A könyvtáros, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953-10-01 / 10. szám

EGOROVA, Elizaveta [ejtsd Jego­­rova]. A címleírás szövegén belül a név ki­ejtését ilymódon megmagyarázni épp­oly helytelen, mint amilyen helytelen volt az átmenetileg néhol alkalmazott gyakorlat, hogy idegennyelvű művek címleírásában a cím után megadták a cím fordítását. Amennyiben szükséges­nek tartjuk a név kiejtésének magyará­zatát adni, annak éppúgy a címleírás vé­gén, megjegyzésben a helye, mint a cím fordításának. Mint említettem, a szabvány a címada­tok elhelyezésére a szükségesnél több változatot javasol, sőt alkalmazhatónak nyilvánít bármely elrendezést. A java­solt elrendezési módok közül első helyen közli és a megadott címleírási mintákban is következetesen a következő változat szerepél: MILAKOVSZKY László Egyenáramú elektromotorok készítése. Bp. Németh J. 1923. 84 p. 15 cm. (Technikai Zsebkönyvtár 13—15.) Való igaz, hogy a címadatok elhelyezé­sének ez a módja nemzetközileg igen el­terjedt, de helyessége vitatható. Ugyanis miért lenne fontosabb az olvasó szem­pontjából a terjedelem, hogy azt emel­jük ki külön bekezdésben, mint a keret­megjelölés? Ha azt akarjuk elérni, hogy a két számadat (a megjelenési év és a lapszám) ne kerüljön szorosan egymás mellé, azt kétfélekép is megoldhatjuk: vagy olymódon, hogy az impresszum­adatokat négy betűközzel beljebb kezd­jük s utánuk ugyanannyit hagyunk üre­sen, vagy pedig olymódon, hogy az im­presszum­adatokat hely, év, kiadó sor­rendben közöljük. Azzal, hogy a címadatok elrendezésé­ben, sorrendiségében a szabvány egész terjedelmén át a közölt mintákban a fenti változatot alkalmazza, mintegy azt sugalmazza, hogy az összes ajánlható és alkalmazható változatok közül ezt tartja leghelyesebbnek, legcélszerűbb­nek. Ebben nem is volna különösebb hiba — eltekintve még attól is, hogy ed­digi könyvtári gyakorlatunkban ez a változat a legkevésbbé ismert. A könyv­táros azonban — különösen a kevésbbé gyakorlott könyvtáros — akkor esik gon­dolkodóba, ha a szabvány címleírási mintáit összehasonlítja azokkal a cím­leírásokkal, melyeket a könyvtárellátó­tól kap az újonnan beszerzett könyvek­kel. Mert a könyvtárellátó által kiadott katalóguscédulákon — vegyük az előbbi példát — a címadatok elhelyezése és sor­rendje a következő: MILAKOVSZKY László Egyenáramú elektromotorok készítése. Bp. 1923, Németh J. 84 lap. 15 cm. (Technikai zsebkönyvtár 13—15.) A kevésbbé gyakorlott könyvtáros ez összehasonlítás alapján joggal juthat arra a következtetésre, hogy a szabvány és a központi feldolgozás kissé távol áll­nak egymástól. Ez első pillanatra való­ban úgy is tűnik, csak a szabvány be­ható tanulmányozása alapján lehet rá­jönni arra, hogy a központi feldolgozás helyesen, a mi eddig kialakult és leg­elterjedtebb gyakorlatunk figyelembe­vételével alkalmazza a címleírás szabá­lyait. A címleírási szabvány és a központi feldolgozás kapcsolatát érintve, szót ér­demel még a szabvány megjelenési ideje is. A rögzített szabályoknak szabvánnyá nyilvánítása 1952. augusztus 28-án tör­tént. A Könyvtári címleírási szabályok borítéklapján megjelenési évként 1952 szerepel. A központi feldolgozás — mint köztudomású — ez év január 1-jével in­dult meg. Ez így helyes is volna, mert a központi feldolgozás alapja a kötelező érvényű szabvány. Azonban a szabvány a valóságban 1953 márciusában jelenhe­tett­­ meg. (A Magyar Nemzeti Bibliográ­fia 1953. 4. száma 2144. sorszám alatt közli.) A felsorolt hibák, következetlenségek ellenére is címleírási szabványunk érté­ket jelent. Értéke elsősorban abban van, hogy — ha hosszas, két évi vajúdás után is — végre megszületett s ha kissé ne­hézkesen is, de mégis segíti a könyvtá­rosok munkáját. Hibáit addig, míg má­sodik kiadására sor kerül, feltétlenül korrigálni kell. Még azután is, de addig különösképpen szükséges Goriupp Alisz javaslatának (A KÖNYVTÁROS 1953. 7. sz. 23. lap) megvalósítása: gazdag cím­leírási példatár közreadása és a cím­­leírási szabályok egyes bonyolultabb he­lyének magyarázata. Ugyanis bármilyen tökéletesnek mondható szabvány sem merítheti ki teljesen a címleírás szabá­lyait. Az egyes bonyultabb szabályok magyarázatára, címleírási példák közlé­sére A KÖNYVTÁROS-nak sort kellene kerítenie. Ez valóban segítségére volna könyvtárosainknak. mISZTI LÁSZLÓ

Next