Könyvvilág, 1995 (39. [40.] évfolyam, 1-5. szám)
1995-01-01 / 1. szám
KönyvVilág 5 TISZTELETPÉLDÁNY AZ OLVASÓNAK Bálint György Szinte mindenki Gyuri bácsizza, hiszen közhelyig köztudomású: szeretik az ország ízes és pontos beszédű kertészének tekinteni. A kert háziorvosának, aki bárkinek személyre szóló világossággal és közvetlenséggel megmondja, miféle fogásokkal és fortélyokkal érdemes a maga kicsi vagy nagyobbacska élővilágát ültetnie, oltania, hajtatnia, metszenie, öntöznie, permeteznie. Vérbeli gazdának, aki továbbadja tapasztalatait: mit, mikor, hogyan kell nevelni-gondozni, teleltetni és „ nyaraltatni”. Több azonban ő ennél: valóban a természet doktoraként, a kertművelő lelki tanácsadójaként, de a mezőgazdaság poéta doctusaként is segít bennünket rádöbbenteni: részét alkotjuk annak, amit megművelhetünk. S az már igazán nem csupán joviális jó tanács, ha figyelmeztet: magunkat sodorjuk végveszélybe, ha a földre - a Földre! - szépen és rigorózusan nem vigyázunk, ha egy újhagyma vagy egy rózsabimbó hajtása-kipattanása fölött rosszul őrködünk. - Agrárszakemberként, kertművelőként,műveltetőként milyen mezőgazdasági (nevezzük így) világszemlélet jegyében tevékenykedik? - Köztudomású, hogy a mezőgazdaság humanizált természet. Tehát, aki rosszul gyakorolja ezt a mesterséget, az a természet ellen vétkezik. Személyes érdeklődésemen-vonzalmaimon túl ezért is vállalkoztam arra, hogy mezőgazdasági ismereteimet, tapasztalataimat továbbadjam, terjeszszem, így talán valamivel kevesebb vétséget követnek el a termőföld, a növény- és állatvilág ellen. Ahhoz természetesen megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretek kellenek, hogy a technikának, a civilizációnak mind kiszolgáltatottabb élővilág kevésbé károsodjék. Igaz, bizonyos tekintetben az ember is kiszolgáltatottja a természetnek, s az marad, bármilyen magas fokon működjék is a mezőgazdaság. A marxizmus a természet legyőzését hirdette, tapasztalhattuk ennek következményeit. Ma már nyilvánvaló: olyan humánus gazdálkodási módot kell megvalósítani, amely nem elvesz, kifoszt, hanem alkalmazkodik. Meg kell keresnünk azokat az utakat, ösvényeket, amelyek elvezetnek a felismeréshez, mit és hogyan kell tennünk, ha azt kívánjuk, hogy az agrárium ellássa az embert egészséges élelmiszerekkel. Hiszen a huszadik század végi modern mezőgazdaság nagy kihívása és dilemmája: miképpen lehet úgy elegendő és fehérjében, vitaminban, kalóriában stb. megfelelő értékű arányú élelmiszert termeszteni, hogy az ne tartalmazzon ártalmas vegyszermaradványokat. A magyar mezőgazdaság e tekintetben viszonylagos előnyöket élvez: itt még nem olyan mértékű a szennyezettség, mint az erősen iparosított térségekben, így ebből a szempontból nálunk jobbak az előfeltételek. A kisördög mégis azt mondatja a kételkedővel: ez talán inkább csak szép utópia, olyan elgondolás, amely a gyakorlatban mindig csorbul. Már mi is kóstolgatjuk az íztelen tápcsirkét, az ólmos paprikát, a vegyszeres zöldséget, gyümölcsöt... - Ezzel csak részben értek egyet, mert azt vallom: utópiák nélkül lehet, de nem érdemes élni. Ezért is kedvelem annyira Morus Tamást: ő hinni mert az utópiában. A humanizált mezőgazdaság utópiáját azonban valóban sok veszély fenyegeti. A mezőgazdaság tudománya szubjektív tudomány: aki az élő anyag törvényeibe beavatkozik, számítania kell arra, hogy a következmények kiszámíthatatlanok. Vegyünk egy mindennapos, egyszerű példát: a levéltetvekkel permetezett növény reagálását számos tényező befolyásolja. Az időjárás, a növény kondíciója, a levéltetvek fejlettségi foka, az elvégzett munka szakszerűsége stb. És