Könyvvilág, 1991 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

lllllfili Három verseskönyv Hiánypótló kötet jelent meg az lejáratott szótól: a messianiszti­­öt és fél éve meghalt Kálnoky kus, szabadságához ragaszko- Lászlótól; teljes életműkiadása dó, küzdő embert. Aki mindig előtt szükségessé vált egy kor- a legmagasabbra emelt igény­­esú válogatás, amely legfontos szintről, kritikusan szemlélte a­sabb verseit tartalmazza, mert teremtés kudarcait, az elrontott tíz évvel ezelőtti gyűjteményes társadalmat és az elveszejtett verseskönyve már csak a vagy elherdált egyéni sorsokat, könyvtárakban hozzáférhető, s de ünnepi látomása volt az em­­azóta írt munkáit magukban beliség jóvá tehető jövőjéről: foglaló kötetei is rég elfogytak „Lassan hömpölyög az ember­­a könyvesboltokban. A nem folyam, / mint hullám csap egészen kétezer sor terjedelmű magasba énekült. / Látva de- J könyv kiadását az is indokolja, rás, de elszánt arcukat, / vicso­­n egy 1991 költészet napjára fogva torpan meg a halál, / s Kálnoky László versmondó pá- mi egy ilyen nap kedvéért hi­­lyázatot hirdettek Egerben, kö- Szünk / az öröklétben egy kö­­zép- és főiskolás korú fiatalok- vés időre, és markoljuk, mit en­­üak, veszíthetünk, / és ismételjük a Legfontosabb verseit talál- felejthetőt.”­hatjuk meg ebben a kötetben - A klasszikus költészet szele mondtam. Ez csak azzal a meg­­csapja meg az olvasót e kötet­­szorítással igaz, hogy nagyobb bős­ lélegzetű költeményei közül nincs benne például a Szanató- éi­r­umi elégia, mely kétségtelenül a jelentős művei közül való. De A különösen hangzó kötetet­­et az 1942-ben keletkezett és mét a következő szövegkönnye­­rögtön híressé vált műve egy­­zetből emelte ki a kötet élére a részt sokáig elfödte Kálnoky költő: „Nem is tudom / hamis más értékeit, s jó alkalom ki- jós-ige minek hiteget / mikor­nálkozott most arra, hogy a kö- már csak egy árva házból / egy tét válogatója és szerkesztője, szál füst-oszlopocska / ezüstfa- Parancs János szemléltethesse: hász-botocska / támasztja az szó sincs arról, amit itt-ott még eget.” nemrég is hallani lehetett, hogy Az egy szál füst-oszlopocska a sokáig inkább műfordítóként és az ezüstfohász-botocska, számon tartott Kálnoky, a Szó­ mely az eget tartja, nem más, natóriumi elégia szerzőjeként mint a költői szó, mely maga­­eredetiben afféle „egyversa­nyosan hirdeti a régi, veszendő költő”. Másrészt ez a háromré- értékeket. A kötet egészében az ízes, nagyívű kompozíciója értékmentő szándékot sugallja, megtalálható a Hét évszázad nemcsak a reményteli gyer­­magyar versei című antológiá-­mek- és ifjúkor féltett emlékei­­ban, sőt, már a negyvenes évek­nek elevenen tartásával, hanem vége felé kiadott, kiválóan szer­­a versek hangvételével, forma­­kesztett Sőtér István-féle Négy fával, nyelvével is, nemzedék­ben is. Bede Anna avatott fordítója Ilyen és más, hasonló érték a balti és szibériai nyelvreko­­kek nélkülözése azért is meg­­naiik ősi eposzainak, dalainak, érthető, mert Kálnoky rendkí- ukrán és kirgiz elbeszélőknek, vül nehezen megrostálható hitregéknek, valamint a római életművet hagyott hátra. In- költészet klasszikusainak, főleg kább arra törekedett a váloga­ Ovidiusnak és Horatiusnak. Ez jó, hogy minél hívebben bemu- meghatározza saját költészeté­­t éssa a legjellemzőbb színeket, nők kettős vonzáskörét is: a karaktervonásokat, és hogy mi­ hangsúlyos népdalformák és az­nél jobban mondható versekkel időmértékes antik versidom kínálja meg a versmondó pá- gyakori használatát, lyázatra készülőket. Az