosszút álljanak rajtunk. Elzárják határainkat a magyar könyv és magyar hírlap elől és csak a de- I A nyolcvanöt éves Rákosi Jenő üzenete a szlovenszkói magyarságnak. — A „Komáromi Lapok“ munkatársálól. Budapest, — augusztus 8. Rákosi Jenőnek lehettek ellenfelei, akiknek gondolkozását nagy szakadé­kok választották el az övétől, talán néha tévedett is hosszú pályáján, de mindig megmaradt kivételes és tiszte­letreméltó egyéniségnek. Jóval a nyolcvanon túl van már Rákosi Jenő és ebben a korban a leg­több embert, ha egyáltalán megéri ezt a magas kort, rég elhagyták testi, szellemi képességei Rákosi Jenő cso­dálatos jelenség. Öregen is fiatalos alakja olyan, mintha élőszobor lenne. Ha beszélni kezd, nem hisszük el a korát. A magyar nemzet nagyon szegényebb lenne nélküle. Pedig az ő életének is megvan a halk tragédiája. Ez a tragédia abban a harcban érte őt, amelyet húszegynéhány évétől kezdve mostani patriarkális koráig szakadatlanul és következtesen küzdött végig a m­agyarságért. De kérdezzük : csakugyan nem volt e joga hinni abban az ideológiában, mely az ő nevéhez fűződik. Fiatalsága egybeesett a nem­zeti gondolatnak azzal az elevenül ható erővel, amelyet Vörösmarthy, Petőfi, Jókai, Arany, Tompa, Széchenyi, Kossuth esetei formáztak ki a magyarság lelké­ből és mindenekelőtt egy tiszta, emberi eszmékért végigharcolt szabadságharc és annak következményei. Aztán jött Deák Ferenc és a hatvanhét: a politikai és szellemi liberalizmus jegyében pár évtized alatt olyan hirtelen arányú fej­lődést mutatott a nemzet, amilyennel kevés ország dicsekedhetik. Az ország­nak politikai, gazdasági, kulturális, művészeti, tudományos téren megnyil­vánult gyors fejlődése közben — gon­doljunk csak a mai metropolis Buda­pestre, amely ennek a kornak a gyer­­meke , amit fokozott a milleniumi ünnepségek inpozáns perspektívájában fellelkesedett hangulat, ugyan ki gondolt volna arra, hogy Magyarország jövője felett a gyönyörű kék eget felvásználjé­k az istenítéletes idő fekete felhője.Boldog, a duzzadó erőtől megelégedett volt ez a nemzedék, mint az ezt a kört legtipiku­­sabban kifejező írójának Mikszáth Kál­mánnak derűs figurái. Vájjon Rákosi nem a legnyugodtabb lelkiismerettel hihette- e mindazt igazságnak, amiért meggyőződéssel dolgozott, amiért en­nek a nemzedéknek az álmából való­ságot akart teremteni. Ne csodálkoz­zunk tehát, ha ebben az aranykorszak­nak hitt időben, mikor látszólag csak­ugyan ígéretes fejlődési lehetőségek nyíltak az ország részére, Rákosi nem hallotta meg azt a lélekharangozást, amelyet az újabb generáció képvisele­tében kondítottak meg egyesek, előre látva a napsütéses égen a gyanús fel­hőket. Ne csodálkozzunk, ha Rákosi Jenő kételkedett ezeknek a magyarsá­gában, ha távolságok nyíltak őközötte és a fiatalabb magyar nemzedék közt, amely saját sorsán kezdte megérezni a struktív sajtót engedik be, hogy az magyarság lelkét megrontsa. Na­gyon átlátszó mesterkedés. Most, a Rothermere akció nyo­mában is azonnal kitalálták a represszáliákat és ismét csak elle­nünk, magyarok ellen. A beuta­zásokat ezentúl ismét engedélyhez politikai és szellemi liberalizmus által kitermelődött szociális válságot, a nem­csak Magyarországon, de az egész világon végbement óriási szociális for­dulatot. Két nemzedék, az öregebb és újabb magyar nemzedék úgy állt egy­mással szemben, mindegyik a maga igazáért harcolva, mint Turgenyev re­gényében, az apa és fiú Es mindezek után is: világháború, forra­dalom, az ország feldarabolása. Trianon után is hosszú út a mostani időkig, egy kommunista rémuralmon keresztül. Rákosi Jenő találkozott tragédiájával: az erős fejlődésbe lendült Nagymagyar­­ország után meg kellett látnia a csonka ország minden nyomorúságát. De most, mikor ez a nemzet szinte emberfeletti erővel küzd é­ltéért, Rákosi meg­maradt megint annak, aki volt: opti­­mizmust önteni csüggedt lelkekbe. Meg­ható a nyolcvanon felüli Rákosi, aki valóságosan egy darab történelmet jelent a magyarság életében. Nagy, kitartó hite, amellyel késő ko­rában most is fanatikusan szolgálja a magyarság ügyét, a puritánság aposto­lává teszi