Könyvvilág, 1978 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
József Attila szárszói szobránál December 3 — ez a dátum sokunkban már csak úgy él, mint József Attila halálának napja. 1977-ben az ország heteken át nagy elődjére, Ady Endrére emlékezett: hadd tegyük le most az emlékezés jelét a fiatalabb költő sírjára is. Negyven év telt el a ködös december óta, amikor az állomásról kiinduló vonat halálra gázolta. Azóta is vita tárgya: baleset, vagy öngyilkosság történt-e, de egy biztos, ez a halál jelképes jelentőségű lett, egy végvesztőbe rohanó ország sorsának is jelképévé és annak jelévé is, hogy véget lehet és kell vetni egy életútnak, ha kifogyott az energia, és körös-körül sötétté vált a látóhatár. Ezért is ismételték meg éppen itt, Balatonszárszón annyian ezt a gesztust. A negyven év alatt sokan és sokféleképpen idézték emlékét, költészete, alakja, emberi magatartása szinte minden évtizedben másféle fényben, másféle világításban jelent meg, mással hívta fel magára a figyelmet. Az én nemzedékem számára a költészetével való megismerkedés egyet jelentett az emberiség legsötétebb hatalmai elleni harccal, egyet jelentett a fasizmus és a barbárság elleni küzdelemmel, egyet a hittel az emberi értelemben és nagyságban, rációban és humánumban, a bizalommal a munkásosztály jövőformáló erejében. Számunkra a József Attila versek együtt szóltak Bartók Béla Divertimentójával, együtt olvastuk őket Thomas Mann regényeivel, együtt hatottak ránk Picasso Guernicájával. 1945-ben egy felszabadult ország ismert magára ifjú fiában és voltak évek, amikor az ujjongó, a forradalmat vívó, a győzedelmes verseket író József Attilát éreztük magunkhoz legközelebbinek. És elkövetkeztek évek, amikor a szenvedő, a fájdalmas, az emberiség és a haza sorsát idegeiben érző József Attila került előtérbe és ismét mások, amikor az emberiség sorsán töprengő, a történelem útjait és útvesztőit átlátó, a szocialista humanizmusért szót emelő költő került hozzánk legközelebb. És még hány változata, hány arca lett jelenvalóvá! A kölyökkutyaszerű és a játékos, a szerelemre éhes és a női testtel való egyesülést ünneplő. Vannak, akik számára a játékos és groteszk, mások számára a tömör és fegyelmezett költő vált példaképpé. És ma talán mindez együtt van jelen tudatunkban, társunk ő és barátunk, elvtársunk és pajtásunk, elkeserít és vigasztal, vele játszunk és vele szenvedünk. A mi egész bonyolult korunk valóságát, külső és belső ellentmondásainkat látta és értette. És látta és értette talán előre azt is, amit most élünk meg, azt, hogy az útnak sosincs vége, hogy mindent újra kell gondolnunk, hogy minden fordulón új ellentmondások várnak ránk, és hogy mindezek ellenére tovább kell mennünk. Ha beomlanak a bányát vázazó oszlopok, a kincset azért a tárnák őrzik és az lobog. És mindig újra nyitnák a bányászok az aknát, amíg szívük dobog. Ezek a szavai jelentenek ma számunkra legtöbbet; a kincset, érzést, értelmet, szocialista humánumot és hitet az értelmes jövőben, őrizzük magunkban. Szabolcsi Miklós (A szerző új József Attilakönyvének — Erik a fény, Akadémiai — ismertetésére még visszatérünk.) Egy európai jelenség életrajza A jelenség, amelyről Gonda Imre és Niederhauser Emil könyve szól, hosszú életű volt. Mintegy hét évszázadon keresztül befolyásolta — hol kisebb, hol nagyobb mértékben — az európai történelmet és majd négyszáz évig közvetlenül hatott Magyarország sorsára. Nagy tragédiákról, véres drámákról viszonylag kevés szó esik a jelenségről szóló munkákban; a Tudor vagy Romanov családdal összehasonlítva a Habsburgok története nem bővelkedik a látványos sorsfordulókban A Habsburg uralkodók politikáját inkább a kitartó, szívós erőfeszítések, a hosszú távú politikai koncepciók érvényesítése jellemezte. Gonda Imre és Niederhauser Emil most megjelent munkája a mindenkori nemzetközi viszonyokba ágyazva, a társadalmi és politikai fejlődés fő tendenciáihoz kapcsolva mutatja be a család legjelentősebb tagjainak életét, tevékenységük eredményeit. A legtöbbet természetesen azokról olvashatjuk, akiknek az uralkodása valamilyen módon fordulópont a család, illetve