Körösvidék, 1922. április-június (3. évfolyam, 75-146. szám)

1922-05-16 / 110. szám

Békéscsaba, 1922. május 16. mnmasasnnwnaaHaBBBaBKiaiaMnBH SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István tér 18. sz. A szerkesztőség telefonszáma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 70 K, negyedévre 200 K, félévre 400 K. Egyes szám ára 3 K. Budapesten feloszlattak egy szocialista népgyűlést Valótlan állításokkal izgatott az egyik szónok Budapest, május 15. Vasárnap 130 gyűlést tartottak a fővárosban. E számban benne vannak azok is, amelyek puszta gazdasági összejövetelek voltak. Mindenütt egy rendőrtisztviselő ügyelt a gyűlés zavartalan lefolyására. Andrejka főkapitánynak tegnap este jelentették, hogy mindenütt példás rendben tartották meg a gyűléseket, csupán két helyen avatkozott be a jelenlevő tisztviselő. Csepelen délután 4 órakor tartott népgyűlést a keresztény egység tábora, hol a szónokot egy ittas ember közbeszólásokkal zavarta. A rendőrtisztviselő a részeget előállitotta. Erzsébetfalván a Kossuth téren ugyancsak egy ember megjegyzésekkel zavarta a gyűlést, akit szintén kivezettek. Vasárnap délelőtt a szociáldemokraták III. ker. Apáth u. 31. sz. alatt tartottak választási népgyűlést, az egyik szónok, Pásztor Imre beszéde során a következőket mondotta: „Elvtársaink ezrei ártatlanul vannak elzárva és internálva." Amikor a kirendelt hatósági közeg figyelmeztette a szónokot, hogy ilyent ne állítson, az újból felállott és hangosan kijelentette, hogy fentartja állítását. Erre a rendőrtisztviselő feloszlatta a népgyűlést. Hivatásos irredentistást Nem sajnáljuk az önként adott filléreket azoktól a vándor irredentaköltőktől és művészektől, akik erdélyi, vagy bánáti szülőföldjükről elűzetvén, azzal keresik kenyerüket, hogy szívük fájdalmát elhintik itt is ott is, a mások szenvedései iránt is fogékony lelkekbe. Nincs is ellenünkre az irredentizmusnak mindenféle társadalmi úton való, de feltétlenül önzetlen ápolása. (Hiszen ezt magunk is elsősorban érezzük kötelességünknek). Csupán a nagyszájú „hivatásos" — vagy hogy úgy mondjuk, szabadalmazott — irredentisták ellen volna egy-két szavunk, akik önzésüket, kapzsiságukat és határtalan nagyravágyásukat burkolják az irredentizmus nemzetiszínű leplébe. Szomorú ugyan, de való, hogy igen sokan vannak körülöttünk olyanok, akikről azt sem tudjuk, hogy honnan, és mikor érkeztek, csak azt látjuk, hogy itt vannak közöttünk, kötekednek, vádolnak, erőszakoskodnak és mindenek felett: folyton követelnek. Nem mondjuk, hogy minden menekült ilyen. Sőt mi voltunk az elsők, akik itt, a hamis demarkáción először osztoztunk az őszinte hazafiságukért koldussá vált földönfutó erdélyi testvéreink mélységes, könnyfacsaró bánatában. Mi voltunk az elsők, akik levett kalappal üdvözöltük az oláhok által kiüldözötteket. Mi állottunk hozzájuk mindig a legközelebb, mi éreztük át megsebbzett lelkük minden fájdalmát legőszintébben és mi szólaltattuk meg panaszaikat, kérő szavukat, valahányszor szükségben láttuk őket. Ezt tenni természetesnek találtuk. Ezt tenni kötelességünknek tartjuk ezután is, mert mi nem szájjal hirdetünk irredentizmust, hanem tettekkel akarjuk egyengetni a várvavárt nagy szabadulás útját. Épen ezért akarjuk felhívni a közfigyelmet arra, hogy mindazok, akik hazafiságukat a szájukon viselik, akik kötekednek, akik vádaskodnak, erőszakoskodnak és folyton követelnek, azok mind egytől-egyig ellene vannak az ország felszabadulásának. Az ilyenek rendesen jó hivatalokból jöttek el azért, mert a rangjukat, a szolgálati idejüket, vagy valami más féltett értéküket akarták maguknak itt továbbra is biztosítani. Igen szép a magyaros önérzet, amely nem tűr idegen, bitorló hatalmasokat. A mi magyar lelkünk szerint megértjük, hogy vannak, akik inkább nélkülözéseknek teszik ki magukat, akik inkább elhagyják rangjukat, kényelmüket, megszokott otthonukat, semhogy meghunyászkodjanak az általuk megvetettek önkényuralma előtt. Nem nézzük ros szemmel azokat a szegény apró embereket se, akik az éhenhalás elől menekültek ide hozzánk. De annál élesebben ítéljük el mindazokat, akik az irredentizmusból üzletet csinálnak. Akik a maguk hasznát keresve tolakodtak ide és itt a mások rovására s törtetnek felfelé szép, bársonyos, az államnak sok-sok pénzébe kerülő szinekarokba. Akik nemcsak azt követelik meg tőlünk, hogy