Komáromi Lapok, 1935. január-június (56. évfolyam, 1-51. szám)

1935-03-30 / 26. szám

4. oldal. > KOMAROMI LAPOK« A széna-tériek nagy öröme. Amikor Ingyen fuvaroznak a városnak.­­ Ha nem is azonnal, de előbb-utóbb mégis csak lehet parkírozni a Széna-teret. Saját tudósítónktól Valamikor két afrikai nevezetessége volt Komáromnak: a Nagy és a Kis Szahara, a Kossuth-tér és a Széna­tér, amely utóbbi Disznópiac becéző névre is hallgatott. A Kossuth-tér be­építéssel, befásizással jórészt elvesztette szaharai jellegét és ma már az erre járó vándor állatseregletek tevéi és oroszlánjai nem érzik magukat olyan otthonosan, mint pár év előtt. A még megmaradt kisebb Szahara, a Széna-tér lakói mindent elkövettek már, hogy terüknek afrikai jellegét megszüntessék, mert ha szél fúj, akkor nem lehet szellőztetni. És mikor nem fúj Komáromban szél? Hiszen egyik tudósunk Komáromot a szelek hazájá­nak nevezte el. Hiába érveltek avval a jó széna-tériek, hogy nemcsak az ő, hanem a jövő nemzedék egészségéről is szó van itt, mert a Széna-tér környékén vannak Komárom iskolái. Már arra is vállal­koztak, hogyha megengedi a város, fölszántják az egész teret és bevetik fűmaggal, hogy ezzel megkössék a futó homokot. A kérelem azonban süket fülekre talált. Közben a város utcáinak aszfaltozásával szabaddá lett régi kö­vezet kőkockáinak lett raktára a Széna­tér és így a gyepezés, a parkírozás reménysége még jobban elhalványult, mert előbb azt a rengeteg követ el kellene fuvarozni, ami nagy költséggel járna és szegény városunknak nincs arra pénze. A jó széna­ tériek már-már beletö­rődtek reménytelen sorsukba, amikor valami reménysugár csillant föl a lát­határon. Észrevették, hogy a Széna­térre hordott kőkockahalmaz elfuvaro­­zása mégis megoldódik. Komáromra — március 29. egyszer mégis csak rámosolyog a sze­rencse, mert a kövek elfuvarozása in­gyen és bérmentve, bár nem portól mentesen­ megtörténik. Az ingyen munka ugyan nem megy valami boszorkányos gyorsasággal, amit elvégre mégse lehet kívánni az ingyen munkától, de mégis csak folyik a munka szép csendesen. Az ingyen munka azért bír itt kétszeres súllyal, mert ezt a munkát éjjel végzik és tud­juk, hogy az éjjeli munkáért dupla bér járna, de Komárom e névtelen mun­kásai olyan önzetlenek, hogy az éjjeli munka dacára se kérnek semmit. A szeni-tériek ugyanis észrevették, hogy a kockakövek szépen fogynak. Éjszakánként jótékony kezek emlékül el-elvisznek egy-két kockát, ha nem is levélnehezéknek, de káposztás kőnek igen. Aztán az udvarok, kertek sáros részeire is nagyon alkalmas ezekből az emlékkövekből gyalogjárót csinálni. Némelyik sertésnek megvan az a rossz szokása, hogy föltúrja az ól talaját, no bezzeg nem túrja föl, ahol ilyen em­lékül elhordott kockakövekkel kirakták a disznóól alját. De mit soroljam én itt föl azokat a módokat, amelyekre föl lehet használni ezeket a Széna-térről emlékül elhozott kockaköveket. Elég ebből annyi, hogy a széna­ térieknek a reménytelenségtől megnyúlt arca egyre kezd gömbölyödni, mert látják, ha nem is máról holnapra, de egyszer csak mégis elfogy az oda­hordott kőhalmaz és pedig anélkül, hogy az a városnak valamijébe is ke­rülne és akkor semmi akadálya se lesz annak, hogy ezt a komáromiak Kis Szaharáját fűmaggal bevessék. 