a birodalom történetében. Így az egyik legizgalmasabb rész V. Károlyról 6701, akinek az uralkodása alatt (1519—1556) sűrűsödtek össze a kor — az újkor hajnalának — fő problémái: a reformáció jelentkezése, a török behatolása Európába, a Habsburg— francia ellenségeskedés és a korszaknak az az alapvető folyamata, amit Niederhauser Emil a következőkben foglal össze: (V. Károly) „Uralmának végével csakugyan úgy tűnt, egy korszak zárult le. A világbirodalom helyét az egymással versengő nemzetállamok vették át, s közöttük ott csetlett-botlott a szent német-római birodalom, idegenül és korszerűtlenül.” (50. o.). Hosszú, elemző fejezetek foglalkoznak a felvilágosodás hatásával, vagyis a „jóságos királynő” (Mária Terézia) és a „türelmetlen észt” képviselő II. József terveivel és tetteivel, valamint a család utolsó nagyszabású egyéniségével, Ferenc Józseffel. A könyv a birodalom felbomlásáig, az első világháború befejeződéséig kíséri végig a család történetét. A Habsburgok többé nem szólhattak bele Európa Somának alakulásába. Gonda Imre és Niederhauser Emil munkája elkerüli a túlzottan részletes politikatörténeti leírásokat, de nem merül el a Habsburg-család magánéletének titkaiban sem. A fejtegetések középpontjában a Habsburg-család áll, de mindvégig világosak azok a történelmi tények és összefüggések, amelyek meghatározták sorsának alakulását. Számos kép, térkép, geneológiai táblázat és jól használható, életrajzi adatokat is tartalmazó névmutató gazdagítja a könyvet. Pók Attila (Gonda Imre—Niederhauser Emil: A Habsburgok. Gondolat. 362 oldal, kötve 61 Ft.) KÖNYVVILÁG 2 1978 JANUÁR Huszonkét hónap hiteles története A második világháborúról szóló, annak lefolyását, előzményeit, vagy egyes eseményeit tárgyaló, különböző műfajú, jellegű és szándékú, különböző nyelveken kiadott művek száma már évekkel ezelőtt tízezer körül volt. Ez a rengeteg publikáció egyebek mellett két fontos tényre utal. Először arra, hogy a II. világháború, a történelem e legvéresebb, legtöbb áldozatot követelő, majdnem 6 évig tartó háborúja merőben más körülmények között zajlott le, mint a korábbi, és más eredménnyel fejeződött be, mint azt elindítói tervezték. Másodszor: a háború olyan nyomokat hagyott az abban érdekelt államok és népek életében, olyan politikai, gazdasági, társadalmi változásokat indított el, amelyek révén három évtized alatt átalakult a világ politikai arculata. Ezek a >.-n/yek és ^*tővé teszik a rendkívül széleskörű érdeklődést. De más okok is indokolják. Többek között az, hogy a ma 40 évnél fiatalabbaknak nincs személyes tapasztalatuk erről a háborúról. S az is, hogy az idő múlásával egyes nyugati országokban eltorzítják, félremagyarázzák, meghamisítják az egykori eseményeket. Emiatt fokozott a jelentősége az olyan tényirodalomnak, amely e háború keletkezésének, lefolyásának és befejezésének valós összefüggéseit tudományos igénnyel feltárja, amely hiteles magyarázatot s adatokat szolgáltat részletproblémákban is, s ezáltal leleplezi a hamisításokat. Az ilyen művek sorában is megkülönböztetett figyelmet érdemel az a tizenkét kötetes szovjet monográfia, amelynek előző kötetei 1976 végén jelentek meg, harmadik kötete pedig pár hete került a könyvesboltokba. Az 1—2. kötet 1939. augusztus 31-ig taglalta, elemezte a háború előkészítésében részt vevő tőkés államok, államcsoportok politikáját. A 3. kötet 1939. szeptember 1-től (egészen pontosan a gleiwitzi rádióállomáson augusztus 31-én este lezajlott SS-provokációtól) 1941. június 22-ig, a Szovjetunió ellen indított támadásig részletezi az eseményeket. A három nagy részre, s ezen belül összesen 20 fejezetre osztott eseményleírást, tényanyagot és magyarázatokat 140 fotó, 36 statisztikai táblázat, 17 térkép, a terjedelmes függelékben pedig a főbb események kronológiája (1939. szeptember 1. — 1941. június 22.) névmutató, a földrajzi nevek mutatója egészíti ki. A kötet, amelynek szerzői 16 szovjetunióbeli és más szocialista országbeli levéltár és múzeum, az angol állami levéltár, az USA-beli nemzeti levéltár, Franciaország és az NSZK állami levéltárának okiratait is felhasználták, minden