Könyvvilág, 1984 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

A hatalom megragadásának anatómiája A természet világának korszerű enciklopédiája Vajon ki tévedett nagyobbat: az a szociáldemokrata Her­mann Müller, aki kancellári ki­nevezése után néhány nappal, 1928. július 3-án úgy nyilatko­zott, hogy „a német köztársa­ság alapjai szilárdak és megin­­gathatatlanok”, vagy az - az egyébként a politikai élet szö­vevényeiben nagyon is ottho­nosan mozgó, intrikusságáról messze földön ismert - Kurt von Schleicher tábornok, ké­sőbb szintén kancellár, aki 1932 májusában így vélekedett: „a volt őrvezető és emberei gyermekek, akikkel nem kell mást tenni, mint kézenfogva vezetni őket”. A választ nehéz megtalálni, egy azonban bizo­nyos, Müller és Schleicher rö­vidlátása a korszakban általá­nos volt. A többség nem volt képes felismerni, hogy a nácik színrelépésével, tömegbázisuk kiszélesedésével, majd a hata­lom kisajátításával olyan merő­ben új világ születik, amely so­kuknak előbb-utóbb nem csu­pán a politikai, de a fizikai lé­tét is megsemmisíti, elemi érde­kük lett volna tehát az előretö­rő fasizmussal szembeni egysé­ges fellépés. Székely Gábor - akiről itt ta­lán annyit szükséges megemlí­teni, hogy az MSZMP KB Párt­történeti Intézetének kutatója, és ez eddig főleg a Komintern történetére vonatkozó írásaival szerzett szakmai körökben jól hangzó nevet­­, e munkájában arra vállalkozott, hogy elmond­ja mindazt, ami Hitler uralom­ra jutásával összefügg, azt ma­gyarázza. Foglalkozik a weima­­ri köztársaság fontosabb párt­jaival, magának a korabeli Eu­rópában igen progresszívnek tekinthető weimari demokrá­ciának politikai erőviszonyai­val, annak hullámzásával, egy­­egy markáns arcélű szereplőjé­vel. A szerző láthatólag arra tö­rekedett, hogy Hitler hatalom­ra jutásához mennél több „hát­tér információt” nyújtson, így a különben karcsú kötet terjedel­mének mintegy fele ezt a célt szolgálja. Magával a náci párttal és a véres színjáték főszereplőjével részletesebben a szerző a könyv második felében foglal­kozik. A tárgyalás fonalát 1919 januárjától gombolyítja, ami­kor néhány jelentéktelen figura Német Munkáspárt néven anti­szemita, nacionalista jellegű pártot alakított. E pártocskával Adolf Hitler a Reichswehr ügy­nökeként - megfigyelőként - került kapcsolatba. Később fe­lettesei engedélyével belépett a pártba, majd fokozatosan el­fogadtatta vezéri ambícióit. En­nek az volt az oka, hogy Hitler jól képviselt olyan társadalmi igényeket, amelyek egyfelől hatalmas tömegpárttá duzzasz­tották a húszas évek elején még csupán morzsányi politikai képződményt, másfelől pedig alkalmassá tette az NSDAP-t magának a német társadalom­nak az átformálására is. A könyv szerkezeti felépítése jól tagolt, szellemes. A nyitó, valamint a záró fejezet 1933. ja­nuár 30-ának - a hatalomra­­jutás napjának - délelőttjén, il­letve délutánján történt esemé­nyeket idézi fel színesen, meg­jelenítő erővel. A közbülső fe­jezetek pedig az előző majd másfél évtized krónikáját ad­ják. Az igényesebb olvasó ér­deklődéssel pergeti azokat a la­pokat, amelyek a németországi fasizmussal foglalkozó könyv­tárnyi irodalom fontosabb - legfontosabb darabjairól - azo­kat tömören értékelve - szól­nak. Mégis, a recenzens a könyv megjelentetésében egy bizo­nyos értelemben ismét elsza­lasztott alkalmat lát. Ki nem használt lehetőséget arra, hogy végre magyar nyelven, meggyő­ző előadásban, összefüggően lehessen olvasni arról, milyen tulajdonságok tették alkalmas­sá Hitlert arra, hogy az évszá­zad legtöbb bajt, szenvedést, pusztulást okozó figurájává váljon. A fasiszta történetírás és propaganda a Führerből em­berfeletti, mitikus lényt for­mált, a mi történetírásunk el­lenben természetesen a nagy társadalmi folyamatok bemuta­tására, a mélyben ható társa­dalmi erők megjelenítésére, lé­nyeg