Könyvvilág, 1980 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

KÖN­YVVILÁG 1980. JANUÁR ÁRA: 1,60 FT XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM DR. MARCZALI LÁSZLÓ Pilisi példa A szocialista forradalom első lépése, a tulajdonvi­szonyok megváltoztatása során köztulajdonba ke­rülnek a kulturális létesít­mények is. Ez azonban pusztán jogi forma marad, ha nem jár együtt a kul­túra közbirtoklásával, az­zal a folyamattal, amely­ben a nép a műveltséget ténylegesen, a maga min­dennapi gyakorlata számá­ra sajátítja el. Közműve­lődésünkben ezért szük­ségszerűen két tenden­cia érvényesül: köztulaj­donba vesszük, ennek alap­ján állandóan és fokozato­san szélesítjük azt az intézményrendszert, amely a kultúrát minden ember szükséglete szerint az egész néphez eljuttatja, másfelől megteremtjük és szakadat­lanul alakítjuk azokat a tevékenységi formákat, amelyek végül is alkalma­sak lesznek az egész nép alkotó aktivitásának min­den ember képességei sze­rint való kifejtésére. Szocialista közművelő­déspolitikánk lényege, hogy együtt kell megvalósítani a kultúra közhiírccsé tételét és a kulturális aktivitás ki­bontakoztatását. Ilyen tö­rekvések sorába illeszkedik Pilisen a Könyvesház meg­nyitása. Nem egyszerűen arról van csak szó, hogy bővül a közművelődés in­tézményhálózata, növek­szik a kultúra gazdagságá­ban való részesedés esélye, hanem arról is, hogy mind­ez a társadalmi aktivitás növekedésének a jegyében történik. A könyv jelentőségét a kultúra teremtésében, be­fogadásában és elsajátítá­sában nem kell különö­sebben bizonygatnunk. Nélkülözhetetlen eszköze a termelés fejlesztésének csakúgy, mint a szocialista demokrácia kibontakozta­tásának, az ember kitelje­sedésének, az igazabb, jobb életnek. Ahhoz azonban, hogy mindenkihez eljus­son, mind több ember él­jen vele s használja jól a benne rejlő lehetőségeket. Elhangzott 1979. december 11- én a Könyvesház megnyitóján, még sokat kell tenni. Az elmúlt három évtizedben a szocialista könyvkiadás és könyvtárügy hatalmas lé­péseket tett e feladat meg­valósítása érdekében. Könyvtermésünk mind mennyiségi, mind minősé­gi tekintetben előkelő helyen áll a világban, ki­épült és teljeskörűvé válik a közművelődési könyv­tárhálózat. A fejlődés azon­ban új gondokat is oko­zott. Nem tudjuk még ma­radéktalanul biztosítani, hogy a könyvek azokhoz jussanak el, akiknek a leg­nagyobb szüksége van rá­juk, hogy minden reális társadalmi igényt kielégít­sünk. A könyvtárhálózat sem tud mindenben meg­felelni a mai olvasó infor­mációs igényeinek. Mér­cénk az, amit Lenin így fo­galmazott: „A művelődés­­ügy helyes megszervezését azon lehet lemérni, hogy mennyi könyvet adnak ki otthoni használatra az olva­sónak, milyen kényelmet nyújtanak a lakosság több­ségének.” A Pilisen megvalósult Könyvesház a továbblépés lehetőségét, az új helyzet­ből következő új feladatok megoldási módozatát jel­zi. Helyet kapott benne gyermekkönyvtár, felnőtt­könyvtár és könyvszaküz­­let, amelyben zenemű és hanglemezárusítás is folyik. Az intézmények oldaláról nézve megvalósulhat­­ a könyvvel foglalkozó két nagy intézményrendszer, a könyvterjesztés és a könyvtár integrálódása. Ez ésszerű gazdálkodást, taka­rékosabb üzemeltetést tesz lehetővé, felesleges pár­huzamosságokat szüntet meg. Az olvasó szempontjá­ból pedig kényelmet jelent, nagyobb választási lehe­tőséget, gazdagabb kínála­tot, több információt. Nem­csak arról van szó, hogy létrehozunk egy üzletet, vagy egy kölcsönzőhelyet, hanem arról is, hogy a kettő sajátos társításával új közművelődési intéz­ményforma létesült. Dolgo­zóink nemcsak eladók, ha­nem eligazodni, választani segítőkész népművelők; lá­togatóink nemcsak vevők, hanem gazdag lehetőségei birtokosaiként művelődi közösség tagjai. A közösség létezését bizonyítja a Könyvesház gyors és célszerű felépíté­sében megvalósult társa­dalmi összefogás. A nagy­községi tanács munkakol­lektívája elkészítette a terveket és a műszaki do­kumentációt, a megyei ta­nács és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat anyagi segítséget adott, csakúgy, mint a község szövetkezetei, vállalatai. A