Körösvidék, 1922. január-március (3. évfolyam, 1-74. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Békéscsaba, 1922. január 1. Vasárnap ///. évfolyam / szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. sz. A szerkesztőség telefon­száma : 60. OUA Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra­bO K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. 9 keresztény nemzeti irány mérlege 1971. végén­­ Irta: ZSILINSZKY ENDRE A keresztény nemzeti munka terén mi történt eddig ? Ellenségeink sze­rint: semmi. A pesszimisták vállvo­nogatva mondják: édeskevés. Én azt mondom: sok történt, de nem elég, főleg nem annyi, amennyi tör­ténhetett volna. Az eredményeket a következőkben vázolhatjuk: 1. Társadalmi szervezkedés. Tár­sadalmi szervezet úgyszólván nem volt régebben. Dinke­, Finke, Omge, Gazdaszövetség, vidéki Olvasókörök, Kaszinók, irodalmi, művészeti társa­ságok, mindmegannyi aránylag kis körben, kevés érdeklődés mellett működtek. Országos jellegű társa­dalmi szervezetek alig voltak, nem­zetvédelmiek pedig egyáltalában nem voltak. Most gombamódra támadtak. Eme, Move, Egyesült Keresztény Nemzeti Liga, Tevés, Nemzeti Szö­vetség, egyházi jellegű országos szövetségek, vidéki társadalmi egye­sületek. Most alakult meg a pro­testáns diákszövetség. A diákság nemzeti és faji alapon is egységbe tömörült. Megalakult a Társadalmi Egyesületek Szövetsége, az Agrár­intézmények Szövetsége. Szinte túl sok egyesület is alakult, de ez is az élet jele: mozgás. Nem *) E közlemény egy — kivonatolt — része annak a nagyszabású előadásnak, melyet Zsilinszky Endre 1921. december 26-án tar­tott a békéscsabai Városháza nagytermében. minden egyesület lesz életképes, de ez nem baj. Hiszen újoncok vagyunk a szervezkedésben. Máról-holnapra nem lehet levetni beidegzett aszo­ciális hajlamokat. Sok apró köröcske, sok hasonló egyesület még nehezen tud össze­függő láncolattá állani. De a törek­vés meg­van. S ezek a nemzetvé­delmi uj társadalmi szervek már­is acélos keretei az uj magyar társa­dalomnak. 2. Keresztény egység. Nincs szé­gyenletesebb fejezete a közelmúlt­nak a keresztény felekezetek testvér­harcainál és marakodásainál. Ezt sikerült jórészt kiküszöbölni. S ha meg is van innen is, túl van is sokakban a jóakarat, hogy fölborítsa ezt az egységet, mi, a fiatalabb nemzedék meg fogja azt mindenáron akadályozni. Ne feledjük el, hogy­­ a keresztény irányzatot egyedül a kiújuló keresztény testvérharc bom­laszthatja meg. 3. Agrár­ébredés. A forradalom előtt legszervezetlenebb osztályunk a magyar agrártársadalom volt s s nemzetgazdaságunk legelhanya­goltabb ága a földmivelés. Ma ez megváltozóban van, sőt jórészt meg­változott. A liberális gazdaságpolitika ön­kéntelenül is merkantil irányba to­lódott A föld és ipar a bankokrácia és kereskedelem függvényévé lett. S ma: Grátz Gusztáv, ez a tisztán merkantil multu gazdaságpolitikus is kimondotta, hogy a föld a magyar­­ gazdasági élet alapja s az agrár­­­lakossság a nemzet gerince. Ez alatt i­s két év alatt megérett az embe­rekben az a gondolat, hogy új gaz­dasági orientációra van szükség : a föld szekerébe kell befogni a ban­kokat, az ipart és kereskedelmet. Megerősödtek az agrár intézmé­nyek, érdekképviseletek, mint az Origo, Magyar Gazdaszövetség, az agrárhitelintézetek és­­­ szövetkezetek: Orsz. Központi Hitelszövetkezet, Han­gya, Futura. Mindezek