Körösvidék, 1922. január-március (3. évfolyam, 1-74. szám)

1922-01-28 / 23. szám

Békéscsaba, 1922. január 28. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István­ tér 18. sz. A szerkesztőség telefon­száma : 60. Szombat Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy dóra­bO K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3 K. az új választójog A választójogi javaslatot ma ter­jesztették a nemzetgyűlés elé. A javaslatot röviden ismertetjük más helyen. Itt csak néhány szót róla. Általában megfelelőnek tartjuk a kormány álláspontját e fontos kér­désben. Mi ugyan a választójog na­gyobb arányú megszükítését tartanánk az ország érdekében valónak. Nem azért, mintha örömünk telne a nagy, dolgozó tömegnek az „alkotmány sáncaiból való kizárásában". Nem. Mi is — mint minden értelmes em­ber — belátjuk, hogy az ország igazi hangulatát és vágyát az álta­lános szavazás tükrözné vissza — ha a választók egyáltalában tisztá­ban volnának azzal, hogy mire sza­vaznak. De szomorú tény, hogy a politikai érettségtől még olyan messze van a mi népünk, hogy egyszerűen nem képes tájékozódni különösen akkor, amidőn minden nap más po­litikai irányzat égig való dicsőítését hallja. Mit tesz hát ? Arra szavaz, aki a legnagyobbakat mondja s aki legjobban izgat az évtizedek, sőt századok óta gyűlölt „urak" ellen. Csak amikor azt látják, hogy a nagy­hangú jelölt úr, megválasztása után tökéletesen faképnél hagyja ugy az agyonhizelgett népet, mint az égig magasztalt elveket s fut az ő egyéni kis játékai után — csak akkor látja be a becsapott tömeg, hogy jobb lett volna a másik ... És legköze­lebb egy másik nagyhangú ugyanígy becsapja. Ezért, csak ezért nem vagyunk hívei a választójog kiterjesztésének. Sőt éppen az ország s a nép érde­kében szívesen láttunk volna erősebb választójogi korlátozást, különösen a női választójog terén, amelyet ma­guk a nők is csak tehernek tekinte­nek. E jogszűkítés alapjául termé­szetesen csakis az értelmi képesség fokát képzeljük s korántsem gondol­tunk arra, hogy az értelmes mun­kásság kizáródjék e jogból. Nem ilyen a javaslat. Könnyen megértjük. Mert ha nekünk más is a véleményünk, természetesnek ta­láljuk, hogy a szerzett jogok meg­nyirbálása, különösen erősebb meg­nyirbálása nem ment volna könnyen. Az is bizonyos, hogy a visszafelé való haladás nem­­ üdvös dolog. Már pedig — akár­hogy is vesszük — a választójogszükítés mégis csak visszafejlődés, ha a közérdek ma így kívánja is. Legyen hát tágabb a választójog, de aztán törekedjék arra minden erre hivatott ember és intézmény, hogy a választójoggal bírók valóban tudjanak is élni ezzel a nagyon nagy, nagyon komoly, nagyon felelősség­teljes joggal. Aki pedig visszaél a tömeg, a ke­vésbé művelt nép jóhiszeműségével és becsületes, egyenes gondolko­­­dásával, azt büntesse szigorúan a tör­vény s zárja ki a választók és vá­laszthatók sorából. Mert mihelyt a demagógiát, a népcsalást meg tud­nánk akadályozni, mihelyt a lázítók és rágalmazók száját hathatósan be tudná fogni a törvény ereje, mind­járt nem volna veszedelmes, sőt kí­vánatos lenne a nagy tömegek vá­lasztójoga. Benyújtották a választójogi javaslatot Az ipartörvény revíziójának első tárgyalási napja • A nemzetgyűlés mai ülése Budapest, jan. 27. A nemzetgyűlés pénteki ülését háromnegyed tizenegy után nyitotta meg Bottlik József alelnök. Az elnöki bejelentések után Kle­belsberger Kt­na gróf belügyminisz­ter benyújtja a választójogi javas­latot és kéri húsztagú bizottság ki­küldését a javaslat előzetes letár­gyalása céljából. Elnök bejelenti, hogy a bizottság kiküldése szabályszerű. Ugron Gábor megállapítja, hogy a mai ülést egy órás késedelemmel nyitották meg a jegyzők késedelme miatt. Kéri az elnököt, hogy saját hatáskörében intézkedjék a jegyzők rendreutasításáról. Elnök elnézést kér a jegyzők szá­mára, akik az utóbbi időkben túl­nagy mértékben felhalmozódott munka miatti kimerültségük követ­keztében maradtak távol az ülésről. Kulkafalvy Miklós és Csernus Mihály sürgős interpellációra kér­nek és kapnak engedélyt. Az inter­pellációkra fél kettőkor térnek át. Az indemnitási javaslatot harmad­szori olvasásban is elfogadják. Frishwirth Mátyás előadó beter­jeszti az ipartörvény revíziójáról szóló javaslatot. Véleménye szerint a nemzetgyűlés fontos kötelességét rójja le ezzel a javaslattal, amely tulajdonképen az iparosok földbir­tokreformja. Ismerteti a magyar kézműipar fejlődését, majd a most benyújtott iparfejlesztő javaslatra tér át. A javaslat három részből áll. Az első pont az általános iparfejlesz­téssel foglalkozik, a második a ta­noncnevelést szabályozza, a har­madik pedig büntető rendelkezése­ket