és jelenség dialektikájá­nak érzékeltetésére tette a hangsúlyt. Tette ezt azonban úgy, hogy nem egyszer a kap­csolódásokat túlzottan leegy­szerűsítette, a szubjektív ténye­zők szerepét kicsinyítette, bo­nyolult világának bemutatásá­ra nem vállalkozott. Székely Gábor kötete mentes ezektől a hibáktól és Hitler személyes tu­lajdonságaiból is sok lénye­geset felvillant. Úgy véljük azonban, a könyv arányait úgy kellett volna megformálni, hogy az egyéni karakter és élet­út bemutatására több jusson. A Magvető Kiadó a közelmúlt­ban jelentette meg Hitler kelet­európai államférfiakkal 1939-1944 között folytatott tárgyalásainak fennmaradt jegyzőkönyveit. Ránki György bevezető tanulmánya a szűk terjedelem határai között is többet mond a Hitler személyi­ségét ma is sok helyütt övező legendák valóságtartalmáról, mint a kezünkben lévő kötet. Székely munkája ezzel együtt is nyereség a hazai történelmi is­meretterjesztés számára, azon­ban felhívja a figyelmet egy ol­vasmányos Hitler-életrajz köz­readásának szükségességére. Pritz Pál (Székely Gábor: Hitler hata­lomra jutása. Kossuth. Népsze­rű történelem. 249 oldal, kötve 32 Ft.) A legkritikusabb olvasó sem látja olyan élesen egy könyv hi­báit, mint a kiadó szakemberei, a fordítók, lektorok, szerkesz­tők, akik a megjelentetésén fá­radoztak. 1975-ben, amikor a Természettudományi kisenciklo­pédia első kiadása megjelent, nem hittünk a sikerében, csak a hibáit láttuk. De ritka rövid idő alatt az „utolsó szálig” megvá­sárolták. („Eszi, nem eszi” — mondtuk kételkedve!) Majd hallottuk, hogy a könyvtárak olvasói kezdik „elveszíteni” a kikölcsönzött példányokat. (Nálunk is így történt). Meg­bíztunk néhány antikváriumot: ha behoznak használt példá­nyokat, vevők vagyunk. Nyolc hónap leforgása alatt azonban mindössze két példányt sike­rült ily módon „felhajtanunk”. Ez a tény pedig már meggyő­zött bennünket arról: a könyv gazdái ragaszkodnak a könyv­höz, szükségük van rá. 1977-ben már nap mint nap csengett a kiadó telefonja: mi­kor lesz új kiadás az enciklopé­diából? Változatlan utánnyo­másról hallani sem akartunk. Aztán jött a hír: a lipcsei kiadó (VEB Bibliographisches Insti­tut) olyan alaposan átdolgozta a könyvet, hogy rá sem lehet is­­­merni. Legalább a fele teljesen új, korszerű anyag. 1981-ben több mint harminc magyar szakember — fordítók, lekto­rok — segítségével nekifog­tunk, hogy a nagy művet ismét magyar nyelvre adaptáljuk, s viszonylag gyorsan — hála a Kossuth Nyomdának! — sike­rült megjelentetni. Bízunk benne, hogy az új ki­adás lényegesen jobb, mint az előző. A könyv felépítése ter­mészetesen azonos maradt. A természet világának bemuta­tása a Világegyetemmel kez­dődjön, utána szóljon általá­nosságban a Földről. Az „élet­telen” geológiai adatok után le­het megismerkedni az élővilág­gal, az élőlények kialakulásá­nak sorrendjében. Mindenek előtt a környezetről és az élet­ről essen szó, aztán a növény­ről és az emberről. Az ember természettudományi tevékeny­ségének ismertetése kapcsán kell szólni a kémiáról, a fiziká­ról és a matematikáról. Azt hi­szem, ennél okosabb rendszert ma nem lehetne kitalálni a Nagy Egész bemutatásához. Az egyes fejezeteken belül — egyikben inkább, másikban ke­vésbé — már szükség volt a változtatásokra. A Világegye­tem fejezetben pl. teljessé tet­ték a Jupiter-holdak „listáját”, kitértek a neutroncsillag és a feketelyuk-végállapotokra, mo­dernizálták a Hubble-állandó tárgyalását, részletesebben fog­lalkoztak a kozmológiai szin­­gularitásokkal és a Világegye­tem korára vonatkozó becslé­sekkel. A Föld című fejezetben logi­­kusabb rendszert vezettek be, így a régi fejezet anyagát erő­sen átcsoportosították. De új részekkel is bővítették: a Föld világűrből való kutatásával, a műholdak mérési módszerei­vel, a planetári geofizikával, a földfelszín jelenségeinek a