Könyvtáros, 1969 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1969-07-01 / 7. szám
BENEDEK MARCELL 1885—1969 Nyolcvannégy éves korában meghalt Benedek Marcell, Kossuth-díjas író, műfordító, az irodalomtudományok doktora. Apját, Benedek Eleket tekintette példaképének, rajta kívül Riedl Frigyes és Romain Rolland azok, akik munkás és tiszta életének tanítómesterei voltak. Ők azok, akikből tudva-tudatlanul Benedek Marcell életeszményét a maga számára kialakította. Szellemi sugárzásuk alatt vált a fiatal tanár, író, műfordító, kritikus, esztéta, mint ő maga mondta, „világirodalmárrá”, a szó legjobb értelmében vett „népszerűsítővé”. E hasábokon érdemes hangsúlyozni: íme, ilyen erkölcsi és szellemi felkészültség kell ahhoz, hogy a tudós ne zárkózzék el, hanem népének nevelőjévé válhassék. Benedek Marcell könyvei a legértékesebb segítséget nyújthatják az olvasónevelés munkájában. A könyvtárosoknak az életben is igaz barátjuk volt: élete végéig a tanácsadó patrónus szerepét töltötte be a XII. kerületi könyvtárban, s akik az új helyiség megnyitásakor jelen voltak, sohasem felejtik el kedves szavait: „nyitva van az aranykapu, lépjetek át rajta”. Benedek Marcell élete céljának tartotta azt, amit Riedl Frigyes hirdetett: „az igazi irodalomtanár feladata, hogy megtanítsa olvasni az embereket”. E tanítás útját mutatta meg Az olvasás művészete című, talán legsikerültebb könyvében. De írt emellett vaskos, tudományos műveket, például Victor Hugóról, az irodalomesztétikáról, a modern magyar irodalom történetéről, drámákat, regényeket (mint például a Vulkán, a Hamlet tanár úr, a Délsziget), ifjúsági regényeket, esszéket, újságcikkeket. Szerkesztett lexikonokat — az Irodalmi Lexikonnak is főszerkesztője volt —, lefordított könyvtárnyi külföldi művet, többek között például Roger Martin Du Gard hatalmas Thibault családját. A század elején a Thália színtársulat egyik alapítója volt. Szinte beláthatatlanul sokat dolgozott. Dolgozott pedig oly sok csalódás, megpróbáltatás, szenvedés közepette. 1919 után megfosztották egyetemi katedrájától, sőt egykori középiskolai tanárságától is, kicsi lánya meghalt hatéves korában, édesanyja Benedek Elek halálakor megmérgezte magát. Eszményeibe vetett hite soha meg nem ingott — innen eredt törhetetlen munkabírása. Több mint ötven éven át ott állott mellette hűséges hitvese, aki nemcsak munkatársa volt, hanem legjobb kritikusa is. Benedek Marcell Naplójában buzdításul, a megalkuvást nem ismerő bátorság és a határtalan szeretet példájaként állította alakját a fiatalok elé, hogy ők is ilyen életet, holtig tartó szerelemre, közös munkára és közös harcra épített életet igyekezzenek élni. Benedek Marcellt mindig a legnemesebb, legtisztább humánum vezette törekvéseiben. Azt tartotta, hogy ne legyen éhező, nélkülöző, szenvedő ember a világon, de ne legyen „a szellem napvilága” nélkül szűkölködő sem. Mindig a lelkek erkölcsi megújhodására, nemesítésére törekedett. Szépen akart élni és azt akarta, hogy mások is szépen éljenek. Talán a legméltóbb dicséret, amit Turóczi-Trostler József dékán 1957-ben, aranydiplomája átnyújtásakor mondott róla: „Egész élete során egyetlen sort sem írt le meggyőződése ellenére.” Katona Jenő Az igazi könyvtár hódít, kifelé fordul a maga munkájával, új olvasótömegeket szervez, és nem elégszik meg egyszerűen az olvasótömegek számszerű gyarapításával, hanem az ízlés nevelésének is szívós, állandó munkása. Darvas József 421