kivitelezésben részt vettek a község lakói, a szocialis­ta brigádok, munkafel­ajánlással csatlakoztak a kisiparosok, a honvédség, a munkásőrség. A döntés elő­készítésében és a széles körű társadalmi összefo­gás megszervezésében ki­emelkedő szerepet vállaltak a megye, a járás és a köz­ség pártbizottsága és a tár­sadalmi szervezetek. Fontos az is, hogy éppen Pilisen valósult meg ez a Könyvesház, a főváros agg­lomerációs övezetében. Az elmúlt évtizedekben a szemünk előtt bontako­zott ki a XX. század mo­dern népvándorlása, amely­nek során az emberek ke­letről nyugatra, északról délre igyekeztek: Buda­pestre és az iparosodó na­gyobb vidéki városokba. Mivel pedig Budapest nem tudta befogadni azt a tömeget, amelyet munka­erőként viszont igényelt, az ide özönlők a fővárost kö­rülölelő községekben tele­pedtek meg. Nem várt fe­szültségek adódtak ebből: e települések nem voltak — nem is lehettek —­­el­készülve ilyen létszámú né­pesség befogadására, infra­strukturális ellátására, s az ide települőik szokatla­nul nehéz , életformát vá­lasztottak az ingázással. Ám nem lehetett megtiltani vagy megállítani ezt a folyama­tot, hiszen részint népgaz­dasági érdek, részint a jobb életre törekvés volt a ser­kentője. Ha azt akarjuk, hogy na árasszák el­­teljesen a nagy­városokat az iparba áram­lók, az­kor a városokat öve­ző településeken kell meg­felelő körülményeket te­remteni. A XI. kongresszus határozatában olvashatjuk, hogy „a különböző körze­tek dolgozóinak életkörül­ményei, szociális ellátottsá­ga és jövedelmi színvonala közeledjék egyóráshoz”. Bár a budapesti agglomeráció több mint negyven telepü­lése között írtáig korántsem alakult ki az ésszerű ellátá­si munkamegosztás, vi­szonylag gyengén fejlett az infrastruktúra, mégis mind­inkább érzékelhetővé válik a kongresszusi határozatok­nak megfelelő igyekezet. Ennek további jó kibon­takozását segíti az is, ha nem dramatizáljuk az ingá­zást, nem tekintjük nem­zeti szerencsétlenségnek, ha­nem tudomásul vesszük, mint társadalmi-gazdasági fejődésünk kísérő jelensé­gét is alkalmazkodunk hoz­zá. Nincs is más választá­sunk, mint hátrányaival és előnyeivel egyaránt számol­va olyan fejlesztési politika kidolgozása és megvalósítá­sa, amely megfelelő élet­­körülményeket teremt. Azaz úgy stabilizálja a helyzetet, hogy annak a dolgozók szá­mára előnyös oldalai do­mináljanak: a nagyváros jobb munkakörülményei — és a jó megközelítést lehe­tővé tevő, kulturált közle­kedés; a falu csendje, em­beribb lakásviszonyai; a vá­rosánál nem silányabb szol­gáltatásokkal. Úgy gondo­lom, hogy ezt az otthonos­ságon, az itt élők idetarto­­zásának erősítését is jól szolgálja majd a Könyves­ház. Nem egyszeri és egyedi példáról van szó. Tanús­kodnak erről az országos és megyei t©rvek, s ilyen ér­telemben alakítjuk a köz­­művelődési hálózat fejlesz­tését is. Mégis új és fon­tos kezdeményezésről van szó! A Monori Járási Párt­­bizottság tudatosan és messzetekin­tve határozta meg célkitűzéseit a közmű­velődési létesítmények ügyében. Első eredmény­ként az Üllői Könyveshá­zat említhetjük, második ez az új komplexum, s bízunk benne, hogy töretlen ener­giával folytatják a megkez­dett munkák­. A dicséret és a biztatás szavain túl sze­retném hangsúlyozni, hogy a létesítmények, a lehetősé­gek bővítését a kulturális aktivitás kibontakoztatásá­val együtt tervezzék és vé­gezzék. Hiszen, ha csupán az építésre koncentrálunk, arra, hogy miinél több lé­tesítmény, minél több szín­hely épüljön a művelődés számára, ezzel csak a Pol­gári kultúra elképzelései­nek javított változatát is­mételjük meg. Nekünk a tényleges tár­sadalmi szükségletre, az adott közösség meglevő igé­nyeire, az igények felkelté­sének lehetőségeire mére­tezett, emberléptékű intéz­ményeikre van szükségünk. Nemcsak és nem elsősor­ban a gazdasági realitások miatt, hanem, hogy olyan létesítményeket adjunk a közösségeknek, ahol az em­berek otthon érzik magu­kat, amelyeket sajátjuknak tudnak, s amelyeknek nem­csak tulajdonosai, de bir­to­­kosai és használói is. Példázza ez az alkalom azt a sokszor elmondott igazságot is, hogy a fejlett szocializmus