Körösvidék, 1926. január-március (7. évfolyam, 1-73. szám)
1926-01-03 / 2. szám
Kérósvidék de a sodrások irányában valósággal uj medret vájt magának a víz és nagy területeken nem csak a vetést, hanem még a földet is elmosta. — Megnyugtató — szólt a kormányzó, — hogy a vetésekben nem lesz olyan nagy a kár, mint amilyenre számítani lehetett. A házak persze sokkal nagyobb pusztulást mutatnak. — Háromszáz lakóház és ezenkívül még mintegy 150 tanya dőlt romba (részben most düledezik) Vésztő község elöntött részein — adta meg a pontos tájékoztatást Kiss László főszolgabíró. „Rettenetes látvány!" A községházáról kijövet megszemlélte a kormányzó egy munkásfelváltás elindulását, amelyet Radics főhadnagy irányított. A szerszámos emberek vezényszóra, katonás lépésekkel vonultak el a kormányzó előtt, aki néhányat megszólított közülök. Megkérdezte, voltak-e katonák és melyik fronton szolgáltak. A református templom tornyába mentek innen a kormányzóék, ahonnan a messzire (szélességben 6 kilométer, hosszúságban mintegy 30 kilométer) elterülő ártengert szemlélték meg. A kormányzó a toronyból leérkezve csak ennyit mondott: — Rettenetes látvány! Dr. Kovacsics Dezső főispán, aki már csaknem betege a túlfeszített, súlyos munkának és kimerültséget visszatükröztető arccal, rekedten, de mindig a legnagyobb szükség helyén osztja most is megfontolt, pótolhatatlanul értékes intézkedéseit szünet nélkül, amíg a kormányzó a toronyban tartózkodott, Horéniusz műszaki tanácsost mutatta be a főméltóságú asszonynak, hangoztatva, hogy Horémusz a Vésztő körül folyó munkálatok lelke és ha Vésztőt sikerül megmenteni, az elsősorban neki köszönhető. Pontonokkal és motorcsomnakkal az elöntött vésztői határban. A templomtól kocsikon mentünk ki a község főutcájának elöntött részéig, a Tóhidhoz, ahonnan a mély ár felett keskeny gerendapallókon lépegettünk ki az előkészített két katonai pontonig. Annak a borzalmas, szinte könnyfacsaró panorámának a leírására, amely innen kezdve tárult elénk, gyenge a toll és nincs elég erős szó. A ponton simán siklik el a pallótól és úgy úszik a MÁV pályaudvarig a főutcán keresztül, mintha csatorna volna alatta, amelynek partjait leroskadt házfedelek jelölik. Egy-egy romból kilátszik az összenyomott, leborult karácsonyfa. A A vízzel egy szintre dűlt padlásokról folyik ki a csöves tengeri, a házikó elmenekült tulajdonosának, aki — (mint ezek a károsultak legnagyobbrészt) — bizonyosan tengerit kapált harmadából, negyedéből, — egész évi fáradságos keresménye. Félrebillent kéményekről tépdesi a szél a gólyafészket s egy-egy elúszni készülő nádfedelen ottrekedt baromfiak kapirgálnak. Az újonnan kiosztott házhelyeken az adósságra épített uj pirostetős házacskák mind lerogytak már s csak cserepüket mentik a katonák. A vasúti töltés túlsó oldalán a kormányzóék motorcsolnakba szálltak át és bejárták az elöntött területet, amely felett imitt amott 4 méteres a víz. Huszonötmillió rögtöni segélykerülővel csolnakázunk vissza egy másik elöntött utcán keresztül a községbe, ahol a kormányzó meglátogatta Komlódi Józsefet, a nemesszivü nagygazdát, aki negyven hajléktalanná vált családot fogadott házába. Petri József gyógyszerész házában, ahol ugyancsak jólelkű, bőkezű támogatóra találtak a menekültek, 25 millió koronát adott át a kormányzó rögtöni segélyezés céljára Tardy Lajos főjegyzőnek. Az ideiglenes kórháznak berendezett iskola megtekintésével fejezte be vésztői látogatását a kormányzó, majd elbúcsúzott a munkálatok vezetőitől. Temesváry Imre képviselőnek ezeket mondta a búcsúzásnál: Földrengés Trieszt és Velence környékén Trieszt, január 2 Pénteken este 7'12-kor az egész városban földrengést éreztek, amely két percig tartott. A lakosság rémülten a szabadba menekült. A színházakból és mulatóhelyekből kirohant a közönség. A velencei és a fiumei tartományok egész területén érezték a földrengést, amelynek fészke minden valószínűség szerint Velence volt, ahol sok ház rombadőlt és a fölrengés 9 percig tartott. Velencében csak órák mulva mert visszatérni a lakosság házaiba. Emberéletben nem eset kár. Mindent el fogunk követni, hogy ennek a színmagyar községnek a népét megsegítsük rettenetes szerencsétlenségében. Látogatás a békéscsabára menekült családok között Békéscsabára megérkezve az Irányi utcai iskolába ment a kormányzó kíséretével együtt, ahol