A könyvtáros, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953-10-01 / 10. szám
EGOROVA, Elizaveta [ejtsd Jegorova]. A címleírás szövegén belül a név kiejtését ilymódon megmagyarázni éppoly helytelen, mint amilyen helytelen volt az átmenetileg néhol alkalmazott gyakorlat, hogy idegennyelvű művek címleírásában a cím után megadták a cím fordítását. Amennyiben szükségesnek tartjuk a név kiejtésének magyarázatát adni, annak éppúgy a címleírás végén, megjegyzésben a helye, mint a cím fordításának. Mint említettem, a szabvány a címadatok elhelyezésére a szükségesnél több változatot javasol, sőt alkalmazhatónak nyilvánít bármely elrendezést. A javasolt elrendezési módok közül első helyen közli és a megadott címleírási mintákban is következetesen a következő változat szerepél: MILAKOVSZKY László Egyenáramú elektromotorok készítése. Bp. Németh J. 1923. 84 p. 15 cm. (Technikai Zsebkönyvtár 13—15.) Való igaz, hogy a címadatok elhelyezésének ez a módja nemzetközileg igen elterjedt, de helyessége vitatható. Ugyanis miért lenne fontosabb az olvasó szempontjából a terjedelem, hogy azt emeljük ki külön bekezdésben, mint a keretmegjelölés? Ha azt akarjuk elérni, hogy a két számadat (a megjelenési év és a lapszám) ne kerüljön szorosan egymás mellé, azt kétfélekép is megoldhatjuk: vagy olymódon, hogy az impresszumadatokat négy betűközzel beljebb kezdjük s utánuk ugyanannyit hagyunk üresen, vagy pedig olymódon, hogy az impresszumadatokat hely, év, kiadó sorrendben közöljük. Azzal, hogy a címadatok elrendezésében, sorrendiségében a szabvány egész terjedelmén át a közölt mintákban a fenti változatot alkalmazza, mintegy azt sugalmazza, hogy az összes ajánlható és alkalmazható változatok közül ezt tartja leghelyesebbnek, legcélszerűbbnek. Ebben nem is volna különösebb hiba — eltekintve még attól is, hogy eddigi könyvtári gyakorlatunkban ez a változat a legkevésbbé ismert. A könyvtáros azonban — különösen a kevésbbé gyakorlott könyvtáros — akkor esik gondolkodóba, ha a szabvány címleírási mintáit összehasonlítja azokkal a címleírásokkal, melyeket a könyvtárellátótól kap az újonnan beszerzett könyvekkel. Mert a könyvtárellátó által kiadott katalóguscédulákon — vegyük az előbbi példát — a címadatok elhelyezése és sorrendje a következő: MILAKOVSZKY László Egyenáramú elektromotorok készítése. Bp. 1923, Németh J. 84 lap. 15 cm. (Technikai zsebkönyvtár 13—15.) A kevésbbé gyakorlott könyvtáros ez összehasonlítás alapján joggal juthat arra a következtetésre, hogy a szabvány és a központi feldolgozás kissé távol állnak egymástól. Ez első pillanatra valóban úgy is tűnik, csak a szabvány beható tanulmányozása alapján lehet rájönni arra, hogy a központi feldolgozás helyesen, a mi eddig kialakult és legelterjedtebb gyakorlatunk figyelembevételével alkalmazza a címleírás szabályait. A címleírási szabvány és a központi feldolgozás kapcsolatát érintve, szót érdemel még a szabvány megjelenési ideje is. A rögzített szabályoknak szabvánnyá nyilvánítása 1952. augusztus 28-án történt. A Könyvtári címleírási szabályok borítéklapján megjelenési évként 1952 szerepel. A központi feldolgozás — mint köztudomású — ez év január 1-jével indult meg. Ez így helyes is volna, mert a központi feldolgozás alapja a kötelező érvényű szabvány. Azonban a szabvány a valóságban 1953 márciusában jelenhetett meg. (A Magyar Nemzeti Bibliográfia 1953. 4. száma 2144. sorszám alatt közli.) A felsorolt hibák, következetlenségek ellenére is címleírási szabványunk értéket jelent. Értéke elsősorban abban van, hogy — ha hosszas, két évi vajúdás után is — végre megszületett s ha kissé nehézkesen is, de mégis segíti a könyvtárosok munkáját. Hibáit addig, míg második kiadására sor kerül, feltétlenül korrigálni kell. Még azután is, de addig különösképpen szükséges Goriupp Alisz javaslatának (A KÖNYVTÁROS 1953. 7. sz. 23. lap) megvalósítása: gazdag címleírási példatár közreadása és a címleírási szabályok egyes bonyolultabb helyének magyarázata. Ugyanis bármilyen tökéletesnek mondható szabvány sem merítheti ki teljesen a címleírás szabályait. Az egyes bonyultabb szabályok magyarázatára, címleírási példák közlésére A KÖNYVTÁROS-nak sort kellene kerítenie. Ez valóban segítségére volna könyvtárosainknak. mISZTI LÁSZLÓ