Könyvvilág, 1979 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

• # KON YVV1LAG 1979. JANUAR ARA. 80 FILLER XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVTERJESZTŐK EGYESÜLÉSÉNEK LAPJA Széchenyi István naplója Divatban a tudománytörténet // *y> a« S!í, yl. •**< J__*' ALfy+s­­/ «*--- i * - /*­y . ?■ -i-i, / * 4»+.' jNN* ***-yW*v° tuMßitfi ■» .4. -------_• _ , .- --- _^aT ,>■•-> ,2*?-'— >-' 4* 4y « / . *fm*r y y *^Wr* » i"' ' ' / ' - *' ~ »"«'«te r X /«- -yguüi • «-»■—'-** yi»» , •*<* ríit&yX m •ÄVwX« ■' ., -.*#,*4 H •iíT * í^‘ " * "~TT / '• T' " ».i-.i.-äf/..... -'^ ';.y.r...v ,. •Ül ■V' ^ A.y X— -'~y~ , y / /. <iy» V ... z.. <•'. z. • ga.. :'.... .....^*..:a> Facsimile Széchenyi István naplójából. (Gondolat Kiadó ) Naplóját Széchenyi István 1814-ben kezdte el vezetni, amikor a napóleoni hábo­rúk után fiatal huszártiszt­ként visszatért. Becsbe. A Napló 1820-i.g nem folya­matos, hosszabb-rövideb b szünetek szakítják meg, 1820-tól 1848 szeptemberéig folyamatosan halad, majd szellemi összeomlása idején újra szünetel, ekkor hosszú évekre, hogy aztán. 1859 őszétől I860 tavaszáig már csak alig félév eseményei kerüljenek a lapokra. Az utolsó mondatot hat nap­pal az öngyilkossága előtt vetette papírra: „Nem tu­dom megmenteni magam!” A kétségbeesett jajkiáltás hátborzongatóan áramlik felénk száz év távolából. A Napló-ról teljes ké­pünk nincs. Széchenyi vég­rendelete szerint hűséges titkára, Tasner Antal gon­dosan átfésülte a szöveget és könyörtelenül megsem­misítette azokat a részeket — néhol mondatokat, néhol egész lapokat —. amelyek felfogása és ízlése szerint nem kerülhettek az utókor elé. A történelem kaján grimasza, hogy csonkítatla­­nul csak azokat a részeket ismerjük. amelyeket egy házkutatás során lefoglalt és visszatartott az osztrák ti tkosrendőrség. Ezek ké­sőbb magyar kézbe kerül­tek, és Károlyi Árpád adta közre őket 1921-ben. A Tassner által cenzúrázott anyagot, a Napló zömét Vi­­szeta Gyula rendezte sajtó alá 1925 és 1939 között. A Napló alapnyelve né­met, ezt kisebb-nagyobb francia, angol és magyar részletek, főleg idézetek szakítják meg. Teljes fönn­maradt anyagának mind­máig nincsen magyar nyel­vű kiadása. A Gondolat Könyvkiadó gondozásában most megjelent másfél ezer oldalas hatalmas kötet sem teljes, hanem mintegy har­madát közli az egésznek. Eddig legtöbbet. S az így is impozáns könyv büszke­sége lehet mai könyvkiadá­sunknak, s biztos közönség­­sikere alighanem fölveti majd egy hiánytalan ma­gyar kiadás gondolatát. Emelkedjünk tehát felül a keserűségen, hogy ezúttal még mindig csak kétszere­sen megrostált munkát ve­hetünk kézbe, és a derék Tasner Antal cenzúráját túlélő részletek tallózó válogatását olvashatjuk. El kell ismerni, hogy a terje­delem lehetőségéhez sza­bott válogatás kitűnő: az egyik legkiválóbb filológus szakember, Oltványi Amb­rus végezte. Ö készítette a csaknem kétszáz lapot ki­tevő, rendkívül alapos jegy­­zet-anyagot, amely jelenté­kenyen segíti a szövegben való helyes tájékozódást és ő írta a Napló keletkezését és sorsát elbeszélő utószót. A nagy munkával, féltő gonddal összeállított kötet élén Sőtér István