Könyvvilág, 1991 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
Kedves Olvasóink, az elmúlt évben (1990) volt Hunyadi Mátyás királyunk halálának 500. évfordulója. Ebből az alkalomból sok és sokféle megemlékezés történt: előadások, értekezletek és nem utolsósorban egy nagy corvinakiállítás, melyet az Országos Széchényi Könyvtár rendezett, s amelyre a corvinákat őrző nagy könyvtárak közül nem egy kölcsönadta a birtokában lévő legszebb kódexeket. Talán nem szerénytelenség, ha a magunk részéről legjelentősebbnek tartjuk Bibliotheca Corviniana című munkánk negyedik kiadásának ebből az alkalomból történt megjelenését. A kötet nem képeskönyv, nem voltak azok az előző kiadások sem, de azokat is felülmúlja ez a legújabb kiadás, melynek kísérőszövegeit elejétől végig mi írtuk, a nyomdai kivitelezés pedig a Helikon Kiadó kiváló munkája. A kötet tartalmazza a Corvina-könyvtár történetének tudományos gonddal megírt bevezetését, egészen 1526-ig, mert hiszen az Mátyás halálával nem szűnt meg, hanem csak akkor, amikor a törökök elhurcolták hadizsákmányként Konstantinápolyba Benne van a ma ismert hiteles Corvin-kódexek részletes, pontos leírása, a kötetek szerzőinek vagy - ha ez ismeretlen - a tartalomnak a részletes ismertetése és minden ismert bibliográfiai adata, a legújabb irodalom róla szóló felsorolásáig. A címerek rajzának és ezek tulajdonosainak külön ismertetése után következnek a színes táblák - szám szerint 240. Eddig ennyi kép egyik előző kiadásban sem volt, a mostaniakban a képek többségében az eredetiben meglévő aranyat is feltünteti a reprodukció. Minden egyes laphoz külön magyarázat tartozik, amely a díszítést kívánja jellemezni, leírni, így megmagyarázza a reneszánsz kor bizonyos ábrázolásainak szimbolikus jelentését is. A budai könyvtár pusztulásáról - sajnos - többet tudunk, mint annak keletkezéséről. Bizonyos, hogy amikor Mátyás tizenöt éves korában magyar király lett, nagyon művelt volt, és feltehetően legalább mintegy száz kötet könyvet találhatott a budai várban. Fiatal kora óta arra törekedett, hogy ne csak hatalmában, hanem műveltségében is ő legyen, aki elöl jár. Erre már egyik első tanítója, nevelője, Vitéz János - előbb nagyváradi püspök, majd esztergomi érsek, akinek korához képest szintén nagy könyvtára volt - is biztatta. Mátyás „teljes könyvtárt" szeretett volna összegyűjteni, ezért megbízottait a reneszánsz hazájába, Itáliába, valamint Görögországba küldte, hogy latin és görög nyelvű kódexeket vásároljanak. A legtöbbet ugyanis az olasz humanisták tettek azért, hogy felkutassák a már-már feledésbe merült latin és görög auktorokat. Újra elővették és lemásolták a görög és latin műveket. Nagy Sándor életéről és tetteiről Xenofon, Curtius Rufus, Arrianus munkáiból, a régi rómaiak történetéről Livius vagy Tacitus írásaiból gyűjtötték a mai ismereteinket megalapozó adatokat. A görögök már sok matematikai, fizikai tételt is ismertek, a teológiáról, filozófiáról nem is beszélve. Ha valamilyen újabban megtalált régi író könyve került elő, Mátyásnak mindig volt pénze, hogy megszerezze magának. Voltak is, akik kritizálták őt a „pazarlásáért". A gazdagodó könyvtár egyes darabjait címerével díszítette és ragyogó, aranyozott kötésekkel láttatta el. Vitéz János — 1472-ben bekövetkezett haláláig kézzel javította, emendálta a könyvtár polcaira, szekrényeibe kerülő újabb és újabb köteteket (ez okozta azt a téves föltevést, hogy Vitéz elhunytakor Mátyás lefoglaltatta az érsek kódexeit). A