Könyvvilág, 1983 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Mindennapi kenyerünk A 26. Mezőgazdasági Könyvhónap elé Ünnepieskedés lenne, ha minden alkalommal, amikor szelünk a kenyérből, megemlékeznénk termelőiről és arról, hogy kik is tartoznak közéjük. Néha azonban hasznos, sőt feltétlenül szükséges találnunk időt arra, hogy átgondoljuk az élelmiszergazdaság fejlődését, további lehetőségeit és azt is, hogy kik, milyen eszközökkel vesznek részt az élelmiszer-törmésben. A termelésben közvetlenül részt vevők szerepéről a közvélemény jól tájékozott, noha ez a szerep az elmúlt negyedszázadban alapjaiban változott meg. A hagyományos értelemben vett és ábrázolt magyar paraszti életforma gyakorlatilag eltűnt. Mindez nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági munka kevesebb lett, csak megváltozott és merőben más ismereteket igényel, mint az apáké és a nagyapáké. Kevésbé ismert az élelmiszertermelésben dolgozó nagy létszámú agrár-, műszaki és egyéb végzettségű értelmiség helye, szerepe. Feladataik különbözőek, egyikük termelésirányító az alapanyagtermelés vagy a feldolgozás területén, másikuk az irányító szervekben végzi munkáját. Megint más a munkájuk a leendő szakembereket, szakmunkásokat tanító és nevelő tanároknak, a kutatóknak, a külkereskedőknek és az információk közreadásában tevékenykedőknek. Egy bennük a közös: részesei egy nagy csapatnak, amelynek a munkája a magyar élelmiszer-termelés szerves része. Az elmúlt évtizedekben a szaktudás fogalomköre is változott, de a tömegtájékoztatási eszközök térhódítása után is bátran állítható, hogy a szaktudás megszerzésének, frissen tartásának ma is legnépszerűbb, legvonzóbb közvetítője a jó szakirodalom, a szaklap és a szakkönyv. Ezt bizonyítja, hogy az 1983 februárjában immáron 26. Mezőgazdasági Könyvhónapra több mint 50 könyv készül, félmillió példányban. Ezek a könyvek kilenc könyvkiadó termékei, azaz a „profilgazda" Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat mellett más könyvkiadó műhelyek is tudatosan készülnek a nagy hagyományú könyvseregszemlére. Mindez szép - kérdezhetik sokan, de érdemes-e? Van-e ezekre igény? Megéri-e kiadni, propagálni, terjeszteni őket? A kérdésre közgazdaságilag nehéz pontos választ adni. Egy vagy több szakkönyv átnézése, szakfolyóiratok olvasása, a rendszeres könyvtárhasználat hatása, eredménye rövid távon nehezen számítható át forintokra. Mégis, különösebb elemzés nélkül is világos, hogy hoszszú távon csak az a szakember boldogul, aki választott szakterületének irodalmát alaposan ésnaprakészen ismeri. Aki nem tájékozódik folyamatosan, háttérbe szorul a jól informáltakkal szemben. A jelszó tehát változatlanul érvényes: a tudás hatalom. Korunkat egyebek között az jellemzi, hogy minden szervezet - így a könyvkiadás is - megkísérli helyzetének objektív elemzését, nem feledkezve meg arról, hogy mit vár tőle a felhasználó, a szakirodalom olvasója. Napjainkban az összes szakma állandóan hangsúlyozza objektív nehézségeit. Ebben a közegben a Mezőgazdasági Kiadó és a vele jó célra társult kiadók egyidejűleg lehetnek nyugodtak és nyugtalanok. Nyugodtak azért, mert tevékenységük mennyiségével, tartalmi irányával az őket anyagilag támogató Művelődési Minisztérium egyetért. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium - amelynek szakmai kapcsolatai élők és szorosak, elsősorban a tan- és szakkönyvkiadás zömét vállaló Mezőgazdasági Kiadóval - a kiadó távlati terveit, fő szakmai irányzatait alkotóan és folyamatosan támogatja. Akkor miért legyen a könyvkiadás és könyvkereskedelem nyugtalan is? A fő ok az, hogy minden szervezetnek meg kell újulnia, mert az elért sikerek holnap már nem elegendőek, de lehet, hogy már ma sem. A vásárlók igényesebbé váltak, a tegnapelőtti, tegnapi kínálat éppen a legigényesebb és állandó vásárlókat nem elégíti ki. A helyenként statikus szakkönyvírási szokások, a hiánykönyvek sem adhatnak okot túlzott nyugalomra. Változott az igény a szak- és ismeretterjesztő könyvek összetételére is. Új, jogos kereslet is támadt, például a hobbykertészeké és állattartóké, amelynek kielégítésére szakkönyvkiadásunk idejében lépett. A háztáji és kisegítő gazdaságok