Könyvvilág, 1981 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

KÖN­YVVILÁG 1981. JANUÁR ÁRA: 2.- FT XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Mindennap könyvnap? Könyvünnepeinket, vala­mennyit, ki tudná fölsorol­ni? Még a Legszorgosabb újságolvasó sem. De abban biztos lehet bárki, hogy minden alkalommal el­hangzik, közhellyé kopik már, hogy az ünnep hét­köznapjainkon is folytató­dik. Könyvév nálunk az egész esztendő. Csakugyan az? Egymást érő könyvünne­pek sorából lehetne erre következtetni, még akkor is, ha ezeknek egy-egy ré­sze nem mindenkihez szól, hanem lakóhely vagy szak­ma szerint, esetleg olvasó­érdeklődés szerint váloga­tott közönséghez. Így tehát valahányszor elhangzik a közhely az ünnepeket egy­másba öltő könyvhétköz­napokról, mindannyiszor föllobban a vita is: nem sok-e ennyi könyvnap? Dehogy sok, inkább ke­vés. Sok a csinnadratta, sok az ünnepi közhely, sok a becsült műsor, az ország­­ra-világra szóló­­ hírverés. De kevés az igazán hét­köznapi könyvünnep, ke­vés a munkaünnep. Nem a könyvterjesztők, magyarán boltosok és ügynökök mun­kája kevés, bár olykor bi­zony ehhez is kétség férhet. Már az is közhely, hogy a könyvesboltos valójában népművelő, a maga mód­ján tanító, persze, a nem­zet napszámosa. Akkoriban, amikor a kultúra szűkös gazdálkodási lehetőségei­nek összefogására int az idő és valamennyi felelős, akkoriban a könyvesbolt művelődési otthon szerepé­re is gondolni kellene, mi több: áldozni rá. Nem so­kat, csak épp annyit, amennyi otthonossá teheti a könyvesboltot, beszélgető, művelődő társsá a könyv­árust. Adatokkal lehetne bizo­nyítani, mennyi könyvvá­sárlási alkalom nyílik üze­mekben, más munkahelye­ken, a falvakban is, akár éppenséggel odahaza. Van itt köny hétköznap elegen­dő, csak nem szabad szem elől téveszteni. Való igaz. De készül-e statisztika ar­ról, találkoznak-e eleget a munkahelyi vezetők és be­osztottjaik ott a könyves­pultnál? Készül-e adattár arról, hogy ebédszünetben mennyi szó esik olvas­mányélményekről, s ami szó esik, olyan könyvek­ről-e, amelyek igazán a műveltség hordozói vagy legalábbis szálláscsinálói? S vannak-e könyvünne­pek, vannak-e könyvhét­köznapok az iskolában ? Hogyne, persze: vannak iskolakönyvtárak (milye­nek?), van irodalomtanítás. Még azt adatok bizonyít­ják, hogy a közkönyvtárak kölcsönzőinek jórésze is fiatal, diák. De valóban könyvbaráttá, kiapadhatat­­lanul érdeklődő, ezért fo­lyamatosan olvasó, művelő­dő emberré nevel az isko­la? Már az a kérdés is ide­kívánkozik, hogy ha így volna, miért nem marad meg könyvtári kölcsönző­nek az, aki kinőtt a diák­korból? Aligha mondható, hogy az iskolai irodalomóra (s még kevésbé a többi) az élményekből indul ki és oda tér vissza. Iskolás bi­zony nemegyszer az iroda­­lomoktatás is, adathal­maz és tézissorozat az, ami ebből megmarad a diákban, ha egyálta­lán megmarad. Egyre nyil­vánvalóbb, hogy romlik a stílus, apad a beszédkész­ség, hanyatlik a kifejező­erő, szűkül a szókincs. Ugyan nem azért-e, mert a fiatalok keveset olvasnak, s azt sem szívvel-lélekkel? Csak épp átfutva a soro­kon, hogy másnap-harmad­nap fölmondhassák a lec­két, s aztán feledjék? Bárcsak az óraközi szü­netekben, iskolába menet és onnan jövet, könyvekről, igazi művekről is elegendő szó esnék! A tanóra arra való, hogy a tananyagot ok­tassák (telkük rajta, akik a tantervet összeállítják), de a „tíz perc” nyitva áll a baráti beszélgetések előtt. Nemcsak diák és diák kö­zött: ilyenkor a tanár is odasodródhat közéjük, hogy egyenrangú, tehát felnőtt beszélgetésbe elegyedjék ta­nítványaival. így lenne, így lehetne a diákból tanít­vány, a szó régi szép értel­mében, vagyis követője a mesternek — ez is szép, régi, föltámasztásra érdemes szó! — szépben, jóban, tu­dásban, móresben, ember­ségben. Ilyesféle könyvnapokról kellene