Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-01-01 / 1. szám

Stifiaeiéci i* sseh*s­o?Sk írtékbe*: SeííSw és vidékre postai snátkfildéssel 8 ígésa évis 80 X, létébe 40 5, negyaíé­ne te K. — Külföldön 150 KS. n^e« szám ár* s 80 fölfe. 1. szám. Keddi, 1930. január 1. Ötvenedik évfolyam. KOMÁROMI LAPOK POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA : TUBA JÁNOS* Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dy, Szerkesztő: BÁRÁNY­A­Y JÓZSEF dr. ' f. 8serke»»t5»ég és kisdóhhvatali Hádor­a, §®,,3 Megjelenik hstenkint háromszor I j kedden, csütörtökön és szombatos. Komárom, 1929 január 1. Boldog új esztendő kívánságoktól hangos körülöttünk minden és a régi konvencióknak hódolva önkén­telenül nyílnak meg ajkaink erre a kívánságra, bár foganata lenne a jó kívánságoknak. Ennek az örök emberi gondolatnak sokkal mélyebb az értelme, mint az az első pillanatra látszik a felszínes gondolkozásnak. Hiszünk és bízunk a szebb és a boldogabb jövőben akkor is, amikor minden bizonyíték a mellett szól, hogy az új is azon a csapáson indul, amelyen a régi elvégződött. A kisebbségi sors magyarjának azonban tudnia kell és hozzá kellett edződnie ahhoz a tudathoz, hogy helyzete máról holnapra nem for­dulhat egyszerre jóra, hanem ahhoz sok-sok esztendőnek céltu­datos munkájára van szükség, amíg a maga jogainak a természetességét, kívánságainak nagy horderejét és hitének igazságát belátják azok, akiktől ennek a sorsnak a javulása függ. A szállóige azt mondja, hogy az igazság nem jár gyorsvonaton és mégis egyszer elérkezik végső céljához, mert belső ereje az, amely előre lendíti útján az eléje rakott mesterséges akadályokon keresztül. Hiszen ezek az akadályok sokkal ismeretesebbek, hogy sem azokra újfent reámutatnunk és azokat fel­sorolnunk kellene. Hivatkozunk a köztársaság elnökének ismeretes kijelentésére, aki azt mondotta az állam tízéves jubileumával kap­csolatosan, hogy a kormánynak legyen a feladata az állam éle­tének tizedik esztendejében, hogy a hiányokat pótolja és a meglevő kormányzati hibákat kiküszöbölje. A tizedik esztendő letelt anélkül, hogy a kormány ezt az intelmet megszívlelte volna. A kormányzati hibák, ezek közt első­sorban a kisebbségi kérdés, megvannak és azt mindenki ismeri és látja. A december másodiki választás elég bő adatszolgáltatással mutatott rá azokra és az eredmények is elég beszédesen hívják fel a kormány figyelmét egyes súlyos bajok orvos­lására. Ne áltassuk magunkat azzal a hiú reménnyel, hogy az új esztendő­ben mindez megváltozik. Előttünk még nagy­ot áll a kisebbségi élet sziklás talaján és sokan megvérzik a lábukat, akik ezen haladnak velünk. A csábító szirénhangok arra akarnak bírni, hogy ezt az utat hagyjuk el és lépjünk át a megalkuvásoknak sokkal simább, kikövezett, kiaszfaltozott útjára, amelyen szerintük hamarább célt is érhetnénk. A kisebbségi jo­gok azonban nemcsak a mieink, a mai nemzedéké, hanem a követ­kezőké is és ezekből semmit elal­kudnunk nem szabad. Mennünk kell tehát erős hittel és öntudattal előre a régi, nehéz utón és vinni felelősségünknek egész súlyát. Ha tehát most boldog ujesztendőt kívá­nunk a magyar sorstestvéreknek: ez jelentse az összetartást, az ebben rejlő hatalmas erkölcsi erőket, melyek megacéloznak bennünket a további küzdelmekre. FOUT1B­al ? SZEMLE Komárom, — január 1 A köztársasági elnök az alkohol­­tilalom enyhítése ellen. Mint ismeretes, a nemzetgyűlés az 1928 november 20 án kelt törvénnyel módosította a választások előtt és a választás napján előírt alkoholtilalom­ról szóló tör­vényt Ez a törvény a vá­lasztások előtti napra nézve felfüggesz­tette az alkoholtilalmat. A köztársaság elnöke december 20.