akkor még nem említettük az esetleges további, környezetkárosító következményeket. Mert a vegyszeres eljárás következtében elpusztulhatnak például a levéltetvek természetes ellenségei: rovarok, énekesmadarak. Ugyanis minden beavatkozással alapvető változást idézhetünk elő a növény mikrokörnyezetében. S épp ez a változás oly nehezen kalkulálható. Szemben az ipari tevékenységgel, melynek eredménye matematikailag-fizikailag körülírható, az élő anyagokkal végzett munkában nincs ilyen bizonyosság. Ám tudomásul kell venni: a humánumhoz hozzátartozik a civilizáció. És az a társadalom tud teljes életet élni, amely a természetet és a civilizáció által létrehozott környezetet ésszerűen képes társítani. - A mezőgazdaság szakembereként milyen szerepet tulajdonít a kertművelésnek? Hisz-e például - ha már utópiákat említettünk - az annyiszor elsóhajtott, reménybeli kert-Magyarországban? - Ezt én nem utópiának, hanem egyszerűen téves koncepciónak tartom. Országunk soha nem lesz kert-Magyarország, de egyébként is ennek az agráriumnak számos más, fontos és nagy feladata van. Például - jól ismerve a rettenetes pusztításokat - az erdőtelepítés. És nemcsak termelési, hanem egészségügyi, szociális s megannyi más okból is. Aztán: el kell látni a lakosságot például hússal, tejjel, étkezési olajjal, s éppígy szükség van gabonafélékre is. Ezek azok a termékek, amelyeket - reális eséllyel - exportra is tudunk ajánlani. Főként Keletre, s persze egészen más feltételekkel, mint a korábbi évtizedekben. Ugyanakkor a nagyüzemi teendőkön túl a kisüzemnek, a kertnek is rendkívüli jelentősége van. Ne feledjük: ma már Magyarországon másfél millió parcellára lehet számítani. S ennek fontosságát nem győzöm kellőképpen hangsúlyozni. - Ön említette egyszer: az igazi kert olyan, akár az anyaméh vagy a bölcső, körbefogja, védi azt, aki benne él... - Valóban. De talán még ennél is fontosabb: modern társadalmunkban mindenki tapasztalhatja, hogy munkájának értelme, célja gyakran megfoghatatlan absztrakció, elkedvetlenítően ködbe vész. A kertművelő viszont naponta tapasztalja, látja, hogy igyekezetének értelme, célja van. Egy bimbó máról holnapra kibomlik, a család reggeli asztalán piroslik a földből frissen kihúzott hónapos retek, minden más bornál jobban „ízlelhető” a saját termésű bor - kivált, ha még a vendég is megdicséri. Ezért is írtam olyan könyvet, mely néhány fortélyt, mesterfogást javasol további kerti sikerekre... De az is meggyőződésem: a föld művelése éppoly magasrendű tevékenység, mint bármilyen más - az iparban, a kultúrában stb. -, valóban elvégzett munka. - S ha már ilyen igazi hivatást, mesterséget gyakorolhatott, ráadásul ismereteit is továbbadhatta, miért állt mégis - nem éppen fiatalon - politikusnak? - Nem anyagi és nem is népszerűségkereső megfontolásból, hiszen addig is meg tudtam élni, és - gondolom - tévé- és rádióműsoraim, cikkeim révén is sokan ismernek. Inkább arra gondoltam: felgyűlt tapasztalataimat, ismereteimet, elgondolásaimat hatékonyabban előadhatom képviselőként, mintha csak újságíróként, közíróként tevékenykedem. - És úgy gondolja, mióta a Parlamentben terjeszti ismereteit, e réven legalább egyetlen fűszállal több nőtt ki a földből? - Ennyire utópisztikus gondolkodású azért nem vagyok. De kompromisszumkész emberként hiszem, hogy a természet egyik képviselője lehetek. Ebben abban talán embertársaimmal megegyezhetünk. És persze képletesen és valóságosan: most is művelgetem a kertemet. Nádor Tamás Bálint György: Újabb mesterfogások kezdő és haladó kertészkedők számára Magyar Mezőgazdasági Kiadó, 136 oldal, fűzve 370 Ft. Fotó: Vahl Ottó