Körösvidék, 1921. április-június (2. évfolyam, 69-141. szám)

1921-04-08 / 74. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsabán, Szent István tér II. szám A szerkesztőség telefon­száma: 50 Előfizetési árak: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. — Egyes szám ára 2 korona Tegnapi számunkban már meg­emlékeztünk arról, hogy a pénzügyi javaslatok egyik legközelebbi etap­ja a hadikölcsönkötvények kamatainak leszállítása lenne, mely már a leg­közelebb a nemzetgyűlés plénuma elé fog kerülni. Amennyiben­­ e javaslatból törvény lenne, az egyenlő volna az államcsőd nyílt deklarálásával, ami mellett módfelett antiszociális törvény is válna belőle. A hadikölcsönöket ugyanis legna­gyobbrészt nem azok jegyezték, akik a legbiztosabb tőkeelhelyezést keres­ték, hanem leginkább a keservesen­­ összekuporgatott kis pénzecskék vál­tattak át a túlhajtottan erős propa­ganda eredményeként hadikölcsön­kötvényekre. A most benyújtandó javaslat most egy tető alá von mindenféle állam­adósságot, mindenféle hadikölcsönt. Mindegyiknek kamatát egyformán le akarja szállítani három százalékra. Három százalékot fizetne tehát így azután a papír után, amelyik után eddig négyet fizetett és ugyancsak hármat az eddig hat százalékk,­latozó után. De nem ez a szempont szólaltat meg most minket, hanem az­, hogy a pénzügyi javaslat a szegény nép­osztályt sújtja érzékenyen és pedig a munkásokat, kistisztviselőket, föld­miveseket, kisiparosokat stb., al.K nem pénzelhelyezési célzattal, hanem tisztán csak az akkori vagy propa­ganda hatás­a alatt, a magyar állam intézményeiben való bizalom alapján, utolsó garasa­­t bocsátották az ál­lam rendelkezésére. Ha tisztán állami érdekből nézzük is e kérdést, akkor is n­agyon fontos, hogy ezek a kis­embe­rk megkapják azt a kamatot, amit az állam annak idején ígért nekik. De az igazságosság is azt paran­csolja, hogy máskép bírálják el an­nak a szegény embernek a dolgát, aki a szájától elvont néhány koro­náját adta oda az államnak és azét, aki felesleges pénzét bocsátotta az állam rendelkezésére. Mi, akik a kisemberek védelmét a legnagyobb állami feladatnak je­lentjük ki, egyben állítjuk, hogy a kamatredukció, amilyen mértékben igazságtalan, éppen úgy felesleges is, mert az állam pénzügyeinek sza­nálása e téren más úton is elérhető. Általánosan tudott dolog, hogy egész Magyarországon 18 milliárd korona névértékű hadikölcsönt sike­­­rült annak idején elhelyezni. Felté­telezve, hogy Csonkamagyarorszá­gon, mely Nagymagyarországnak alig kétötöde, a kibocsátott hadikölcsön­kötvényeknek a fele maradt, a ma­gyar közigazgatás alatt álló területen b, 9 milliárd összegű ilyen címlet van. Az a megállapítás, hogy Csonka­magyarország a­ nagy magyar biro­dalom kötelezettségeinek csupán cson­kán felelhet meg, a gyakorlatban egyedül úgy érvényesülhet, hogy a­míg a területi integritás helyre nem áll, a magyar államkincstár csupán a magyar közigazgatás alatt álló te­rületen és legfeljebb még a régi kül­földön levő kötvényeket, kb. 10 mil­liárdot ismer el és igy a kamatle­szállítás is csak erre az összegre szólhat. .. „ Ha a kamatok teljes 3 százalékkal lennének csökkenthetők, az kereken 300 millió kamatmegtakarítást jelen­tene , de nem szabad elfelejteni, hogy 5 és fél százalékos címletek is van­nak, bizonyos méltánylást pedig már a javaslat is tartalmaz, ahol 5 szá­zalékos kamatot szándékozik adni, a lombardírozott papírok pedig sors­jegyekre lennének átcserélendők. Ezek levonásával tehát legfeljebb 100 millió kamatot lehetne megtakarítani annak az államháztartásnak javára, amely­nek évi­ kiadásai messze túlhaladják a 20 milliárd koronát. Hát érdemes ezért az összegért az államkincstárt­annak a vádnak kitenni, hogy o­lyan adós, aki hatalmi szóval­ bújik ki kötelezettségeinek teljesítése alól. E helyett egy sokkal­ egyszerűbb, jobb eredményt adó m­­ódot kell vá­lasztani, ha ugyan egyáltalában szük­séges az államadóssági címletekre külön vagyonváltság kategóriát meg­állapítani.