Könyvvilág, 1980 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Az állampolgárok szolgálatában A kenyér története A szocialista társadalomban mindenkinek az érdeke minél jobban ismerni az államot, annak tudományosan tisztázott lényegét, továbbá szervezetét, szerveit, feladatát, tevékenységének módszereit. Ha az állampolgári ismeretek megfelelő tartalmúak és szintűek, ez a vezetést, az irányítást is megkönnyítheti, elősegítheti azoknak a módszereknek a kialakítását, amelyek segítik a szocialista demokratizmus és törvényesség érvényesülését, a társadalom és az egyén ügyeinek szakszerű, jobb és gyorsabb intézését, a bürokratizmus csökkentését, akárcsak a politikai kultúra, s közélet Zoltán Zoltánt eddig főleg, mint Alföld-kutatót ismerhette meg az ország az 1976-ban megjelent Bizakodó Alföld c. tanulmánykötete alapján. Viszonylag kevesen tudják, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetem docense, a földrajztudományok kandidátusa. A közelmúltban két újabb munkája került a nagyközönség elé. Az egyik az infrastruktúráról (az Akadémiai Kiadónál), a másik az Alföldről (a Tankönyvkiadónál). Ebből az alkalomból kértük meg a szerzőt, hogy mondjon néhány szót új könyveiről. — Mindkét kötet megírására elsősorban az sarkallt, hogy közvéleményünkben még elég sok téves nézet él éppúgy az infrastruktúra fogalmával, mint az Alföld fejlettségi színvonalával kapcsolatban. Az infrastruktúra fogalmát ma már elég sokan használják, de kevésbé ismerik pontos jelentését, sőt — ami ennél is fontosabb! — fejlődésének sajátos mechanizmusát, logikai rendjét. Pedig ahhoz, hogy helyesebb fejlesztési stratégiát dolgozhassunk ki, ezekkel a törvényszerűségekkel mind a szakmai, mind a „laikus” közvéleménynek sokkal jobban tisztában kellene lennie. Úgy érzem, hogy az infrastruktúra térbeli rendszereiről és területi hatásmechanizmusáról szóló könyvemben egy olyan szintetizált infrastruktúra-elméletet sikerült kifejtenem, amely minden eddigi iskola közös jellemző vonásait és sajátosságait kellően képes megvilágítani. Ezenkívül igyekeztem rendszerbe foglalni az infrastruktúra-fejlesztés elveit és főbb hatásait. Bemutatni országos és helyi rendszereit. Ezek sorában igyekeztem minden olyan kérdésre választ találni ami eddig hazánk infrastrukturális fejlődésével kapcsolatban problémaként vetődött fel. Például: Miért nem épült eddig hazánkban több autósztráda? Hogyan áll a vasúti és a közúti közlekedés versenye és fejlettsége? fejlődését, a társadalomban meglevő különböző értékek és érdekek egyeztetését, egyáltalán a szocialista állam helyeslését és igenlését. Más oldalról nézve, az említett ismeretek megkönnyítik, hogy az állam polgárai eligazodjanak az állam szervezeti felépítésében, hogy megismerjék az állami és a társadalmi szervek hatáskörét s tevékenységét. Egyúttal az egyéni tudatra hatva és azt fejlesztve, ezek az ismeretek elősegítik a közéleti aktivitást, a közéletben való tevékeny részvételt. A felsorolt célokat és érdekeket egyaránt szolgálta a Hazafias Népfront Ország Miért nem fejlettebb hazánkban a vízi közlekedés? Miért vannak nagy infrastrukturális feszültségek az új lakótelepeken és az agglomerációs övezet községeiben? Hogyan lehetne ezeket csökkenteni? Igaz-e, hogy Budapest infrastrukturálisan túlfejlett? Milyen infrastrukturális rendszerekre lenne szüksége a fővárosnak ahhoz, hogy ne kellene annyit szidnunk a tömegközlekedést, vagy a kereskedelmet a túlzsúfoltság miatt? Úgy érzem, hogy ha a feltárt törvényszerűségeket a további fejlesztési tervek kidolgozásánál jobban figyelembe vesszük, akkor a jövőben nemcsak megelégedettebbek lesznek a „fogyasztóik” hanem kevesebb „tandíjat” is kell fizetni a hibákért. Az általam szerkesztett A változó Alföld című tanulmánykötetben tíz szerzőtárssal fogtunk össze ahhoz, hogy egy valósághűbb helyzetképet rajzolhassunk az Alföldről az olvasóknak. Mindannyiunkat — akik ismerjük az Alföldet — nap mint nap bosszant, hogy közvéleményünk az Alföldet még ma is jóval elmaradottabbnk tartja, mint amilyen valójában. Az elmúlt harminc év fejlesztéseinek eredményeként az Alföld számos területen „élen jár” az országban. Itt a legmagasabb például a villamosított vasútvonalak aránya. Ez az egykor „energiahiányos terület” látja el legtöbb iparvidékünket földgázzal. Itt a legfejlettebb a termálvíz-hasznosítás és a legkiterjedtebb az öntözőhálózat, stb. A változó Alföld című tanulmánykötetünk tizenkét tanulmányt ölel fel. A mezőgazdaságtól az iparig, az energiagazdálkodástól a közlekedésig, a kulturális élettől a környezetvédelemig minden számottevő ágazatot és szférát végigpásztázunk az Alföldön. Szerzőtársaim: Bereczki József, Berényi István, Beluszky Pál, Borai Ákos, Kukovics Sándor, Somogyi Sándor, Suhay Ferenc, Sáry Tamás, Temesi Lászlóné, Tóth József nemcsak szakterületük legjobb ismerői, hanem e táj ügyének jó értelemben vett patrónusai is, így nemcsak értő kézzel, hanem érző szívvel is foglalkoztak ezzel a témával, amely — merem remélni — könynyen utat talál az olvasókhoz is, akár alföldiek, akár nem. E. P. (A változó Alföld. Szerkesztette: Zoltán Zoltán. Tankönyvkiadó, 320 oldal, fűzve 25 Ft. Zoltán Zoltán: Az infrastruktúra térbeli rendszerei és területi hatásmechanizmusa. Akadémiai. Kb. 180 oldal, kötve kb. 60 Ft.)gos Tanácsa, amikor kezdeményezte és Ádám Antal pécsi jogászprofesszor vezetésével összeállította az Állampolgári alapismeretek című művet, amelyet a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jelentetett meg. A kötet szerzői sikerrel végezték el az ismeretterjesztés nem könnyű munkáját. Ismertetik az MSZMP társadalomirányító szerepét, ennek jellemző vonásait, a párt szervezeti felépítését, és a társadalmi szervezetek közreműködését az állami feladatok ellátásában. A társadalmi szervezetek között foglalkoznak a Népfront, a szakszervezetek, a KISZ, a társadalmi bíróságok, a lakóbizottságok, a szövetkezeti szövetségek, a nemzetiségi szövetségek, a munkásőrség, az ügyvédi kamarák, a KIOSZ, a KISOSZ és a különböző egyesületek feladataival, szervezetével, működési elveikkel, továbbá e szervek és az állami szervek kapcsolatával. Megismertet a mit a közvetlen demokrácia eszközeivel és formáival, az állampolgári alapjogokkal, ezek biztosítékaival, továbbá a közérdekű bejelentés, javaslat és panasz érvényesítésének lehetőségeivel, előterjesztésének módjával, a munkahelyi demokrácia rendeltetésével és formáival. Részletesen leírja a népképviseleti szervek (országgyűlés, tanácsok) választási rendszerének elveit, a választások előkészítésének és lebonyolításának rendjét. Foglalkozik az országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács (a kormány), s az országos hatáskörű államigazgatási szervek rendeltetésével, hatáskörével, jogosítványaival, szervezetével, működésével. Ugyanígy az országgyűlési képviselők jogaival és kötelességeivel. Ha azt a csaknem mindennapi kapcsolatot tartjuk szem előtt, amely az állampolgárok és az államigazgatás szervei között áll fenn kisebb vagy nagyobb, de az állampolgárok számára általában mindig „fontos” ügyekben, a kiadvány azon része, amely a tanácsok mint népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szervek feladatait, hatáskörét, működését, szervezetét, a lakossággal fennálló kapcsolatát, tevékenységük gazdasági feltételeit, s a tanácstagok feladatát (jogait, kötelességeit) írja le, fontos közéleti feladatot tölt be. Ugyancsak hasznos a bírósági, s az ügyészi szervezet, a rendőrség, a honvédelmi igazgatás, az állami és a népi ellenőrzés feladatának, működésének az ismertetése. Ebben a részben jól szerkesztett táblázatok segítik az állami és a társadalmi szervek, intézmények felépítésének, kölcsönös kapcsolatának könynyebb áttekintését. A jól rendszerezett, könynyen olvasható, közérthető, a jogszabályok rendelkezéseire csak a legszükségesebb esetekben utaló mű a Hazafias Népfront aktivistái mellett az állampolgárok széles köre, továbbá a feldolgozott kérdéseket közvetítő középfokú oktatási intézmények számára is rendkívül hasznos összefoglaló. Megjelenését kedvező megítéléssel nyugtázhatják az állam legfontosabb intézményei iránt érdeklődők, nemkülönben az ismeretterjesztés irányítói és művelői. Popovics Béla (Állampolgári alapismeretek. Közgazdasági, 465 oldal, kötve 61 Ft.) Az embernek és a kenyérnek több évezredes közös múltja van. Marosán György a kenyér történetét, kultúrtörténetét vázolja fel, de ismerteti a molnárok, cukrászok, húsipari dolgozók, dohányipari munkások és általában az élelmiszeripar kialakulásának szakaszait is. E történeti szakaszok elválaszthatatlanok a munkásmozgalmi, szakszervezeti harcoktól, és a kulturális törekvésektől. A harcok azért nyernek különös hangsúlyt, mert: „Bármilyen áldott és szent dolog volt a kenyér, termelőjét, alkotóját — ezt nem győzzük hangsúlyozni —, a társadalom nem tekintette igazán értékes embernek. És itt egy igen fontos összefüggés, súlyos ellentmondás tűnik szembe: a kenyér magas rendűsége és az alkotó ember megalázottsága. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kenyér a forradalom jelképévé, a szegények, az elnyomottak forradalmi lázadásainak jelképévé vált... Föld, Kenyér, Szabadság! vagy Munkát, kenyeret!” A szerző számos dokumentum alapján, adatok, számok tükrében érzékelteti a különböző iparágak, főleg a sütőipar helyzetét. 1870-ben pl. a fővárosnak 160 000 lakosa volt. 90 pékmester látta el őket kenyérrel. A termelési eljárások kizárólag kézi erővel történtek, azonosak voltak az ókori módszerekkel. A pékek nyomorúságos helyzete hazánkban volt a legkirívóbb. Életük elviselhetetlen volt, tenniük kellett valamit. Az összefogás első, bizonytalan lépései után érdekképviseletek, szakegyletek alakultak. Egyre erőteljesebben fogalmazták meg követeléseiket, sztrájkokat szerveztek. A bérharcok mellett a vasárnapi munkaszünet és a munkaidő csökkentése a fő követelés. A század első évtizedében a helyi szakegyletek országos hatókörű szakszervezetekké egyesültek, majd a rokonszakmák iparágankénti szövetségekké tömörültek. Az 1913- ban megtartott kongreszszuson a feladatokat három fontos programpontban összegezték: a nyolcórai munkaidő törvénybe iktatása, a vasárnapi munkaszünet, az éjjeli munka megtiltása. Az eredményeket, a kiharcolt jogokat elsöpörte az első világháború. A mozgósítás, bevonulás, az élelmezési iparágak hadiiparrá nyilvánítása megbénította a mozgalmi életet. A mesterek és a katonai hatóságok összefogtak a munkásság ellen. Katonai fegyelem alá vonták a sütőmunkásokat. „A kenyér — mely már régen szimbólummá vált — a háború alatt nagyhatalommá, értékálló valutává is nőtt”. 1919-ben a szakszervezeti munkásság fontos szerepet vállal a néphatalom megteremtésében. Új alapokra kívánják helyezni a termelési és mozgalmi munkát, előtérbe helyezik a tudományos képzést, a munkásművelődést. A fehérterror és a két világháború közötti időszakban a nélkülözés, a jogfosztottság éveiben a legfőbb cél a mozgalmi munkában a munkásöntudat fokozása, a demokratikus elvek és szabályok kidolgozása, érvényesítése, a munkásvezetők állandó képzése volt. A fasizmus előretörése, majd a II. világháború alatt az illegalitás, a feloszlatás, a tömeges letartóztatások veszélye fenyegette a szakszervezeteket. Újra és újra meg kellett teremteni a munkásegységet, hősies harcok, veszélyek vállalása árán biztosítani a termelést, a kenyér, az élelmiszerek előteremtését. A felszabadulás után különös figyelem és megbecsülés övezte az élelmezési ipar munkásainak aktivitását. Az üzemi bizotságokba a tapasztalt, szervezett munkások kerültek, akik a szó szoros értelmében mindenütt ott voltak. A következő évek, melyek a mába vezetnek, a szakszervezeti élet és mozgalom megújulási képességét, politikai érettségét, a munkásság vezető erejének kibontakozását bizonyítják. Az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének jelenleg több mint 200 ezer tagja van, a sütőipart 25 ezren képviselik. Még sok a tennivaló a nemzetközi kapcsolatok erősítése és az élelmezésipari dolgozók munkakörülményeinek javítása, megbecsülésének fokozása érdekében. Marosán György tanulmánya sok érdekes történeti adatot közöl, sok munkás- és szakszervezeti mozgalmi összefüggésre hívja fel a figyelmet. Közel száz év krónikája ez a mű, a kenyérharc és a kenyérért folytatott harc tükrében. A szerző soraiból a munka, a tudás iránti szeretet, az elnyomás elleni nemes indulat árad, mely az olvasót is magával ragadja. Sugár Ágnes (Marosán György: Ember és kenyér. Táncsics, 211 oldal, kötve 14 Ft.) Infrastruktúra és Alföld Lépéscsinálók. A Corvina Munkácsy-albumából Az Ady-hajó fedélzetén — Darabos Erzsébet: Neptun tenyerén c. könyvéből (Kossuth)