ihletett, átforrósodott értékelő ta­nulmánya áll, mely gazdag, szép gondolataival örven­detes módon járul hozzá az elmúlt években megújuló Széchenyi-szakirodalomhoz. A Napló szövegét Jékely Zoltán és Györffy Miklós fordította. Az 1829-ig terje­dő és irodalmilag értéke­sebb, szebb, gazdagabb fe­jezetek Jékely átültetésé­ben szólalnak meg, az 1829 utániak pedig Györffy keze alatt készültek. Kettőjük munkájáról érdemes rész­letesebben megemlékez­nünk. Fordításiirodalmunk, kiváltképp a prózafordítás jól működő szakiparrá vál­tozott az elmúlt időkben. Évente mintegy három­négy száz kötetet fordíta­nak nálunk le, s ennek a hatalmas mennyiségnek az átlagszínvonala jónak mosdható: a legtöbb ugyan kicsit szürke és gépies, de megbízható, pontos és hasz­navehető könyv. Jékely J Zoltán és Györffy Miklós munkája magasan kiemel­kedik ebből a tisztes átlag­ból, és a magyar műfordí­­tá-s-irodalom csúcsteljesít­ményei közé tartozik. Szé­chenyi Napíó-ja tolmá­csolásukban ol.van tiszta, szép nyelven csendül fel, ami csak az egészen kivéte­les és nagy művek sajátsze­rűsége. Talán már nem is fordítás ez a tolmácsolás, hanem interpretálás, elő­adás, mint amikor env nagy előadóművész úgy játszik el egy zeneművet, hogy a föl­­hangzó dallamokban ott hullámzik az ő lelke, az ő egész egyénisége is. Minden hang kottaszerűen pontos és mégis más: a mű ilyen­kor fölemelkedik és élni kezd. Széchenyi Napló-ja is fölemelkedik és élni kezd ebben a tolmácsolásban. Széchenyi kezdettől nagy romantikus író volt — Né­meth László vette ezt első­nek észre —, de olyan író, akinek a stilus, a nyelvi ki­fejezés volt a legnehezebb gondja. Alkatilag hiányzott belőle a természetes, köny­­nyed szárnyalás, mégis föl­­küzdötte magát a reform­kori irodalom színvonalára. Magyar nyelven írt művei bonyolult gondolatvezeté­sük ellenére tele vannak ér­zékletes, eleven, nagysze­rűen láttató részletekkel és a magyar értekezőpróza legjobb kezdeményezései közé tartoznak. A fordítás most a bécsi iköznyelven írt és írásművészeti leg kevés­bé értékes Napló-í ezeknek a legjobb részeknek a fé­nyébe vonja. A varázslat eszközei annyira finomak, hogy szinte nem is érhetők tetten, pedig a könyv lap­jain a szemünk előtt terem­tődik meg egy olyan re­formkori magyar nyelv, amely a valóságban soha nem létezett, de talán lé­tezhetett volna, ha a körül­mények szerencsésebben alakulnak. A Napló-fordí­tásban végbemenő stílus­­bravúr csak Weöres Sándor Psyché-jéhez hasonlítható. Hegy ez eredeti műben megengedhető, de fordítás­ban hamisítás? Aligha. Az író Széchenyi, igaz. a késői nagy műben, a Döblingben keletkezett Nagy Szatírá­ban, bontakozott ki teljes jelentőségében, de oroszlán­­körmei a Napló korai feje­zeteiben is megmutatkoz­nak, ha nem is a nyelvi ki­fejezés külső rétegében, ha­nem lejjebb, az elmélkedő gondolatok és az önmegfi­gyelés mélyebb köreiben.. A kivételes értékű magyar nyelvű tolmácsolás most ezek színvonalára hozza a stílust, egyeztetve Széche­nyi értekezőprózájának leg­jobb lapjaival. Kenyeres Zoltán (Széchenyi István: Napló. Gondolat. 