készen vásárolt köteteken kívül a budai könyvtárba olyan kódexek is kerültek, amelyeket egyenesen Mátyás számára másoltak le Itáliában. De kétségtelen, hogy Budán is működött királyi könyvkészítő műhely, ahol szintén gyönyörűen díszített kódexek készültek, amelyek közül szintén megmaradt néhány. Mekkora lehetett a könyvtár Mátyás halálakor? Erre csak következtetni tudunk: mintegy 2000-2500 kötetből állhatott. Ezekből mindössze - még ha a két királyi utód számára készült darabokat is hozzászámítjuk - 216 darabot ismerünk ma. Noha Mátyás király alakja, egyénisége és könyvtára szépségének a híre évszázadokon keresztül élt a magyar nép emlékezetében, csupán a múlt század óta kezdték el tudományosan kutatni a könyvtár maradványait. Eleinte a legszebb kódexek kerültek elő, amelyeknek a lelőhelyét az őrzésükkel megbízott könyvtárosok közölték készséggel a magyar kutatókkal. Magyarországi őrzőhelyen csak egy-két kötet maradt, többet külföldről kaptunk vissza, így 1869-ben Abdul Aziz török szultán négy kötetet ajándékozott hazánknak, ezek az Országos Széchényi Könyvtárba kerültek. 1877-ben egy másik török szultán, Abdul Hamid 35 kötetet küldött vissza mint Mátyás király könyvtárából származót, ezeket a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzik, de közülük csupán tizennégy-tizenötről bizonyosodott be, hogy valóban Budáról került annak idején Konstantinápolyba. Sajnos, a Törökországban erősen megrongálódott köteteket újrakötötték török bőrkötésbe, pedig ha meghagyták volna az eredeti kötésmaradványokat, könnyebb lett volna Corvina-voltukat megállapítani. A harmadik alkalom, amikor tizennégy Corvina került vissza - más hasonló értékes anyaggal együtt Bécsből hazánkba - az I. világháború utáni úgynevezett „Kultúregyezmény"-nek volt köszönhető. Ezek mind az Országos Széchényi Könyvtárba kerültek. Különben csak egy-egy külföldi árverésen, vagy ajándékozás útján kerültek vissza Corvinák - egyenként. A legutolsó vétel 1964-ben történt, amikor a magyar állam a londoni Sotheby-cég árverésén megszerezte a Cyprianus-kódexet, ez is nemzeti könyvtárunkba került. Föltehető, hogy további kutatásokkal külföldi könyvtárakban még lehetne Corvinát találni. Ehhez azonban alapos felkészültség és kitartó szorgalom szükséges. Amikor mi ketten elkezdtük a kutatásainkat - merő véletlenből egy időben, még csak 164 Corvina volt ismeretes. Jelenleg 216 darabot tartunk számon. Ezek közül 53 van Magyarországon. Berkovits Ilona Magyarországi Corvinák című kötete 1962-ben jelent meg. A mi Bibliotheca Corvinianának első kiadásában - 1967-ben - 180 kötet szerepel A jelenlegi 4. kiadásban 216-ot tartunk számon. A két kiadás között még két bővített magyar, három német, két angol, egy lengyel és egy francia kiadás látott napvilágot. Szívből kívánjuk, hogy minél több olvasó tudja megszerezni a szépséges kötetet. (Bibliotheca Corviniana. A kísérőtanulmányt írta: Csapodi Csaba és Gárdonyi Klára. Helikon: 568 oldal és kísérőfüzet, kötve 4950 Ft.) Giordano Bruno 1600. február 17-én a gondolatszabadság, a tudományos lelkiismeret szabadságának vértanújaként a római virágpiacon fellobbantott máglyán végezte életét, miként 1572-ben Párizsban Ramus és 1619-ben Toulouse-ban Vanini. Hegel filozófiatörténetében azt írja róluk, hogy ők még „a középkorhoz tartoznak”. Akár jelképszerű is lehet az a tény, hogy Brúnót, aki a reneszánsz filozófia egyik legmarkánsabb figurája volt, a visszarendeződő, konszolidálódó egyházi-világi