1935. március 30. yy ASCÄ Vt« U CwUrJEl Ai csoport ezúton értesíti a nagyérdemű közönséget, hogy a kiadott könyvecskékre az alanti kereskedőknél eszközölheti bevásárlásait: Braun Andor, textil nagykereskedő, Köztársaság ucca !. Beer, elektrotechnikus és szerelő, Köztársaság ucca 16. Csonka, női és férfikonfekció, Klapka­­tér­­ 1. Grfinhut Miklós, órás-, ékszerész- és optikai keresk., Klapka-tér Grfinhut Sándor, toll- és nyersbőr­­kereskedő, Tehénállástár. Ipovitz és Ivánfy, vaskeresk., Klapka­­tér 2. Kohn Albert, szűcs és kalapkeresk., Klapka-tér 2. Kiczing Márton, férfiszabó, Köztár­saság ucca 11. Kellner Gyula, textilkeresk., Baross ucca 3. „Leona“ cipőáruház, Klapka-tér 9. Laky Nándor, divat- és férfikalap üzlet, Masaryk ucca 15. S­chíiger Samu, bazár- és divatáru­­ház, Klapka-tér 9. Lovász Ferenc, férfiszabó, Duna u. 8. Löwy Dezső, női- és férfikonfekció, Baross ucca 1. Mórocz, drogéria, Baross ucca 1. Steiner István, textilkeresk, Klapka­tér 5. Schwartz I. Károly, vaskereskedés, Eötvös ucca 6 .Tip-Top* cipőáruház, Masaryk u. 15. Vikrofil, ékszerész- és órás Baross ucca 6 Wojtovicz Richard, fényképész, Klapka-tér 7. Egyben közöljük, hogy minden véglegesített és nyugdíjas tagja lehet a Közérdek bevásárlási csoportnak. Mindennemű egyéb felvilágosítással Koml­ós D. (Magyar ucca 3) szolgál. go Az ism­erten Komárorm Négyezer liter tejet ittak meg ezen a télen az iskolásgyerekek a községi iskolában, reggelire Ingyen tej, ingyen könyv, ingyen ebéd , minden kedden rádió, jó dolga van a mai iskolásgye­reknek. Komárom, március 29. Délelőtt 9 óra. A hatalmas iskola­­épület tantermeiben zsibongnak a gye­rekek, éppen az első óra után van­nak s szemük vágyva néz a sarokba helyezett asztalra: fehér tejesüvegek ütege áll az asztalon és várja a gyer­mekkezek szorítását. A tanító úr bevégzi az utolsó mod-'­dalot, aztán előhozatja az éthordó lá­dát. Katonásan sorakoznak az üvegek s minden üvegből szalmaszál nyúlik ki vitézül, lő Rövid névsorolvasás : aztán az igény­kis emberkék,­­ egyik osztályban erődbeli. pöttöm fiúk, a kendős, vékonycipős kislányok, második már járulnak is az asztalhoz és két kézbe veszik a tejesüveget. Mellükhöz szo­rítják a kenyeret. Két deci tej, egy vastag szelet kenyér: ez a dukancia. Csendes, elmélyedt kortyolgatás in­dul. Akiknek az a boldogság jutott, hogy már otthon reggelizhettek, azok türelmesen néznek maguk elé s várják a szomszéd tejesüvegének csendes ürü­­lését, akik pedig Parlosujtelepen, vagy a hatodik erődben csapták hónuk alá a könyvet s annak ballagtak be a szellem tornaházába, azok most áhi­­tatosan feküsznek neki a szalmának Nem szív... — hozza némelyik a tanító néni, vagy a tanítóbácsi elé a törött szalmaszálat. Nos, azonnal elő­kerül az olló, a hibás véget levágják s a szívás ismét nagyszerűen sikerül. Boldogan megy helyre a kis tejes. Némelyek kacintgatnak, mások ver­senyt isznak. Egy kis­lány üvege oly rohammal kifogyott, hogy észre sem vettük, mikor intézte el. Néhányan didilnek a padon s a mennyezetre emelt szemmel, mintha nem is e vi­lágból valók volnának, neki fohászkod­va adják át magukat a fejecskének. Négyezer liter tej, így megy ez minden reggel kis osz­tályban, nagy osztályban: két deci tej s egy szelet kenyér a szegényebb gye­rekek dukanciája ősz