egységbe tömörültek : Agrár Intézmények Szö­vetsége. A talajjavítás iránt is erősödött az érdeklődés. A szikjavítás, az Al­föld befásítása és csatornázása út­ban van. 4. Új keresztény ipari és keres­kedelmi vállalatok alakultak. Van köztük életképtelen is. De sok meg­marad és virulni fog. Nézzünk csak széjjel itthon Csabán: egy egész sor uj keresztény vállalat, üzlet ke­rült a Főtérre. Nagykörösön a gaz­dák exportüzletet alapítottak. Puly­kát és más szárnyast szállítottak már ki s kötéseik vannak mindenféle zöldségneműre Prágába, Berlinbe stb. Egész sor ismerősünk és ro­konunk ment az utóbbi időben ke­reskedőnek, tisztelt újságírónak és bankfióknak. Nem mindből lesz bankigazgató, de lesz az is. 5. Keresztény bankok alakultak a fővárosban s a vidéken egyaránt. 6. Keresztény újságok, keresztény sajtóvállalatok keletkeztek, keresz­tény újságírók nevelődnek. Új szel­lemet vittek bele az újságírásba. Új újságíró nemzedéket nevelünk, nem a Dob­ utca söpredékéből. A M. T. I. nagyszerű szervezete keresztény kézben van. Sikerült megakadá­lyozni az agrárintézm­ényekkel együtt, hogy a bankokrácia monoplizálja a gazdasági hírszolgálatot. Ez volt a nagybankok első számottevő vere­sége. 7. Az ifjúság nemzeti alapon­ való nevelése. Ez egyik legnagyobbszerű eredménye a mai rendszernek. Min­den eszme megvalósulásának első próbaköve: mit szól hozzá az ifjú­ság? A kommunizmust nem vette be a magyar ifjúság — meg is bu­kott. A régi ifjúság részben a szó­szátyár nacionalizmus igájába gör­nyedt, részben a destruktív radika­lizmushoz, a Galileistákhoz csatla­kozott. Ma a Galilei Kör megbukott, a pártpolitikától pedig távoltartja magát az ifjúság. Annál jobban ki­veszi részét a nemzetvédelem mun­kájából. A magyar ifjúság ma talán legerősebb bástyája a nemzeti ön­védelemnek. 8. Szociális szellem térhóáitása. Kész, vagy készülő intézmények jel­zik a szociális gondolat térhóditását. Itt van elsősorban az agrárreform, mely házzal és földdel látja el az arra érdemes vagyontalanokat Ezt a reformot öt évvel ezelőtt még me­rényletnek mondták volna a magán­tulajdon ellen. A nemzetgyűlés vagy a jövő országgyűlés egész sorát készül tető alá hozni a legéletbe­vágóbb szociális reformoknak. Észre­vettük végre a földmunkás és cseléd­kérdést is. Ugyan ki törődött eddig ezekkel ? 9. Militarista­ szellem térhódítása. Mindenki érzi és tudja már, miért kell a katona. Katonás szervezkedés látható az egész vonalon. A sport- Lapunk mai száma 10 oldal A nagy árviz 1888. Elbeszéli: Fábry Károly IV. Sötét az éj, vészterhesen nyomott a hangulat a vészbizottságban. Nem jó hírek jönnek az egész megyéből. Az ár nem apad, ontja a sziklás vidék gyorsan olvadó hava. Éjfélkor megjelenik a vész­bizottságban Beliczey István főispán is. A rendesen csipős humoru, satirikus kedélyű főúr is resignált. Keveset szól. Félrevonul egy bizalmasával s meg­súgja neki, hogy jön az ideiglenes belügyminiszter, Baross Gábor, a megyébe. Baross Gábor kis főszolgabíró volt Nyitra­megyében. Az akkori szokás szerint a szolgabíró, ha akart, bekerült a képviselőházba. Ott egyszerre csak felfedezték benne a közigazgatási zsenit s a kereskedelmi minisztérium élére állították. Baross Gábor kezébe vette a vasutat, a postát. Megte­remtette a zóna­rendszert, leszállította a vasúti és posta­ vitelbért majdnem a nulláig. Kis haszon, nagy