Körösvidék, 1921. október-december (2. évfolyam, 218-296. szám)
1921-10-21 / 235. szám
2 Mőrös vidék Agárverseny Ókigyós&n Az Országos Agarász Szövetség agár-derbyje Lovasegylet elegy versenye Az Alföldi Ókigyós, okt. 19—20. Verőfényes őszi reggel köszöntötte az Országos Agarász Szövetség s az Alföldi Lovasegylet ritka sportünnepét: az ókigyósi Wenckheim-uradalom területén rendezett agárversenyt. Nyolc óra tájt egymásután tűntek fel a fogatok, melyek a kígyósi kastélyhoz közel levő kijelölt helyre röpítették az érdeklődő, előkelő közönséget. Egyszerre népes lett a kijelölt terület. Zöld vadászkabátos, fehérnadrágos, vadászsipkás lovasok nyargalásztak az őszi napfényben tündöklő, csillogó tarlón. Pompás fogatokból elegáns, szép hölgyek fogadták az egyre sokasodó urak köszöntését. Derült beszélgetés, elröppenő bókok a fogatok körül, izgatott tanácskozások a lovasok csoportjában, hívó kiáltások, rövid, határozott parancsszavak futottak végig az ősz ezer színében pompázó mezőn. A lovak türelmetlen fickándozása, fel-felhangzó vng nyerítése, a szíjon tartott, idegességtől reszkető agarak szűkölése pompásan illettek bele abba a türelmetlen, várakozó hangulatba, mely elömlött a verseny területén. Liptay László — a verseny bírója — fehér és vörös zászlóval a kezében előrelovagol. Kezdődik a verseny. A lovasok — a tíz tizenöt nagyszerű paripán, csupa kitűnő lovas — felsorakoznak mellé, az agarász fiú kettős pórázon (corka) vezeti a vadászok előtt a sorshúzás utján elsőnek induló két agarat. A fogatok felhajtanak egy dombra, hogy mindenki jól lásson. Most kiugrik egy nyul... A bíró ,hajrá"-jára megoldódik a corka s már rohan is irtóztató iramban két agár a vad után. Csodálatosan szép, izgató látvány. Hol itt, hol ott kap egy vágást üldözőitől a kétségbeesetten menekülő nyúl, félreugrik, visszaszalad, ravasz köröket ír le, fullasztja üldözőit. A tusakodók után nyargalnak a lovasok. Alig tudja az ember mit nézzen : a kétségbeesett harcot-e, vagy a száguldó vadászok festői csoportját ? Most egy hirtelen kanyarulatot tesz a nyúl, az agarak gyorsan utána, irányt változtatnak egy pillanat alatt a vadászok is. A felvert portól egy ideig semmit sem lehet látni. Most folyik a végső küzdelem. Megáll a bíró, lefogják lovaikat a vadászok. Piros lobogó csapkod a levegőben. Jelzi a bíró, hogy vége van az első futamnak, a páratlan számú agár lett a győztes ezúttal a Lehel. A visszanyargaló vadászokat kipirult arccal, hangos beszéddel fogadja a közönség. Következik a második futam és a többi. Egyik szebb és izgalmasabb a másiknál. A közönség egy része kukoricakupakra s egy kazal tetejére megy, ahonnan jól be lehet látni az egész területet s úgy gyönyörködik a versenyben, melynek lefolyását szemlélhetően adjuk alább. A szünetek alatt ráérünk szétnézni a közönség soraiban. Csak most tudjuk, hogy milyen szép és előkelő társaság van együtt. Jelen vannak : Úrasszonyok: Baghy Gyuláné, Beliczey Tiborné, dr. Berthóty Isvánné, gróf Keglevich Györgyné, Ipolyi-Keller Ivánné, özv. gróf Nádasdy Tamásné, Purgly Emilné, Ráth Józsefné, dr. Remenár Elekné, Sólyomy Lipótné, Stiaszny Ödönné, dr. Urbán Ivánné, gróf Üchtritz-Amade Emilné, Vásárhelyi Dezsőné, özv. gróf Wenckheim Frigyesné, gróf Wenckheim Dénesné, gróf