Könyvvilág, 1979 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
A Nemzetközi Gyermekév és a könyvek 1978. december 4—9-ig került sor hazánkban először az Országos Gyermekkönyvhét megrendezésére. Jogos és régóta hangoztatott igénynek tettek eleget a rendezvénysorozatot életre hívó és engedélyező szervek, amikor meghirdették, és összeállították irányelveit. Évek óta olvashatunk, hallhatunk az ország különböző részeiből, különböző szervezeti keretben megrendezett gyermekkönyvnapokról — ill. hetekről, sőt egyik megyénkben — Szabolcs-Szatmárban — komoly hagyományai vannak a gyermekkönyvhónapnak is. Mindenütt nyilván ugyanaz a cél és szándék keltette életre a kisebb területek rendezvényeit: az, hogy szervezett alkalmat teremtsenek a gyermekirodalom népszerűsítésére, az olvasás iránti igény tudatos felkeltésére, hogy erősítsék a gyermek és a könyv kapcsolatát — óvodás kortól 14 éves korig. Nem véletlen, hogy éppen 1978-ban került sor az Első Országos Gyermekkönyvhét megrendezésére A gyermekkönyvkiadás az utóbbi 6—8 évben olyan dinamikusan fejlődött, hogy termékeivel mind mennyiségben, mind minőségben alapot teremtett a gyermekkönyvhét meghirdetéséhez. Természetesen kiváló és el nem szalasztható alkalom, szerencsés találkozás is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete 1979-et a Gyermekek Nemzetközi Évévé nyilvánította. Így az első magyarországi Gyermekkönyvhét egyúttal a Femzeközi Gyermekév első irásai eseményévé vált, annak szellemében szerveződött. Miért éppen 1979 a Nemzetitégi Gyermekév? Az UNICEF, az ENSZ gyermekek segélyezésére alakult különbizottsága 1959-ben fogalmazta meg és hirdette ki a Gyermeki Jogok Nyilatkozatát. A huszadik évfordulót ünnepeljük tehát ezzel a világot átfogó, egész éves akcióval. Az elhatározást számos tény indokolja. Többek közt: „...minden eddigi igyekezet ellenére túl nagy azoknak a gyerekeknek a száma — főleg a fejlődő országokban —, akik elégtelenül tápláltak, nem jutnak megfelelő egészségügyi szolgáltatásokhoz, az oktatás terén nem kapják meg a jövőjükhöz nélkülözhetetlen felkészítést, és nem ismerik az élet legelemibb örömeit...” Néhány fontos gondolat a tízpontos nyilatkozatból: “ A jogok minden gyereket megilletnek. 2. Minden gyerek egészségesen és normálisan fejlődhessen, szabadságban és méltóságban. 3. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy neve és nemzetisége legyen. 4. Minden gyereket megillet az élelem, az otthon, az orvosi ellátás. 5. Törődni kell a hátrányos helyzetű gyerekekkel, akár testi, akár szellemi, akár társadalmi hátrányról van szó. 6. Minden gyereknek joga van a szeretethez és a családhoz. 7. Minden gyereknek joga van a tanuláshoz és a játékhoz. 8. Veszély esetén először a gyerekeken kell segíteni. 9. Védeni kell a gyerekeket a kegyetlenségtől, az erejüket meghaladó nehéz munkától. 10. Minden perek az egyetemes béke és testvériség szellemében nevelkedjék fel. Ha végigolvassuk a nyilatkozatnak ezt a nagyonnagyon rövidített kivonatát, láthatjuk, hogy nemcsak szerte a világon, hanem még nálunk is akad tennivaló gyermekeink érdekében. Az 1979. évi rendezvényeken — éppúgy, mint a Gyermekkönyvhéten — a gyermekek érdeklődését, életkori sajátosságait figyelembe vevő, ahhoz alkalmazkodó módszereknek kell érvényesülni. Az a kívánalom, hogy domináljon a vidámság, a játékosság, a felszabadult öröim, az egyes akciók, rendezvények nem jeleníthetnek újabb feladatokat, kötelességeket. Ebbe az elképzelésbe nagyszerűen beilleszkednek a könyvek. Örvendetes jelenség, hogy gyermekeink egyre többet olvasnak. Könyvéhségük megható (meg elkeserítő is, ha nem tudjuk kielégíteni!), s mind többen