Csák Ferenc (szerk.): Angyalföldi Szabó Zoltán festőművész 2.
Angyalföldi Szabó Zoltán festőművész (1929., Budapest-2014., Budapest) Angyalföldi SZABÓ ZOLTÁN 1929-ben született Angyalföldön. A Képzőművészeti Főiskola festő szakán 1958-ban fejezte be tanulmányait. Néhány évvel később megkapta a tehetséges fiatal alkotók támogatására alapított hároméves Derkovits ösztöndíjat. A hatvanas évek második felében rövid ideig a Kilencek művészcsoporttal mutatja be munkáit. 1969-ben munkásságát Munkácsy-díjjal értékelték, amely után 1970-ben rendezi meg első nagy, gyűjteményes kiállítását a budapesti Ernst Múzeum termeiben. Ettől kezdődően kisebb-nagyobb válogatásban rendszeresen jelentkezik alkotásaival Budapesten és vidéken. 1977-ben Érdemes Művész kitüntetéssel ismerik el munkásságát. Számos vidéki, budapesti kiállítása után 1987- ben ismét az Ernst Múzeum rendez gyűjteményes tárlatot anyagából. Több pályázati kiállításon díjazták munkáit, így háromszor a Szolnoki Festészeti Triennálén, 1996-ban Hódmezővásárhelyen nyert fődíjat. A művész sajátos helyet foglal el századunk második felének képzőművészetében. Olyan egyéniség, aki őstehetségként indul, tanárai is csak egyengetni tudták útját, alakítani mindig robbanásra kész egyéniségét, de eltéríteni a maga választotta úttól, eszményeitől nemigen lehetett. Kevés olyan következetes, önmagához és művészetéhez hű művészt ismerünk korunkban, mint Szabó Zoltán. Mindig ideáit, benső elégedetlenségeit festette ecsettel, szénnel, ceruzával, rá jellemző monumentális expresszivitással. Tizenhárom-tizennégy évesen élte át a háborút, felnőtt embert is próbára tévő tapasztalásokkal. A félelem mindattól, amit látott, aminek kénytelen tanúja volt, kitörölhetetlenül idegeibe ivódott, azért festette korai Deportálás vásznát, Golgotáját, Megfeszítettjét, s rajzolja azóta is a halálba menetelők, a megvertek, a megalázottak, szenvedők végtelen sorát. A Korpusz Szabó Zoltánnál a hatvanas években elsősorban a saját vívódásait asszociálta. A kilencvenes évekre a témához kapcsolható minden képzettársítás önpusztító világunkra vonatkoztatható. Szabó Zoltán kilencvenes években készített nagyméretű rajzai között több ízben jelenik meg a megcsúfolt, megalázott, szenvedései közepette emberré lett Istenfia. A Megfeszítés Szabó variációiban a közérzetté lett létbizonytalanság, tehetetlenség, kirekesztődés expresszív képi kifejeződése. Monográfia jelent meg munkásságáról 2003-ban a Körmendi Galéria Kiadónál, olvasható a MEK-en. Portré film készült életéről 2005-ben az Erős Péter „Művészvilág" sorozatában, látható a Körmendi Galéria honlapján és a YouTube-on. Megtalálhatók festményei New York-i MOMA múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában és minden magyar múzeumban, valamint számos magyar magángyűjteményben. Munkásságával a német Galerie van Almsick és a svéd Galleri 88 foglalkozik. Budapesten a Körmendi Galéria gyűjti és értékesíti évek óta munkáit. Csák Ferenc Díjak 2011. - MÚOSZ - Gyarmathy Tihamér-díj; 2007. - Táncsics Mihály-életműdíj; 1977.- MNK Érdemes Művésze; 1969.- Munkácsy-díj Első borító: SZERETET - 1995., papír, tempera, 125x150 cm Hátsó borító: MADONNA - 1969., papír, pasztell, 250x160 cm