Schéner Mihály: Ördögöcskék és egyéb firmák (2006)

BEVEZETŐ Schéner Mihály éppúgy tekintethető rene­szánsz művészek kései leszármazottjának, mint a sajátosan értelmezett, hazai pop art je­lentős képviselőjének. Fest, rajzol, szobrot varr és önt, gyűri és tépi a vásznat, játékot fabrikál, bábot tervez, új szavakat kreál, esszét és bölcs aforizmákat ír, karnevált szervez, performan­­szok főszereplője. Képletesen szólva, igazi va­­gabundként otthonosan jár-kel a magyar Al­föld homokbuckáin, ahol hajdanvolt pásztorok és betyárok alakja sejlik fel a hajnali párában, és egykori, daliás huszárok vívják soha véget nem érő harcukat. Megmássza az Olymposz sziklás oldalát a pánsípok néhány futamáért. Betér a népi fazekasműhelyekbe és életre kelti a bumfordi miskakancsókat, új formákkal munkát ad a mézeskalácsosoknak, majd a ve­lencei karnevál forgatagában „alakoskodik”. Míg az egyik pillanatban reneszánsz udvarok titkait lesi ki, a másikban már a Pokol bugyrai­ban szembesül az emberi kiszolgáltatottság különböző stációival. Hagyományos kategóriákkal megközelíthe­tetlen művészete így folyamatokat kísérő te­matikai sorozatokból, formai szekvenciákból, kötetlen anyaghasználatból, és a műfaji hatá­rok átlépéséből szövődik. Schéner Mihály 1923 január 9-én született Medgyesegyházán. A békéscsabai evangélikus gimnázium elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa lett. Csak 1956-tól - miután felvették a Képzőművészeti Alap tagjai közé - szentelhette idejét teljesen festészeti tevékenységének. 1962-es, a buda­pesti Csók Galériában megrendezett, és a hiva­talos kultúrpolitika által elmarasztalt kiállítá­sán expresszionista hangvételű művekkel je­lentkezett. Az ott szereplő művek jelentős ré­szét megvásárolta egy londoni műgyűjtő, és tá­mogatta a művész hosszabb, londoni és párizsi tanulmányútját. A külföldi tanulmányutak so­rán nemcsak a legfrissebb fejlemények befo­lyásolták, hanem ott ébredt rá saját művészete gyökerének, a népművészetnek a fontosságára. A korábbi, idealizált, realisztikus népábrázolá­sok helyett konstruktív, strukturális szemlélet­tel kezdett közeledni a hagyományos paraszti életforma jellegzetes képviselőinek, a pászto­rok életének megformálásához csakúgy, mint a magyar szabadság történelmileg hiteles, ám idővel legendássá vált, emblematikus figurájá­nak, a huszár alakjának ábrázolásához. A prog­resszív magyar műkritika ebben az időben kez­dett felfigyelni szélesebb körben tevékenységé­re. 1971-es New York-i és párizsi tartózkodása újabb inspirációs forrásul szogált. A pop-arttal való megismerkedése kiszabadította tevékeny­ségét a hagyományos táblakép keretei közül, és elementáris erővel tört föl belőle a mindeddig szunnyadó, népművészeten cseperedett homo faber. Schénernél ez nem a szokásos, áhítatos hagyományőrzés, hanem a belülről átélt népi gondolkodás eleven továbbéltetése, tudatos grand art-ba emelése. Törekvéseinek összegzé­seként, elsősorban a gyermekek számára szüle­tett meg Békéscsabán 1988-ban a Meseház. Művészi tevékenysége „életfáján” a rajz ágacskája viszonylag későn hajt ki. Ezt követő­en azonban a fantázia működtetésének szinte mindennapi rituáléjává válik a több órás, esti Schéner Mihály grafikái 5

Next