Wenckheim Jenőné, gróf Wenckheim Józsefné, gróf Zichy Aladárné és Zsapka Istvánné. Ur leányok: Beliczey Klári, Grammlinglei, Grammling Izuska, Karsay Ilonka, Nádasdy Ilonka grófnő, Purgly Emi, Purgly Manci, Vásárhelyi Kata, Vásárhelyi Margit, Wenckheim Cecília grófnő és Wenckheim Rika grófnő. Urak: Baghy Gyula, Benkő Iván, Beliczey Géza, Beliczey Tibor, Beliczey János, Beliczey Miklós, Bohnert József, dr. Berthóty Károly, dr. Berthóty István, dr. Debreczeny Lajos, Debreczeny Károly, Forschner László, Gencsy Károly, Grammling Alajos, Haraszty Sándor, Ipolyi-Keller Iván, Jármy Elek, Kakucsy-Liebner Sándor, Korbuly Lajos, Könczey Péter, Liptay László, Patay Tibor, Pöschl Nándor, Purgly Emil, Ráth József, Sólyomy Lipót, Sulyok István, Stiaszny Ödön, Szathmáry Elek, Szuppán Kornél, gróf Széchenyi Károly, Takácsy Konstantin, Terényi Péter, báró Urbán Iván, báró Urbán Péter, báró Urbán Gáspár, báró Urbán Pál, gróf Üchtritz-Amade Emil, Vásárhelyi Dezső, Vásárhelyi Géza, Vangycl Endre dr., gróf Wenckheim József, gróf Wenckheim László, gróf Wenckheim Jenő, gróf Wenckheim Lajos, gróf Wenckheim Ferenc, gróf Zichy Aladár, Zsapka István és e sorok irója. Tiz óratájt megjelenik egy társzekérrel Schwézner Károly békéscsabai vendéglős s hatalmas szalmakazal árnyas oldalán pompás büffét rögtönöz. A szünetek alatt itt van a közönség zöme. Vígan folyik a tizóraizás, sörözés az eddigi eredmények közös megbeszélése közepette. Itt történik meg az összevetés az elegyversenyre. Beliczey Klára húzza a számokat. Sok a móka, ragyogó a hangulat, mint a nap sugara mely szokottan melegséggel mosolyog a derült társaságra. De valahányszor uj verseny zaja hangzik fel, mindenki sietve keres egy jó helyet, ahonnan láthatja a futást. Az agár derby lefuttatása déli 1 óráig tartott, sőt az utolsó futamot a fennmaradt két agár csak csütörtökön futotta meg. Nagy érdeklődés előzte meg a Lovas Egylet elegyversenyét. Különös érdekességet adott ennek az, hogy e versenybe koros agarakat is be lehet nevezni. (A derbyt ugyanis csak egy éves agarak futhatták.) így az elegyversenybe békésmegyei agár is futott. Az idő előrahaladottsága miatt csak az első összevetés volt lefuttatható 19-én. Ennek lezajlása után Wenckheim József gróf kigyósi kastélyába teára hivta meg az agarászokat s a versenyen megjelent vendégeket. Este 8 órakor a Vigadó nagytermében társasvacsorára jöttek össze az agarászversenyen részt vett vendégek családjaikkal egyben. A vacsorán megjelent Berthóty Isván polgármester és felesége. A vadászvacsorán mindvégig igen jó hangulat volt, sőt az estből nagyszerűen sikerült rögtönzött táncmulatság lett. Folyó hó 20-án, csütörtökön reggel folytatódott a verseny. A második nap is gazdag volt pompás futamokban. A derbyt Gencsy Károly Kréta nevű agara nyerte meg. Különösen izgalmas volt az elegyverseny második, harmadik és döntő futama, melynek győztese ugyancsak Gencsy Károly agara lett, a Kispagony. Mindkét verseny díja egy-egy gyönyörű serleg volt. Az agdr-derby képe a következő volt: Bécscsaba, 1921. október 21. A minden tekintetben nagyszerűen sikerült agárversenyről abban a reményben távoztak el a vendégek, hogy ez a verseny új életre keltette A Lovas Egylet elegyversenyének képe a következő volt: ezt a régi szép