Körösvidék, 1921. október-december (2. évfolyam, 218-296. szám)

1921-10-14 / 229. szám

2 Széchenyi püspök adománya a lelkészek földvásárlására Ismételten közölte már a Körös­vidék a nemeslelkű főpásztor, gróf Széchenyi Miklós váradi püspök gazdag adományait egyházi és kul­turcélokra. Már a háború előtt azon fáradozott, hogy szegény papjait kis földbirtokok vásárlásával állá­suknak megfelelő életsorba juttat­hassa. Több szegény plébániának vásárolt földet, ahol erre alkalom nem volt, alapítványt tett, hogy az alkalmas időben erre felhasználható legyen. A pénz elértéktelenedése és a föld árának óriási emelkedése következtében azonban a háború alatt és annak első éveiben tett alapítványai a kis földbirtokok vá­sárlására oly csekélységekké zsu­gorodtak össze, hogy ebből ma érdemleges területű földet vásárolni­­ nem lehet. Amit a maga erejéből­­ megtenni nem volt képes, az uj földreform alapján megvalósítható lesz. E cél előmozdítására négyszáz­ezer korona adományával előmoz­dítani kívánja, hogy 8 plébániája: Berettyóújfalu, Bucsatelep, Csorvás, Gyopárhalma, Kondoros, Kondoros­tanya, Nagyszénás és Szeghalom plébánosai legalább annyi földhöz jussanak, amennyit a törvény egy kisbirtokosnak szán. Legutóbbi gyulai tartózkodása alatt adta ki erre vonatkozólag fő­pásztori körlevelét, amelyben fel­hívja lelkészeit, hogy a körlevél­ben is közölt törvényre és minisz­tertanácsi határozatra hivatkozással jelentsék be igényüket ott, ahol valamely lelkésznek földje nincs, vagy ahol csak igen kevés a föld­jük és annak határában vagy szom­szédságában valamely nagybirtok vagy birtokrész parcellázás alá ke­rülne. A törvény 84. §-a ugyanis és a minisztertanácsi határozat lehetővé teszi, hogy a földbirtokreform ke­retében a lelkészségnek bizonyos mezőgazdasági művelésre alkalmas földre állapíttassák meg igényjogo­sultságuk s ezeknek a földterüle­teknek a lelkészségek részére való megszerzése oly módon és oly esz­közökkel történhessék, amint azt a törvény a kisgazdák részére kilá­tásba helyezi. Béftéscsönd­ 1921. október 14. Mi van ma ? 1921. október 14., péntek R. kath.: Kalliszt p. Prot.: Helén Nap kél 6 óra 16 perckor, reggel, nyugszik 17 óra 15 (5-15) perckor. Hold kél 16 óra 07 perckor, délután, nyugszik 3 óra 30 perckor (—­—) Fél 6 órakor a kath. templomi énekkar (szoprán) próbája felső leányiskolában a Vitézi Szák ünnepe Békéscsabán Magas vendégek­ érkeznek — Elkészült részletes Hetek óta lázas munkában van a Békés—Aradvármegyei Vitézi Szék, hogy azt az országos ünnepséget, mely 16-án, vasárnap zajlik le, mél­tóképen előkészítse. Mint már röviden megemlékeztünk róla, az ünnepségen részt vesz a Kormányzó ur Őfőméltósága nejével és leányával s a Vitézi Bálra Békés­csabára érkeznek József főherceg , kir. Fensége és József Ferenc főherceg is, úgyszintén vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok, a vitézek h. főkapitánya és a kormány összes tagjai. A Kormányzó ur Őfőméltósága délelőtt küldöttségeket fogad, majd egyik helybeli gyárat tekinti meg, ahol a csabai munkások fogják üd­vözölni. Délben a város a Kor­mányzó ur tiszteletére ebédet ad, ahonnan a magas vendégek a ló­versenyre mennek. A Vitézi Bál este fél 9 órakor kezdődik. Erre az időpontra az összes meghívottaknak meg kell jelenni, mert a magas vendégek fogadása alatt az ajtók zárva ma­radnak. A lóverseny díjazása meglepetést fog kelteni. Az adományozott díjak között szerepel a Kormányzó úr díja, József és József Ferenc főher­cegek, a honvédelmi miniszter, Ügető Verseny Egyesület, az Alföldi Lovas­egylet, a Földmivelésügyi