Könyvvilág, 1981 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
KÖNYVVILÁG 1981. JANUÁR ÁRA, 2.- FT XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Mindennap könyvnap? Könyvünnepeinket, valamennyit, ki tudná fölsorolni? Még a Legszorgosabb újságolvasó sem. De abban biztos lehet bárki, hogy minden alkalommal elhangzik, közhellyé kopik már, hogy az ünnep hétköznapjainkon is folytatódik. Könyvév nálunk az egész esztendő. Csakugyanaz? Egymást érő könyvünnepek sorából lehetne erre következtetni, még akkor is, ha ezeknek egy-egy része nem mindenkihez szól, hanem lakóhely vagy szakma szerint, esetleg olvasóérdeklődés szerint válogatott közönséghez. Így tehát valahányszor elhangzik a közhely az ünnepeket egymásba öltő könyvhétköznapokról, mindannyiszor föllobban a vita is: nem sok-e ennyi könyvnap? Dehogy sok, inkább kevés. Sok a csinnadratta, sok az ünnepi közhely, sok a becsült műsor, az országra-világra szóló hírverés. De kevés az igazán hétköznapi könyvünnep, kevés a munkaünnep. Nem a könyvterjesztők, magyarán boltosok és ügynökök munkája kevés, bár olykor bizony ehhez is kétség férhet. Már az is közhely, hogy a könyvesboltos valójában népművelő, a maga módján tanító, persze, a nemzet napszámosa. Akkoriban, amikor a kultúra szűkös gazdálkodási lehetőségeinek összefogására int az idő és valamennyi felelős, akkoriban a könyvesbolt művelődési otthon szerepére is gondolni kellene, mi több: áldozni rá. Nem sokat, csak épp annyit, amennyi otthonossá teheti a könyvesboltot, beszélgető, művelődő társsá a könyvárust. Adatokkal lehetne bizonyítani, mennyi könyvvásárlási alkalom nyílik üzemekben, más munkahelyeken, a falvakban is, akár éppenséggel odahaza. Van itt könyhétköznap elegendő, csak nem szabad szem elől téveszteni. Való igaz. De készül-e statisztika arról, találkoznak-e eleget a munkahelyi vezetők és beosztottjaik ott a könyvespultnál? Készül-e adattár arról, hogy ebédszünetben mennyi szó esik olvasmányélményekről, s ami szó esik, olyan könyvekről-e, amelyek igazán a műveltség hordozói vagy legalábbis szálláscsinálói? S vannak-e könyvünnepek, vannak-e könyvhétköznapok az iskolában ? Hogyne, persze, vannak iskolakönyvtárak (milyenek?), van irodalomtanítás. Még azt adatok bizonyítják, hogy a közkönyvtárak kölcsönzőinek jórésze is fiatal, diák. De valóban könyvbaráttá, kiapadhatatlanul érdeklődő, ezért folyamatosan olvasó, művelődő emberré nevel az iskola? Már az a kérdés is idekívánkozik, hogy ha így volna, miért nem marad meg könyvtári kölcsönzőnek az, aki kinőtt a diákkorból? Aligha mondható, hogy az iskolai irodalomóra (s még kevésbé a többi) az élményekből indul ki és oda tér vissza. Iskolás bizony nemegyszer az irodalomoktatás is, adathalmaz és tézissorozat az, ami ebből megmarad a diákban, ha egyáltalán megmarad. Egyre nyilvánvalóbb, hogy romlik a stílus, apad a beszédkészség, hanyatlik a kifejezőerő, szűkül a szókincs. Ugyan nem azért-e, mert a fiatalok keveset olvasnak, s azt sem szívvel-lélekkel? Csak épp átfutva a sorokon, hogy másnap-harmadnap fölmondhassák a leckét, s aztán feledjék? Bárcsak az óraközi szünetekben, iskolába menet és onnan jövet, könyvekről, igazi művekről is elegendő szó esnék! A tanóra arra való, hogy a tananyagot oktassák (telkük rajta, akik a tantervet összeállítják), de a „tíz perc” nyitva áll a baráti beszélgetések előtt. Nemcsak diák és diák között: ilyenkor a tanár is odasodródhat közéjük, hogy egyenrangú, tehát felnőtt beszélgetésbe elegyedjék tanítványaival. így lenne, így lehetne a diákból tanítvány, a szó régi szép értelmében, vagyis követője a mesternek — ez is szép, régi, föltámasztásra érdemes szó! — szépben, jóban, tudásban, móresben, emberségben. Ilyesféle könyvnapokról kellene ábrándozni, ilyeneket