óta. A községi iskola naponta 420 adag ingyen tejet oszt szét. Eddig mintegy 4000 liter tejet ittak meg a gyerekek s híztak tőle becsülettel. Néhány gyereknek, próbaképen, testsúlyát lemér­ték őszkor s most tavaszkor, meglepő eredményekre jutottak: a kis ember­kék határozottan híztak, erősödtek. Még az olyan nyápic gyerek is, akit alig mertek iskolába adni. Aztán nevelő hatása is van a tejnek: mindig több az igénylő, mint am­en­­­nyi a tej s így aztán, akik rosszul viselték magukat, azok nem kapnak aznap tejet. Pedagógiai hatása van ennek a tejivásnak, mondja Pethő igazgató úr, akinek szíves kalauzolásával me­rülünk bele a tejivás titkaiba, a tejszezon alatt mindenki iparkodik! A tejet a föl­dm­ívesiskola szállítja, kifogástalanul. Naponta 42 kiló kenyér fogy el, ez is finom. A szalmaszálat nem szabad hazavinni. Minden higi­énikus és tiszta. Csupa pufókarcú kisgyerek és mo­solyog a szemük. A tejre való pénzt a szociális mi­nisztérium, a járás és a város adja. — Az a legnagyszerűbb, szól to­vább a szíves magyarázat, ahogyan az első osztályos gyerekek szeptem­berben a legelső tejesüveget és a szal­maszálat meglátják. Soha nem láttak addig olyat s a meglepetéstől kimered a szemük ... Mohamedán áhítattal fog­nak a rejtélyes üveghez. Jóllakottat­ dűlnek hátra. Mintha kicsit berúgtak volna a tejtől, zsongiló az ilyen finom táplálék a kicsi embereknek, néhá­nyat pislantanak s elégedetten néznek körül. Minden rendben van, az egész világot helyeslik. Az üvegek vissza­kerülnek az­ asztalra, azt elviszi ké­sőbb a tejesember. Az arcok kipirul­nak, a fogak még a maradék kenyeret morzsolják. Kicsi emberkék: legtöbbjét a tej húzza föl. rongyosak, szegények, messziről jöttek s úgyszólván egész napjukat az iskolában töltik s innen is kapnak sok minden jót: reggelit, ebédet, könyveket és ünnepi alkalmak­kor ruhát. Bizony, szánalmas kis ruhák akad­nak itt. A legegyénibb ruhadarabok azonban a fejlődők. Rejtély, minek nevezzünk némely tökfedőt: sapkának, kalapnak, csákónak, vágj­­sisaknak-e? A falon, — lopva, mert tanítási óra alatt nem­ szabad benn lenni, megpillantjuk a különös írástáblát, rá sem ismerünk az új belükre, amiket ezek a gyere­kek tanulnak. Ezeken a táblákon nincs vékonyits-vastagíts«, nincsenek kacs­karingók s a mai gyerek már nem fogja ismerni a mi nagy és cirkalmas A betűinket, a nagy N, M, Q betűt: a mai leegyszerűsített új tárgyilagos­ság a betűdivatban is kifejezésre jut s a betűk a lehető legegyszerűbb for­mában kerülnek a gyerek elé. A nagy .1 éppen olyan, mint a kis a, a nagy M, akár a kis m­ecske ... S mai idők jele: a folyosón a köz­lekedési rend képe, szemléltető táb­lákon. A rendőr, az ucca-kanyar és az autó. Iskolarádió. Halló, — szól bele Tilkovszky Béla a pozsonyi mikrofonba s a ko­máromi iskolában egyszerre hat te­remben fülelnek fel a gyerekek. Min­den kedden délelőtt iskolarádiót ad le Pozsony. Érdekes, vonzó műsorral. Zenével, előadással s kis hangjáték­kal. A felvevő készülék az igazgatói szo­bában van. Innen vezetnek szét hat hangszórót hat terembe. Minden te­remben két-két osztály ül össze és hallgat. Egyik héten kis embereknek szól a rádió, a másik héten a nagyob­baknak. Most a nagyobbakét hallgatjuk. Co­­menius Jánosról beszél Szerényi Fer­dinand, aztán