vallják, hogy a Gyermekkönyvhét jelmondatát — OLVASSATOK MINDENNAP! — valóban magukévá tették. Biztos, hogy nem gazdasági, anyagi okai vannak annak, ha a könyv, az irodalom ,nem napi igényként jelentkezik, hanem tudati, szemléletbeli problémáik okozzák, s ebben nem a gyerekek, hanem a felnőttek a hibásak. Széles körű társadalmi együttmunkálkodással lehet eredményes a gyermekek közti könyvnépszerűsítés. Nem választható el ez a tevékenység tehát éppen e „hátrányos helyzetű” gyerekek szüleinek nevelésétől, meggyőzésétől. Ha a pedagógusok, az ifjúsági mozgalom vezetői, a népművelők — s mindenki, aki valamilyen formában gyermekeink nevelésével foglalkozik — társadalompolitikai kérdésként kezeli a gyermekek olvasóvá nevelését, nagyon sokat lépünk előre fő célkitűzésünk, a szocialista ember nevelése érdekében. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában több mű lát napvilágot, amelyek a Nemzetközi Gyermekév eszméit sugallják. Új sorozatok is indulnak. Az „Ezerszínű Magyarország” kötetei megismertetnek szépülő országunk egyegy tájegységével, elmélyítik hazaszeretetünket. A „Hétszínvilág” különböző országok gyerekeinek életét idézi. A „Messziről jött mesék” kötete — A halhatatlan Kukul — kubai népmeséket, legendákat, a latin-amerikai irodalom jeles képviselőinek meséiből válogatott alkotásokat tartalmaz. A „Kolibri” új kötete a Magyar népviseleteket mutatja be (Hofnerné Flórián Mária munkája), a „Képes Földrajz”-ban pedig Balázs—Sebes Ázsiója lesz az újdonság. Számos mese- és verskötet, ismeretterjesztő és szépirodalmi alkotás, magyar és külföldi, klasszikus és mai szerző műve gazdagítja az idei évi gyermekes ifjúsági könyvválasztékot Most csupán három művet emelek ki: Lakatos Menyhért: A hét szakállas farkas és Szegő László Cigány költészet c. kötetének külön érdekessége, hogy csodálatos gyerekrajzok illusztrálják őket. Fönyves György: A gyermekvilág csodái c. könyvének új kiadása a gyermekek számára épített létesítményeket, látványosságokat mutatja be: az azteki úttörőtábort és Zánkát, a holland Madurodamot és a dán Legdlandot, a világhírű prágai bábmúzeumot és az amerikai Disneyworldöt, a Krakkó melletti csapai parkot és a Budapesti Úttörővasutat A Nemzetközi Gyermekév hazai programjainak szervezésére, irányítására Nemzeti Bizottság alakult Érdekesnél érdekesebb tervek, elképzelések valósulnak meg napról napra. Az év kiemelkedő eseménye lesz az 1979. június 2—7. között Budapesten megrendezésre kerülő nemzetközi Fórum, amelynek házigazdája a Magyar Népköztársaság kormánya lesz. A Fórum fő témája: „Nemzetközi együttműködés a gyermekek boldogabb és biztonságosabb jövője érdekében.” Ahhoz, hogy a Gyermeki Jogok Nyilatkozata miinél előbb, minél maradéktalanabbul megvalósuljon, hozzájárul a kultúra, a könyv is. Mert ma is érvényes, amit Comenius 1650-ben Sárospatakon hangoztatott székfoglalójában: „A könyvek révén sokan lesznek műveltté az iskolán kívül is, könyvek nélkül azonban senki sem lesz művelt még az iskolában sem.” Vörös Mária Illusztráció H. Takács Marianna Murillo-albumából. (Corvina, A Művészet Világa) A kiegyezésül a világháborúig Néhány héttel ezelőtt, közel egyidőben jelent meg a Gondolat Kiadó „Magyar História” sorozatában két, egymáshoz kapcsolódó témájú kötet a dualizmus kori Magyarországról. Gergely András és Szász Zoltán munkája a kiegyezési törvények bemutatása után bevezetőül rövid áttekintést ad az 1849 utáni európai helyzetről, majd az osztrák—magyar kiegyezéshez vezető politikai út főbb állomásait ismerteti. A kiegyezést értékelve a szerzők kiemelik, hogy az „nemcsak Magyarország és a Habsburg-birodalom viszonyában jelentett visszalépést, hanem