archaikumhoz kötődik Ebben a nagyon tömény erősen - ez pedig azt jelzi, életműkivonatban kitűnően hogy a romlatlan és romob­a­­szemlélhetjük a költő sokarcú­­tatlan régiséghez ragaszkodik, sagát. A bölcseleti, a metafizi­­a kultúrához és a természethez, kai, a szatirikus, az elvont­ „Arany húrok ragyognak, / szimbolikus, a fantasztikus ké- ezüst húrok rezegnek, / sugár­­pekben bővelkedő, a szelleme­ nyilak zuhognak” - írja a sen anekdotázó, a játékos hi- Hangszerek­ben, s ebből kihal­­morral elgyönyörködtető, az­tani vélem azt az ősi dalunkat, élőbeszédhez közelítően anek- amely Weöres Sándor Három dotázó és a végső igazságok veréb hat szemmel című törté­­szűkszavúságával megszólaló péti verstára szerint a hajnali, lírikus jellemrajzát. A nagy sor- illetve a feltámadást sűríti ma­maművészt s a személyiség lába: „Csont kürttel kürtőinek, minden tartományába lehatoló / Arany deszkák hasadnak, / emberismeret. A tragikus sorsú Földi férgek mozognak.” embert és a szenvedéssel­­ a fa- Ének a pusztulásból című sátjával­­ szemben közömbös- verse zsoltáros hangon szól­­­nek maradni tudó bölcset, a ez is a régi poézis veretes szép­humoristát. A mások szenvedé­­ségéhez, a művelődéstörténeti­sei iránt sosem részvétlen hit- hagyaték „megszentelt” értéke­­manistát. Nem félek a sokszor­ihez húz. Ötvenhatos verse, az Október, Weöres Sándor dalla­maira emlékeztet: „Ha majd a tűznek vége, és fölmegyünk a fényre, / felhők fehér szitáján ezüst cseppek peregnek, / jó volna víg fák díszén, meleg szél mézes ízén / könnyezni, mint a vének, kacagni, mint a gyer­mek.” A sormetszetekben elrej­tett rímek különösen nyomaté­­kosítják a „niebelungizált ale­xandrinus” méltóságos lejtésű dallamát. Ebben a költészetben főleg az tetszik nekem, hogy minden személyessége mellett, a nyelv­ben megszólaltatott zene a fő célja, közlendője. * Egy szerelmi kapcsolat értel­mezési tartományába vonni a létezés vagy - megkockáztatva a szakfilozófia-gyanús szót - az ismeretelmélet nagy kérdéseit, a nyelvkritikai alapozású eszté­tikát, s mindezt olyan bensősé­ges hangú levélírói párbeszéd­stílusban, mely látszólag nem költőien megformált, csak az intimitás szabályait végsőkig megtartó, prózaszerű szövege­ket hoz létre „versről versre”, töltelékszavak sokaságával nem törődve, nem adva hagyo­mányosan felfogott zeneiségre, ritmusra, versdallamra, csak egyedül arra az érzékenységre, amely két ember közös jelbe­szédét metakommunikációstul a világra hozta, érzelmileg jól temperált körülmények közt, de már kritikailag feldolgozva­­ valahogy így látom Keszthe­lyi Rezső izgalmasan rejtélyes verseskönyvét. Műviek ezek a versek - vagy éppen ellenkezőleg, „megcsi­­náltság” nélküliek? Úgy érzem, ez itt a legfőbb kérdés. Csak ilyen körmönfontnak ható dia­lektikával válaszolhatok erre: úgy vannak megcsinálva - for­mába öntve -, hogy minél ke­vésbé művinek hassanak. Egy szerelmespár senki más­ra nem tartozó párbeszédébe engedi belehallgatni az olvasót, azokon a pontokon, amikor épp nem az illetéktelenül kí­váncsiskodókat érdeklő magá­nügyekről van szó, hanem olyasmiről, ami iránt szerelme­sen a legfogékonyabb az em­ber, hogy mekkora hitelessége, kifejező ereje lehet a szónak, hogy meddig terjedhet a hason­lítás, hogy hasonlíthatók-e egy­máshoz a dolgok egyáltalán, amikor önmagukkal sem azo­nosak a következő pillanatban, hogy mi a szépség, a halál, a múlandóság és így tovább. „... mik is valóságunk érzé­sei, amikor így érezzük őket, nem tudva véghez vinni érzel­münk érzéseit, (...) hiszen az elkövetkező pillanatokra