hangjáték következik, végül a rádió postája s ez roppant ér­dekes. Csicsóra és Balogpádárra, Ko­máromba és Ipolyságra egy képen el­üzen a rádió, néha az egész iskolának szól, néha csupán egy-egy nebulónak. Dicsérve, vagy rosszal­­lag. — Szabó Jani, Léva, már megint nem viselted jól magadat, tanulj szor­galmasabban! — mondja a rádió s az ember elképzeli : Szabó Jani megretten s elhatározza, hogy ezentúl jobb útra tér. A figyelmesebbek figyelnek, a ke­­vésbbé figyelmesek belezsong­ulnak a rádió monoton hangjába. Nem minde­gyik leadás köti le a figyelmet. Arra kellene törekedni, hogy minden iskola­óra érdekes, élénk, játékos és változa­tos legyen, mert a három negyedórás figyelés a végeidő fárasztó. A pedagógusok általában meg van­nak elégedve az iskolarádió eredmé­nyeivel. A községi iskola maga vette rádió­készülékét, előadásai jövedelméből. Ingyen ebéd. Ingyen reggeli, rádió, tanulás, si­­mán következik az ebéd a szegény gyer­mekek számára. Az ebéd az iskola pincehelyiségében van, anyagi alapjai mások, mint a reggelié. A népjóléti központ, az országos hivatal és magá­nosok adományai teszi lehetővé, hogy 587 ebédjegyet adhatott k­i a gyermek­­népkonyha. Ámde a gyerekek közül sok beteg, soknak nincs cipője s így a napi forgalom 450—520 ebéd­adag Nagyon szép teljesítmény. Egy szakácsnő, egy konyhai segítő az ebédek alkotója. Fogüiüy Ilona a lelkes felügyelőnő, aki az ellenőrzést végzi. Az egésznek kormányzója­ pe­dig a jótékony özvegy Lisztet­ Je­nőné Délelőtt tizenegykor ott áll már a konyhában s az ebédosztást végigőrzi egészen fél kettőig. Terhes munka, de szép és emberbaráti. A két hölgy­ vezényletével ebédel­nek a gyerekek. Egymásután jönnek, sorban. Mindegyiknek bögréje, kanala. A menü: rizsleves, bableves, kakaó, burgonya, kávé. Amennyi a pénzből kitelik. S finom kenyér, ízletes, színes, jó ebéd. Leülnek az asztal mellé és kana­laznak. Némelyik megkínálja vele óvó­dás kisöccsét. Sürgősen kanalaznak, könyvük az asztalon, vagy a háton, táskában. S utána kaszinózni kezdenek. Meg­beszélik a mai napot. Leülnek a ló­cákra, mint a nagyok, fel­könyökölnek az asztalra és tereferélnek. Néha a napon sütkéreznek, vagy játszanak az udvaron. Mindig akad valami szenzáció. A mai nap szenzációja az, hogy két kis gyerek délután lakodalomba megy. Napokkal ezelőtt bejelentette, közhírré tette, elkéredzkedett. Ez a lakodalom volt erkölcsi tőkéje mind­kettőnek. Az igazgató úr is elemle­­gette, de a déli kaszinózásban is sor­­ra került. Az esküvő valahol a külvá­rosban lesz. — Talán neked nem is kell tej és ebéd? — kérdik tőle tréfásan. Ijedten felel: — Dehogynem! Otthon azért annyit nem kapok! Majd, hogy dupla porciót nem kért, mivel délután náluk lakodalom lesz. Elő kell készíteni a gyomrot. Úgy ette a bablevest, mintha az volna a lakodalmi ebéd. S aztán kön­­­nyű­ szívvel és tele gyomorral megin­dult hazafelé. Feje fölött madarak repkedtek, az utszéli fák már kezdik felölteni a zöld ruhát... Szombathíj Viktor. — Elkerüli a meghűlést, ha tes­tét ALFA sósborszesszel masszírozza. Ezzel erősíti testét és ellentállóképessé teszi az időjárás változásaival szem­ben ALPA 1— az ön egészsége. — Nemesszívű adakozás. Az ácsi cukorgyár az ácsi ínségesek között négyezer pengő értékű élelmiszert osz­tott ki.

Next