A könyvtáros, 1957 (7. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
VII. évfolyam 1. szám A KÖNYVTÁROS 1957. június 437504 AZ ÁLLAMI KÖZMŰVELŐDÉSI HÁLÓZAT IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL I. Az 1954—55-ös években lezárult az állami közművelődési könyvtár hálózat megszervezésének és kiépítésének első szakasza, ahogy a könyvtárosok nevezik, „hősi korszaka”. Ma már az egész országban csak két-háromszáz olyan — főként kisebb — községünk van, ahol még nincs könyvtár. A megyei és járási könyvtárak hálózatát a volt Népművelési Minisztérium szovjet példa alapján szervezte meg, menet közben teremtve meg hozzá a munka tárgyi és személyi feltételeit: könyvtári helyiségeket, berendezést, könyvállományt, politikailag és a szakmailag képzett könyvtárosokat. Ezt a nagy munkát a párt és a proletárállam irányításával a könyvtárosok és az állami funkcionáriusok közösen végezték el, együtt értek el eredményeket és követtek el a munka során hibákat. Közösen tanulták meg, hogy a kulturális munkában a gyors, pillanatnyi célokat követő szervező munkát egy idő múlva fel kell váltania a feladatok alaposabb elemzésének, a rövid időre szóló tervezést a távlati tervezésnek, és a munkát alaposabb, nyugodtabb mederbe kell terelni. Így jutottak el a könyvtárak 1956 tavaszáig, amikor is a XX. kongresszus elvi iránymutatása arra késztette a könyvtárosokat és a vezető szerveket egyaránt, hogy hozzálássanak a közművelődési könyvtárak szervezése során elkövetett hibák kijavításához, és megszabadítsák a könyvtárakat. még meglevő gyermekbetegségeiktől. Megkezdődött tehát az a munka, melynek során arra törekedtünk, hogy az elmúlt években szerzett tapasztalatokat megrostáljuk, meghagyjuk mindazt, ami jó, és kiküszöböljünk minden olyan hibás módszert, amely a könyvtári munkát bürokratikussá, kincstárivá teszi. Ha a megyei könyvtárak belső életéből indulunk ki, bátran elmondhatjuk, hogy a könyvtári munka valóban szervezettebbé, harmonikusabbá vált. Tovább szilárdult a könyvtárak belső rendje, amely a jó könyvtári munka alapja. (A könyvtári tervezési munka, a feldolgozás, a raktárrendszerek és katalógushálózat kiépítése stb, st.) Ha nem is ilyen nagymértékű, de szemmel látható javulás jellemzi a járási könyvtárak belső munkáját is. A belső munkán kívül megjavult az olvasószolgálati és propaganda tevékenység is: a kölcsönzési munka sok új vonással gazdagodott, többi megyei könyvtár füzetkatalógust adott ki; az előjegyzési rendszer kiépítésével és a könyvtárközi kölcsönzés megszervezésével is segítették az olvasókat. A megyei könyvtárak kölcsönző könyvtárosai igyekeztek a népi demokratikus országok íróinak műveit, továbbá egyes méltatlanul elfelejtett, vagy kevésbé olvasott magyar író munkáit is az olvasók kezébe adni. Ezzel kapcsolatban kötelességünk leszögezni, hogy több könyvtár már október előtt határozottan állást foglalt: a demokrácia nem úgy értelmezendő, hogy ponyvát vagy ellenséges könyvet adunk az olvasó kezébe. Az 1956-os évben lenyesegették a könyvtári propaganda hibáit, amelynek következtében ez a munka most már sajátosan könyvtári eszközökkel folyt, módszereiben, tartalmában gazdagabbá és színvonalasabbá vált. A könyvtárosok többségét az előadások és kiállítások rendezésében most már a „kevesebbet, de jobban” elv vezette. Egyes megyei könyvtárak (Borsod, Baranya, Bács, Győr) irodalmi előadásai és estéi, kiállításai és mesedélutánjai, például valósággal eseményszámba mentek, a könyvtárak a maguk sajátos eszközeivel minden társadalmi, ünnepi megmozdudulásban részt vettek. (így például az ünnepi könyvhét megrendezésében, a DISZ — vagy talán inkább a könyvtárak — által szervezett József Attila mozgalomban.) 1