építésében előttünk álló feladatokat csak akkor tudjuk megva­lósítani, ha a társadalmi összefogásra támaszkodunk, ha a közösségi kezdemé­nyezésben rejlő kimeríthe­tetlen tartalékokat mozgó­sítjuk. Kulturális politikánk lényege szerint is csak ak­kor juthatunk előbbire, ha célkitűzéseink megvalósu­lását társadalmi energiák felszabadításával biztosít­juk. Örömömre szolgál, hogy itt Pilisen az összefogás a könyv ügyében jöt­t létre. Kívánom, teljék gyönyörű­ségük a közös munka ered­ményében, váljék a község minden lakójának ,jó barát­jává, hasznos segítő társá­vá a könyv. Találjon min­denki kedvére valót, legyen az épület jó beszélgetések, okos találkozások színhelye, a világgal és a társadalom­mal való folytonos ismer­kedés egyik központja. Köszönet érte mindazok­nak, akik létrehoz­ták! A 23. Mezőgazdasági könyvhónap kiváló alka­lom arra, hogy áttekint­ve eddigi munkánkat, a könyvkiadásban is felké­szüljünk az előttünk álló időszak nagy feladatainak eredményes megvalósítá­sára. A magyar élelmi­szer-gazdaság előtt álló teendők, az agrárpolitika tükrében, legfőbb vona­laikban ismertek. Mégis szükséges, hogy az ágazat, gyorsabb alkalmazkodó­képessége és jobb terme­lési szerkezete útján, a ha­zai­ és a változó külgaz­dasági igényeket egyaránt figyelembe vegye. Mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban dolgozók legfőbb útmutatója a szak­­irodalom , a szakkönyv és a szaklapok, valamint a tömegkommunikációs esz­közök, és az általuk köz­readott korszerű ismeret­­anyag. A Mezőfalvi Mezőgaz­dasági Kombinátban meg­nyitásra kerülő Mezőgaz­dasági könyvhónap — a társkiadók közreműködé­sével együtt — 44 köny­vet bocsát az olvasók rendelkezésére, mintegy félmillió példányban. Ez a könyvmennyiség az élel­miszer-termelésre vonat­kozó párthatározatok és­ a kongresszusi irányelvek figyelembevételével az új szemléletnek, mint köve­telménynek a kialakítása felé mutat. Az új követelmények­nek megfelelően tehát lé­pést kellett váltanunk a szakirodalomban is. Ahhoz, hogy az üzemi vezetés szót értsen a felső irányí­tással — a mennyiség mel­lé és ne a helyébe tegye a minőséget és az önkölt­séget — jelentős szemlé­letváltozásra van szükség. A szakirodalomnak két ütemmel kell a termelés előtt járnia. Az első ütem­ben a szerzők szemléletét kell a kívánt irányba for­dítani, hogy a kiadói al­kotóműhelyben olyan köny­vek lássanak napvilágot, amelyek már a közvetlen termelésben dolgozók szem­léletét is eredményesen tudják formálni. Az új szemléletnek, az új felfogásnak ez a transz­­missziója jelentős felelős­séget ró a könyvkiadás­ra, amelyhez a társkiadók­ban hasznos segítséget, jó partnereket találtunk, hi­szen a mostani könyvhó­napban is a Mezőgazda­sági Kiadón kívül további öt kiadó vállalt részt e nagy nemzeti ügy segíté­sében. Azokat a népgazdasági igényeket, amelyeket a Központi Bizottság hatá­rozata mind a termék­­struktúra, mind a minő­ség vonatkozásában, mind pedig a gazdaságos ter­mékelőállítás kérdésében feladatul megjelölt, tema­tikai programjaink egyér­telműen tükrözik. A lépés­váltáshoz szükséges szem­léletformálásban azonban nem nélkülözhetjük a gyorsabb rotációjú szak­lapok és egyéb periodikák operatív segítségét. Szak­könyveink szinkronban vannak újságíró kollégáink szemléletével és megfor­dítva: számos újságíró egyben sikeres szakkönyv­szerző is, és úgy gondo­lom, hogy ez jó dolog. Nem elég azonban egy­más szemléletét palléroz­nunk. A termelés az üze­mekben folyik és nem a kiadókban. Nem lehet elég­gé hangsúlyozni, hogy a hatékonyság jövőfejlődé­sünk sarkalatos kulcskör­(Folytatás a 2. oldalon) ! Élelmiszergazdaságunk és a szakirodalom KARÁCSONDI IMRE Világ tánca táncolt lábbal lábbal lánggal járd a táncot egy komám bika búval bödüléssel fújd a nótát szökkeny már szilaj szívvel szigorúan vidd a prímet élre állj ha megéri • ha nem éri a világ ezt úgyse érti a világ ezt úgyse érti­­­­ — táncol néki — táncol néki (Karácsondi Imre: Minden álom és minden szerelem. Magvető. Új termés. 105 oldal, kötve 15,50 Ft.) A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVTERJESZTŐK EGYESÜLÉSÉNEK LAPJA

Next