A könyvtáros, 1957 (7. évfolyam, 1-7. szám)

1957-06-01 / 1. szám

VII. évfolyam 1. szám A KÖNYVTÁROS 1­95­7. június 437504 AZ ÁLLAMI KÖZMŰVELŐDÉSI HÁLÓZAT IDŐSZERŰ KÉRDÉSEIRŐL I. Az 1954—55-ös években lezárult az állami közművelődési könyvtár hálózat megszervezésének és kiépítésének első szakasza, ahogy a könyvtárosok neve­zik, „hősi korszaka”. Ma már az egész országban csak két-háromszáz olyan — főként kisebb — községünk van, ahol még nincs könyvtár. A megyei és­ járási könyvtárak hálózatát a volt Népművelési Minisztérium szov­jet példa alapján szervezte meg, menet közben teremtve meg hozzá a munka tárgyi és személyi feltételeit: könyvtári helyiségeket, berendezést, könyvállományt, politi­kailag és a szakmailag képzett könyvtárosokat. Ezt a nagy munkát a párt és a pro­letárállam irányításával a könyvtárosok és az állami funkcionáriusok közösen vé­gezték­ el, együtt értek el eredményeket és követtek el a munka során hibákat. Kö­zösen tanulták meg, hogy a kulturális munkában a gyors, pillanatnyi célokat követő szervező munkát egy idő múlva fel kell váltania a feladatok alaposabb elemzésének, a rövid időre szóló tervezést a távlati tervezésnek, és a munkát alaposabb, nyugod­­tabb mederbe kell terelni. Így jutottak el a könyvtárak 1956 tavaszáig, amikor is a XX. kongresszus elvi iránymutatása arra késztette a könyvtárosokat és a vezető szerveket egyaránt, hogy hozzálássanak a közművelődési könyvtárak szervezése során elkövetett hibák kijavításához, és megszabadítsák a könyvtárakat. még meg­levő gyermekbetegségeiktől. Megkezdődött tehát az a munka, melynek során arra törekedtünk, hogy az elmúlt években szerzett tapasztalatokat megrostáljuk, meg­hagyjuk mindazt, ami jó, és kiküszöböljünk minden olyan hibás módszert, amely a könyvtári munkát bürokratikussá, kincstárivá teszi. Ha a megyei könyvtárak belső életéből indulunk ki, bátran elmondhatjuk, hogy a könyvtári munka valóban szervezettebbé, harmonikusabbá vált. Tovább szilárdult a könyvtárak belső rendje, amely a jó könyvtári munka alapja. (A könyvtári terve­zési munka, a feldolgozás, a raktárrendszerek és katalógushálózat kiépítése stb­, st­­.) Ha nem is ilyen nagymértékű, de szemmel látható javulás jellemzi a járási könyv­tárak belső munkáját is. A belső munkán kívül megjavult az olvasószolgálati és propaganda tevékenység is: a kölcsönzési munka sok új vonással gazdagodott, többi megyei könyvtár füzetkatalógust adott ki; az előjegyzési rendszer kiépítésével és a könyvtárközi kölcsönzés megszervezésével is segítették az olvasókat. A megyei könyv­tárak kölcsönző könyvtárosai igyekeztek a népi demokratikus országok íróinak mű­veit, továbbá egyes méltatlanul elfelejtett, vagy kevésbé olvasott magyar író mun­káit is az olvasók kezébe adni. Ezzel kapcsolatban kötelességünk leszögezni, hogy több könyvtár már október előtt határozottan állást foglalt: a­ demokrácia nem úgy értelmezendő, hogy ponyvát vagy ellenséges könyvet adunk az olvasó kezébe. Az 1956-os évben lenyesegették a könyvtári propaganda hibáit, amelynek követ­keztében ez a munka most már sajátosan könyvtári eszközökkel folyt, módszerei­ben, tartalmában gazdagabbá és színvonalasabbá vált. A könyvtárosok többségét az előadások és kiállítások rendezésében most már a „kevesebbet, de jobban” elv ve­zette. Egyes megyei könyvtárak (Borsod, Baranya, Bács, Győr) irodalmi előadásai és estéi, kiállításai és mesedélutánjai, például valósággal eseményszámba mentek, a könyvtárak a maguk sajátos eszközeivel minden társadalmi, ünnepi megmozdu­­dulásban részt vettek. (így például az ünnepi könyvhét megrendezésében, a DISZ — vagy talán inkább a könyvtárak — által szervezett József Attila mozgalomban.) 1

Next