A Könyvtáros, 1961 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1961-04-01 / 4. szám

Válság, vagy csak tisztázatlan feladatok? „Ha még egyszer pályát választanék, újra falusi könyvtáros lennék” 1954. július óta vagyok önálló községi könyvtáros Perkáta községben. Amikor átvettem a könyvtárat, 335 kötet köny­vünk és 90 olvasónk volt, a könyvtár két és fél évi forgalma pedig mindössze 900 kötetet tett ki. Teljesen elölről kellett hát kezdeni a könyvtári munkát. Bizony sok fáradságba került, míg a könyvtári munka fellendült. Az elvetett mag jó földbe került, s ki­kelt. Sikerült elérni azt, hogy a községi könyvtár a falu kulturális központja lett. Hetenként öt napon át, összesen 36 órában kölcsönzők. Egy-egy kölcsönzési napon 50—80 olvasó is megfordul könyvtárban. A napi forgalom 80—120 a kötet könyv. (A község lakossága 5059 fő.) Amióta termelőszövetkezeti község lett Perkáta (1958), a könyvtár forgalma 40 %-kal emelkedett. Az elmúlt évben a könyvtár forgalma a következő volt: Az olvasók száma 631 Kötetforgalom 16 082 Olvasótermi látogató 2139 Az olvasóteremben kiadott könyvek, újságok száma 3809 Könyvállomány 4840 kötet Diafilmvetítés 37 Mindig arra törekszem, hogy az olva­sók kívánságait a legkörültekintőbben teljesítsem. Ezzel kapcsolatban egy-két példát szeretnék megemlíteni. Az elmúlt télen igen sok olvasó azzal a kéréssel fordult a könyvtárhoz, hogy dia­­filmet szeretne kölcsönözni. Ezt viszont csak a járási könyvtárból lehet. A 18 km­­re levő Sztálinvárosba diafilmért beutaz­ni pénzbe és időbe kerül. Én mentem hát be a sztálinvárosi könyvtárba, s si­került is 50 db filmet kapnom letétbe. Az olvasók igen hálásak voltak ezért az új szolgáltatásért. Január hónapban 20 felnőtt olvasó számára 246 darab diát kölcsönöztünk. A letéti diafilm állomány ma 220 db. Más alkalommal az olvasók kérték, hogy a könyvtár hétköznap legalább egy délelőtt kölcsönözzön. A községi tanác­­csal megbeszéltem, s december 1-től he­tenként kétszer, szerdán és vasárnap dél­előtti nyitvatartást vezettünk be. Áttér­tem a szabadpolcos kölcsönzésre is. Az olvasók nagyon hálásan fogadták ezt az új rendszert, én pedig többet tudok ve­lük foglalkozni a kölcsönzési idő alatt. Ezelőtt két évvel az egyik Sztálinvá­­rosban dolgozó munkásunk felkeresett a könyvtárban. Elmondta, hogy tanfolyam­ra jár, s szakkönyvre van szüksége. Meg is vásárolnák munkatársaival közösen. Írtam Budapestre, ahonnan meg is kap­tuk a kért könyveket. A munkások hálá­san fogadták közbenjárásunkat, mert a könyvet sehol sem kapták meg. Az ilyen példák azt igazolják, hogy bi­zony a községi könyvtáros mindig talál munkát, ha akar. Nagyon csodálkozom azon, hogy egyes könyvtárosok nem talál­nak elegendő munkát, ezért máshol is dolgoznak. Nálunk a községi tanács se­gíti a munkámat, s eszébe sem jut, hogy a könyvtári tevékenységemtől elvonjon. A puszták lakosságával is foglalkozom. Fiókkönyvtárakat szerveztem három he­lyen: Bárány­járáspusztán, Mélyvölgy­pusztán, s Parragpusztán. A fiókok is bőven adnak munkát. Rendszeresen lá­togatom őket. Parragpuszta 1959 novem­berében villanyt kapott. Mihelyt a villany kigyúlt a pusztán, siettem ki, diafilmve­títést rendeztünk a fiókkönyvtárossal kö­zösen az iskolában. Az iskola zsúfolásig megtelt: 80 felnőtt és fiatal, gyerek jött össze. Még az öreg bácsik, nénik is eljöt­tek. A János vitézt s egyéb diafilmeket játszottam le, összesen kilenc darabot. De ennyi sem volt elég, így aztán min­den héten kijártam vetíteni. Nagyon há­lásak voltak érte a pusztaiak. Parrag­puszta a községtől 6 km-re fekszik, rossz utakon lehet megközelíteni. Most már az iskola is kapott vetítőgépet, a fiók­könyvtáros tart hetente kétszer is dia­filmvetítést. A termelőszövetkezet pedig televíziót vásárolt a puszták részére. Az elmúlt télen a járási könyvtárnak is segítettem. Baracsapátszállás község segítését vállaltam. Itt kezdő tisztelet­­díjas könyvtáros működött, a könyvtári forgalom pedig nagy volt. Ide jártam se­gíteni a kölcsönzési órákon. A gyermekekkel sokat kell foglalkoz­nom. Például részükre minden vasárnapi délután diafilm-vetítés van a könyvtár­ban. Az ifjúsággal is törődünk. Nálunk a könyvtár együttműködik a KISZ-szerve­­zettel, egymásnak segítünk. A KISZ-fia­­talok társadalmi munkában megjavítot­ták a könyvtár ajtaját, ablakát. Két év­vel ezelőtt pedig asztalkendőket, ablak­­függönyt vásároltak a könyvtár részére. A József Attila olvasómozgalomba ebben 219

Next