Állami Főreáltanoda, Körmöcbánya, 1867
Működéséről nem maradt más emlék, mint a hírneves „tabula smaragdina“ mely a bölcsek kövének előállítását tárgyalja, és melynek szövegét, mint az alchemistáknál dívott rejtélyes nyelv példáját, itt említeni akarom : 1) Igaz minden színlelés nélkül és minden bizonynyal, az alsó olyan mint a felső, a felső olyan mint az alsó egy csoda mű bevégzésére. 2) És a mily módon minden tárgy azon egytől és gondolataitól ered, úgy származnak mindnyájan azon egy tárgytól elsajátítás által. 3) A tárgynak atyja a nap, a hold édes anyja, a szél nevelte, a föld táplálta, minden tökélynek nemzője a világon. Ereje ép marad, ha földdé változik. 4) Válaszd a földből a finomat, a finomból a durvát, lassan és művészileg. 5) A földből az éghez szól, s újra a földhöz leszál, s igy a felsőnek és alsónak erejét nyeri. 6) Így bírod a világ legpompásbikát, és minden homály távozni fog tőled. — 7) Ez a leghatalmasb, mely minden országot legyőzni és minden testet keresztül hatni képes. — 8) És igy van teremtve a világ. — 9) Ehhez közremunkáltak a csodálatos elsajátítások, melyek egyike ez. — 10) Ezért neveztetem Hermesnek a „Háromszor nagynak,“ mert az egész világ 3 ágazata tudását magamban egyesíteni. 11) Ez tartalmaz mindent, mit a nap műve fölött mondok. — Habár a mondottak után kitűnik , hogy vegykisérletekkel illetőleg az aranycsinálás mesterségével már a legrégibb időben foglalkoztak, még is csak a 13-ik század végével merülnek fel tények és felfedezések, melyek a vegytudomány haladására előnyös hatást gyakoroltak. — Ezen időszakban tűnnek ki: Albertus Magnus főpap, szül. 1205-ben, ki jeles tehetségével, szellemdús kutatásai által a természet tudományoknak, kiválólag az alchemiának ismereteit terjesztette. — A fennemlitett tudós, szintén az ez időben uralkodó általános nézetet, mely szerint minden fém higany- és kénből alkotva van, osztotta; — kitűnik ez saját szavaiból, „azt találtam hogy az átváltozás aranynyá és ezüstté lehetséges.“ Magnus jelleme és társadalmi állása biztos kezességet nyújt arról, hogy idézett szavainak valóságáról meg volt győződve. Roger Bacco (1294) oxfordi egyetemi tanár, határtalanul színesítő erőt tulajdonít a bölcsek kövének vagy vörös Elixirnek , azt állítván továbbá, hogy ezen szerrel lehetséges bármi fémet arannyá változtatni. Villanova Arnoldis állítja ugyan, hogy képes a bölcsek kövének segítségével aranyat előállítani, hanem őszintébb vagy értelmesebb kortársainál, hozzáteszi, hogy az ekkép készített fém az arany színét igen, de kitűnő tulajdonságait nem bírja, és azt bölcsészeti aranynak nevezi; habár egyrészről a bölcsek kövének mint aranyteremtő szernek hatalmát csökkenti, úgy másrészről annak mint gyógyszernek kiváló erejét, annál jobban magasztalja. Lullus Rajmund (sz. 1234 k. sz. u.) mély tudományánál, nemes törekvésre szánt életénél, kitartó buzgalmánál és vas kitartásánál fogva az alchemisták sorában kitűnő helyet foglal. Viharos ifjúság után, 35 éves korában egészen a tudománynak szentelte magát. 1306 Afrikába ment a keresztény vallást terjesztendő, itt fogságba került, melyből megszabadulván vissza tért Algierbe, hol a nép őt bűvésznek tartván, oly rosszul fogadta, hogy csak üggyel bajjal tudott menekülni. Európába visszatérvén elszánta magát keresztjáró hadat Afrikába indítani, hogy ezen módon czélját, a kereszténység ottani terjesztését illetőleg elérhesse; e terv kiviteléhez azonban pénzforrásokra volt szüksége milyenek fölött nem rendelkezhetett; a fejedelmek kikhez fordult, szintén megtagadván segítségüket, elhatározta magát addig nem nyugodni mig a bölcsek kövét fel nem fedezi; az eredmény tulajdon szavai szerint, melyekkel az általa felfedezett bölcsek kövének hatását leírja, nem csak kielégítőleg, hanem várakozásán felül fényesen ütött ki.„A tengert arannyá változtatnám,“ úgymond, „ha medve víz helyett higanyt tartalmazna.“ Miután azonban fejedelem nem akadt, ki az általa készült arannyal sereget fegyverezne fel keresztvonatra, a már 90 éves aggastyán mint hittérítő utazik vissza Algierba, hol 97 éves korában áldozatul esik a nép dühének és semmi által meg nem rendíthető buzgalmának, miután hosszú és viszontagságteljes életét a tudományra és a tudomány terjesztésére szentelte volt. Lullus után következett az alchemisták egész serege, kik részint őszintén és jóhiszemben bár sikertelenül jártak el feladatuk feloldásához, részint az alchemisták nevét bitorolván, a hiszékeny közönség kizsákmányolását tűzték ki czélukúl. III. A Jatrochemikusok időszaka 1500-tól 1662-ig K. sz. u. A „bölcsek kövének” mint aranykészitő szernek kutatása eredménytelennek mutatkozván, az alchemiának követői mind inkább gyérültek a Jatrovegyészetnek tért engedvén, melynek alapitói a vegytant, az élet- és kórtannak hasznosítani akarván oly szer kifürkézéséhez fogtak , melynek segítségével képesittessenek a sav és aly között megzavart egyensúlyt a szervezetben újra helyre állítani. E tan előmunkálataival különösen foglalkoztak: Paracelsus de Hohenheim (Bombastus) ki valószínüleg 1493-ban Schwycz Cantonban született, — egy „egyetemes orvosság“ az az oly szemek feltalálásán fáradozott, mely minden kórt különbség nélkül gyógyítson. —