kellene tartani mindenütt. És — nagy, országra szóló könyvünnepek kivételével — ilyenkor csupán csak a közvetlen környezetre, a közvetlenül érdekeltekre, mondhatni a közvetlenül megcélzottakra figyelni. Ez a mindennapos könyvünnep olyan bensőséges legyen, mint maga az olvasás. És ha csakugyan olyan lesz, belekapcsol közösségek szellemi áramába, s lesz a nemzet igazi ünnepi kincsévé. S akkor ünnepelhetnénk igazán a könyvhétköznapikat. Zay László SIMON ISTVÁN Január Fut a szánkó, szól a csengő, kopasz fákra hull a hó. Elindul az újesztendős piros arcú utazó. (Kisdobosok évkönyve 1981. Móra, 250 oldal, kötve 26 Ft.) EDITH SÖDERGRAN A csillagok Ha jön az éj, írnak a lépcsőn, hallgatózom, hemzsegő csillagok alatt a kertben, állok a sötétben. Hallod, csengve lehullt egy csillag?! Ne menj ki mezítláb a fűbe, tele van kertem üvegcserepekkel. (Fodor András: Mezsgyék. Válogatott versfordítások. Magvető: 414 oldal, kötve 48 Ft.) A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVTERJESZTŐK EGYESÜLÉSÉNEK LAPJA Gazdagon terített asztal Január 30-án nyílik a 24. Mezőgazdasági könyvhónap. A könyvhónapi rendezvénysorozat megnyitójának helyeként nem véletlenül választotta ki a Mezőgazdasági Könyvhónap Országos Szervező Bizottsága Túrkevét: hazánk első termelőszövetkezeti községe volt — ma város —, s a szövetkezetbe tömörült túrkeveieknek nagyon sokat kellett tanulniok ahhoz, hogy a jobb élethez vezető út ne csak lehetőség legyen, hanem valósággá is váljon. Meg kellett tanulniok másként gondolkodni, másként élni, befogadni az újat, és nem utolsósorban szert kellett tenniük a mezőgazdasági nagyüzemek sikeres, hatékony működéséhez nélkülözhetetlen szaktudásra is. Ez a megszerzett tudás a mai Túrkeve város eredményes gazdálkodásának egyik kulcsa. Mit is nyújt a könyvkiadás 1981 februárjában a mezőgazdasági szakembereknek, Túrkevén és másutt? A Mezőgazdasági könyvhónapra43 könyv jelenik meg, hat könyvkiadó gondozásában. A legtöbbet, 29 könyvet a Mezőgazdasági Kiadó, hetet pedig az Akadémiai Kiadó ad ki. A Műszaki Kiadó három, a Közgazdasági és Jogi Kiadó kettő, a Statisztikai Kiadó és a Tankönyvkiadó Vállalat egy-egy könyvvel gazdagítja a választékot. A kiadók kínálatában valamennyi élelmiszertermelési ágazat szakemberei találnak a gyakorlatban jól hasznosítható ismeretanyagot. Leggazdagabb a kertészeti könyvek kínálata. Ez kiadói válasz a vásárlók igényeire. Néhány könyvhónapi könyvre itt is felhívjuk a figyelmet. A nagy terméshozam és a jó minőség meghatározó tényezői közé tartozik a jó fajok megválasztása és a megfelelő vetőmag. A szántóföldi növények vetőmagtermesztése és fajtahasználata (szerkesztette: Szabó József) c. műben megtalálhatóak a vetőmag-előálítás új módszerei. A fajták és ökológiai igényeik leírása megkönnyíti a fajtaválasztást. A könyvből megismerhetjük a vetőmag-szaporítás jelenlegi rendszereit és az ehhez kapcsolódó jogszabályokat is. A borsó hazánk egyik legjelentősebb élelmiszert és takarmány adó növényi fehérjeforrása. Termésátlaga az elmúlt években nőtt. Két könyvet is olvashatnak a fontos növényről. Mándy Gy.—Szabó L.— Ács A. A borsó — Pistm sativum c. monográfiája (Akadémiai) a növény botanikai-biológiai jellemzése mellett foglalkozik az agrotechnikával és a nemesítéssel is. Kiss Árpád A borsó termesztése c. munkája főleg agrotechnikai jellegű, és a kisárutermelők is megtalálják benne a nekik szóló tudnivalókat. Az állattenyésztés hozamai — külön beruházások nélkül is — jelentősen növelhetők, ha mindenütt jól ismerik,és betartják az. állathigiéniai követelményeket. Dr. Kovács Ferenc Állathigiénia című, második kiadásban megjelenő műve minden állatorvosnak és állattenyésztőnek hasznos kézikönyv. Tóth L.