a magyarországi polgári alkotmányosság vonatkozásában is”. Olvasmányos, érzékletes stílusú fejezetek adnak átfogó képet a kiegyezés és a századforduló közötti időszakról. A politikai erők bemutatását követi a két legjobban sikerült fejezet, az Akik politizáltak és akikről politizáltak című széles ívű társadalmi körkép, valamint A királyi palotától a községházáig, amely a politikai élet színtereit és mindennapjait tárja elénk. A Monarchia külpolitikáját tárgyaló fejezet után a Tisza Kálmán bukásához vezető belpolitikai válság elemzése következik, a zárórész pedig mérlegre állítja a tárgyalt periódust. A sok szempontú mérlegelés után levont következtetés: „Ha a kiegyezés a Monarchia és a történelmi Magyarország belső problémáit kisebb részben megoldotta, úgy nagyobb részben pár évtizedre konzerválta, megoldásukat elnapolta, olyan időpontra, amikor a megoldás egy imperialista világháború körülményei, a polgári világrend megingása, egyeduralmának megtörése, s — ennek megfelelően — a polgári politikai erkölcsök addig példa nélkül álló elvadulása közepette került napirendre.” Merényi László könyvének címe — némileg megtévesztően — Boldog békeidők ... Megtévesztően, mivel a dualista állam mély válsága éppen akkor kezdődik, amikor a könyv felveszi az események fonalát, 1900 körül. A tárgyalás gerincét pedig éppen a békés külpolitikai válság kibontakozásának egyes mozzanatai — az 1875 óta folyamatosan kormányozó Szabadelvű Párt választási vereségét követő 1905—6-os politikai válság, Bosznia- Hercegovina annexiója, az 1912—13-as Balkán-háborúk, valamint mindezekkel összefüggésben a munkásmozgalom és a polgári ellenzék egyes irányzatainak fejlődéset alkotják. A hosszan elhúzódó válság világháborúba torkollik; a Ferenc Ferdinand meggyilkolása és a Szerbiának küldött osztrák—magyar hadüzenet között eltelt hónap eseményeiről szól a könyv utolsó fejezete. A kis terjedelmű, szép kiállítású könyvek természetesen korántsem foglalkoznak Magyarország dualizmus kori történetének valamennyi oldalával; mindkettőben igen kis teret kap például a gazdaság és a kultúra története. A korszakkal behatóbban foglalkozni kívánóknak azonban rendelkezésére áll a Magyarország története című, tíz kötetre tervezett sorozatnak az 1890—1918 közötti időszakot tárgyaló hetedik kötete, és néhány hónapon belül megjelenik az 1848—1890 közötti időszakkal foglalkozó hatodik kötet is. (Gergely András — Szász Zoltán: Kiegyezés után. Gondolat, 266. oldal, fűzve 15 Ft. Merényi László: Boldog békeidők ... Gondolat, 237 oldal, fűzve 15 Ft. Pók Attila VIHAR BÉLA| Mindenekben Mint csillagot örök pályán rendre, fogva tartja a vonzás szerelmes ég kékjében, bolygók futásában, mágnesekben, folyó ritmusában, mindenekben immár ott él benne, nagy törvényként a kettőnk szerelme, s összehajtó ajkunk oldó csókját ismétli az örökkévalóság. (Vihar Béa: Egy katona megy a hóban. Szépirodalmi, 241 oldal, kötve 30 Ft.) Divatban a tudománytörténet (Folytatás az 1. oldalról.) össze: a 68 oldalas felsorolás jóformán csak a napra pontos születési és halálozási dátumokra, valamint a nacionálé megállapítására szorítkozhat. (Ifj. Gazda István — Sain Márton: Fizikatörténeti ABC. Tankönyvkiadó, 249 oldal, fűzve 27,50 Ft.) A fizikatörténeti irodalom reprezentatív alkotása Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete című munkája. Szerzője imponáló kísérletet tesz a két kultúra közelítésére. Megállapítja, hogy az ókortól a reneszánszig a filozófusok és művészek természetvizsgálók is voltak. Ez a boldog idő talán Descartes-tal szűnt meg, akinek hovatartozásáért a filozófiai és természettudományi lexikonok egyaránt