minden III. évfolyam 110. szám. wwwmtfTimini•• • NBIIIurMBTO i imiminnii Csendőrökkel távolították el Szeghalomról Buza Barnát és Horniczky Dezsőt Szeghalomról jelentik, hogy dr. Korniszky Dezső a kerület 48-as Kossuth-párti jelöltje vasárnap délután 3 órára népgyűlést hirdetett, amelyen Buza Barna is felszólalt volna. Mivel azonban a csendőrség tudomást szerzett arról, hogy nevezettek már előzőleg a lakosság körében izgattak, őket a járás területéről karhatalommal eltávolította s így a népgyűlés sem volt megtartható. Az ügy részleteiről illetékes helyen az alábbi információt szereztük : Dr. Koriiszky Dezső 48-as képviselőjelölt társaságában és annak támogatására érkezett Szeghalomra Buza Barna, a Károlyi-féle köztársasági kormány volt földmivelésügyi minisztere. A jelölt vasárnap délután 3 órakor akarta programmbeszédét megtartani. A szeghalmi járás csendőrparancsnoka azonban időközben tudomást szerzett arról — jelentése szerint — hogy Buzáék már a gyűlést megelőzőleg izgattak a választók körében. Ezért felszólította őket, hogy haladéktalanul hagyják el a szeghalmi járás területét. Buza Barna kijelentette, hogy nem engedelmeskednek a felszólításnak és követelte, hogy karhatalommal távolítsák el őket. A parancsnokoló csendőrfőhadnagy erre kivezényelt egy csendőrőrjáratot, amely a vasútállomásra kísérte ki a vendégeket s ott őrizte őket, amig Budapest felé elutaztak. A jelöltnek és pártfogójának váratlanul történt elutazása következtében igy a délutáni népgyűlést nem tartották meg. A csendőrök munkájának nem akadt nézőközönsége. Az állomásra igyekvő menetet csak utcagyerekek kisérték. Vasárnap tartotta programmbeszédét Szeghalmon Temesváry Imre, a kerület kormánypárti hivatalos jelöltje, akit a választók nagy tömege részesített őszinte, lelkes ünneplésben. Dr. Kiss László főszolgabíró, akinél telefona útján érdeklődtünk Buza Barnáék eltávolításának körülményei felől, a fentebb vázolt tényekhez még annyit fűzött, hogy ő a gyűlés megtartásához előzőleg megadta az engedélyt és a csendőrök az általuk időközben beszerzett adatok alapján léptek közbe. A választók hangulata különben teljesen békés. Buzáék eltávolítása a legkisebb nyugtalanságot sem idézte elő, igaz ok nélkül a nyakunkba vegyük őket, szép, drága és felesleges hivatalokat tartsunk fenn számukra, hanem még ezenfelül jogot formálnak arra is, hogy bennünket bírálgassanak, vádoljanak és az irredentizmus árulóinak bélyegezzenek bennünket, ha egyszer-egyszer kijőve már a béketűrésből, fel merjük panaszolni azt, hogy élősködnek rajtunk ! Úgy ólálkodnak körülöttünk, mint véresszájú farkasok. Pedig vegyék tudomásul,hogy keresztüllátunk önző, kicsinyes számításukon. Amit adunk nekik, lenézéssel adjuk és minden tolakodásuk, amellyel hovatovább erősebben és erősebben akarják magukat a nyakunkba varrni, jobban érleli irántuk érzett megvetésünket. Vegyék tudomásul, hogy semmi szükségünk sincsen rájuk! Az ő szerepük nem csak felesleges, hanem káros is. A mi hazaszeretetünk az önzetlen munka, a mi irredentizmusunk az önfeláldozó áldozatkészség és soha sem fogunk hazafiságot tanulni azoktól a „hivatásos" irredentistáktól, akik egyesületekben, pártokban, vagy egyéb külsőségekkel szabadalmaztatták irredentizmusukat s abból élnek, hogy szájjal mindenkit túllicitálnak hazafiságban. Bizony jobban tennék ők is, ha belátnák, hogy a munka nélkül eltartottak nagy tömege ragaszt bennünket a földhöz és teszi lehetetlenné talpraállásunkat. Jobban tennék, ha szégyenkezve mondanának le azokról a javakról, amelyeket szemfényvesztő színészkedésükért húznak el az állam kasszájából. Ha a mi irredentizmusunk is csak szélbe kiáltozott frázis volna, mint az övék és nem a lelkünkben izzó parázs, akkor hiába várnák tőlünk szabadulásukat elszakított testvéreink. Nagymagyarországunk feltámadásához a kicsinyes érdekhajhászás, a nagyravágyás, az önzés és a mások kárára való haszonlesés gyökeres kiirtása szükséges. Azok pedig, akiknek eddig nem volt más jogcímük ahoz, hogy csonka, gazdaságilag tönk szélére jutott országunk társadalma által eltarttassák magukat, mint az, hogy „hivatásos" irredentisták jobban tennék, ha önként jelentkeznének napszámosmunkára a Duna-Tisza csatorna építéséhez, hogy ne ingyen pusztítsák az ország drága kenyerét. Ezzel is közelebb juttatnák elhagyott szülőföldjüket a felszabaduláshoz. (m. d.)