világűrből való megfigyelésé­vel. További új anyagrész fog­lalkozik a légkör és földközeli világűr távolról való tanulmá­nyozásával. Korszerű monda­nivalóval jelentkezik a bio- és neoszféra űrkutatása című rész is. A bioszférával kapcsolatban nagyobb szerepet kapott a kör­nyezetvédelem. Az ember és környezet című fejezet a korszerű ökológiai is­meretekről ad összefoglaló át­tekintést, s mint ilyen, felül­múlja a magyar nyelven eddig megjelent ismeretterjesztő munkák színvonalát. Az életről szóló fejezet nem sokat változott. (Az első ki­adásban viszont nem szerepel­tek a vírusok és baktériumok.) Így is rendkívül színvonalas, ugyanakkor közérthető stílusú, a magyar ismeretterjesztő iro­dalomban eddig csak szórvá­nyosan megtalálható ismeret­­anyagot nyújt. A növények című fejezet a fejlődéstörténeti növényrend­szertan alapján állva ismerteti meg az olvasóval nemcsak ma­gukat a növényeket, hanem azok szervezeti felépítését és a bennük végbemenő életfolya­matokat is. Az állatról és az emberről szóló fejezet egységesen foglal­kozik az állatvilággal és az em­berrel (ez az előző kiadásban két külön rész volt!). Az állat­­rendszertan áttekintése után az ember valamennyi szervrend­szerét és annak működését az állatvilágból vezeti le. Részlete­sen ismerteti az emberré válás problémáját (Ennek a fejezet­nek a szemléletmódja nagy se­gítséget ad majd a pedagógu­soknak és diákjaiknak, hiszen az új tanterv szerint a mi isko­láinkban is ilyen felépítésben tárgyalják ezt az anyagot.) A biológiai részeket kiegészí­tettük a magyar természet- és környezetvédelmi rendelkezé­sekkel, ismertettük a magyar természetvédelmi területeket, nemzeti parkokat, továbbá ha­zai növényeinket és állatainkat, a védett növényeket és állato­kat. A kémiában kevesebb, a fizi­kában annál több változtatásra volt szükség. A fizika fejezet át­dolgozása egy külön cikket érdemelne. A legtöbb kívánni­valót még most is a matematika fejezet hagy maga után. A Természettudományi kisen­ciklopédia második kiadása részletesen tárgyalja a termé­szettudományi-technikai mér­tékegységeknek az SI-rendszer­­ben megadott mértékegységek­re való átszámítását, s maga a könyv is mindent már ebben a rendszerben közöl. (Ha úgy gondolták, hogy egyes megszo­kott mértékegységek sokkal kö­zelebb állnak az olvasóhoz, ott megadták zárójelben a régi adatokat is, vagy átszámítási példákkal igyekeztek érthetőb­bé tenni az új mértékegység al­kalmazását.) Végezetül essék szó a hibák­ról is. A Föld című fejezet a rendkívül lényeges, szemlélet­­formáló tudományos eredmé­nyekről csak érintőlegesen ír (pl. a lemeztektonikai elméletet éppencsak megemlíti, de a lényegét már nem fejti ki). Az egész fejezet olyan, mintha csak a geológusokhoz kívánna szólni, szárazon adatközlő, ne­hézkes és bonyolult mondatok­kal fogalmaz. Ugyanakkor a matematika fejezet olvasásakor úgy érezzük, hogy a középisko­lások tudásszintjét veszi figye­lembe, és a matematikának csak azokat a fejezeteit tárgyal­ja, amelyeknek közvetlen alkal­mazásai vannak az iparban. Nem foglalkozik a geometriá­val, az algebrai kifejezésekkel végezhető műveletekkel, az egyenlőtlenségekkel, a trigono­metriával, a számtani és mérta­ni sorozatokkal, az analitikus geometriával, a határozott in­tegrál alkalmazásával, a fontos valószínűségi eloszlásokkal, a determinánsokkal stb. Ez a fe­jezet tehát ellentmond a kötet címének, mely szerint enciklo­pédiáról van szó. A magyar változathoz részle­tesebb tárgymutatót adtunk, mint az első kiadásnál. A név­mutatóban pedig a könyvben szereplő tudósok és szakembe­rek születési és halálozási ada­tait is megadtuk, remélve, hogy ezzel sokaknak nyújtunk segít­séget munkájukhoz. Várkonyi Judit (Természettudományi kisencik­lopédia. 2., átdolgozott kiadás. Gondolat 968 oldal+ 80 oldal melléklet, kötve 200 Ft.) 2 KÖNYVILÁG

Next