Körmendi Anna: A Körmendi Galéria művészeti kiadványai 1992-2022 (Budapest, 2022)
H árom évvel a Körmendi Galéria megalakulása után 1994-ben, a Deák Ferenc utcai kiállítási termünkben a külföldiek rendszeresen érdeklődtek a kiállított művészek katalógusai, idegen nyelvű monográfiái iránt. Ott döbbentünk rá arra, hogy mennyire hiányoznak a kortárs művészekről szóló kiadványok, tájékoztató anyagok. Kerestük az okát, miért nem kaphatók pl. kortárs monográfiák, albumok. Felismertük, hogy azok a művészettel foglalkozó gazdasági szereplők, amelyeknek érdekük lett volna egyes kortárs életművek feldolgozására, hiányoztak. Alapvetően hiányzott ezen a területen a magánszektor, elsősorban a műkereskedelemben a tőkeerős galériák, amelyeknek fontos lett volna egyes művészek menedzselése érdekében kiadványok megjelentetése. A rendszerváltás előtt állami monopólium volt a műkereskedelem, amelyet az erre létrehozott állami szerveken keresztül gyakorolt az állam, például a Művészeti Alapon, a Képcsarnok Vállalaton stb. A művészeknek egyénileg nem volt pénzük, erejük, idejük és általában nem is tudtak foglalkozni életművük feldolgozásával, és nem is az ő feladatuk lett volna ennek megoldása. A múzeumok csak egyes kutatóknak adtak lehetőséget nagy ritkán egy-egy élő művész oeuvre-jének feldolgozására (például Gyarmathy Tihamér esetében a Magyar Nemzeti Galéria, Aszalós Endre művészettörténész), de ezeket az összefoglaló alapos munkákat sem követte általában megfelelő könyvi megjelenés. A kiállításaikhoz adtak ki katalógusokat, albumokat. Voltak természetesen jó próbálkozások is az erre létrehozott Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatánál. Ilyen volt például a Mai Magyar Művészet Kiskönyvtár sorozata a hetvenes években, a Corvina Kiadó Műterem sorozata a nyolcvanas években, vagy az egyes kortárs seregszemlékről, vagy egyéni kiállításokról Kiadói tevékenységünk 1992-2022 kiadott katalógusok, a Művészet, később az Új Művészet című folyóiratok stb., de ezek sem tudtak átfogó képet mutatni, elsősorban terjedelmük, és az illusztrációk csekély száma miatt. Ezek sem megfelelő példányszámban készültek, így hamar elfogytak, és utánnyomás nélkül egyáltalán nem voltak elérhetők, vagy olyan minőségűek voltak nyomdatechnikailag, hogy nem feleltek meg a XX. század második felében a követelményeknek, és így inkább rontották a művészről kialakítható képet. Ezt felismerve, miután galériánk hosszú távon művész menedzseléssel kívánt foglalkozni, elhatároztuk, hogy megpróbálunk kortárs művészeti monográfia sorozatot indítani. Először azt kellett fontolóra vennünk, hogy mely művészekkel szeretnénk hosszú távon foglalkozni. Számba vettük a művészettörténészek által kimagasló jelentőségűnek ítélt alkotókat, akiknek munkásságára koncentrálni kívántunk. Ehhez még az is kellett, hogy egyetértésre jussunk a kiválasztott művésszel. A könyv előkészítésének nehéz, hosszú, rögös, nem kevés pénzt igénylő folyamatában aktívan részt kell venni a művésznek. Ugyanis az életművek tudományos igényű feldolgozása elképzelhetetlen a művek nyilvántartásba vétele, dokumentálása, fotózása, a művész életútjának, pályájának regisztrációja, a szakirodalom összegyűjtése, a bibliográfia összeállítása nélkül. Ebben a munkában a művésznek és a munkásságával foglalkozó művészettörténésznek aktívan közreműködnie kell. Ez alapja a monográfiák, vagy kisebb korszakokat összefoglaló katalógusok elkészítésének. Ez a feldolgozás teremti meg az életműkiállítások megrendezésének lehetőségét is. A kiállítások szervezése közben a művészekkel közelebbi kapcsolatba kerültünk, így is lehetőségünk nyílt eldönteni, hogy az alkalmi kiállítási kapcsolatot felváltja-e egy hosszabb távú együttműködés. Ennek Kiadványok - 5 2008 - Budapest Art Fair, Műcsarnok, a Körmendi Galéria könyves standja, Csák Máté vendégekkel