Körösvidék, 1921. október-december (2. évfolyam, 218-296. szám)

1921-10-21 / 235. szám

2 Mőrös vidék Agárverseny Ókigyós&n Az Országos Agarász Szövetség agár-derbyje Lovasegylet elegy versenye Az Alföldi Ókigyós, okt. 19—20. Verőfényes őszi reggel köszön­tötte az Országos Agarász Szövet­ség s az Alföldi Lovasegylet ritka sportünnepét: az ókigyósi Wenck­heim-uradalom területén rendezett agárversenyt. Nyolc óra tájt egymásután tűntek fel a fogatok, melyek a kígyósi kastélyhoz közel levő kijelölt helyre röpítették az érdeklődő, előkelő kö­zönséget. Egyszerre népes lett a kijelölt terület. Zöld vadászkabátos, fehér­nadrágos, vadászsipkás lovasok nyargalásztak az őszi napfényben tündöklő, csillogó tarlón. Pompás fogatokból elegáns, szép hölgyek fogadták az egyre sokasodó urak köszöntését. Derült beszélgetés, el­röppenő bókok a fogatok körül, izgatott tanácskozások a lovasok csoportjában, hívó kiáltások, rövid, határozott parancsszavak futottak végig az ősz ezer színében pom­pázó mezőn. A lovak türelmetlen fickándozása­, fel-felhangzó vng nye­rítése, a szíjon tartott, idegességtől reszkető agarak szűkölése pompá­san illettek bele abba a türelmetlen, várakozó hangulatba, mely elömlött a verseny területén. Liptay László — a verseny bírója — fehér és vörös zászlóval a kezé­ben előrelovagol. Kezdődik a ver­seny. A lovasok — a tíz tizenöt nagyszerű paripán, csupa kitűnő lo­vas — felsorakoznak mellé, az aga­rász fiú kettős pórázon (corka) ve­zeti a vadászok előtt a sorshúzás utján elsőnek induló két agarat. A fogatok felhajtanak egy dombra, hogy mindenki jól lásson. Most kiugrik egy nyul... A bíró ,hajrá"-jára megoldódik a corka s már rohan is irtóztató iramban két agár a vad után. Csodálatosan szép, izgató látvány. Hol itt, hol ott kap egy vágást üldözőitől a kétségbe­esetten menekülő nyúl, félreugrik, visszaszalad, ravasz köröket ír le, fullasztja üldözőit. A tusakodók után nyargalnak a lovasok. Alig tudja az ember mit nézzen : a kétségbeesett harcot-e, vagy a száguldó vadászok festői csoportját ? Most egy hirtelen kanyarulatot tesz a nyúl, az agarak gyorsan utána, irányt változtatnak egy pillanat alatt a vadászok is. A fel­vert portól egy ideig semmit sem lehet látni. Most folyik a végső küz­delem. Megáll a bíró, lefogják lo­vaikat a vadászok. Piros lobogó csapkod a levegőben. Jelzi a bíró, hogy vége van az első futamnak, a páratlan számú agár lett a győztes ezúttal a Lehel. A visszanyargaló vadászokat ki­pirult arccal, hangos beszéddel fo­gadja a közönség. Következik a má­sodik futam és a többi. Egyik szebb és izgalmasabb a másiknál. A kö­zönség egy része­ kukoricakupakra s egy kazal tetejére megy, ahonnan jól be lehet látni az egész területet s úgy gyönyörködik a versenyben, melynek lefolyását szemlélhetően ad­juk alább. A szünetek alatt ráérünk szétnézni a közönség soraiban. Csak most tudjuk, hogy milyen szép és előkelő társaság van együtt. Jelen vannak : Úrasszonyok: Baghy Gyuláné, Beliczey Tiborné, dr. Berthóty Isvánné, gróf Keg­levich Györgyné, Ipolyi-Keller Ivánné, özv. gróf Nádasdy Tamásné, Purgly Emilné, Ráth Józsefné, dr. Remenár Elekné, Sólyomy Lipótné, Stiaszny Ödönné, dr. Urbán Ivánné, gróf Üchtritz-Amade Emilné, Vásárhelyi Dezsőné, özv. gróf Wenckheim Frigyesné, gróf Wenckheim Dénesné, gróf Wenckheim