Konzerv- és Paprikaipar, 1970 (18. évfolyam, 1-6. szám)
1970-01-01 / 1. szám
KONZERV- ÉS PAPRIKAIPAR ' iíilllllllllllllll II Iliim lllllllll Ilii h llllllllllllil III Ilii llllllll III III III, llllllllll Ilii 11! I! 111111! 11! ] 11111! 11111111 i 11 i 11111!! Ill I! 1111111111111111 Búcsúzunk Köves János miniszterhelyettes elvtárstól A magyar konzervipar valamennyi dolgozója mély fájdalommal értesült arról, hogy hosszas betegség után, munkás életének 49. évében, 1970. január 15-én elhunyt Köves János elvtárs, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Budapesti munkáscsaládból származott. Élete, munkássága szorosan egybekapcsolódott az élelmiszeripar fejlesztésével. A Kispesti Húsüzemnél kezdte munkáját 1939- ben, majd az államosítás után az üzem műszaki vezetője lett. Munka közben jogot tanult, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát. Kiváló tehetségére hamar felfigyeltek, s 1950 óta az Élelmezésügyi Minisztériumban dolgozott mint főmérnök, majd 1962 óta mint miniszterhelyettes. Kimagasló munkát végzett az állami húsipar szervezetének kialakításában, a magyar húsipar korszerű gépesítésében. Új gyártástechnológiák kidolgozása mellett tevékeny részt vett a húsipari géptervezésben és a gépgyártás megszervezésében. Részt vett a Műegyetem Élelmiszeripari Gépek Tanszékének oktatói munkájában is. 1967 óta a MÉM- ben volt miniszterhelyettes, az élelmiszeripari hivatalt vezette. Tevékeny volt a szakszervezeti munkában is, 1967 óta az ÉDOSZ központi vezetőségének tagja. Az élelmiszeripar gépesítésével, műszaki színvonalának fejlesztésével kapcsolatos munkáját belföldön és külföldön ismerik és becsülik. Kiváló munkásságát kormányunk számos kitüntetéssel ismerte el, 1968-ban megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Különösen fájdalmas a búcsú Köves elvtárstól a konzervipar számára, mert mi a hivatali és szervezeti kapcsolatokon túl emberileg mindig igen közel éreztük őt magunkhoz. Több mint két évtizeddel ezelőtt, amikor a húsipar és konzervipar még közös irányítószerv, a Tartósító és Húsipari Főosztály hatáskörébe tartozott, a mindennapi közös munka szoros kapcsolatán keresztül ismerhettük meg a nagyon szerény, mindig szolgálatkész, az ipar fejlesztésének elősegítésére törekvő, lelkes fiatalembert, aki a húsipari termelés irányításának posztján állt. Azokban a nehéz időkben, amikor a magyar élelmiszeripar szervezésének, a koncentrált nagyipari termelés feltételei megteremtésének hőskorát éltük, Köves elvtárs egész életére eljegyezte magát a nagy céllal: az ipar műszaki fejlesztésével. Kezdetben csak nagy-nagy lelkesedése és hatalmas gyakorlati tudása volt meg, és amikor ezt a megoldani kívánt hatalmas feladatokhoz kevésnek érezte, megtalálta a módját annak, hogy — hivatali munkája lendületén és tömegén mit sem csökkentve — megszerezze, elsajátítsa az elméleti alapokat is. A minisztérium szervezetében végbement változások következtében hivatali kapcsolataink egy időre megszakadtak, de személyi, szakmai, emberi kapcsolatunk sohasem szűnt meg. Sok szakmai segítséget kaptunk Köves elvtárstól a húskonzerv-gyártás hazai bázisának megteremtésében, és kis részben viszonozhattuk ezt a támogatást akkor, amikor a paradicsomfeldolgozás témaköréből választott diplomamunkáját kidolgozta. Igen nagy örömmel fogadtuk a hírt az Élelmiszeripari Minisztérium műszaki miniszterhelyettesévé történt kinevezéséről. Éreztük, ez az a munkaterület, ahol alapos elméleti tudását és gyakorlati tapasztalatainak tömegét a legeredményesebben gyümölcsöztetheti az egész élelmiszeripar számára. Nagy lelkiismeretességgel, magas beosztásának követelményeit messze meghaladó alapossággal vetette magát a munkába. Megfontolt, átgondolt, jól előkészített döntéseinek kézjegyét a magyar élelmiszeripar számos modern, korszerű létesítménye viseli magán. Köves elvtárs különös szeretettel foglalkozott a konzervipar fejlesztésével, segítőkészséggel és aprólékos gonddal kísérte végig az ipar rekonstrukciós és beruházási terveinek készítését. Minden vállalatunkat személyesen meglátogatta, és a helyi problémák legalaposabb ismeretében döntött a fejlődés irányát, ütemét érintő kérdésekről. Példamutató vezetőt, kiemelkedő tehetségű és szorgalmú embert, szerény, kedves barátot vesztettünk el benne.