sin­csenek meg az érzelem tényei” - íme egy kiragadott, de jellem­ző szövegrészlet. Az érzés érzé­se, másképpen mondva: érezni vagy nem érezni azt, hogy ér­zünk - ez a pleonazmusféleség azt jelzi, hogy az érzés már nem a megoldása, hanem a ta­lánya vagy talán­ja egy emberi kapcsolatnak. Ugyanakkor út a létfilozófiához, mint minden lényegbevágó kétség. A létigék - sokszor infinití­­vuszos változatú - gyakorisága is ezt nyomatékosítja. Egészen a nyelvi rébuszokig fokozódik ez - nem tudom, hogy lehet egyvalaminek egyike valami („Egy későbbi együttlétünk egyikén”)­­, de elképzelhetet­lennek tartom, hogy ne illesz­kedjék ez is a koncepcióvá, stí­luselvvé előléptetett pleonaz­­musok rendjébe, abba, hogy minden csakis önmagával lehet megbízhatóan azonos, mi több, a dolgok önmagukkal sem le­hetnek azonosak, csak a vers­­hangvétel monoton érzelmi hullámzása változatlan. „Senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba”, mondja Hérakleitosz, de ameddig „fo­lyóról” beszélhetük, amelyben a víz állandóan más, de a höm­­pölygés ugyanaz, addig ebben a költészetben a hanghordozás az állandóság, az elfolyó idő­ben megragadott bizonyosság. Alföldy Jenő (Kálnoky László: Az áramló időben. Orpheusz Könyvek. 310 oldal, kötve 150 Ft; Bede Anna: Ezüstfohász. Szépirodalmi. 93 oldal, fűzve 55 Ft; Keszthelyi Rezső: Aszimptot. Szépirodal­mi, 50 oldal, fűzve 50 Ft.) KÁLNOKY LÁSZLÓ Elhárító kíváncsiság­­ Bárcsak titkos hatalma volna a költők szavának, megakadályozni a Rontást, elüldözni a lesben álló árnyékokat a csak homályosan ide látszó távoli partokról, levegőből vagy víz alól, megállítani a mérget hömpölygető hullámokat, életre segíteni a fuldokló halakat, tejet, húst és kenyeret adni a felpuffadt hasú, kóróvá száradt lábú, karú, fekete bőrű gyermekeknek, kitépni az átok fáját tápláló gyökeret a szurokfekete temetőföldből, azonnal telíteni a kőszénbűzt és benzingőzt árasztó levegőt, megtisztítani az eltömődött légzőhólyagokat, meggyógyítani a gyulladt nyálkahártyákat a ziháló tüdők­ben, eltávolítani a szakadatlan szorongást a szívekből, látni a mosolygó öregeket, fecsegve hadonászó unokájukkal térdükön, a ház előtt, mely nem fenyegeti omlással őket, nem szakad rájuk egy napon, tűzeső közepette. Kár, hogy a legerősebb szónak sincsen ilyen hatalma, hogy kívánságaink valami ismeretlen messzeségbe szállnak a közönyös szelekkel, hogy nem bízhatunk korlátlanul a sötét köpenyben közeledő, arcukat eltakaró ezredvégi évtizedekben.­­ Nem mondjuk öregen se, hogy nincsen vesztenivalónk, hisz ez annyit jelentene: utánunk az özönvíz, fütyülünk rá, mi lesz, ha mi már nem leszünk. Ami engem illet, szívesen beletörődnék a halálba, mert már eleget éltem. Igen, beletörődnék, ha feltámadhatnék minden száz évben egyszer, egyetlen napra, és beléphetnék láthatatlanul egy könyvtár ajtaján, s megtudhatnám, mi történt a Földön, amióta nem vagyok lakója már, ha megtudhatnám, sokra vitte-e azóta emberi fajtánk, vagy kipusztította egy szálig önmagát. Igaz, az utóbbi, szomorú esetben könyvtár se volna, újságok és könyvek se benne, és csak a puszta hiányt láthatnám, de a részletek, az okok és okozatok ismeretlenek maradnának. Kielégületlenül kellene újabb száz évi álomra hajtani fejemet, sőt azontúl feltámadni se vágynék, hisz élet nélkül nem történne semmi megtudni érdemes a földgolyón, amire kíváncsi lehet egy halott is, amiért láthatatlanul belép egy könyvtár ajtaján, amiért nem tud örök álomban nyugton maradni, akármilyen mély is a sírja, akármilyen sötét az éjszakája. KÖNYVVILÁG

Next