A könyvtáros, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1959-06-01 / 6. szám

Alig serkentünk fel ama lomha álom­ból, melyben századokig aludtunk, s új­ra szunnyadozunk. Oda van minden igye­kezetünk, serénységünk ismét megsza­kadt. íme alig jön ki esztendőnként egy­két valamit érő könyv, a Tipographiák megint Imádságos Könyvekre és Kalen­dáriumokra szorultak, Theatrumunk­ a maga bölcsőjében meghalt, az Olvasás a közönségbe megcsökkent, legjobb Lite­ra­torink vagy meghaltak vagy szerencsét­lenségbe estek, a többiek elhallgattak, nincs aki őket serkentgetné. Veszedelmes állapot! Annyi Nemzetek példájára fel nem buzdul a magyar Nemes Vér? tulaj­don kárán meg nem dobban a hazafiúi érzékeny szív? saját Nyelvének Európá­ban a porba tapadtatását hidegen nézi a kibujdosott Scytha? A romlás nyakunkon van, de még össze nem tiprott: most­ most kell iparkodni! Hadd serkenjenek föl a veszteglő Tudósok, hadd szokjon az ol­vasáshoz a közönség, hadd szelídüljön az Asiai erkölcs, csinosodjon a magyar gusztus, jobb híreket hordjanak a Nap­­költi Szelek Európának tudósabb részei­re az Iszter partjairól. — Én amit lehet részemről véghez vinni, el nem mulasz­tom. De mivelhogy minden közjóra célzó Plánuma a Magyarnak vagy a költség vagy a Pártfogók nem léte miatt hol az irigység, hol más szerencsétlenség miatt, még eddig részént füstbe ment, részént szikrát sem kaphatott: ehhez képest, hogy a számos példákat az enyém is eggyel ne szaporítsa, az új Ms Gyűjteménynek hom­lokára kívántam a hazaszerette Széchény Nevet függeszteni és azt teljes megaláz­kodással Excellenciádnak oltalmába aján­lani, főhajtva könyörögvén Excellen­ciádnak, hogy azt hatalmas Szárnyai alá vermi s a világra leendő kijöhetésére fel­­segélleni méltóztassa. ... Komárom, Január 23. d. 1798. igazi kész szolgája Csokonay Mihály m. k. 3. ... óhajtanám, ha a Tekintetes Úr ta­nácsát s hathatós közbenjárását a követ­kezendő dologban minél előbb kinyerhet­ném. — Én a Lilla név alatt egybeszedett lyricumjaimat a nyomtatás végett még 1802. Aug. felküldöttem Kassára Lande­­rerhez, ki levelében azt fogadta, hogy azon esztendőbe Octoberi Debreceni Vá­sárra kinyomtatja. Erről, a Novem­beri Pestire, innen az 1803. Debre­ceni Vízkeresztre, s így tovább to­vább hazudott, és még a mostani 1804. észt. is semmi nincs a dolgából, ami nékem káromra is, kisebbségemre is szolgál. Leveleimre soha sem vá­laszol, követjeim elől (minden két hétben rá bízom a Salétrom-tisztekre, kik Kas­sára járnak) elbúvik. — Kassán nem lé­vén semmi esmerősöm, aki által ezt a dolgot sürgethessem, instálom a Tekinte­tes Urat, méltóztasson valami jó tanácsot adni, hogy kézírásomat, melyből még csak egy árkus jött ki, kezemhez vehes­­sem, és Budán minél elébb kiadhassam, minthogy csak ugyan ott ment által a Fels. Consiliumnál lévő Censurán. — In­kább megfizetem annak a hitvány em­bernek azért az egy árkusért esendő taxát. ... 1804. Febr. 14. Napj. A XX. SZÁZAD MAGYAR IRODALMÁNAK KUTATÁSA Több olvasónk kérte, hogy folyóira­tunk időről időre adjon összefoglaló tájé­koztatást a készülő magyar irodalomtör­téneti munkáról. Ennek az óhajnak ele­get téve először is a XX. század irodal­mára vonatkozó kutatásokról tájékoztat­juk közönségünket. A konzervatív irodalomtörténetírás egyik jellemzője az volt, hogy idegenke­dett a modern témák, a kortárs írói élet­művek feldolgozásától. Az egyetemi ok­tatás a húszas-harmincas években alig merészkedett tovább Vajda János vagy Reviczky koránál, s ha egy fiatal dok­torjelölt — mondjuk — Ady és Nietzsche szellemi kapcsolatairól disszertált 1942- ben, az már különösen bátor és friss tárgyválasztásnak számított. Azt pedig ta­lán mondanunk sem kell, hogy a magyar munkásosztály küzdelmeit ábrázoló iro­dalom, különösen annak az emigrációban kialakult része, szigorúan tilalmas, érint­hetetlen tabu volt ez időben. Az irodalomtörténetírásnak ez a káros hagyománya még nem is olyan régen tar­totta magát. Néhány éve azonban a Tu­dományos Akadémia határozatot hozott a XX. századi magyar irodalomtörténeti kutatások serkentéséről, s azóta megélén­kült a munka ezen a területen. Megindult Ady és József Attila műveinek kritikai ki­adása, kisebb-nagyobb monográfiák jelen­tek meg Juhász Gyula, Nagy Lajos, Mó­ra Ferenc életéről és alkotásairól, az első világháború éveinek forradalmi irodal­máról stb. A megélénkült kutatás ered­ményei — főként fiatal irodalomtörténé­szek munkája nyomán — a jövőben egy­re sűrűbben fognak jelentkezni. Nagy szükség van erre, mert századunk magyar irodalmának történeti térképén valóságos fehér foltok tátonganak, hiányoznak a

Next