-án kelt határozatá­val megtagadta ennek a törvénynek szentesítését és pedig azzal a megjegy­zéssel, hogy az alkoholtilalom teljes felfüggesztését a választások előtti na­pon céltalannak tartja, mert a viszonyok 1919 és 1927 közötti idő óta nem változtak meg annyira, hogy a szeszes italok szabad kimérését a választások ered­ményére nézve befolyást nem gyako­rolhatnának. Azonkívül sdm­inisstrative is nagy nehézségeket okozna megaka­dályozni azt, hogy a választást meg­előző napra engedélyezett kimérés éjjel tizenkét óra utánra, tehát már a vá­lasztások napjára is át ne nyúljon. A koalíciós pártok arányában nevezték ki az országos képvi­selőtestületek tagjait. A koalíciós pártok politikumot csi­náltak az országos képviselőtestületek tagjainak kinevezéséből, ami semmi­­kép­pen sem felel meg a közigazgatási reform szellemének. Már maga az a rendelkezés, hogy a képviselőtestületek egy­harmadrészét úgy nevezi ki a kor­mány, ellenkezik a­ demokrácia fogal­mával, annál jobban el lehet ítélni, hogy ezeket a tagokat a kormánytámo­­gató pártok exponenseiből nevezték ki. Eleinte arról volt szó, hogy szakembe­rekkel bővítik majd ki a képviselőtes­tületeket, azonban a koalíciós pártok győztek és a szakszempontok háttérbe szorításával pártkulcs szerint történtek meg a kinevezések. A kinevezést nagy vita előzte meg. A miniszteri tanács tárgyalásán Kramárék azt követelték, hogy ne politikus szakembereket, hanem pártonkívüli szakembereket nevezzen ki. Ezt a követelést pedig ahhoz az ulti­mátumhoz kötötték, hogy amennyiben a kormány e követelést nem teljesítené, a kormányból visszahívják a párt repre­zentánsát. A miniszteri tanácsot meg­szakították és össze kellett hívni a koa­líció nyolcas bizottságát, amely két napon keresztül tárgyalt, míg végre szombaton délután létrejött a megegye­zés, amely után a minisztertanács is összeült és tisztán a koalíciós politikai szempont figyelembevételével döntött a kérdésben. Szlovenszkóban 18, Ruszin­­szkóban 6 tagot neveztek ki az orszá­gos képviselőtestületekbe. Gazik unifikációs miniszter lemondása. Gazik Márta dr­ unifikációs miniszter lemondott állásáról és ezt a szlovák néppárt elnöksége el is fogadta. Gizik örökéért a párt korifeusai között meg­indult a tülekedés és eddig már Labaj dr. nevét hozták forgalomba a minisz­teri állásra Búdai dr. a képviselőház ludák alelnöke azonban magának igényli a tárcát és így előre még nem lehet tudni, ki kerül be a kormányba. Megindult a vizsgálat Tuka Béla ellen. A képviselőhöz a mentelmi bizottság javaslatára, — mint ismeretes — ki­adta a bíróságnak Tuka Béla dr. nem­zetgyűlési képviselőt. A Národny Den­­nik arról értesül, hogy a pozsonyi ál­lamügyészség már megkapta a képvi­selőház elnökségétől a hivatalos értesí­tést, arról, hogy Tuka mentelmi jo­gát a képviselőház felfüggesztette. Ehhez képest a vizsgálat már meg­indult és mint a jelzett lap­­­ja, Tuka állítólag szabad lábon fog védekezni. Márciusban tárgyalja a népszövetség a kisebbségi kérdést. Komárom, január 1. A nemzeti kisebbségek ügyében, a je­lek szerint, a ránk virradó esztendőben mégis csak történni fog valami. A ten­­ger sok panasz és sérelem, amit a nemzet?k negyvenmiliót kitevő nemzeti kisebbségek a békeszerződések óta a népszövetség tanácsa elé eljuttattak, végre valahára szóba kerül az illetékes nemzetközi fórum előtt. A nemzeti ki­sebbségek ügyében tudniillik egyedül a népszövetségi tanács van hivatva dönteni, azonban tudjuk igen jól, hogy f*z az előkelő testület eddig v*jmi ke­veset törődött a kisebbségek problémá­jával, mert sok más, a nagyhatalmakat közelebbről érintő kérdés megoldására kellett minden erejét koncentrálni és ilyen bagatell ügyekre nem is gondolt. Most azonban már nem lehet a ki­sebbségek ügyét hallatlanná és továbbra is ad acta tenni, mert Stresemann, a német külügyminiszter lengyel kölle­gájának minapában adott válasza és azután Briand nyilatkozata aktuállissá tette a kérdést. A tanács tagjaiban nagy izgalmat keltett