1409 oldal + 48 oldal melléklet, kötve 85 Ft.) Az érdeklődés fénycsóvá­ja időnként a szellemi ho­rizont más és más részére vetül. Az űrhajózás, a bio­lógiai pokolgép, a Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolatteremtés után a tudománytörténet került az érdeklődés középpontjába. Szerepet játszik ebben, hogy az alkotók (pl. Hei­senberg. Weisskopff) ön­életírásai nyomán lehetőség nyílt a fejlődésvonalak ki­rajzolására. A fizika törté­netében is felváltja a pri­mitív biográfiai vagy kró­nikaszerű leírást az oknyo­mozó szemléletmód, amely meglátja a tudományfejlő­dés összefüggéseit a kor szellemi, (társadalmi és technikai-gazdasági kör­nyezetével. Ezenkívül az el­múlt 15 esztendőben mint­ha megtört volna a XX. század kutatási lendülete; és a lélegzetvételnyi szünet időt ad a fejlődés történeti felmérésére. Más kérdés, hasznos-e a tudománynak a történeti szemléletmód? A fizika ak­tív művelőinek véleménye megoszlik ezen a téi'en; vannak, akik azt állítják, hogy a régi tudósok elkép­zeléseiből vont analógiák hav.nos kutatási ösztönzé­sekét adhatnak, míg mások szerint a tudomány fejlő­dése csak gyökeresen új gondolatokkal történhet és semmit sem ér az idejét­múlt elméleteken való rá­­gódás. Egyértelmű viszont a pedagógia álláspontja: a történetiség minden tudo­mány legtermészetesebb rendszere. A történeti meg­közelítés a maga buktatói­val és tévútjaival a megis­merés legemberibb út­ját kínálja. A természettu­dományi és irodalom-mű­vészeti kultúra elemei egy új, általánosabb világszem­léletté ötvöződhetnek a történelmi megközelítésben. Nem véletlen, hogy a ma­tematikai gondolkodás me­chanizmusát bemutató kis könyvét (Játék a végtelen­nel) Péter Rózsa cserébe ajánlotta fel művészbará­tainak azért a sok szépsé­gért, amit a művészettől kapott. Tudománytörténeti ér­deklődésű olvasók részére állította össze kis munkáját Szabó Árpád debreceni klasszika filológusunk. Azt mutatja be, hogyan jött lét­re a hellenisztikus kor nagy vívmánya, az euklidészi geometria. A történeti hát­tér, az ókori Kelet és az Euklideszi megelőző kor matematikájának vázlata után megismerkedünk a görög matematika fogalom­­rendszerével, azokkal a té­telekkel és bizonyításokkal, amelyek mai matematikai tudományunknak is sark­kövei. Az összemérhetetlen­ség fogalma és a görög ma­tematikai szigor vezetett az irracionalitás felfedezésé­hez. a görög gondolkodás egyik csúcsához. A részlet­­problémák bőséges bemuta­tása csak fokozza a könyv érdekességét. Elolvasása után lesz teljes és megbíz­ható képünk a helleniszti­kus görög kultúráról. (Szabó Árpád: A görög matematika kibontakozása. Magvető. Gyorsuló idő. 250 oldal, fűzve 9 Ft.) Jefremov: A világegye­tem, mélységeiben című asztronómiai könyve a ma­gasabb csillagrendszerek szerkezetét mutatja be. Ez a téma, úgy látszik, szívügye a magyar csillagá­szati könyvkiadásnak, mert néhány év alatt négy kötet foglalkozott vele. Az olvasó szerencséjére Jefremov sok újat tud mondani, méghoz­zá érdekesen. Sorain átsüt a személyes élmény izzása, hisz nem egy kérdésben saját vizsgálatával is hozzá­járult a problémák tisztá­zásához. Könnyed, szemé­lyes hangja történeti szem­lélettel párosul, mert a szá­zad elejétől kezdve sorra veszi az