Könyvvilág, 1984 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
A hatalom megragadásának anatómiája A természet világának korszerű enciklopédiája Vajon ki tévedett nagyobbat: az a szociáldemokrata Hermann Müller, aki kancellári kinevezése után néhány nappal, 1928. július 3-án úgy nyilatkozott, hogy „a német köztársaság alapjai szilárdak és megingathatatlanok”, vagy az - az egyébként a politikai élet szövevényeiben nagyon is otthonosan mozgó, intrikusságáról messze földön ismert - Kurt von Schleicher tábornok, később szintén kancellár, aki 1932 májusában így vélekedett: „a volt őrvezető és emberei gyermekek, akikkel nem kell mást tenni, mint kézenfogva vezetni őket”. A választ nehéz megtalálni, egy azonban bizonyos, Müller és Schleicher rövidlátása a korszakban általános volt. A többség nem volt képes felismerni, hogy a nácik színrelépésével, tömegbázisuk kiszélesedésével, majd a hatalom kisajátításával olyan merőben új világ születik, amely sokuknak előbb-utóbb nem csupán a politikai, de a fizikai létét is megsemmisíti, elemi érdekük lett volna tehát az előretörő fasizmussal szembeni egységes fellépés. Székely Gábor - akiről itt talán annyit szükséges megemlíteni, hogy az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének kutatója, és ez eddig főleg a Komintern történetére vonatkozó írásaival szerzett szakmai körökben jól hangzó nevet, e munkájában arra vállalkozott, hogy elmondja mindazt, ami Hitler uralomra jutásával összefügg, azt magyarázza. Foglalkozik a weimari köztársaság fontosabb pártjaival, magának a korabeli Európában igen progresszívnek tekinthető weimari demokráciának politikai erőviszonyaival, annak hullámzásával, egyegy markáns arcélű szereplőjével. A szerző láthatólag arra törekedett, hogy Hitler hatalomra jutásához mennél több „háttér információt” nyújtson, így a különben karcsú kötet terjedelmének mintegy fele ezt a célt szolgálja. Magával a náci párttal és a véres színjáték főszereplőjével részletesebben a szerző a könyv második felében foglalkozik. A tárgyalás fonalát 1919 januárjától gombolyítja, amikor néhány jelentéktelen figura Német Munkáspárt néven antiszemita, nacionalista jellegű pártot alakított. E pártocskával Adolf Hitler a Reichswehr ügynökeként - megfigyelőként - került kapcsolatba. Később felettesei engedélyével belépett a pártba, majd fokozatosan elfogadtatta vezéri ambícióit. Ennek az volt az oka, hogy Hitler jól képviselt olyan társadalmi igényeket, amelyek egyfelől hatalmas tömegpárttá duzzasztották a húszas évek elején még csupán morzsányi politikai képződményt, másfelől pedig alkalmassá tette az NSDAP-t magának a német társadalomnak az átformálására is. A könyv szerkezeti felépítése jól tagolt, szellemes. A nyitó, valamint a záró fejezet 1933. január 30-ának - a hatalomrajutás napjának - délelőttjén, illetve délutánján történt eseményeket idézi fel színesen, megjelenítő erővel. A közbülső fejezetek pedig az előző majd másfél évtized krónikáját adják. Az igényesebb olvasó érdeklődéssel pergeti azokat a lapokat, amelyek a németországi fasizmussal foglalkozó könyvtárnyi irodalom fontosabb - legfontosabb darabjairól - azokat tömören értékelve - szólnak. Mégis, a recenzens a könyv megjelentetésében egy bizonyos értelemben ismét elszalasztott alkalmat lát. Ki nem használt lehetőséget arra, hogy végre magyar nyelven, meggyőző előadásban, összefüggően lehessen olvasni arról, milyen tulajdonságok tették alkalmassá Hitlert arra, hogy az évszázad legtöbb bajt, szenvedést, pusztulást okozó figurájává váljon. A fasiszta történetírás és propaganda a Führerből emberfeletti, mitikus lényt formált, a mi történetírásunk ellenben természetesen a nagy társadalmi folyamatok bemutatására, a mélyben ható társadalmi erők