Jenőné, gróf Wenckheim Józsefné, gróf Zichy Aladárné és Zsapka Istvánné. Ur leány­ok: Beliczey Klári, Grammling­lei, Grammling Izuska, Karsay Ilonka, Nádasdy Ilonka grófnő, Purgly Emi, Purgly Manci, Vásárhelyi Kata, Vásárhelyi Margit, Wenckheim Cecília grófnő és Wenckheim Rika grófnő. Urak: Baghy Gyula, Benkő Iván, Be­liczey Géza, Beliczey Tibor, Beliczey Já­nos, Beliczey Miklós, Bohnert József, dr. Berthóty Károly, dr. Berthóty István, dr. Debreczeny Lajos, Debreczeny Károly, Forschner László, Gencsy Károly, Gramm­ling Alajos, Haraszty Sándor, Ipolyi-Keller Iván, Jármy Elek, Kakucsy-Liebner Sándor, Korbuly Lajos, Könczey Péter, Liptay László, Patay Tibor, Pöschl Nándor, Purgly Emil, Ráth József, Sólyomy Lipót, Sulyok István, Stiaszny Ödön, Szathmáry Elek, Szuppán Kornél, gróf Széchenyi Károly, Takácsy Konstantin, Terényi Péter, báró Urbán Iván, báró Urbán Péter, báró Urbán Gáspár, báró Urbán Pál, gróf Üchtritz-Amade Emil, Vásárhelyi Dezső, Vásárhelyi Géza, Vangycl Endre dr., gróf Wenckheim József, gróf Wenckheim László, gróf Wenckheim Jenő, gróf Wenckheim Lajos, gróf Wenckheim Ferenc, gróf Zichy Ala­dár, Zsapka István és e sorok irója. Tiz óratájt megjelenik egy társze­kérrel Schwézner Károly békéscsabai vendéglős s hatalmas szalmakazal árnyas oldalán pompás büffét rög­tönöz. A szünetek alatt itt van a kö­zönség zöme. Vígan folyik a tizórai­zás, sörözés az eddigi eredmények kö­zös megbeszélése közepette. Itt tör­ténik meg az összevetés az elegy­versenyre. Beliczey Klára húzza a számokat. Sok a móka, ragyogó a hangulat, mint a nap sugara mely szokottan melegséggel mosolyog a derült társaságra. De valahányszor uj verseny zaja hangzik fel, min­denki sietve keres egy jó helyet, ahonnan láthatja a futást. Az agár derby lefuttatása déli 1 óráig tartott, sőt az utolsó futamot a fennmaradt két agár csak csütörtö­kön futotta meg. Nagy érdeklődés előzte meg a Lovas Egylet elegyversenyét. Külö­nös érdekességet adott ennek az, hogy e versenybe koros agarakat is be lehet nevezni. (A derbyt ugyanis csak egy éves agarak futhatták.) így az elegyversenybe békésmegyei agár is futott. Az idő előrahaladottsága miatt csak az első összevetés volt lefut­tatható 19-én. Ennek lezajlása után Wenckheim József gróf kigyósi kastélyába teára hivta meg az agarászokat s a ver­senyen megjelent vendégeket. Este 8 órakor a Vigadó nagy­termében társasvacsorára jöttek össze az agarászversenyen részt vett vendé­gek családjaikkal egyben. A vacso­rán megjelent Berthóty Isván polgár­mester és felesége. A vadászvacso­rán mindvégig igen jó hangulat volt, sőt az estből nagyszerűen sike­rült rögtönzött táncmulatság lett. Folyó hó 20-án, csütörtökön reg­gel folytatódott a verseny. A máso­dik nap is gazdag volt pompás futamokban. A derbyt Gencsy Ká­roly Kréta nevű agara nyerte meg. Különösen izgalmas volt az elegy­verseny második, harmadik és döntő futama, melynek győztese ugyancsak Gencsy Károly agara lett, a Kispa­gony. Mindkét verseny díja egy-egy gyönyörű serleg volt. Az agdr-derby képe a következő volt: Bé­cscsaba, 1921. október 21. A minden tekintetben nagyszerűen sikerült agárversenyről abban a re­ményben távoztak el a vendégek, hogy ez a verseny új életre keltette A Lovas Egylet elegyversenyének képe a következő volt:­­ ezt a régi szép