korábbi feldolgozásnál bővebb és elmélyültebb analízist ad a II. világháború első szakaszának 22 hónapjáról. Az elemzés nemcsak a szoros értelemben vett hadi, hadászati eseményekre terjed ki (Lengyelország megtámadása, nyugati hadszínterek, balkáni háború, afrikai hadműveletek, a tengereken kibontakozott háború stb.), hanem az ezek mögött meghúzódott politikai, gazdaságpolitikai tevékenységre is mind Németországban, mind a francia—angol koalíció országaiban, illetve a német csatlósállamokban. A kötet gerincét „A fasiszta agresszió kelet felé fordul. A Barbarossa-terv” című második rész képezi, bemutatva a Szovjetunió elleni támadás okait, terveit, céljait,az alkalmazott politikai, katonapolitikai, gazdasági, ideológiai módszereket. A kötet harmadik része — hasonlóan az előző kötetekhez — a szovjet állam külpolitikai tevékenységéről ad kimerítő tájékoztatást, különös tekintettel a szovjet államhatárok biztosítására, a szovjet honvédelem anyagi-technikai bázisának fejlesztésére tett intézkedésekre. A kötet egész anyaga, összefoglalója pedig külön is kiemel néhány olyan megállapítást, amit a nyugati szakírók rendre félremagyaráznak vagy elhallgatnak, illetőleg nem látnak, így pl. hangsúlyozza, hogy ez a háború kezdettől koalíciós jellegű volt amelyben elejétől fogva jelentkezett s egyre fokozódott az antifasiszta, felszabadító harc irányzata is. Igazolja, hogy az angol— francia koalíció vereségének okai e koalíció Münchenhez visszanyúló politikájában keresendők. Kiemeli, hogy a II. világháború jellegének különböző tényezők hatására bekövetkezett megváltozása objektív folyamat volt, s hogy abban a Szovjetunió rugalmas külpolitikája perdöntő szerepet játszott. Mind az egyes részek, mind az összefoglalók, kitérnek természetesen a világháború első szakaszának hadművészetére, az abban mutatkozó új vonásokra, a hadműveletek, hadi eszközök fejlődésére, alkalmazásuk módjaira és az arról szerzett tapasztalatokra is. A korábban megjelent könyveknél, memoároknál lényegesen igényesebb mű a téma iránt mélyebben érdeklődő, bizonyos történelmi ismereteket már birtokló olvasóknak ajánlható. Mihályi Tmre (A második világháború története 1939—1945. 3. kötet. iBríovi, 655 oldal, kötve 160 Ft.) Kalatozov: Szállnak a darvak c. filmjéből J. M. Lotman: Filmszemiotika és filmesztétika (Gondolat) Leninről és Leninről Könyvkiadóink egymás után megjelent köteteikkel méltón emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Mi most a Kossuth és a Magvető kiadványai közt tallózunk. Az októberi forradalomról (Kossuth) című könyv Leninnek azokat a munkáit tartalmazza, amelyek a nagy sorsforduló első öt évfordulóján hangzottak el, illetve íródtak, összegező őszinte, tárgyilagos írások ezek, s közöttük található a „Forradalmunk” című cikk is, amely Lenin egyik utolsó írása. Lenin írásainak másik gyűjteményében, A szocializmus építéséről (Kossuth) című kötetben — sok más mellett — a kulturális forradalomról is olvashatunk. Tanítása a két — szocialista és polgári — forradalom különbözőségéről, mit sem vesztett aktualitásából. 77 vers Leninről (Magvető). Az alkalom szülte ezt az összeállítást — olvashatjuk az antológia kiadói ismertetőjében. E válogatásban megtalálhatók a klasszikusok mellett, alig ismert költők alkotásai, köztük több olyan vers, amely először olvasható magyarul. A Magvető „Zsebkönyvtár” sorozatban jelent meg Lukács György Lenin című könyvecskéje, amelyhez a leghasznosabb útmutatásokkal a kötet előszavában maga a szerző szolgál. Ezek a Lenin-tanulmányok Lukács György működésének négy igen különböző fejlődési szakaszában jöttek létre, így aztán nemcsak Leninről, hanem Lukács Györgyről is sokat elárulnak. Az évforduló alkalmából jelent meg Lenin összes művei 50. és 51. kötete (Kossuth). E két kötettel megkezdődött a győzelem utáni lenini levelezés közlése. Az 50. kötet a 35—38. kötetben publikált írásokhoz kapcsolódik, míg az 51. a 39—41. kötetekhez. A két kötet összesen 1347 levelet, táviratot, feljegyzést tartalmaz, közöttük egy Kun Bélához írt levelet és egyéb magyar vonatkozású írást. Igen sok dokumentum foglalkozik a szovjet