megjelenítésére, lényeg és jelenség dialektikájának érzékeltetésére tette a hangsúlyt. Tette ezt azonban úgy, hogy nem egyszer a kapcsolódásokat túlzottan leegyszerűsítette, a szubjektív tényezők szerepét kicsinyítette, bonyolult világának bemutatására nem vállalkozott. Székely Gábor kötete mentes ezektől a hibáktól és Hitler személyes tulajdonságaiból is sok lényegeset felvillant. Úgy véljük azonban, a könyv arányait úgy kellett volna megformálni, hogy az egyéni karakter és életút bemutatására több jusson. A Magvető Kiadó a közelmúltban jelentette meg Hitler keleteurópai államférfiakkal 1939-1944 között folytatott tárgyalásainak fennmaradt jegyzőkönyveit. Ránki György bevezető tanulmánya a szűk terjedelem határai között is többet mond a Hitler személyiségét ma is sok helyütt övező legendák valóságtartalmáról, mint a kezünkben lévő kötet. Székely munkája ezzel együtt is nyereség a hazai történelmi ismeretterjesztés számára, azonban felhívja a figyelmet egy olvasmányos Hitler-életrajz közreadásának szükségességére. Pritz Pál (Székely Gábor: Hitler hatalomra jutása. Kossuth. Népszerű történelem. 249 oldal, kötve 32 Ft.) A legkritikusabb olvasó sem látja olyan élesen egy könyv hibáit, mint a kiadó szakemberei, a fordítók, lektorok, szerkesztők, akik a megjelentetésén fáradoztak. 1975-ben, amikor a Természettudományi kisenciklopédia első kiadása megjelent, nem hittünk a sikerében, csak a hibáit láttuk. De ritka rövid idő alatt az „utolsó szálig” megvásárolták. („Eszi, nem eszi” — mondtuk kételkedve!) Majd hallottuk, hogy a könyvtárak olvasói kezdik „elveszíteni” a kikölcsönzött példányokat. (Nálunk is így történt). Megbíztunk néhány antikváriumot: ha behoznak használt példányokat, vevők vagyunk. Nyolc hónap leforgása alatt azonban mindössze két példányt sikerült ily módon „felhajtanunk”. Ez a tény pedig már meggyőzött bennünket arról: a könyv gazdái ragaszkodnak a könyvhöz, szükségük van rá. 1977-ben már nap mint nap csengett a kiadó telefonja: mikor lesz új kiadás az enciklopédiából? Változatlan utánnyomásról hallani sem akartunk. Aztán jött a hír: a lipcsei kiadó (VEB Bibliographisches Institut) olyan alaposan átdolgozta a könyvet, hogy rá sem lehet ismerni. Legalább a fele teljesen új, korszerű anyag. 1981-ben több mint harminc magyar szakember — fordítók, lektorok — segítségével nekifogtunk, hogy a nagy művet ismét magyar nyelvre adaptáljuk, s viszonylag gyorsan — hála a Kossuth Nyomdának! — sikerült megjelentetni. Bízunk benne, hogy az új kiadás lényegesen jobb, mint az előző. A könyv felépítése természetesen azonos maradt. A természet világának bemutatása a Világegyetemmel kezdődjön, utána szóljon általánosságban a Földről. Az „élettelen” geológiai adatok után lehet megismerkedni az élővilággal, az élőlények kialakulásának sorrendjében. Mindenek előtt a környezetről és az életről essen szó, aztán a növényről és az emberről. Az ember természettudományi tevékenységének ismertetése kapcsán kell szólni a kémiáról, a fizikáról és a matematikáról. Azt hiszem, ennél okosabb rendszert ma nem lehetne kitalálni a Nagy Egész bemutatásához. Az egyes fejezeteken belül — egyikben inkább, másikban kevésbé — már szükség volt a változtatásokra. A Világegyetem fejezetben pl. teljessé tették a Jupiter-holdak „listáját”, kitértek a neutroncsillag és a feketelyuk-végállapotokra, modernizálták a Hubble-állandó tárgyalását, részletesebben foglalkoztak a kozmológiai szingularitásokkal és a Világegyetem korára vonatkozó becslésekkel. A Föld című fejezetben logikusabb rendszert vezettek be, így a régi fejezet anyagát erősen átcsoportosították. De új részekkel is bővítették: a Föld világűrből való kutatásával, a műholdak mérési módszereivel, a planetári geofizikával, a földfelszín jelenségeinek a világűrből való megfigyelésével. További új anyagrész foglalkozik a légkör és földközeli világűr távolról való tanulmányozásával. Korszerű mondanivalóval jelentkezik a bio- és neoszféra űrkutatása című rész is. A bioszférával kapcsolatban nagyobb szerepet kapott a környezetvédelem. Az ember és környezet című fejezet a korszerű ökológiai ismeretekről ad összefoglaló áttekintést, s mint ilyen, felülmúlja a magyar nyelven eddig megjelent ismeretterjesztő munkák színvonalát. Az életről szóló fejezet nem sokat változott. (Az első kiadásban viszont nem szerepeltek a vírusok és baktériumok.) Így is rendkívül színvonalas, ugyanakkor közérthető stílusú, a magyar ismeretterjesztő irodalomban eddig csak szórványosan megtalálható ismeretanyagot nyújt. A növények című fejezet a fejlődéstörténeti növényrendszertan alapján állva ismerteti meg az olvasóval nemcsak magukat a növényeket, hanem azok szervezeti felépítését és a bennük végbemenő életfolyamatokat is. Az állatról és az emberről szóló fejezet egységesen foglalkozik az állatvilággal és az emberrel (ez az előző kiadásban két külön rész volt!). Az állatrendszertan áttekintése után az ember valamennyi szervrendszerét és annak működését az állatvilágból vezeti le. Részletesen ismerteti az emberré válás problémáját (Ennek a fejezetnek a szemléletmódja nagy segítséget ad majd a pedagógusoknak és diákjaiknak, hiszen az új tanterv szerint a mi iskoláinkban is ilyen felépítésben tárgyalják ezt az anyagot.) A biológiai részeket kiegészítettük a magyar természet- és környezetvédelmi rendelkezésekkel, ismertettük a magyar természetvédelmi területeket, nemzeti parkokat, továbbá hazai növényeinket és állatainkat, a védett növényeket és állatokat. A kémiában kevesebb, a fizikában annál több változtatásra volt szükség. A fizika fejezet átdolgozása egy külön cikket érdemelne. A legtöbb kívánnivalót még most is a matematika fejezet hagy maga után. A Természettudományi kisenciklopédia második kiadása részletesen tárgyalja a természettudományi-technikai mértékegységeknek az SI-rendszerben megadott mértékegységekre való átszámítását, s maga a könyv is mindent már ebben a rendszerben közöl. (Ha úgy gondolták, hogy egyes megszokott mértékegységek sokkal közelebb állnak az olvasóhoz, ott megadták zárójelben a régi adatokat is, vagy átszámítási példákkal igyekeztek érthetőbbé tenni az új mértékegység alkalmazását.) Végezetül essék szó a hibákról is. A Föld című fejezet a rendkívül lényeges, szemléletformáló tudományos eredményekről csak érintőlegesen ír (pl. a lemeztektonikai elméletet éppencsak megemlíti, de a lényegét már nem fejti ki). Az egész fejezet olyan, mintha csak a geológusokhoz kívánna szólni, szárazon adatközlő, nehézkes és bonyolult mondatokkal fogalmaz. Ugyanakkor a matematika fejezet olvasásakor úgy érezzük, hogy a középiskolások tudásszintjét veszi figyelembe, és a matematikának csak azokat a fejezeteit tárgyalja, amelyeknek közvetlen alkalmazásai vannak az iparban. Nem foglalkozik a geometriával, az algebrai kifejezésekkel végezhető műveletekkel, az egyenlőtlenségekkel, a trigonometriával, a számtani és mértani sorozatokkal, az analitikus geometriával, a határozott integrál alkalmazásával, a fontos valószínűségi eloszlásokkal, a determinánsokkal stb. Ez a fejezet tehát ellentmond a kötet címének, mely szerint enciklopédiáról van szó. A magyar változathoz részletesebb tárgymutatót adtunk, mint az első kiadásnál. A névmutatóban pedig a könyvben szereplő tudósok és szakemberek születési és halálozási adatait is megadtuk, remélve, hogy ezzel sokaknak nyújtunk segítséget munkájukhoz. Várkonyi Judit (Természettudományi kisenciklopédia. 2., átdolgozott kiadás. Gondolat 968 oldal+ 80 oldal melléklet, kötve 200 Ft.) 2 KÖNYVILÁG