ábrándozni, ilye­neket kellene tartani min­denütt. És — nagy, ország­ra szóló könyvünnepek ki­vételével — ilyenkor csu­pán csak a közvetlen kör­nyezetre, a közvetlenül ér­dekeltekre, mondhatni a közvetlenül megcélzottakra figyelni. Ez a mindennapos könyvünnep olyan benső­séges legyen, mint maga az olvasás. És ha csakugyan olyan lesz, belekapcsol kö­zösségek szellemi áramába, s lesz a nemzet igazi ünne­pi kincsévé. S akkor ünnepelhetnénk igazán a könyvhétköznapi­kat. Zay László SIMON ISTVÁN Január Fut a szánkó, szól a csengő, kopasz fákra hull a hó. Elindul az újesztendő • piros arcú utazó. (Kisdobosok évkönyve 1981. Móra, 250 oldal, kötve 26 Ft.) EDITH SÖDERGRAN A csillagok Ha jön az éj, írnok a lépcsőn, hallgatózom, hemzsegő csillagok alatt a kertben, állok a sötétben. Hallod, csengve lehullt egy csillag?! Ne menj ki mezítláb a fűbe, tele van kertem üvegcserepekkel. (Fodor András: Mezsgyék. Válogatott versfordítások. Magvető, 414 oldal, kötve 48 Ft.) A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVTERJESZTŐK EGYESÜLÉSÉNEK LAPJA Gazdagon terített asztal Január 30-án nyílik a 24. Mezőgazdasági könyvhó­nap. A könyvhónapi ren­dezvénysorozat megnyitó­jának helyeként nem vé­letlenül választotta ki a Mezőgazdasági Könyvhó­­nap Országos Szer­vező Bizottsága Túrke­vét: hazánk első terme­lőszövetkezeti községe volt — ma város —, s a szö­vetkezetbe tömörült túr­­keveieknek nagyon sokat kellett tanulniok ahhoz, hogy a jobb élethez veze­tő út ne csak lehetőség le­gyen, hanem valósággá is váljon. Meg kellett tanul­niok másként gondolkod­ni, másként élni, befogad­ni az újat, és nem utolsó­sorban szert kellett ten­niük a mezőgazdasági nagyüzemek sikeres, haté­kony működéséhez nélkü­lözhetetlen szaktudásra is. Ez a megszerzett tudás a mai Túrkeve város ered­ményes gazdálkodásának egyik kulcsa. Mit is nyújt a könyv­kiadás 1981 februárjában a mezőgazdasági szakem­bereknek, Túrke­vén és másutt? A Mezőgazdasági könyvhónapra­­ 43 könyv je­lenik meg, hat könyvkiadó gondozásában. A legtöbbet, 29 könyvet a Mezőgazdasá­gi Kiadó, hetet pedig az * Akadémiai Kiadó ad ki. A Műszaki Kiadó három, a Közgazdasági és Jogi Ki­adó kettő, a Statisztikai Kiadó és a Tankönyvki­adó Vállalat egy-egy könyvvel gazdagítja a vá­lasztékot. A kiadók kíná­latában valamennyi élel­miszertermelési ágazat szakemberei találnak a gyakorlatban jól haszno­sítható ismeretanyagot. Leggazdagabb a kertészeti könyvek kínálata. Ez ki­adói válasz a vásárlók igényeire. Néhány könyvhónapi könyvre itt is felhívjuk a figyelmet. A nagy terméshozam és a jó minőség meghatározó tényezői közé tartozik a jó fajok megválasztása és a megfelelő vetőmag. A szántóföldi növények vető­magtermesztése és fajta­használata (szerkesztette: Szabó József) c. műben megtalálhatóak a vető­­mag-előálítás új módszerei. A fajták és ökológiai igé­nyeik leírása megkönnyíti a fajtaválasztást. A könyvből megismerhetjük a vetőmag-szaporítás je­lenlegi rendszereit és az ehhez kapcsolódó jogsza­bályokat is. A borsó hazánk egyik legjelentősebb élelmiszert és takarmány adó növényi fehérjeforrása. Termésát­laga az elmúlt években nőtt­. Két könyvet is olvas­hatnak a fontos növényről. Mándy Gy.—Szabó L.— Ács A. A borsó — Pistim sativum c. monográfiája (Akadémiai) a növény bo­tanikai-biológiai jellemzé­se mellett foglalkozik az agrotechnikával és a ne­mesítéssel is. Kiss Árpád A borsó termesztése c. munkája főleg agrotechni­kai jellegű, és a kisáruter­­melők is megtalálják ben­ne a nekik szóló tudnivaló­kat. Az állattenyésztés hoza­mai — külön beruházások nélkül is — jelentősen nö­velhetők, ha mindenütt jól ismerik,és betartják az. ál­lathigiéniai követelménye­ket. Dr. Kovács Ferenc Állathigiénia című, máso­dik kiadásban megjelenő műve minden állatorvos­nak és állattenyésztőnek hasznos kézikönyv. Tóth L.