hatalom, az ellenreformáció küldi halálba. Giordano Bruno sorsát illetően számos kérdés vetődhet fel. Miért kellett tulajdonképpen meghalnia? Minden „viszszarendeződés” velejárója, hogy életeket követel? Szükségszerű-e, hogy az igazság útja életek, sorsok eltiprásán át vezet? Hogy miért kellett Giordano Brúnónak meghalnia, viszonylag egyszerűen megválaszolható. Azért, mert mint a korabeli egyház tagja - 1572-ben pappá szentelik -, szembeszállt egyháza hivatalos nézeteivel, amely a világrendszer felépítését és működését illetően - ellentétben a kor tudományos eredményeivel - még az Arisztotelész és Ptolemaiosz által képviselt geocentrikus világszemléletet fogadta el. Kopernikusz korszakalkotó munkája, amely tudományosan megalapozta a heliocentrikus világszemléletet, s amely Bruno filozófiájának kiindulópontjává vált, 1543-ban jelent meg Nürnbergben. A „kopernikuszi fordulat” természetesen nem csupán a csillagászat és fizika korabeli struktúráját borította fel, hanem egy új kozmogónia megteremtését jelentette. Bruno vonatkozásában még ennél is többet. Ahogy Szemere Samu jellemezte: „Giordano Bruno legmélyebb, legdöntőbb filozófiai élménye a világegyetem végtelenségének és a csillagvilágok számtalanságának felismerése. Ez az élmény egész filozófiájának a magva. A felismert igazság hirdetése élete legfőbb tartalma és halálának egyik oka.” Tevékenységének tényleges hatását és értékét mutatja, hogy „tanai annyira meggyökeresedtek a tudományos gondolkodásban, hogy elveszítették személyes jellegüket, Bruno nevével való kapcsolatuk fellazult, szinte egészen feloldódott... Ilyen az ész autonómiájának, a filozófia szabadságának eszméje, ilyenek kozmológiájának fő gondolatai ...” Mindent mérlegelve, azt mondhatjuk, hogy gondolkodásmódja a reneszánszból a felvilágosodás felé mutat. Alaposabban megfigyelve Bruno nézeteinek fejlődését, természetesen hosszú út vezetett a jövő felismeréséig, hiszen egészen a preszókratikus filozófiákig nyúlt vissza. Különösen Plótinosz hatását emelhetjük ki (Demokritosz, Hérakleitosz és mások mellett), aki „mintha szégyellte volna, hogy testben lakik”, akinek tanítása szerint - képszerűen fogalmazva - úgy áramlik ki a világ Istenből, ahogy a fény Napból, Isten és az ember között az emanációk sora közvetít. Plótinosz szerint a filozófia Istenhez mutatja az utat: a lélek végül titokzatos révületben egyesül az Egyistennel. Végiggondolható, milyen formában vették át ezt a felfogást a különböző vallások a maguk tanításainak rendszerébe ... G. Bruno ezt az eszmét formálja tovább, egészen a panteizmusig, amelynek maximája: „Natura est Deus in rebus.” Érdemes idéznünk Bruno műveiből is néhány gondolatot: „Végtelen sok nagy és tág terű világok hadd gyönyörködtessék újra meg újra szabályos egymásutánjaikkal és rendjükkel a végtelen sok más kisebbet. Törd össze a külső mozgatókat az egek széleivel együtt.” Kopernikusz, Bruno, Galilei és Kepler, társaikkal együtt egy „új világot”, új lételméletet teremtettek. Bruno ezen túlmenően többet is vállalt: megszegte a „visszavonás” tradícióját. Ezáltal vált ő mindmáig a „máskéntgondolkodás” példaképévé. S csak reménykedni lehet, hogy a máskéntgondolkodás egyszer a világ történetében ténylegesen és természetes emberi joggá válik. Mert még mindig nem az ... (tóthpál) Giordano Bruno: A végtelenről, a világegyetemről és a világokról. Kriterion. Bukarest: Téka. Román-magyar közös kiadás (Európai, 250 oldal, kötve 60 Ft.) A máskéntgondolkodó KÖNYVILÁG