Csák Ferenc (szerk.): Papp Oszkár festőművész, zománcművész 1. Figuratív
Papp Oszkár festőművész, zománcművész (1925., Budapest-2011., Budapest) Papp Oszkár művészeti tanulmányait 1943-1950 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Főiskolai hallgatóként széleskörű közéleti tevékenységet is folytatott, a „fényes szelek" nemzedékének érettebb tagjaként igazgatója volt az 1947-ben létesült Dési Huber István Művészeti Népi Kollégiumnak. A kommunista hatalomátvételt követően 1950- ben falképrestaurátori státust vállal a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában, ahol 1958-ig teljes állásban, majd -hogy festői hivatásának élhessen - szerződéses restaurátorként dolgozik. 1976-tól nyugdíjazásáig a Népművelési, illetve a Művelődéskutató Intézet munkatársaként művészetelméleti és pedagógiai tevékenységet folytatott. Eredetileg népi realista alapon álló festményekkel, grafikákkal jelentkezik, önálló festői szemléletét, természeti motívumokból kiinduló művészi világképét 1953-as egyéni kiállítását követően alakítja ki, fokozatosan. Ebben a nagyarányú elemző és szintetizáló, a lét szintjeinek formai invariánsait kutató és alkalmazó művészi vállalkozásban a közismert stiláris jegyek mindössze eszközként szolgálhattak. Mindazonáltal ízzig-vérig modern gondolkodású művész, aki szellemiségét tekintve Kállai Ernőt és Hamvas Bélát vallhatja mentorának, festészetében pedig a spirituális (nem anyagelvű) ihletésű nonfigurációval, az autonóm festői jel jegyében álló absztrakcióval mutat rokonságot. Voltaképpen nem egyes képekben, hanem koncepciózusan, sorozatokban gondolkodik, amelyeket sorra a hatvanas években indít útjukra, egyesek abban az évtizedben terebélyesednek is ki. Festményei, sorozatai azon évtized hatalmi, ideológiai beavatkozástól, divathullámaitól mentes művészetének java alkotásai. A hatvanas évek nagyarányú nyugati kísérletező kedve munkásságának eszmei volumenében mutatkozik meg leginkább, a hetvenes években készített tűzzománc sorozatai és „zománcfrottázsai” az anyaggal, formával, színnel folytatott kísérletsorozat mélyen eredeti és esztétikus eredményei. Művészi világképének kibontakozása, folyamatos alakulása, árnyaltsága, a nonfiguráció és a színhasználatban egyre differenciáltabb autonóm festői jel dialógusa két, 1961-ben induló sorozatának, a „Növény-metamorfózis (Tao)-nak és a „Fejek”-nek mindmáig gyarapodó számú darabjaiban követhető leginkább nyomon. P. Szabó Ernő A Körmendi Galéria Kiadó monográfiát jelentetett meg munkásságáról 2003-ban dr. Mezei Ottó elemzésével, olvasható a Körmendi Galéria honlapján és a MEK-en. Portréfilm készült életéről 2005-ben Erős Péter „Művészvilág" sorozatában, látható a Körmendi Galéria honlapján és a YouTube-on. Díjai 2010. Kossuth-díj; 2006. - Táncsics Mihály-életműdíj; 1999. - Magyar Köztársaság Érdemes Művésze. Első borító: HADIFOGLYOK / 919 - 1945., vászon, olaj, 56x52 cm Hátsó borító: CÍM NÉLKÜL - papír, olaj, 49,5x34,5 cm