és rendkívüli erőt ad min­denkori nehéz időben élete végén is, amikor csalódva kellett meglátnia ál­mainak vad elpusztulását. Mégsem esett kétségbe, hanem rajongásig sze­retett nemzete érdekében nem szűnt meg egy pillanatra sem dolgozni. Ve­zércikkei, amelyek napról-napra meg­jelennek a budapesti újságokban, még most­ is olyan frissek, erőteljesek, mint életének delelőjén és semmi sem­ árulja el, hogy nyolcvanöt éves ember írta. Ennyit kívántam megjegyezni, mielőtt átadom a szlovenszkói magyarságnak azt a megszívlelésre méltó üzenetet, amelyet Rákosi Jenő mondott a követ­kezőkben lefolyt diszkurzusban. — Miben látja Méltóságod Rother­mere lord magyarbarát fellépésének legnagyobb jelentőségét? Rothermere felépésének legnagyobb jelentősége abban áll, hogy most az egész civilizált világ rólunk be­szél s az igazságtalanságon és em­bertelenségen vitatkozik, mely raj­tunk történt. Európa tudomást vett rólunk és érdeklődik. — Rothermere lord mindenekelőtt és csak angol hazafi, mint ilyen tehát bizonyára nem érzelmi motívumok után igazodik, hanem észszerű politikát kö­vet. Mit gondol Méltóságod, valóság­ban milyen politikai körülmények ját­szottak közre, hogy Rothermere lord, illetve a Daily Maily éppen Trianon revíziójáért kezdte meg a küzdelmet. Rothermere veséjébe és összeköt­tetéseibe nem tudok belelátni. De emberi szempontból is érthető, hogy ki­lép a porondra, ha egy nagy hibára talál, melyet jóvá kell tenni. Európai szempontból a dolog így kötik, ami annyit jelent, hogy rengeteg időt, pénzt és fáradságot kell szentelni, hogy ilyen okmányt szerezzen valaki hozzátartozója számára. A beutazó magyar állam­polgárok rendőri felügyelet alatt vannak és mindennek betetőzéséül a jövőben csak állampolgársági ki­áll. Csináltak békét, melyben élni kívánnak emberileg belátható idő­kön belül. Európa Keletét felszab­dalták, természetes és történeti ala­kulataiból kiforgatták és most tű­nik ki, hogy itten nincsen egy állam, amely készen volna azt az egyen­súlyozó és biztossági hivatást tel­jesíteni, amelyet régi időben Ma­gyarország, újabban Ausztria végzett, Ausztriát helyreállítani lehetetlen. Próbáljuk meg Magyarországot, annyira amennyire történeti mivol­tába helyreállítani. Ez lehet az angol államférfiak eszméje.­­ A Daily Mail cikke után és Rot­hermere lord és Benes külügyminiszter közti levélváltás után elhangzott külföldi (angol, francia, olasz) sajtóvélemények nyomán miként ítéli meg egyes nagy­hatalmak álláspontját Rothermere lord akciójával kapcsolatban ? Trianon kérdése egyelőre nem csak politikai kérdés, hanem az államokra és különösen a jelen nemzedékbeliekre egyúttal presztízs­kérdés. Akik csinálták a Trianono­kat, azoknak többé kevésbbé le kell tűnniök. Akkor fogják az egyes államok a kérdést érdemleges okok szerint megítélni. — Méltóságod miért látja különös­képen és annyira igazságtalannak a trianoni békeszerződést, ami miatt előbb utóbb, de feltétlenül meg kell érlelődnie a revízió gondolatának? Minden magyar nemzeti szem­pontot mellőzve: a trianoni béke­­mű megfosztotta Magyarországot a mai Szlovenszkó anyagától, a régi felvidéket a magyar alföld tápláló hivatásától, pedig ez a kettő földrajzi alakulatánál egymásra van utalva. Az uj alakulatok természe­tes határok nélkül vannak, és telje­sen hijával a relatív biztosságnak, mely nélkül nyugodt és szilárd álla­mi élet nem fejlődhetik. És a kis antantnak mindeniknek megvan a maga ellensége, némelyik­nek egynél több is, amely halá­los veszedelmet jelent neki, amikor a magyarban egy új engesz­telhetetlen ellenséget csinált magá­nak mesterségesen. A háború ke­gyetlen dolog, de az embernek természetében mélyen benne gyö­kerezik. De ellenkezik az emberi természettel az a béke, mely kény­telen a háború eszközeivel és in­dulataival dolgozni és gyűlöletesebb magánál a háborúnál. zonyítványok alapján adnak útle­velet a magyar kisebbséghez tar­tozóknak. Meg kell állapítani, hogy mindez a sokat emlegetett állam­­polgári egyenlőségnek a megcsúfo­lása és nem alkalmas arra, hogy az itt élő magyar kisebbség hely­zetével megelégedett legyen. f

Next