—Várady J.: A lipicai ló Magyarországon c. könyv a lovakat szerető embereknek mondja el a 400 éves múltra visszatekintő lótenyésztés történetét. A szerzők külön mutatják be Szilvásváradot, ahol jelenleg is magas színvonalú a tenyésztés. Az eredményes gyümölcstermesztéshez ad jelentős segítséget Gyúró Ferenc Művelési rendszerek és metszésmódok a modern gyümölcstermesztésben c. könyve, amelyben a szerző ismerteti a metszésmódok biológiai alapjait, leírja a legkorszerűbb koronaformákat és metszésmódokat. 260 táblázat, 83 fotó és ,39 rajz illusztrálja a leírtakat. A szántóföldi zöldségtermesztésben az utóbbi években sikerült néhány faj termesztéstechnológiáját teljesen gépesíteni, más fajoknál ez még részleges, és számos zöldségféle termesztése ma is sok kézimunkaerőt köt le. A Zsitvay Attila szerkesztésében megjelenő A szántóföldi zöldségtermesztés c. munkában a szerzők a most használatos termesztési technológiáról és a gépesítés mai és holnapi helyzetéről írnak. A dísznövényeket szerető embereknek és a dísznövényekkel hivatásszerűen foglalkozó kertészeknek két könyvvel is kedveskedik a kiadó. .Tózsa Miklós Fenyők és örökzöldek a kertben c. könyvében a szaporítás, nevelés és gondozás, az ültetés és a fajtaválaszték kérdésköreit tárgyalja. Szántó Matild 88 színes oldal az egyes kétnyári virágokról c. munkájában felhasználás szerinti csoportosításban ír az egyes fajok, fajták legfontosabb jellemzőiről, a környezeti igényről, szaporításról, ápolásról. A termés 35 százaléka mehet veszendőbe, ha egyáltalán nem vagy rossz módszerekkel védjük meg a növényeket a betegségektől és a kártevőktől. Sok kerttulajdonos szinte állandósult kételyeit oszlatja el a Növényvédelem a kiskertben (Szerkesztette: Nechay Olivér), amelyben a legfontosabb — vegyi — védekezés leírása mellett agrotechnikai, mechanikai és biológiai védekezési tudnivalókat is találunk. Rámutat a könyv a vegyszerhasználat veszélyeire is. Budai A.—Csölle I. A primőrök védelmében c. kötete a zárt klímában (üvegház, fólia, melegágyi ablak) nevelt növények védelméről tájékoztat. Az élelmiszeripari ágazat növekvő jelentősége indokolja, hogy az élelmiszeripari szakemberek jól ismerjék az e vállalatokra jellemző tervezési sajátosságokat. Kiss Ferenc—Kozma Lajos—Szűcs Árpád Élelmiszeripari vállalatok gazdasági tervezése c. munkájukban a gazdasági tervezés elvi alapjait foglalják össze. A javasolt terv- és munkalapok hozzájárulnak a gyakorlati tervezőmunka egységes módszereinek kialakításához. A magyar élelmiszertermelés az export növekedésére törekedik, nem közömbös hát számunkra, hogyan is alakul a világ mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeinek termelése, és a melyek a termelés, a fogyasztás és a kereskedelem általánosítható tendenciái. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Éliás András A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek az új világgazdasági helyzetben c. könyve (Közgazdasági és Jogi Kiadó), amely külön tárgyalja a szocialista, a fejlett tőkés és a fejlődő országok piacát és igényeit, bemutatja a háttériparok helyzetét is. A könyvhónapra megjelenő számos biológiai ismeretterjesztő könyv közül a legközkedveltebbet mutatjuk be „ismeretlen ismerősként”. Ez a könyv utóda a Jávorka—Csapodyféle Erdő-mező virágainak és Csapody István—Csapody Vera—Jávorka Sándor Erdő-mező növényei címmel adjuk közzé. Nagyon sok a változás az elődhöz képest: 120 színes táblájából 40 a korábbiaktól eltérően a fákat és a cserjéket is megismerteti az olvasókkal. A könyv lehetőséget nyújt a gyors, pontos növénymeghatározásra. Reméljük, hogy ezzel az ízelítőnek szánt írással sikerült felkelteni az olvasók „étvágyát” a Mezőgazdasági könyvhónap bőven és gazdagon terített asztalához.. Gallyas Csaba l llliSlfill a Eikin, m fímm