válaszból világo­san megállapítható, hogy Németország a tanácsban szószólója lesz a nemzeti kisebbségeknek, akiknek ügyével a népszövetségi tanács Stresemann javas­lata folytán márciusi ülésén behatóan fog foglalkozni. Ez lesz az első eset, amikor a tanács tanácskozni fog az Európa különböző országaiban élő nemzeti kisebbségekről, akik a béke­­szerződés által biztosított jogsik gya­korlásában korlátozva, sőt nem egy helyen elnyomva vannak. Előrelátható, hogy Stresemannak a tanácsban aligha lesznek támogatói. Noha Briand nagy ékesszólással nyi­latkozott a nemzeti kisebbségekről, nem igen lehet gondolni arra, hogy akár ő, akár Chamberlain a kisebbségek mel­lett foglaljon állást. Sokkal erősebben le vannak kötelezve ezek a főurak a po­litikai barátaikkal kötött megállapodá­sok következtében, semhogy oda mer­nének állani a kisebbségek mellé. Azt meg egészen bizonyosra vehetjük, hogy Titulescu úr, aki a kissutam­ot kép­­viseli a tanácsban, mereven e­­lől zárkózni minden olyan megoldás elé, amely a kisebbségek súlyos helyzetét javíthatná és nem lehetetlen, hogy még majd a magyar és német kisebbsége­ket fogja megvádolni. A nem európai államokat a kisebbségi kérdések nem érdeklik, ezek semlegesek maradnak és így minden valószínűség szerint Stresemann egyedül marad ebben az ügyben, az azonban csak arra fogja bujdnani, hogy annál nagyobb kitartás­sal törekedjék arra, hogy a békeszer­ződéseknek a kisebbségekről szóló rendelkezéseinek minden körülmények között érvényt szerezzen. Márciusban tehát rendkívül érdekes tárgyalásokra lesz kilátás. Németország a tanácsban rá fog mutatni arra, hogy a népszövetségnek eddigi magatartása nem volt alkalmas a kisebségek jogai­nak biztosítására. A kisebbségek pana­szának gyorsabb és tárgyilagosabb elintézésére van szükség, esetleg egy határozatra, amely a népszövetség tag­jait fel fogja hívni arra,hogy a békeszer­ződéseknek a kisebbségekre vonatkozó részét is feltétlenül végre kell hajtani. A tanácsnak egyben feladata lesz a kisebbségi panaszok újabb tárgyalási rendjét megállapítani, mert a most ér­vényes rendelkezések céljukat tévesz­tették. A német diplomácia március­ban bizonyára messzemenő részletes in­dítványt terjeszt majd a tanács elé, amely nem zárk­ózhatik el az indítvány tárgyalása elől. Bár vérmes reményeket egyelőre nem is lehet fűzni Németország fel­lépéséhez, annyi bizonyos, hogy javas­lata kezdetét fogja jelenteni annak, hogy a tanács végre komolyan is hoz­zálásson ehhez a problémához, amely­nek megoldatlan volta a békét akadá­­lozza meg. A nemzeti kisebbségek nagy örömmel és hálával fogadják Stresemann akcióját, amelyhez negy­venmillió jogaiból kinuilazott ember kíván sikert. Ha a nemzeti kisebbsé­gek felette égető problémájának meg­oldásához csak néhány lépéssel viszi is Németország közelebb az érdekelt milliókat,akkor is nagy eredményt köny­­velhetnek el a kisebbségek, mert így a probléma állandó napirenden tartása a tanács előtt biztosítva van. Már­pe­dig ilyen körülmények között a gyöke­res és végleges megoldásra is rá fog kerülni a sor. Épen ezért a nemzeti kisebbségek feszült várakozással tekin­tenek a népszövetségi tanácsnak már­ciusban tartandó ülése elé. A takarékosság: kevesebbet kiadni, mint amennyit ke­resünk 1 * Ha minden nap 1 koronát a láda­fiába teszel és otthon őrződ, 30 év múlva 12020 koronád lesz ! Ha ugyanezt az összeget pénzintéze­tedbe, a Földműves Kölcsönös Pénz­tárba viszed, ugyanazon idő alatt 28750 koronát gyűjtődél ! Aki havonként 20 koronát félretesz és otthon őriz, az 10 év múlva 2400 K tőkét gyűjt magának 20 „ „ 4800 „ „ „ 30 n n 7200 nm­ n 40 „ „ 9600 „ , aki a havonként félretett 20 koronáját a Földműves Kölcsönös Pénztárba he­lyezi el, az 10 év múlva 3140 K tőkét gyűjt magának 20 „ „ 8400 „ „n 99 30 „ w 17450 „ „ 99 99 40 , „ 32430 ” „ 99 99 1050

Next