­­ A hadikölcsönkötvényekből éppen­úgy, mint a betétekből, részvények­ből és más vagyontárgyakból mér­sékelten progresszív, legfeljebb 15 százalékig menő vagyonváltság lenne vehető. Ez legalább 1 és egynegyed milliárd koronát adna, tehát a kamat­redukció révén csak 12—15 év alatt elérhető összeget. A bevont kötvé­nyek megsemmisítése után ezek ös­­szegével az államadósságok tőkéje kisebbednék. A megoldásnak ez a módja kevésbé igazságtalan és ke­vésbé kegyetlen, mint a kamatre­dukció. j S. timjtmr v, gmz kj^g^. - Elnapolták a Ház üléseit A nemzetgyűlés mai ülése Budapest, április 7. A nemzetgyűlés folyosóján már a kr .a.i órákban elterjedt az a hír, hogy nagyatádi Szabó István lemond tárcájáról. Az ülést Rakovszky István elnök általános érdeklődés közepette fél 12-kor nyitotta meg. Teleki bejelentette a nemzetgyű­lésnek, hogy a kormány lemondá­sára vonatkozó előterjesztést tett a kormányzónak, minthogy a tegnapi események következtében egyes mi­niszterek helyzete pártjukkal szem­ben nem teszi biztossá az együtt­működést. Kérte a Házat, hogy na­polja el üléseit a kormányzó dön­tésének megérkeztéig. Ereki Károly azt indítványozta ezzel szemben, hogy ne napolják el a Ház üléseit mindaddig, amíg a kormány kifejezetten ki nem nyil­vánítja lemondási szándékát. Rakovszky elnök szavazásra tette fel a két indítványt. A nemzetgyűlés túlnyomó több­sége az ülések elnapolása mellett döntött. Ezzel véget is ért az ülés és a miniszterelnök a kormányzóhoz ment kihallgatásra. il miniszterelnök nyilatkozata a válságról 3 király nyilatkozatainak közzététele okozta a kavarodást —Budapest, április 7. Teleki Pál gróf ma délután a nemzetgyűlés néhány perces ülése után a kormányzóhoz ment. Távo­zása előtt a Ház folyosóján a „Kö­rösvidék"1 budapesti tudósítója előtt a helyzetről az alábbi kijelentéseket tette: "„Szükségesnek tartom, hogy a vál­ság eldöntése előtt a különböző párt­állású képviselők aludjanak egyet a történtekre. Az egész dolog nem olyan veszedelmes. Igen sajnos, hogy beszédem egyes szubjektív részleteit sokan nem kísérték azzal a lelkiismeretes megértéssel, amel­­lyel kellett volna. Mi az ügy fontos voltának tudatában és a nemzet ér­dekének szem előtt tartásával hát­térbe szorítottuk érzelmeinket. Nem ján történjék a volna például azonban nem takarózni és a volt tehát ok arra, hogy egymás szemére vessük egymás érzelmeit. A kavarodás másik oka a lúrAkg­ nyilatkozatainak lekötlésre volt. Ez azonban IV. Károdnak közvetlenül kifejezett kívánsága volt és én er­kölcstelenségnek jutottam volna e kiváltság teljesítésének megtagadá­st. Legfeljebb az képezhette volna kérdés tárgyát, hogy kinek az ut­közlés. Történhetett Apponyi által. Én szoktam másokkal magam személyé­ben közöltettem le a kijelentéseket. Meg kell jegyeznem, hogy a kor­mány tagjait szándékomról előze­tesen értesítettem és március 29 én valamennyien írásbeli hozzájárulá­sukat adták a kijelentések leköz­léséhez. Tehát az a hír sem igaz, amely szerint nagyatádi Szabó Ist­ván más véleményen lett volna a leközlést illetőleg. Nevetséges egyeseknek az az állí­tása, hogy a kijelentések leközölte­tése propaganda, volt IV. Károly érdekében. A válság megoldásáig természetesen sok kérdés vár meg­oldásra. Ezeknek a kérdéseknek nagy része azonban önmagától fog megoldódni. Az én álláspontom most is a régi. Nem ragaszkodom e helyhez, de viszont az a meggyőződésem, hogy felesleges felborítani a nyugal­mat, ha a porondon levő kérdések­­ anélkül is megoldhatók. íli Diiflie Biliiniiiiiiiiiii Táviratok Zürich, április 7. 7 óra 40 perckor tett. IV. Károly este Zürichbe érke-Milano, április 7. Az olasz kor­mány célzatos külföldi hírekkel szem­ben hivatalosan közli, hogy nem küldött ultimátumot a magyar kor­mánynak, csak IV. Károly eltávo­zását sürgette. Berlin, április 7. Briand fenyege­téseit a németek nem veszik ko­molyan, mert abban bíznak, hogy Amerika nem engedné meg a fran­cia fenyegetések valóra váltását.' Nagyromániában lappang a bolsevizmus Bukarest, ápr. 6. A szenátus teg­napi ülésén többen tiltakoztak az ellen, hogy a kormány még most sem szüntette meg a cenzúrát és a háborús intézkedéseket. Coanda tá­bornok, aki az ülésen elnökölt, ki­jelentette, hogy a cenzúrát és a ki­vételes intézkedéseket az a tény te­szi szükségessé, hogy Nagyrománia egyes vidékein lappang a bolsevizmus. OLVASSUNK KERESZTÉNY MIDBONT!

Next