sportot, amelyet évek óta kényszerű szünetelésre ítéltek a közbejött zavaros események. V. K. Csődben a csabai telefon Furcsa tulajdonképen ez a cím, mert mi szegény magyarok és még szegényebb csabaiak legfeljebb azt írhatnánk, hogy a volt telefon, valahogy a régmúlt időben, amikor még volt. Mert ma — s ezt meg kell állapítani — Csabán telefonszolgálat nincs. Hogy miért nincs, azt a hisszük, meginduló vizsgálat derít majd ki, amelynek során ismét életbe léptetik ezt a végtelenül fontos szerszámját a mai ember életének. De hogy konkretizáljuk is a csabai telefonközpont ellen özönével hangzó panaszokat, pontokba foglaljuk az elmúlt három napon történt megfigyelésünk eredményeit. A központ a felhívás után minimum 3 perc, rendszerint azonban 10—14 perc múlva jelentkezik. Ez Csabán azért nagyszerű, mert felesleges telefonozni, hiszen 10—15 perc alatt el lehet jutni hatalmas távolságokra gyalog is. Külön öröm és dicséretére válik a telefonszolgálatnak, hogy ha egyszer összekapcsolnak ah halandó, az elválás van olyan nehéz és hosszadalmas, mint egy válóper. Itt a három napi megfigyelés szerint egy-egy beszélgetés után a központ minimum 12 perc és maximum 41 perc alatt bontja a kapcsolást. Ennek ellenkezője az interurbán (helyközi) beszélgetés, ahol feltétlenül idő előtt bontanak. A napi sajtó telefonjai mindenütt a világon különös előzékenységben részesülnek, mert hiszen nem találkozók megbeszélésére, nem is üzletek kötésére használják, hanem a legszorosabban vett közérdekű hírszerzésre. Ezzel szemben a Körösvidék telefonján pld. egy délelőtt három helybeli kapcsolást lehet kapni a fentebb vázolt rendszer miatt. Vagyis átlag óránként egyet. Hogy a helyközi kapcsolásokkal mi van, azt még csak nem is sejtjük, de tény, hogy egy sürgős, háromszoros dírú budapesti beszélgetést három és fél órán belül nem lehet megkapni. Itt reggel 8 és 9 órai bejelentést kell tekintetbe venni. Hogy közben kik és milyen ügyeket intéznek a budapesti vonalakon, azt természetesen megtudnunk nem sikerült, de az mindenesetre különös, hogy a telefonszolgálat megkezdésének pillanatában már 60—80 sürgős beszélgetés van előjegyezve és igen sok 10—11 óra közötti előjegyzés megelőzheti a 9 órás előjegyzést azon a címen, hogy „Budapest nem hozza." Vajjon honnan tudja Budapest azt, hogy két bank beszéde fontosabb és sürgősebb, mint teszem azt két hirlap beszélgetése ? Elvégre, igaz: fontos „közgazdasági érdek," hogy Kohn Mór vagy Klein Izsák idejében megtudja a valuták „kurzusát". (Ezt a „kurzust" bezzeg szeretik!) de a m. kir. postának mégsem volna szabad annyira szívén viselni a „közgazdasági érdek"-et, szemben a nagyközönség minden más érdekével. „Konkrét panaszt kell tenni", — mondják a hivatalosak; igen ám, de az a sóhivatal, ahol panaszt tehetne a jámbor telefonozó, az — vagy mással beszél, vagy nem felel. Mi tehát ime itt tesszük meg a konkrét panaszt és követeljük az összes illetékes tényezőktől, hogy a mai tarthatatlan állapotokon haladéktalanul segítsenek. Ha a kezelőszemélyzet idegei felmondják a szolgálatot, menjenek más beosztásba, de aki a kapcsolótábla elé leül, az teljesítse kötelességét pontosan és lelkiismeretesen. Semmiféle hivatalos magyarázkodás nem használ. Rendet teremtsenek az illetékesek!