asztrofizika kísér­leti módszereit és elvi megállapításait a történeti fejlődés függvényében. Mindig az új megfigyelési módszerek felvetette prob­lémák során vezet be a vi­lágegyetem és az emberi megismerés egyre távolibb tartományaiba. Könnyed stílusa átsegít a nehezebb részeken. A Hoyle-féle anyagkeletkezési elméletet is ismerteti, amely egyike a többféle eldöntetlen koz­mológiai lehetőségeknek. Kár, hogy nincs tárgymu­tató és hogy sok a sajtóhi­ba. (J. Ny. Jefremov: A vi­lágegyetem melységeiben. Gondolat. 188 oldal, kötve 22 Ft.) Müller Antal a marxista világkép és a mai fizika kapcsolatait tárja fel, be­mutatva, hogyan igazolja a modern fizika a dialektikus materialista világképet. Megmagyarázza a mozgás, a mennyiségi és minőségi 'vátozások mibenlétét, az el­lentmondás és a fejlődés törvényeit, a világ tér- és időbeliségének tételét, a determináltság marxista ér­telmezését. Kitűnően hasz­nálható a Világnézetünk alapjai című tantárgy taní­tásához. (Müller Antal: A mai fi­zika és a marxista világ­kép. Tankönyvkiadó. 17? ol­dal, fűzve 13 Ft.) Tudománytörténeti célból tervezte a Tankönyvkiadó ABC sorozatát, amelynek minden kötete egy-egy szak­­tudomány történetét dolgoz­za fel lexikális alakbarf. A Matematikatörténeti ABC rendkívül olvasmányosan, képekkel bőven illusztrálva közli a matematika nagy alakjainak életrajzát, nyo* mon követi az egyes mate­matikai fogalmak kialaku­lását. Az enciklopédikus címszavak bemutatják a matematika főbb fejlődési vonalait, függetlenül az életrajzi címszavakban mo­­zaikszerűen szétszórt ada­toktól. A könyv a középis­kolai tananyagra épít, de nemcsak a tanulóknak ké­szült: a humán beállított­ságú felnőttek aligha talál­nak jobb kalauzt a mate­matika birodalmába. (Sain Márton: Matemati­katörténeti ABC. Tan­könyvkiadó, 253 oldal, fűz­ve 28 Ft.) ____ Nehezebb feladatuk volt: a Fizikatörténeti ABC szer­zőinek. A fizika jóval na­gyobb és sokrétűbb anya­got ölel fel, ezért különö­sen fenyeget a veszély, hogy a lexikonszerű tárgyalás be­tűrendes szövevényében el­vesznek a fizika fejlődésvo­nalai. A sízerzők ezért a fizi­ka főbb fejezeteinek fejlő­déstörténetét enciklopédi­kus tanulmányokban előre közük, és az alfabetikus adattár tovább pontosítja a részleteket. A szűkre szabott terjedelem miatt a nagy fizi­kusok életrajza zsugorodott (Folytatás a következő ol­dalon.) GARAI GÁBOR Szabadság > Nélküled eltikkadok, lecsuklom, nem is vagyok, munkám, mint ólomsúlyt cipelem nélküled öntudatlan vánszorgok kábulatban; nélküled nincs szerelem. Nélküled csak magány van, mély űr az éjszakában, saját hamisukba hulló csillagok, és bénaság a testben, s a lélek, készületlen, mindennapos halállal társalog. Nélküled minden álom csak éheztet parázslón, és nem old föl se kin, se~kábulat; nélküled lassan össze­húzódik nyöszörögve az elkinzott, szemérmes öntudat. De általad ha mélyet lélegzetű, újra élek, és szállók újra önmagam felett; s múlik tőlem a rontás — mások által vagyok más, • s leszek a legtöbb; az egészben egy. 1976 (Garat Gábor: Szclcsönd és újra szél. Szépirodalmi. 90 oldal, kötve 18 Ft.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék