Könyvvilág, 1990 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Tanúbizonyságok _________________________ A Gulyás Pál és Németh László levelezését egybegyűjtő kiadvány (Egy barátság levelekben) a magyar irodalom legszebb s legértékesebb írói levélváltásai közé tartozik. No persze nem olyan terjedelmű, mint az életmű gerincét kitevő Kazinczyé, s nem is oly „klasszikus”, mint az Arany-Petőfiféle, ámde épp e híres utóbbinak szinte infantilis jellege derül ki, összevetve Gulyás és Németh valóban „sorsszerű” problémákat feszegető folyamatos „eszmecseréjével”. Mert erről van szó: valóságos huszadik századi magyar enciklopédia bontakozik ki ezekből a - Gulyás Klára és Merva Mária által sajtó alá rendezett - írásokból. Ennek a levelezésnek európai - azon belül kelet-európai s magyar - jellege az, ami leginkább figyelemre méltó; személyes motívumai által hitelesített közösségi tartalma pedig megrendítő és mélyen elgondolkodtató. Tett e levelezés közreadása. Nemcsak azáltal, hogy egy párját ritkító barátság dokumentumaiban gyönyörködhetünk, s nemcsak a szintén ritka szép családi közösségek példamutatása okán, hanem az eszmék feltűnése, kavargása, össz-európai ideológiai, napi politikai és történelmi vonatkozásai miatt is, amelyekből nem hiányoznak a súlyos tévedések, de olyan igazságok sem, amelyekről eddig szólni sem lehetett. Hogy csak kettőt említsek: a sztálinizmus, valamint a zsidó polgárság hazai gazdasági-kulturális szerepe, ezek súlyos fenyegetése, terhe és - olykor helytelen - megítélése. Igen jellemző a gyűjtemény végén olvasható egypár levél arról, hogy mily szűkölve fogadták a legkülönbekhez tartozó magyar „középosztályiak” (így Gulyás és Németh is) a várható fordulatot, mennyire tartottak a rögtöni kiirtástól, azaz egy véres forradalomtól, de ugyanakkor az is, hogy sok mindenben helyesen ítélték meg a sztálinizmussal járó későbbi következményeket (e sejtelmek összefoglalása volt Németh 1943-as szárszói beszéde). Nem kevésbé tanulságos a Kerényi-féle görög ideálhoz való ragaszkodás, a szépnek, az irodalom szerepének hite s a mindezzel kapcsolatos folytonos párbeszéd. Amelyben a halk szavú, barátját mélységesen megértő és tisztelő (ezért önmagát túlságosan is alávető) s mégis szuverén szellemű Gulyás megannyi vallomása - benne a debreceni háttér, mint legkülönb magyar környezet, egyben tipikusan provinciális modell ábrázolása, folytonos európai kitekintéssel - éppúgy fontos, mint Németh megannyi monológja, állandó kétségbeesése az üldözöttség okkal-ok nélkül való érzésétől a betegségeit eltúlzó panaszolásán keresztül a világpolitikai és magyar kilátások igencsak reális megérzéséig vagy más ügyeknek kicsinyes, gyűlölködő számontartásáig. Az egész magyar irodalmi életet tisztábban látja (szinte máig, hiszen a népi-urbánus ellentét - ha tetszik, ha nem - még most sem tűnt el teljesen), aki e gyűjteményt végigolvassa. Ami nem azt jelenti, hogy a levélíróknak mindenben igazuk volt, hanem azt, hogy képet kapunk arról: mi folyt itt 1928 és 44 között, s megsejtjük: menynyi minden még abból következett . . . Őszintesége, sőt egymáshoz alkalmazkodása révén mindkét író lelepleződik s - különös módon - meg is nő: Németh a zseni vitathatatlan magaslatára (még politikai jóslataiban is!), Gulyás párját ritkító európai kulúrájában (amellyel Németh - eddig is tudott - műveltségi és eszmei szintjére emelkedik). Mindeközben lélektanilag is oly gazdag képet nyújt, hogy egy modern nagyregénnyel vetekszik. Németh - tudjuk - egész életében önmagát írta s értelmezte, de soha ily mélyen mint itt. Bármikor ír, mindig az utókorra (is) gondol, mégis emberibb ezúttal, mint akár naplóiban; amellett a közvetlen impulzus színezi írását. Gulyás pedig úgy őrzi személyiségét, hogy mindenben barátjához kapcsolódik. Némethre jellemző, hogy Gulyás kis szatirikus verse (amely voltaképpen csupa szeretet és elismerés), a Tervhalmozó évekre megsérti .. . Mellettük megjelennek a (jobb sorsra érdemes) asszonyok és gyerekek, a háttérben a budapesti iskolai és irodalmi élet s a debreceni kisvilág ... Meg néha a Felvidék, Erdély, Itália, a kultúrában pedig Szophoklésztól az Eddán át Schillerig, Mozartig, Ortegáig mennyi minden: egész világkép! Mindebben s mindenekfölött pedig a Halál az egyéni is, Gulyás halk elmúlásában s a folyvást a véget váró Németh kafkai szorongásaiban (mint kelet-közép-európai életérzésben), amelyben az osztályuk és azzal összekeverve a magyarság pusztulása is ott remeg. Ki merné mondani, hogy mindez csak „polgári dekadencia”? Ami pedig valóban az, szintúgy tanulságos, megható vagy komikus. Utóbbi főleg az irodalmi élet béka-egér harcának ábrázolatában. De még amiről túlságosan sok szó esik is (például a Válasz című folyóirat megalapítása, szervezése, hosszasan vitatott névválasztása, aztán szerkesztése, különféle intrikákkal, klikkharcokkal, személyi ellentétekkel), nemcsak általában tudnivaló, hanem a népi írói mozgalom egészének történetét tekintve is; mellesleg bizonyítja azt, mennyire nem volt egységes ez a tábor, és csak a polgári (vagy marxista) ellenfelei kovácsolták össze. Erről az utóbbiról, ezen belül konkrétan Németh műveinek visszhangjáról szól a tatabányai Monostori Imre könyve: Németh László Tanú-korszakának korabeli fogadtatása. Tájékozottam gyűjti össze mindazt — és konfrontálja a Németh-írásokkal, ami az 1932-36-os Tanú esszékkel kapcsolatban országszerte, sőt határainkon túl megjelent (e tekintetben a Korunk állásfoglalásai a legjelentősebbek). A különféle oldalról jövő bírálatokból végül is Németh igaza bontakozik ki. A marxista szerzők jórésze ugyanis az akkori dogmatikus és „balos” nézetekkel bírálta az írót. Két motívum nincs eléggé kidolgozva Monostorinál (erről a levelek többet mondanak): egyrészt a mindinkább kibontakozó sztálinizmus riasztó hatása; másrészt a hazai polgári, átvedlett neofita marxistáknak rövid időn belül forradalmi változásra kacsintgató, sokszor agresszív magatartása, amelytől Németh okkal idegenkedett. De bőven vannak itt máig helyeselhető marxista állásfoglalások: a Bresztovszky Edéé, Fejtő Ferencé, Gaál Gáboré, Schöpflin Gyuláé és Vas Istváné. Más kérdés, hogy 1946 elején épp Schöpflin nyitotta meg a Németh elleni balos támadásokat (Kútmérgezők című hírhedt rádióelőadásában) - hogy nem sokkal később disszidáljon ... De nemcsak régi és újdonsült marxistákról van szó: Monostori behatóan foglalkozik Szekfűnek és tanítványainak Németh Lászlóval kapcsolatos állásfoglalásaival vagy a Babits-körrel. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Németh-írásokat és kritikai visszhangjukat most már valóban össze lehet vetni: végre megjelent a problematikus írásokat is tartalmazó Sorskérdések kötet. Ezt érdemes Monostori könyvével együtt újból elővennünk. Ahogy a fiatal Németh László életéről és szerepéről saját levelei és legkülönb tanúja, Gulyás Pál válaszai, valamint Monostori kitűnő tanulmánya segítségével kapunk minden eddiginél teljesebb képet, úgy leszünk szemlélői a szomorú „leépülésnek”, amely a mindig hipochondernek tartott író orvos voltának is fontos dokumentuma. És e dokumentumot igazán páratlan módon az a személy készítette el, aki egyszerre családtag s maga is kitűnő orvos, végig tudatában volt megfigyelői feladata fontosságának, így nemcsak életrajzi, hanem orvosi-szakmai tekintetben is páratlan naplót tesz le elénk - amely egyszerre riasztó és fölemelő, hiszen arról az agóniáról szól, amelyről tulajdonképpen Németh egész életműve : agónia alatt nem a pusztulást, hanem létküzdelmet értve, amely itt már - sajnos - a közhasználatú értelemben való agóniával végződik .. . Az orvos-vő feljegyzéseit más orvosi vélemények és magának Némethnek a betegségével kapcsolatos naplórészletei gazdagítják - így válik ez a „jegyzőkönyv” tanúbizonysággá, amely túlmutat egy nagy elme összeomlásának ábrázolásán. A felelősségre is figyelmeztet, az orvosi hibákra éppúgy, mint az író állapotát súlyosbító kritikák szerepére vagy arra, hogy temetése körül is mennyi sunyiság akadt (például a vásárhelyi küldöttséget nem engedték szóhoz jutni). Nem folytatom: e három könyv egyszerűen mellőzhetetlen Németh (és Gulyás) pályáját, életét-halálát tekintve. Kristó Nagy István (Egy barátság levelekben - Gulyás Pál és Németh László levelezése. Petőfi Irodalmi Múzeum. Kb. 550 oldal, fűzve 120 Ft; Monostori Imre: Németh László Tanú-korszakának korabeli fogadtatása. Magvető. 393 oldal, fűzve 60 Ft; Dr. Lakatos látván: Németh László betegsége és halála. Új Forrás Füzetek, 5. sz. 88 oldal, fűzve 60 Ft. Molnár Edit felvételei . 2 KÖNYVILÁG