forgalom! Ez volt a jelszava és az bevált. A vasút, a posta többet hozott, mint azelőtt, de rendet is teremtett az egész vonalon, azért hitták vaskezű­ miniszternek. Rendszere az egész világot meghódította. Min­denfelé bámulták és utánozták. Világhírű lett a magyar elme, a magyar vasút és posta, csak úgy jöttek esőstől ide tanulmányozni. Hová sülyedt azóta a vasút és posta! A kis epigonok s végül a háború lefejezte. A váratlan kis közlemény, hogy Baross Gábor személyesen jön mérnöki szakkarával, megdöbben­tőleg hatott a vészbizottságra. Haj, haj! nagy a baj, ha már a miniszter maga látja szükségesnek intézkedni. A vészbizottság na­gyon sötétnek látta a helyzetet. Ki kell menni a­­ miniszterhez, könyörögni kell neki, hogy mentse meg Csabát. De hát ki­ menjen ki eb­be ? éjjel jön, szabad lesz felzavarni ? Természetes, hogy a főispán menjen egy depu­tatioval. Csakhogy egy kicsit baj van, Beliczey szabadkozik. Nem megy. Miért, miért ? Nem mondja, nem mondja, mi lehet az oka? nem tudjuk. Lehet, hogy azt gondolta magában : éppen olyan hosszú út a városból a vasúthoz, mint a vasúttól be a városba ! Ki tudja ? De hát deputatiónak menni kell. Itt a bíró: Kiiment Z. János uram, ő a község feje; itt a fő­jegyző : Szemján Sámuel, ő a község esze; itt a mérnök: Sztraka Maco, ő a község indzsellérje, menjenek ezek és a vészbizottság tagjai is, arra valók. Haj! haj! de nagyon kicsi a város feje, nagyob­bat kell találni, töri a csürhejárást a vészbizottság. Meg van ! Itt van dr. Szeberényi Gusztáv, ő püs­pök is, az evang. bányakerület püspöke, méltó­ságos is, volt Csaba képviselője, ösmeri a minisz­tert is, szaladjon a deputatío először is hozzá. Szeberényi Gusztáv okos, tudományos fő, azért lett püspök, szereti is híveit, azért lett képviselő­jükké választva. Származására magyar, csak vala­mivel jobban szerette a tótot. Nem is vonakodik. Csaba akkor püspöki székhely volt. Kár volt halála után feladni a püspöki székhelyet. Csaba a lutheránus Róma, ide inkább dukál a püspökség, mint ahogy volt Pilis-Csabán. Voltak is lelkes és bölcs lutheránusok, akik ezt stabilizálni akarták olyképen, hogy az elhalt püspök helyére az új püspököt akarták megválasztatni Csabán papnak, de a rövidlátók és kislelküségen megakadt. * Denique a deputatió kiment a vasúti állomásra, Baross Gábor fogadta is, de nem sokkal biztatta. Neki nem a város, hanem az ő szeretett, dédel­getett vasútpályája volt a főgondja. A vasúti gáta­kat, pályákat megmenteni­ csak ez járt a fejében. Lehorgasztott fejjel állott a deputáció, majdnem sírt. De Szeberényi nem hagyta abba, utána ment­a miniszternek a szalonkocsijába s ott beszélgettek, beszélgettek bizalmasan s kijött a püspök már több bizalommal. Van remény­ a miniszter gon­doskodni fog Csabáról is, katonaságot rendel ide. Haj! de nagy bajban is voltunk. Az utókor ma már szinte nem is hiszi. No ne is higgje, ne is eméssze magát, pedig . . . pedig . .. fájdalom — most már az oláhoktól is fenyeget az — árvíz­veszedelem. Az oláhok kezében van a Körös kulcsa. Gonosz fajzat az, képes még rá is ereszteni a vizet a ma­gyarokra, hadd fuladjanak bele ! Nem érdemelte meg a magyar az Isten ilyen verését! Mit vétettünk ellene ? Ezer évig megtar­tott vérrel és hazaszeretettel megszentelt ez áldott helyen és most hagyna elveszni? Nem lehet az! Nem, nem, soha ! (Folytatása következik)

Next