Csák Máté: Esszék (Budapest, 2021)
a Fő utca van két járdával és kétirányú forgalmi sávval. Ezt végig kellett volna a Margit-hídig görgetni. És ami ezen kívül még van vagy adódik, arra odafigyelve azt kihasználni. A Duna két partja egy hatalmas észak-déli ország. Adottság. A Dunán több hidat már itt a belső területeken átengedni nem lehet. Ezt nemcsak megfogalmaztuk, lényegében legkevesebb hetven éve, de a Duna alatti alagút ötletét felvetették. Tanáraink tették. De sok minden van, amit tanáraink tettek az elmúlt fél évszázad alatt. Legalábbis szándékoztak és szóvá tették, de részben egyszerű butaságból, részben politikai haszonlesés okán, részben mások butaságának ürügyén a fölvetett lehetőségek nem realizálódtak. Amikor mi az egyetemre a forradalom utáni első évben bekerültünk, akkor már évek óta élt egy úgynevezett Moszkva tér rendezési gondolat. Amikor ugyanis ott a Széll Kálmán-féle forgalmi csomópont létrejött, az fájdalmasan rossz, lehetetlenül balek volt. Nem volt városi tér, nem volt forgalmi csomópont, egy villamosforduló volt nagyon sután, szükségből megoldva. Sem a környező terep domborzati adottságaival nem törődve, sem a településszerkezet urbanisztikai érdekeivel még csak nem is foglalkozva, sem a terület általános, városi pontosságát nem felvetve és nem tűrve megoldódott. Több évtizeden keresztül mindenki foglalkozott vele rosszul, türelmetlenül, szakszerűtlenebbül. Végül pályázatot írtak ki rá, a három érintett kerület és a főváros részvételével. A három érintett kerület Budapest legértékesebb területe közül az első a Várkerület, a második Rózsadombtól Hűvösvölgyig, a harmadik pedig a Szabadság-hegy, ma már Széchenyi-hegy. A minisztérium Kévés Gyurka-féle épületének lebontásával egy száz évig ott volt börtön helyének felszabadításával senki sem törődött. A főváros harmadik kerületének, Óbudának polgármestere, ő maga egyébként mérnökember és nyugodtan mondhatjuk a főpolgármesterek sorában az egyik legjobb, mert ebben a szerencsétlenül alakult politikai társasjátékban a baljós változások, ha némi fenntartással is, de főpolgármesterré emelték akkor, amikor a főváros értékeit inkább menteni, mint föláldozni kellett volna. Jellemző az volt, hogy az egész ország szellemi és ezért politikai elmaradottsága, mint tengerből a szirtet emelete ki a főváros. Ezt a helyzetet sikerült elrontani azzal, hogy olyanokra bízták a fővárost, akik képtelenek voltak primitív önzésükön túl mással foglalkozni. Azt tudjuk ugyan, hogy a dolgoknak nincs vége, nem lehet vége, név szerint, személy szerint mindenki ismer mindenkit. Mindenki, aki alkalmatlan, nem férne rá a papírosra, nemcsak nevük, de talán monogramjuk sem. Visszafelé nem megy az utcaseprő. Itt most eltekintünk a Moszkva tér rendezésétől, attól, hogyha igaz Finta Jóskának volt rá jó megoldása, de nem azt fogadták el. Ennek a rövid dolgozatnak a témája a Lánchíd és a Margit-híd közötti budai szakasz Duna felőli sávjának megoldása kellene legyen. Ez a közelmúltban több szakaszra, néhány botrányos időszakra oszlott. A Lánchídnak és a Margit-híd budai hídfője nagyon különbözően készült. A Lánchíd két pillére a Duna vízében áll, nem úgy délebbi társáé, az Erzsébet-hídé, amelynek két pillére a parthoz esik. Mind a két híd alsópályás híd, ellentétben a Margit-híddal, amelyik viszont felsőpályás híd. Sok-sok pillére van, ezek mind a vízben állnak. A Lánchíd budai hídfőjénél nagyon kevés, a Margit-híd budai hídfőjénél sokkal több volt a hely. Ezt még az is fokozza, hogy a Lánchídnak, mint minden ilyen hídnak lánckamrái vannak a parton. Ezek a parthoz horgonyozzák a hidat, ha tehát a lánckamrák megszűnnének, a híd összedőlne, ezért 20 Csák Máté nagyon