perelhetnek. Ettől kezdve beszélünk szellemi kettéhasadásról, rossz értelemben szakbarbárokról és műszaki analfabétákról. Simonyi Károly megmutatja a természetvizsgálóknak és műszakiaknak, hogy szakterületük fejlődése nem független az emberi szellem más, kormeghatározó megnyilvánulásaitól. A humán tudományok művelőit pedig a legtermészetesebb úton, a fizikai gondolkodás történetén keresztül kívánja bevezetni a természet világába. Filozófusok, egyházatyák, politikusok és természetvizsgálók műveiből válogat, bemutatja vélekedéseiket a világ megismeréséről és a tudomány világnézetformáló képességéről. A nagyszabású monográfiát nemcsak a szakfizikusoknak és a pedagógusoknak, hanem a művelt olvasóközönség széles rétegeinek is ajánljuk. (Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete. Gondolat. Kb. 800 oldal, kötve kb. 150 Ft.) A tudománytörténet divatja alól az Akadémiai Kiadó sem vonhatta ki magát. „A kémia újabb eredményei” című sorozat negyvenkettedik kötete Hronszky Imre és Varga Miklós tanulmányát tartalmazza, Történeti-tudományelméleti megjegyzések a kémiáról címmel. A kémia történetének tudományelméleti és filozófiai feldolgozása a fizikát követőleg csak az utóbbi 10—15 évben kezdődött meg. A világszerte új kutatásokról a magyar közönség még alig olvashatott, ez a kis munka tehát az áttörés nehéz szerepét is vállalja. A szerzőpáros elsősorban a kémiai gondolkodás fejlődésének legfontosabb szakaszait vizsgálja, előtérbe helyezve az atom- és a kötéselmélet kérdéseit. Végigkísérhetjük a klassszikus kémia kiépülését, az atomelmélet elismeréséért folytatott küzdelmeket, továbbá a kémiai törvény és a modern vegyérték-elmélet kialakulását. A könyvecske elsősorban a szakmájuk filozófiai vonatkozásai iránt érdeklődő vegyészeknek való. (Hronszky Imre — Varga Miklós: Történeti-tudományelméleti megjegyzések a kémiáról. Akadémiai. A kémia újabb eredményei. 180 oldal, kötve 29 Ft.) Szimán Oszkár Nem nagy dolog, jóindulatú fiatal recenzensünk talán azért nem említi — vagy talán az ő figyelmét is elkerülte? — hogy a Merényikönyv 120. oldalán, a szépen méltatott Leehner-féle Postatakarékpénztár épülete helyett az évtizedekkel később épült és sokkal alacsonyabb művészi színvonalú Moszkva téri főposta látható. A hiba hovatovább tipikus: a történelmi ismeretterjesztésben — helyesen — felmerül a „felépítmény” bemutatásának igénye is, irodalomé, építészeté, művészeté. De mit ér az egész, ha amikor szemléltetésről van szó, a szövegnek ellentmond a kép, jelen esetben a kor legremekebb alkotásainak egyikét egy vacak hodállyal helyettesítik, ezzel megtévesztik az olvasót (és nézőt, hiszen mindkét épületet naponta tízezrek látják Budapesten), sőt ízlésének ártanak, a magyar szecessziónak pedig hitelét rontják. És még egy kérdés — vajon hány kézen ment át, a kiadón belül is ez a kép, míg a kötet megjelent? Nem szólnánk egy szót sem, ha nem lenne gyakori (mind gyakoribb?) az ilyen apró tévedés — sajna még olyan kiadóknál is, mint a Gondolat... Éppen ezért — a gyors helyesbítés és a többi olvasó tájékoztatása érdekében egy kis pályázat-félét hirdetünk. Aki egy-egy új könyvben hasonló érdemi (tehát rosszul tájékoztató), mondhatni „ordító" hibát talál, akár képcserét, helytelen feliratot, vagy a szövegben durva ténybeli tévedést, elírást írja meg egy pár sorban, s ha igaza van, szerkesztőségünk egy-egy könyvvel jutalmazza. De ne csak a kiadókat bántsuk, vonatkozik ez az ajánlatunk a Könyvvilágban megjelent cikkekre, ismertetőkre, képfeliratokra is. (Legutóbb — hogy a Gondolat kiadványoknál maradjuk — pl. Széchenyi Naplói fordítását a kiváló előszó írójának, Sőtér Istvánnak ajándékoztuk.)