tartalmaz. Ez a javaslat módot nyújt arra, hogy olyan elemek is ipari pályára léphessenek, akik ed­dig kénytelenek voltak távolmaradni tőle. A tanoncnevelés szabályozá­sával az iparosság erős, értékes új nemzedékről akar gondoskodni. Ar­ról is intézkedik, hogy az ipartes­tületek a jövőben ne csak hivata­los szervek, hanem értékes ipar­fejlesztő tényezők legyenek. Drózdy Győző helyteleníti, hogy csak most kerül ez a javaslat a Ház elé és szívesebben látná, ha revízió helyett új ipartörvényt ter­jesztene elő a kormány. Lapunk zártakor az ülés folyik, férfinak és nőnek, aki 30-ik életévét betöltötte, ha valamely választójogi névjegyzékbe felvétetett és a kikötött erkölcsi feltételeknek megfelel. Nem választható képviselővé az a választó, aki a követelményeknek különben megfelel, azonban három ízben rá­galmazásért el volt ítélve. Az új választójogi törvény szerint körülbelül 2.450.000 választó lesz, ezek között mintegy 940.000 nő, szemben a Friedrich-féle választó­jogi rendelet szerint volt 3.200.000 választóval. Milyen lesz az új választójog ! A kormány ma terjesztette a nem­zetgyűlés elé a választójogi javas­latot, mely szerint aktív választójoga lesz minden férfinak, aki 24-ik élet­évét betöltötte, 10 év óta magyar állampolgár, négy elemi iskolai osz­tályt elvégzett és két év óta egy helyben lakik, minden nőnek, aki a 30-ik életévét betöltötte, 10 év óta magyar állampolgár és két év óta egyhelyben lakik, ha 1. törvényes házasságból legalább két gyermek anyja, 2. önálló keresettel bír, 3. közép- vagy felsőiskolát végzett, vagy 4. felsőiskolát végzett egyén neje. Választójoga lesz a javaslat szerint ezenkívül mindazoknak, akik az 1918. évi választói névjegyzékbe felvétet­tek és ugyanazon helyen laknak. Passzív választójoga lesz minden Elhalasztják a génuai konferenciát (Róma, jan. 27) A génuai kon­ferencia elhalasztásáról az olasz kor­mány semmit sem tud. Hir szerint a konferencia nem marad el véglege­sen, hanem az amerikai Egyesült­ Államok részvétlensége következté­ben hosszabb időre elhalasztják. ///. évfolyam 23. szám. Koronázás a Vatikánban Február elsején vagy másodikán ül össze az a testület, mely hivatva van betölteni az üres pápai trónt. A bíbornokok komoly testülete a sixtusi kápolna freskói alatt a leg­nagyobb megfontolás után szavaz­nak s akire a szavazatok kéthar­mada esik, az lesz az új pápa. Ismeretes dolog, hogy az elégett szavazócédulák füstjét lesi olyankor az egész Róma. Ha fehér a füst, a választás meg van s az egész város apraja-nagyja ott szorong a Szt. Péter-templom előtti hatalmas térségen. A camerlengo-bíboros (kincstárnok) kihirdeti az erkélyről az eredményt s az örökváros han­gos örömmámorban úszik. Odabenn pedig a három legidősebb bíboros odamegy a megválasztott elé s meg­kérdik : elfogadja-e a választást? Ha igen, átviszik a sekrestyébe, ott fehér gyapjú reverendába átöltözik, visszamegy a kápolnába, az oltár­lépcsőn elmondja az apostoli hit­vallást, majd elfoglalja az elkészí­tett pápai trónt. Jönnek a bíborosok, kézcsókra. Az új pápa mindegyiket megöleli, majd kíséretével kimegy az erkélyre s on­nan adja első apostoli áldását a­­ lent várakozó óriási néptömegre.­­ Kitűzik a koronázás napját. A Va­­­tikán bronzkapuja előtt díszbe öltö­­­zött pápai testőrök állnak őrt, mert­­ a belépés csak belépőjeggyel történ­hetik. Pazar pompájú nemesi őrség, fehér bőrnadrág és lovagcsizma, kar­mazsin piros zubbony dús aranyo­zással, oroszlánsisak ,fekete lószőr­forgóval, mellettük a svájciak daliás serege, a zsandárok és udvari gárda színpompás csapata. Zászló és dra­péria mindenütt, eleven nyüzsgés és várakozás, míg indul a menet. A svájci testőrség után szerzetes­főnökök és gyóntatók, virággal át­font korbáccsal kezükben, különböző­­ főpapok után viszik a pápai keresz­­­tet, melyet két prelátus kisér arany­­ gyertyatartókkal, hatvan pátriárka, püspök és apátot nyomon követ a piros díszöltönyben pompázó bíbor­noki testület, mely mögött hordozó­széken közeledik a pápa. Nyolc pre­látus viszi felette a menyezetet; két oldalról fehér strucctoll-legyezőket visznek s a hordozószék után jön­nek a pápai udvar főhivatalnokai és a ragyogó egyenruhájukban a gárdák parancsnokai. Szent Pál kápolnájának bejáratá­nál lelép a Szentatya a hordozó­székről. Gyalog megy a főoltár elé, hol fényes kivilágítással van kitéve a legméltóságosabb oltáriszentség. Az oltár lépcsőjénél térdre borul a pápa, vele együtt a bíborosok, pat­riárchák, érsekek és püspökök és mély csendben, alázatosan, lehajtott fővel imádják a kenyér színe alatt rejlő istenséget. Innen a királyi terembe megy a menet. Itt két egyszerű pap meg-

Next