sajátos szakkönyvigényével is egyre inkább számolni kell. A szakkönyvvel szembeni frissesség és gyorsaság igényét ismerve nyugtalanító gond a mezőgazdasági szakkönyvek előállítási ideje, amely bizonyos mértékben lassul, miközben a költségek emelkednek. Mégis, a mezőgazdasági szakirodalom helyzetének rövid áttekintése kapcsán szép sikerekről lehet beszámolni. A szerzők, szerkesztők és a kiadásban közreműködők mindannyian nagy munkát végeznek. Teszik mindezt azzal a nemes céllal, hogy mindenkinek igénye szerint jusson mindennapi kenyerünkből. Dr. Kovács Imre MÉM miniszterhelyettes A Mezőgazdasági Kiadó Szerkesztőségi Tanácsának Elnöke Eszmetörténeti jellegűnek nevezi tanulmánykötetét Granasztói Pál, eszmetörténeten értve elvek, felismerések, szellemi törekvések fejlődését, alakulását, esetenkénti módosulását. A húszas évek legvégén kezdett dolgozni Magyarországon az az építészcsoport, amely a német Bauhaus, azorosz-szovjet avantgarde, a holland de Stijl és a francia Le Corbusier törekvései nyomán a CIAM (Congrés Intenationaux de l'Architecture Moderne) összegzésében kikristályosodott eszmények hazai propagálását és megvalósítását tűzte ki célul. A csoport ugyan politikai okokból 1938- ban megszűnt, de az új építészet ügyének továbbvitelét Fischer József, Major Máté, Granasztói-Rihmer Pál, Kismarty Lechner Jenő és Weltzl János vállalták, a többi között a Tér és Forma című folyóirat hasábjain is kifejtve nézeteiket. Ennek 1944 novemberi számába szánták nevezetes deklarációjukat, amely azonban - a nyilas hatalomátvétel miatt - csak egy évvel később jelenhetett meg. Az építészet háború utáni feladatai Magyarországon címmel. Az elgondolások, törekvések megírásuk idején megvalósíthatatlanok voltak, ámde az elkövetkező évek, évtizedek során is háttérbe szorultak. Előbb a társadalom felgyorsult átalakulása bizonyult más irányúnak, mint azt a lelkes fiatal építészek egy évtizeddel korábban elképzelték. Új ellentmondások keletkeztek az elmúlt húsz évben is, amikor az építés nagy lendületet vett, városokat formált át, emberek millióinak adott új, korszerű otthont. De épp a segítő szándék és a mind nagyobb méretek folytán feledésbe merültek a korábbi kérdésfeltevések, vagy mint Granasztói Pál írja: „megbizonyosodtunk afelől, hogy a felmerült aggályoknak, előre látott, tévutaknak komoly alapjuk volt”. Az igazi eszmék - miként ezt Granasztói Pál saját szakterületén is tapasztalhatta - lassan hatják át a társadalmat, az embereket. A szerző azonban optimista, ezt tanúsítja az általa kiválasztott Freud-idézet: „Az értelem hangja halk, de előbb-utóbb érvényesül.” Annak a közel öt évtizednek a során, melyet Granasztói Pál a városépítés, az urbanisztika elméleti és gyakorlati művelésével eltöltött, mindenkor tapasztalhatta ezt a lassúságot. Örült, amikor korábbi elgondolásai később valóra váltak, részben többféle áttétellel és mások munkássága révén is, tehát a gyakorlatban, sőt a köztudatban tért hódítottak. S ezek után abban reménykedik, hogy a még eddig kellőképpen figyelembe nem vett elképzelései is előbb-utóbb valóra válnak, s ha ez életében már nem is következik be - teszi hozzá nem minden rezignáció nélkül -, bekövetkezhet később. Ezzel az optimizmussal teszi közzé új kötetét Granasztói Pál, abban a reményben, hogy e kis részben korábbi, túlnyomó részben azonban újabb írásoknak tanulsága, érvénye, haszna lehet. Kötetében átfogó képet nyújt az építészet, a társadalom és az urbanisztika számos oldaláról. Elemzi városfejlődésünk mozgató erőit, a hazai városépítés morfológiai problémáit, ír az új városnegyedek monotóniájáról, a városrészrekonstrukció szakmai kérdéseiről. Vizsgálja a városi környezet esztétikumát és lélektani hatásait, de foglalkozik a településtudomány szociológiai tendenciáival csakúgy, mint a városfejlődés múltjával és jövőjével. S teszi mindezt rendkívül élvezetes, laikusok számára is teljesen érthető stílusban, így kötete nemcsak a szakemberek számára hasznos olvasmány, hanem ajánlható mindnyájunknak - hiszen témája bennünket érint. Józsa György Gábor (Granasztói Pál: Építészet, városépítés, társadalom. Akadémiai, 170 oldal, kötve 54 Ft.) Építészet és társadalom KÖNYVVILÁG