Miniszté­rium, a Magyar Lovaregylet, Békés­ a lóversenytér - az ünnepélyek programmja csaba város, Siménfalvy ezredes, törzskapitány, gróf Széchenyi Antal, Réthelyi István, Szabó kapitány, a Bocskai Szövetség és még mások díjai, melyek között szerepel egy eke, egy vetőgép, egy rosta és egy kézi darálógép is. Készpénzdíjakhoz hozzájárultak: Békés vármegye 5000, gróf Széchenyi Antal 2000, Beliczey Géza 2000, Purgly János 2000, Ráth József 1000, gróf Almássy Dé­nes 1000 koronával. A verseny és a bál napján Gyu­láról reggel 9 órakor különvonat indul Csabára és ugyancsak külön­vonat visszi vissza azokat a vendé­geket, akik a bálra nem maradnak Csabán. A különvonat Csabáról dél­után 18 (6) órakor indul. A város vezetősége és a Vitézi Szék ezúton is felhívja a Szt. István­tér, Andrássy­ út és Temető­ utcai háztulajdonosokat és lakókat, hogy a házakat vasárnapra lobogózzák fel. Letartóztatások a Felvidéken (Kassa, okt. 13.) A Felvidéken a legutóbb lezajlott tüntetések követ­keztében újabban 5 község magyar intelligenciáját tartóztatták le. A le­tartóztatottak között van Nemenik főispán is, akit a többi elhurcol magyarokkal együtt hazaárulással vádolnak. A megkínzott felvidéki magyarok érdekében a kormány lépéseket tett. Tomcsányi nem lép ki a kisgazdapártból (Budapest, okt. 13.) Tomcsányi V. Pál kijelentette, hogy alaptala­nok azok a lapközlemények, ame­lyek szerint ki akar lépni a kis­gazda pártból a tegnapi határozat miatt. Elhalasztották az új lakás­rendelet életbeléptetését (Budapest, okt. 13.) Az uj lakás­rendelet október 15-én még nem lép életbe. Az életbeléptetés elha­lasztását azok a tárgyalások tették szükségessé, amelyeket még jelen­leg is folytatnak az uj rendelet egyes részleteinek módosítása ügyé­ben. Bernolák Nándor majd saját hatáskörében fogja kiadni a rende­let végrehajtására vonatkozó utasí­tást. Schlesinger tárgyal Kéri kiadatása ügyében (Budapest, okt. 13.) A szovjet­kormány által kikért kommunisták első 60 tagú csoportjában még nem szerepel Kéri Pálnak, a Tisza-gyil­kosság halálraítélt főcinkosának a neve. Kiadatása még nem is bizo­nyos, mert kommunista mivoltán­ kívül más súlyos bűnök is terhelik lelkét és a halálos ítéletet sem kommunista mivoltáért hozták el­lene. A meglehetősen komplikált ügyben most tárgyal Schlezinger szovjet megbízott a magyar kormány képviselőivel.­ Ágfalva is beleesik a népszavazási zónába (Budapest, okt. 13.) Hiteles érte­sülés szerint a soproni népszava­zási zónába Ágfalva és Pressburg is bele­esik. Újabb vonatrablás Romániában (Bukarest, okt. 13.) A galaci sze­mélyvonatot fegyveres banda tá­madta meg. Bombamerénylettel tar­tóztatták fel a robogó vonatot. A támadás a nyomozás adatai szerint egy bolsevista banda műve volt. Csabai életképek Utógondolatok a váltóról írja Fábry Károly IV. Nem sok idő tellett bele, mikor csak elkezdenek kiabálni a fináncok: Álljon meg bácsi ! leszállunk. De a bácsi süket, már hogy hal­laná, mikor a szekér úgy zörög azon a rázós uton, nem érti egyik ember a másik szavát. Bácsi, bácsi 1 álljon meg ! az Isten áldja meg, kirázza a lelkünket , össze­töri a csontunkat ! Bácsi, bácsi le­szállunk, inkább megyünk gyalog. Nem hall, nem hall a bácsi, de huncutul mosolyog befelé, mintha mégis hallaná, hanem azért csak re­pül a híres két szürke, repül, repül, csak úgy ugrál a kocsi, mint valami fenevad, fel-le egyik nagyobb ge­ringyről a kisebbre, egyik vágásból be a másikba, ugy hogy a fináncok csak a legnagyobb erőfeszítéssel bír­ják magukat tartani a kocsi oldalán, nehogy kirepülve nyakukat törjék. No de hát nincs olyan hosszú