Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák (2006)
BEVEZETŐ Schéner Mihály éppúgy tekintethető reneszánsz művészek kései leszármazottjának, mint a sajátosan értelmezett, hazai pop art jelentős képviselőjének. Fest, rajzol, szobrot varr és önt, gyűri és tépi a vásznat, játékot fabrikál, bábot tervez, új szavakat kreál, esszét és bölcs aforizmákat ír, karnevált szervez, performanszok főszereplője. Képletesen szólva, igazi vagabundként otthonosan jár-kel a magyar Alföld homokbuckáin, ahol hajdanvolt pásztorok és betyárok alakja sejlik fel a hajnali párában, és egykori, daliás huszárok vívják soha véget nem érő harcukat. Megmássza az Olymposz sziklás oldalát a pánsípok néhány futamáért. Betér a népi fazekasműhelyekbe és életre kelti a bumfordi miskakancsókat, új formákkal munkát ad a mézeskalácsosoknak, majd a velencei karnevál forgatagában „alakoskodik”. Míg az egyik pillanatban reneszánsz udvarok titkait lesi ki, a másikban már a Pokol bugyraiban szembesül az emberi kiszolgáltatottság különböző stációival. Hagyományos kategóriákkal megközelíthetetlen művészete így folyamatokat kísérő tematikai sorozatokból, formai szekvenciákból, kötetlen anyaghasználatból, és a műfaji határok átlépéséből szövődik. Schéner Mihály 1923 január 9-én született Medgyesegyházán. A békéscsabai evangélikus gimnázium elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa lett. Csak 1956-tól - miután felvették a Képzőművészeti Alap tagjai közé - szentelhette idejét teljesen festészeti tevékenységének. 1962-es, a budapesti Csók Galériában megrendezett, és a hivatalos kultúrpolitika által elmarasztalt kiállításán expresszionista hangvételű művekkel jelentkezett. Az ott szereplő művek jelentős részét megvásárolta egy londoni műgyűjtő, és támogatta a művész hosszabb, londoni és párizsi tanulmányútját. A külföldi tanulmányutak során nemcsak a legfrissebb fejlemények befolyásolták, hanem ott ébredt rá saját művészete gyökerének, a népművészetnek a fontosságára. A korábbi, idealizált, realisztikus népábrázolások helyett konstruktív, strukturális szemlélettel kezdett közeledni a hagyományos paraszti életforma jellegzetes képviselőinek, a pásztorok életének megformálásához csakúgy, mint a magyar szabadság történelmileg hiteles, ám idővel legendássá vált, emblematikus figurájának, a huszár alakjának ábrázolásához. A progresszív magyar műkritika ebben az időben kezdett felfigyelni szélesebb körben tevékenységére. 1971-es New York-i és párizsi tartózkodása újabb inspirációs forrásul szogált. A pop-arttal való megismerkedése kiszabadította tevékenységét a hagyományos táblakép keretei közül, és elementáris erővel tört föl belőle a mindeddig szunnyadó, népművészeten cseperedett homo faber. Schénernél ez nem a szokásos, áhítatos hagyományőrzés, hanem a belülről átélt népi gondolkodás eleven továbbéltetése, tudatos grand art-ba emelése. Törekvéseinek összegzéseként, elsősorban a gyermekek számára született meg Békéscsabán 1988-ban a Meseház. Művészi tevékenysége „életfáján” a rajz ágacskája viszonylag későn hajt ki. Ezt követően azonban a fantázia működtetésének szinte mindennapi rituáléjává válik a több órás, esti Schéner Mihály grafikái 5