—Várady J.: A lipicai ló Magyarországon c. könyv a lovakat szerető embereknek mondja el a 400 éves múltra visszate­kintő lótenyésztés történe­tét. A szerzők külön mu­tatják be Szilvásváradot, ahol jelenleg is magas színvonalú a tenyésztés. Az eredményes gyü­mölcstermesztéshez ad je­lentős segítséget Gyúró Ferenc Művelési rend­szerek és metszésmódok a modern gyümölcstermesz­tésben c. könyve, amely­ben a szerző ismerteti a metszésmódok biológiai alapjait, leírja a legkor­szerűbb koronaformákat és metszésmódokat. 260 táb­lázat, 83 fotó és­­ 39 rajz illusztrál­ja a leírtakat. A szántóföldi zöldség­­termesztésben az utóbbi években sikerült néhány faj termesztéstechnológiá­ját teljesen gépesíteni, más fajoknál ez még részleges, és számos zöldségféle ter­mesztése ma is sok kézi­munkaerőt köt le. A Zsit­­vay Attila szerkesztésében megjelenő A szántóföldi zöldségtermesztés c. mun­kában a szerzők a most használatos termesztési technológiáról és a gépesí­tés mai és holnapi helyze­téről írnak. A dísznövényeket szere­tő embereknek és a dísz­növényekkel hivatássze­rűen foglalkozó kertészek­nek két könyvvel is ked­veskedik a kiadó­ .Tózsa Miklós Fenyők és örökzöl­dek a kertben c. könyvé­ben a szaporítás, nevelés és gondozás, az ültetés és a fajtaválaszték kérdéskö­reit tárgyalja. Szántó Ma­­tild 88 színes oldal az egy­es kétnyári virágokról c. munkájában felhasználás szerinti csoportosításban ír az egyes fajok, fajták leg­fontosabb jellemzőiről, a környezeti igényről, szapo­rításról, ápolásról. A termés 35 százaléka mehet veszendőbe, ha egyáltalán nem vagy rossz módszerekkel védjük meg a növényeket a betegsé­gektől és a kártevőktől. Sok kerttulajdonos szinte állandósult kételyeit osz­latja el a Növényvédelem a kiskertben (Szerkesztette: Nechay Olivér), amelyben a legfontosabb — vegyi — védekezés leírása mellett agrotechnikai, mechanikai és biológiai védekezési tud­nivalókat is találunk. Rá­mutat a könyv a vegy­szerhasználat veszélyeire is. Budai A.—Csölle I. A primőrök védelmében c. kötete a zárt klímában (üvegház, fólia, melegágyi ablak) nevelt növények védelméről tájékoztat. Az élelmiszeripari ága­zat növekvő jelentősége indokolja, hogy az élelmi­­szeripari szakemberek jól ismerjék az e vállalatokra jellemző tervezési sajátos­ságokat. Kiss Ferenc—Koz­ma Lajos—Szűcs Árpád Élelmiszeripari vállalatok gazdasági tervezése c. mun­kájukban a gazdasági ter­vezés elvi alapjait foglal­ják össze. A javasolt terv- és munkalapok hozzájárul­nak a gyakorlati tervező­­munka egységes módsze­reinek kialakításához. A magyar élelmiszertermelés az export növekedésére törekedik, nem közömbös hát számunkra, hogyan is alakul a világ mezőgaz­dasági és élelmiszeripari termékeinek termelése, és­ melyek a termelés, a fo­gyasztás és a kereskedelem általánosítható tendenciái. Ezekkel a kérdésekkel fog­lalkozik Éliás András A mezőgazdasági és élelmi­­szeripari termékek az új világgazdasági helyzetben c. könyve (Közgazdasági és Jogi Kiadó), amely külön tárgyalja a szocialista, a fejlett tőkés és a fejlődő országok piacát és igényeit, bemutatja a háttériparok helyzetét is. A könyvhónapra megje­lenő számos biológiai is­meretterjesztő könyv kö­zül a legközkedveltebbet mutatjuk be „ismeretlen ismerősként”. Ez a könyv utóda a Jávorka—Csapody­­féle Erdő-mező virágai­nak és Csapody István—Csapo­­dy Vera—Jávorka Sándor Erdő-mező növényei cím­mel adjuk közzé. Nagyon sok a változás az elődhöz képest: 120 színes táblá­jából 40 a korábbiaktól el­térően a fákat és a cserjé­ket is megismerteti az ol­vasókkal. A könyv lehető­séget nyújt a gyors, pon­tos növénymeghatározásra. Reméljük, hogy ezzel az ízelítőnek szánt írással si­került felkelteni az olva­sók „étvágyát” a Mezőgaz­dasági könyvhónap bőven és gazdagon terített aszta­lához­. Gallyas Csaba

Next