A könyvtáros, 1959 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
Alig serkentünk fel ama lomha álomból, melyben századokig aludtunk, s újra szunnyadozunk. Oda van minden igyekezetünk, serénységünk ismét megszakadt. íme alig jön ki esztendőnként egykét valamit érő könyv, a Tipographiák megint Imádságos Könyvekre és Kalendáriumokra szorultak, Theatrumunk a maga bölcsőjében meghalt, az Olvasás a közönségbe megcsökkent, legjobb Literatorink vagy meghaltak vagy szerencsétlenségbe estek, a többiek elhallgattak, nincs aki őket serkentgetné. Veszedelmes állapot! Annyi Nemzetek példájára fel nem buzdul a magyar Nemes Vér? tulajdon kárán meg nem dobban a hazafiúi érzékeny szív? saját Nyelvének Európában a porba tapadtatását hidegen nézi a kibujdosott Scytha? A romlás nyakunkon van, de még össze nem tiprott: most most kell iparkodni! Hadd serkenjenek föl a veszteglő Tudósok, hadd szokjon az olvasáshoz a közönség, hadd szelídüljön az Asiai erkölcs, csinosodjon a magyar gusztus, jobb híreket hordjanak a Napkölti Szelek Európának tudósabb részeire az Iszter partjairól. — Én amit lehet részemről véghez vinni, el nem mulasztom. De mivelhogy minden közjóra célzó Plánuma a Magyarnak vagy a költség vagy a Pártfogók nem léte miatt hol az irigység, hol más szerencsétlenség miatt, még eddig részént füstbe ment, részént szikrát sem kaphatott: ehhez képest, hogy a számos példákat az enyém is eggyel ne szaporítsa, az új Ms Gyűjteménynek homlokára kívántam a hazaszerette Széchény Nevet függeszteni és azt teljes megalázkodással Excellenciádnak oltalmába ajánlani, főhajtva könyörögvén Excellenciádnak, hogy azt hatalmas Szárnyai alá vermi s a világra leendő kijöhetésére felsegélleni méltóztassa. ... Komárom, Január 23. d. 1798. igazi kész szolgája Csokonay Mihály m. k. 3. ... óhajtanám, ha a Tekintetes Úr tanácsát s hathatós közbenjárását a következendő dologban minél előbb kinyerhetném. — Én a Lilla név alatt egybeszedett lyricumjaimat a nyomtatás végett még 1802. Aug. felküldöttem Kassára Landererhez, ki levelében azt fogadta, hogy azon esztendőbe Octoberi Debreceni Vásárra kinyomtatja. Erről, a Novemberi Pestire, innen az 1803. Debreceni Vízkeresztre, s így tovább tovább hazudott, és még a mostani 1804. észt. is semmi nincs a dolgából, ami nékem káromra is, kisebbségemre is szolgál. Leveleimre soha sem válaszol, követjeim elől (minden két hétben rá bízom a Salétrom-tisztekre, kik Kassára járnak) elbúvik. — Kassán nem lévén semmi esmerősöm, aki által ezt a dolgot sürgethessem, instálom a Tekintetes Urat, méltóztasson valami jó tanácsot adni, hogy kézírásomat, melyből még csak egy árkus jött ki, kezemhez vehessem, és Budán minél elébb kiadhassam, minthogy csak ugyan ott ment által a Fels. Consiliumnál lévő Censurán. — Inkább megfizetem annak a hitvány embernek azért az egy árkusért esendő taxát. ... 1804. Febr. 14. Napj. A XX. SZÁZAD MAGYAR IRODALMÁNAK KUTATÁSA Több olvasónk kérte, hogy folyóiratunk időről időre adjon összefoglaló tájékoztatást a készülő magyar irodalomtörténeti munkáról. Ennek az óhajnak eleget téve először is a XX. század irodalmára vonatkozó kutatásokról tájékoztatjuk közönségünket. A konzervatív irodalomtörténetírás egyik jellemzője az volt, hogy idegenkedett a modern témák, a kortárs írói életművek feldolgozásától. Az egyetemi oktatás a húszas-harmincas években alig merészkedett tovább Vajda János vagy Reviczky koránál, s ha egy fiatal doktorjelölt — mondjuk — Ady és Nietzsche szellemi kapcsolatairól disszertált 1942- ben, az már különösen bátor és friss tárgyválasztásnak számított. Azt pedig talán mondanunk sem kell, hogy a magyar munkásosztály küzdelmeit ábrázoló irodalom, különösen annak az emigrációban kialakult része, szigorúan tilalmas, érinthetetlen tabu volt ez időben. Az irodalomtörténetírásnak ez a káros hagyománya még nem is olyan régen tartotta magát. Néhány éve azonban a Tudományos Akadémia határozatot hozott a XX. századi magyar irodalomtörténeti kutatások serkentéséről, s azóta megélénkült a munka ezen a területen. Megindult Ady és József Attila műveinek kritikai kiadása, kisebb-nagyobb monográfiák jelentek meg Juhász Gyula, Nagy Lajos, Móra Ferenc életéről és alkotásairól, az első világháború éveinek forradalmi irodalmáról stb. A megélénkült kutatás eredményei — főként fiatal irodalomtörténészek munkája nyomán — a jövőben egyre sűrűbben fognak jelentkezni. Nagy szükség van erre, mert századunk magyar irodalmának történeti térképén valóságos fehér foltok tátonganak, hiányoznak a