sportot, amelyet évek óta kényszerű szünetelésre ítél­tek a közbejött zavaros események. V. K. Csődben a csabai telefon Furcsa tulajdonképen ez a cím, mert mi szegény magyarok és még szegényebb csabaiak legfeljebb azt írhatnánk, hogy a volt telefon, vala­hogy a régmúlt időben, amikor még volt. Mert ma — s ezt meg kell állapítani — Csabán telefonszolgá­lat nincs. Hogy miért nincs, azt a hisszük, meginduló vizsgálat derít majd ki, amelynek során ismét életbe léptetik ezt a végtelenül fontos szer­számját a mai ember életének. De hogy konkretizáljuk is a csabai tele­fonközpont ellen özönével hangzó panaszokat, pontokba foglaljuk az elmúlt három napon történt megfi­gyelésünk eredményeit. A központ a felhívás után mini­mum 3 perc, rendszerint azonban 10—14 perc múlva jelentkezik. Ez Csabán azért nagyszerű, mert feles­leges telefonozni, hiszen 10—15 perc alatt el lehet jutni hatalmas távol­ságokra gyalog is. Külön öröm és dicséretére válik a telefonszolgálat­nak, hogy ha egyszer összekapcsol­nak ah halandó, az elválás van olyan nehéz és hosszadalmas, mint egy­­ válóper. Itt a három napi megfigye­lés szerint egy-egy beszélgetés után a központ minimum 12 perc és maximum 41 perc alatt bontja a kapcsolást. Ennek ellenkezője az in­terurbán (helyközi) beszélgetés, ahol­­ feltétlenül idő előtt bontanak. A napi sajtó telefonjai mindenütt a világon különös előzékenységben részesülnek, mert hiszen nem talál­kozók megbeszélésére, nem is üzle­tek kötésére használják, hanem a legszorosabban vett közérdekű hír­szerzésre. Ezzel szemben a Körös­vidék telefonján pld. egy délelőtt három helybeli kapcsolást lehet kapni a fentebb vázolt rendszer miatt. Vagyis átlag óránként egyet. Hogy a helyközi kapcsolásokkal mi van, azt még csak nem is sejtjük, de tény, hogy egy sürgős, három­szoros dírú budapesti beszélgetést három és fél órán belül nem lehet megkapni. Itt reggel 8 és 9 órai bejelentést kell tekintetbe venni. Hogy közben kik és milyen ügye­ket intéznek a budapesti vonalakon, azt természetesen megtudnunk nem sikerült, de az mindenesetre külö­nös, hogy a telefonszolgálat meg­kezdésének pillanatában már 60—80 sürgős beszélgetés van előjegyezve és igen sok 10—11 óra közötti elő­jegyzés megelőzheti a 9 órás elő­jegyzést azon a címen, hogy „Buda­pest nem hozza." Vajjon honnan tudja Budapest azt, hogy két bank beszéde fontosabb és sürgősebb, mint teszem azt két hirlap beszél­getése ? Elvégre, igaz: fontos „köz­gazdasági érdek," hogy Kohn Mór vagy Klein Izsák idejében megtudja a valuták „kurzusát". (Ezt a „kur­zust" bezzeg szeretik!) de a m. kir. postának még­sem volna szabad annyira szívén viselni a „közgazda­sági érdek"-et, szemben a nagy­közönség minden más érdekével. „Konkrét panaszt kell tenni", — mondják a hivatalos­ak; igen ám, de az a sóhivatal, ahol panaszt te­hetne a jámbor telefonozó, az — vagy mással beszél, vagy nem felel. Mi tehát ime itt tesszük meg a konkrét panaszt és követeljük az összes illetékes tényezőktől, hogy a mai tarthatatlan állapotokon hala­déktalanul segítsenek. Ha a kezelő­személyzet idegei felmondják a szol­gálatot, menjenek más beosztásba, de aki a kapcsolótábla elé leül, az teljesítse kötelességét pontosan és lelkiismeretesen. Semmiféle hivatalos magyarázkodás nem használ. Rendet teremtsenek az­ illetékesek!

Next