állam külpolitikájával, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom kérdéseivel. Majd hatvan év távlatából érdekes visszapillantásra nyújt lehetőséget a két kötet. Az egykori haditudósító, John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot (Kossuth) című munkája maradandó emléket állít az első nagy győzelmes szocialista forradalomnak. Nagy értéke a korabeli felvételek gazdag tárháza és a tárgyilagos beszámolók, amelyek révén közvetlenül értesülünk a győzelem útjának nehézségeiről és érdekességeiről egyaránt. Lenin is elismeréssel szólt erről a műről, s fenntartás nélkül ajánlotta a világ munkásainak. S hogy megismerjük Lenin jelleménak-szellemének bontakozását, el kell olvasnunk Vlagyimir Kanyicev könyvét, Az Uljanov család-ot. A szerző szinte fél életét szentelte rá, hogy kutatásai révén megismertesse azt a családi és társadalmi környezetet, amelyből az emberiség legnagyobb forradalmára származott. Kár, hogy csak a legidősebb fiú, Alekszandr haláláig kíséri nyomon a család életét. Korompay János Vallás és való világ Gramsci szerint „a vallás az emberiség gyermekkorának filozófiája”. Hozzátehetjük, olyan filozófia és gyakorlat, amely mítoszok és legendák, misztériumok és kultuszok rendkívül hatásos rendszerére épül — s ma is eleven, ható tényezője az emberi társadalom életének. Gecse Gusztáv — sok más hasonló tárgyú mű szerzője — most megjelent egyház- és dogmatörténeti tanulmánygyűjteményében arra keresi, kutatja és törekszik megadni a választ, miféle erők képezik a vallás, különösen pedig a kereszténység társadalmitörténeti mozgatóit? Imponáló ismeretanyag és tudományos, marxista világnézet birtokában nagyszerű metszetek sorát készíti el a kereszténység útjáról. Bemutatja, hogyan válik ki a kereszténység a zsidókeresztények mozgalmából s hogyan tud megmaradni a környező világban, amely kezdetben teljesen ellenségesen áll vele szemben. Nagyon érdekes a szerző válasza: a kereszténység sikerének és gyors elterjedésének éppen az a titka, hogy a korabeli népszerű kultuszok minden használható és tömegeket mozgató elemét eredeti vagy megváltoztatott formában magába foglalta. Különösen érdekesek azok a tanulmányok, amelyek az egyházi szervezet, a liturgia, a vallási szertartások és szokások történeti kialakulására vonatkoznak. Szemléletes képet rajzol a szerző a Biblia szövegének és tartalmának ellentmondásairól; elemző összehasonlításokat végez a bibliai szövegek és a korabeli vagy korábbi, más vallásos szövegemlékek, például a föníciai Ugaritban talált „téglakönyvtár” vallásos tárgyú eposztöredékének tartalma között. Részletesen ír a különféle (Jézus-, Mária- és más) dogmák és ünnepek kialakulásáról. Újszerűen és sokoldalúan mutatja be az évszázadok során igen vitatott Mária-kultusz társadalmi hátterét. „A kereszténység megjelenésének időszakára a nemek harca régen eldőlt, a matriarchátus évszázadok óta feledésbe merült. A női istenség kultusza azonban tovább élt és beépült a keresztény vallási rendszerbe is a Máriatisztelet és a Mária-dogmákon keresztül...” — írja egyebek között a szerző, miközben rámutat e kultusz érzelemmozgató hatására is. Nem kevésbé érdekesek azok az írások, amelyek a keresztény egyház ideológiájának, szociális doktrínájának alakulását, a kereszténység és korunk problémáit elemzik. Világos, tiszta érveléssel bizonyítja be Gecse Gusztáv, hogy a tudomány és a hittételek kibékíthetetlen ellentmondásban állnak egymással. Hogy a kereszténység, miként a többi vallás, történeti képződmény, s nincsen „öröktől” fogva, a történelem mozgása alakította szervezeteit, ideológiáját és harci módszereit olyanná, amilyen: a csodahitben, a Messiás-várásban, a megváltástudat táplálásában egy reálisan elérhetetlen jobb élet utáni vágy tükröződik. Ebből következően, ha azt akarjuk, hogy a vallás — amely hamis képet közvetít a világról — háttérbe szoruljon, mindenekelőtt azokat a társadalmi okokat kell megszüntetnünk, amelyek a vallás történelmi feltételeit megteremtették. Taál J.Gecse Gusztáv: Történelem és kereszténység. Egyház- és dogmatörténeti tanulmányok. Magvető, 572 oldal, kötve 50 Ft.)