gondosan és nagyon óvatosan ki kell kerülni mindenféle vonalvezetéssel a lánckamrákat, ezeknek léte döntő fontosságú. Olyannyira nagy a különbség, hogy a Margit-híd egyik íve már teljes egészében a parton van. Ez alatt az ív alatt egy villamossín pár és több gépkocsi forgalmi sáv halad észak-dél irányba. A villamossín pár a legutóbbi beavatkozás óta egyvágányú, de kétirányú, tehát ugyanazon a villamosvágányon egyszer erre, egyszer eddig arra vagyis ellentétes irányba jár a villamos. Ezért nevezik az egész rendszert „fonódónak”, mert így két különböző rend kapcsolódik, fonódik egymásba. Tény, hogy itt az alsó rakpart egyik sávja fölülre kerül, ami azért nagyon fontos, mert ilyenre legközelebb lényegesen távolabb, az óbudai sziget bejáratánál van majd csak lehetőség. Ugyanitt az északról jövő sávok közül egy le tud kanyarodni az alsó rakpartra, a vele szemben lévő viszont átjutást biztosít a Margit-hídon Pestre. Először feljuthatsz a hídra és ha már a hídon vagy, mehetsz Pest felé. Ott pedig maradhatsz a Szent István körúton, de elmehetsz délre és északra is. Ezzel itt - mint jeleztük - nem foglalkozunk. Bennünket a budai Duna-part érdekel. Az alsó rakpart itt Budán szerencsés adottság. Nagyon jó, de még nem teljesen kiépült általános forgalmi rend, ugyanis a Budapest fővárost szükségszerűen körülölelő M0 jelölt út egy része, a Duna jobb parti, északi fele nem készült el. Ez nagyon nagy baj. Elkészült ugyanis az M0 Dunán átívelő északi hídja is, de hiányzik egy fontos szakasz, így a nagy, nehéz áruszállító forgalom vagy körbe megy, vagy ravaszul átmegy a nagyvároson. Ezt a három évtizedet ugyan behozni már nem tudjuk, befejezni a gyűrűt azonban lehetne. Aki járt már Rómában, az tudja, hogy milyen fontos az „Annulare”, amelyikről 26 leágazás vezet a vagy a körgyűrűn kívül vagy azon belül lévő célpontokhoz. A hét dombon épült Róma, bár sokkal fontosabb, alapterületileg mégis kisebb Budapestnél. De ilyen nagy kört megtenni ott sem tréfadolog. A budai Duna-parton maradva azt látjuk, hogy a Margit-hídnál - bár itt sem elég - viszonylag több a hely a Lánchídnál ugyanez a hely sokkal szűkösebb. Az alsórakpart mindkét hídnál - kivéve az árvizek néhány napját - funkcionál. Itt két sáv kereszteződés nélkül, tehát 70 km/h sebesség áll rendelkezésre. A Lánchídnál a Hunyadi János út a vár megközelítését jól szolgálja. Kicsit a Vízivárost is elérhetővé teszi, de ez nem fő rendeltetése. A fő észak-déli útvonal a Fő utca. Ez már a rómaiak óta így van, valószínűleg előttük is valami ilyesmi lehetett, de akkor még igazi utak úgy, mint a birodalomban és utána nem igen voltak. Ez a Fő utca itt kettő, tehát kétszer egysávos, egy Ybl és egy Steindl-féle palota közé beépülve, helyesebben az utat egy Ybl és egy Steindl-féle palota szegélyezőleg. Az a villamospálya, ami a Margit-hídnál a fonódó, itt lemegy egy félkörre a föld alá, megkerüli a Lánchíd lánckamráját. Aki tudja, úgy is tudja, aki nem, úgysem lehet neki elmagyarázni, minden ilyen híd szerkezete le van horgonyozva valahogy a hídfőnél, az ott lévő termett sziklák az eredeti lehetőségben- ha ezt megbontanák, belebukna a híd a vízbe, ezért erre a fontos szerkezeti elemre úgy vigyáztak, mint a szemük fényére. Normál esetben. A Lánchídnál tehát már villamossáv sincs a felszínen. Nagyon szűk, összesen két egyirányú autóforgalom van. Ez egy, de nem jelentéktelen minden házából műemlék után egy belső főutca és egy külső Duna-part részre szakad. Előző déli, utóbbi északi irányú. Itt a Lánchídnál, tehát a mi Duna parti szakaszunk déli végén kell majd a helyzet elemzését folytatnunk. De a Margit-hídtól egy háztömbnyire délre vagyis a mi Duna parti szakaszunk Csák Máté - 21