ut, melyiknek vége ne volna; egyszerre csak megáll háza előtt Drsenyovszky uram s azt mondja ártatlan képpel a fináncoknak : No finánc uraim, hát szálljanak már le, itthon vagyunk. Szállna ám a finánc, ha tudna, de hát úgy oda dermedt a sikerük a kocsioldalhoz, hogy ugy kellett őket a jó szomszédoknak leszedni s in­dulhattak visszafele gyalog keresni a­­ puskájukat. Talán még ma is keresik , mert ha azt jó magyar ember találta meg és megismerte, hogy fináncpuska, úgy ugyan kereshették. Amint tetszik látni, nem volt ám buta Drjenyovszky uram, volt ennek természetes esze, több mint másnak, arról pedig nem tehetett, hogy inni nem tanították. Ez megbocsátható bűn volt, de az már nem, hogy korcsmába is járt. Kvandernak, meg naplopónak való az csak, amint a példa mutatja. Mert hát egyszer csak előállott a fiatal Gyurka, hogy hát igy, meg amúgy, itt volna az ideje, hogy meg­nősülne. — Hát jól van fiam, az az isten rendelése, választottál-e­ már valakit ? — Ühüm ! — nyögi a szemérme­tes fiatal — a Botyánszki Jutkát. — No majd szólunk a „pán szta­rejsinak" — menjen kérje meg. El is ment a pán sztarejsi, vagy ahogy csúfolni is szokták: a bonci­kár Botyánszkyékhoz. Tudjátok-e, hogy miért hívják a kikérő násznagyot „boncikárnak" ? — hát csak azért, mert a csabai szokás szerint a lakodalmi ebéden az első csirke comb (tótul: „boncik") a násznagynak dukál, azt a meny­asszony küldi neki. Ne kövessük útjában a boncikárt, ne ismételjük istenfélő szép regéit Ádám és Éva példájáról, hanem csak azt hallgassuk, mit mondott Bo­tyánszky uram : — Mit? Annak az istentelen korcs­mába járó, gézengúznak fiához adjuk a Jutkát! Soha, soha! Nye dame! Hogy elkárhozzon ő is, mint az ilyen istentelenek és hogy eldorbézolja vagyonát, ahogy a korcsmajárók szokták ! Olyan nincs. Nye dame ! Nem is lett belőle semmi, mert az öregek, akkor még így gondol­koztak. Ma? Csak azért jön haza a ta­nyáról szombat este a fiatal gazda, hogy a vasárnapi napot a korcs­mában tölthesse . "­^ve és cigaret­tázva, vagy pedig *• Jutká­val, Markával v ^helyi­ségben vagy a r ikozzék és huncutkodjék Bizony ilyen ökölcsös volt a felfogás nservativ gondolkozású öregeknél. Nem olvasott elég volt a biblia. Az i benne is van minden, kiván. Ma kell ne lap a „Kö­rösvidék". A; / ebből is tanulhat, ha n, hát azt, hogy mi a 1 és a sertés ára és hogy a ? Mert hát , gsettel min­denki, még­is spekulál. Jól teszi, a­zt ő veszi. Ma a ki falum­ is, a j börze. Ott ni egymástól és a zsidó1 No Iál elkalandoztunk Drjenyov­­ictól, pedig hát igazán csak annak a históriáját akartuk elmondani, hogy tanult meg inni? Mert mint felvilágosodottabb, társaságba járó ember még­is csak restellte, hogy még „esküdt úr" sem lehet enélkül. Ez pedig ambi­tiója volt minden csabai jómódú gazdának. Vele járt a jómóddal és megöregedéssel. Olyan tisztesség, amelyért tiszteletdíj ugyan alig járt valami, de annál több tisztelet és becsület a famíliában és a nagy­közönségtől. Kár, hogy elmúlt. Egyszer csak nézi a jó öreg, hogy kínlódik a Marka kis unoka az Írással. Nem volt benn más a szobában, mindenkinek kinn volt a dolga. Oda megy hozzá és megkérdi: — Mit csinálsz Marka ? — írok! — sztari apóka. Nagyot villan az öreg szeme, hm! hm! — Hát le tudod-e már írni a nevedet, Marka? — Le bizony — feleli — és már pingálja. — No mi az, amivel kezded ? Ugy­e az: „D"? — D-r-j-e-n-y-o-v-s-z-k-y igy kö­vetkeznek a betűk egymás után. — Hát a Györgyöt le tudod-e irni ? — Le ám ! Sztori apóka, — ugy jön azután egyenként: Gy—ö—r—g—y. — Szép ez kis­lányom, hogy te már inni is tudsz. Látod én nem

Next