a Szociális Misszió és a Nőegylet gondozásába vett vésztői menekült családokat nézte meg. Itt elismerését fejezte ki dr. Berényi Antalnénak, a Szociális Misszió fáradhatatlan vezetőjének a békéscsabai hölgyek, a Misszió és általában a csabai társadalom nemes emberbaráti munkájáért, amelynek támogatására húsz milió koronát adott Berényinének. Békéscsabáról autón Gyulára folytatta útját a kormányzó, ahol Kovacsics kormánybiztos főispánnak százmillió koronát adott át a rászorulók segélyezésére. Békéscsaba város közönsége lelkes éljenzéssel ünnepelte az ország kormányzóját, akit ide vezérelt aggódó, nemes, magyar szíve, hogy vigasztalást, buzdítást és segítséget hozzon a borzalmas csapástól porig sújtott hit magyarjai számára. Migend Dezső: Egyre fenyegetőbb az árvízvoszeddom Franciaországban és a Majna mentén Pálris, január 2. A franciaországi áradás mind fenyegetőbb jelleget ölt. Az Ardenekben a Marne több helységet elöntött. Számos gyár kénytelen üzemét beszünteni és a munkások ezrei kényszerű munkszünetre vannak kárhoztatva. A Maas is újabb szakaszokat árasztott el. Planfurt, január 2. Wolff. A Majna magas vízállása tegnap és ma tovább emelkedik. Az elöntött utcákon önkéntes csónakosok tartják fenn a forgalmat. Délután 4 órakor távirati közlés szerint megállott az áradás. Apad a viz Gyulavárinál Gyula, jan. 2. Gyulaváriból jelentik, hogy a faluban nincsen semmi baj. A viz apad, a gáton állandóan dolgoznak. Az ármentesitő társulat jelentése szerint két átvágást csinálnak a Fehér Körös és a Fekete Körös közötti árterületek lecsapolására és pedig egyet a Fehér Körös jobb partján a gyulai katonai lövölde mellett, egyet pedig a Fekete Körös balpartján a vasúti híd közelében. A munkálatokat már meg is kezdték december 31-én és azóta éjjel-nappal dolgoznak rajta. A váltságbúza januári ára A pénzügyminiszter a malmok által 1926. január hónapban természetben megkeresett gabonának az általános forgalmi adó alapjául szolgáló átlagos árát métermázsánként a következőkben állapította meg: Rozs (kétszeres) 257,000 korona, árpa 243 ezer, tengeri 188 ezer, zab 255 ezer, köles 220 ezer, tatárka 200 ezer, ocsu (konkoly) 150 ezer koronák. Kiss László szeghalmi főszolgabíró nyilatkozata a vésztői helyzetről Kiss László szeghalmi főszolgabíró az M. T. I.-nak újév napján délután a vésztői helyzetről a következő nyilatkozatot tette: Az állam által kiutalt hajón Horémusz főmérnökkel együtt bejártuk az egész árterületet és megállapítottuk, hogy hol milyen mennyiségű víz van és hogy hol lehetne még a vizet bevezetni a Sebeskörösbe. Ez idő szerint a Sebeskörösbe három átvágáson keresztül teljes erővel folyik vissza a víz, amely naponta egy-egy bevágásnál egymillió köbméter vizet jelent; még két ilyen bevágás van munkába, amelyek ma éjjelre teljesen készen lesznek, úgy hogy a víz a Sebeskörösbe öt bevágáson és egy műszaki zsilipen keresztül állandóan folyik vissza, vagyis naponta 5 millió köbméter vizzel lesz kevesebb az árterület vize. Számításunk szerint az árterületen 125 millió köbméter viz van, ugy hogy 25 napig fog tartani mig a teljes vízmennyiség visszafolyhat. Ha az eddigi 52 cm. vízszint különbség megmarad, akkor hét napon belül olyan apadás lesz Vésztőn, hogy a község minden veszélyen tul lesz. Ma még ennek az apadásnak a hatását nem észlelhetjük, sőt a víz színe egy cm-el emelkedett. A védőgátakat Vésztőn keresztül oly erősen kiépítették, hogy 20 cm es újabb áradást könnyen kibírnak. Szakálnál, ahol a víz eredetileg kitört, az eltömési munkálatok annyira előrehaladtak, hogy a szakadások holnap délig teljesen el lesznek tömve. A végső munkálatok a legnehezebbek, mert a víz teljes erővel nekifekszik a kisebb nyílásnak, ugy hogy az utászok teljes erő megfeszítéssel dolgoznak. Békéscsaba, 1926. január 3. Kormányzó ur Gyulán A Körösvidék kiküldött tudósítójától. Szombat d. u. 3 órára volt tervbe véve a Kormányzó ur Gyula— Fehérkörös-hidi látogatása. Amikor autónk egy óra után végigszáguldott a Csabáról Gyulára vezető országúton, már mindenütt lovas csendőr őrjáratokkal találkoztunk. Gyulán az utcákon díszruhás rendőrök, a Fehérkörös hídjánál katonai őrség , az úton egymásután jönnek kocsin, gyalog az érdeklődők. A hídról már egész irtózatos nagyságában belátni az uj magyar veszedelmet, a trianoni tengert. Néhány tanya teteje, egy-egy kútágas csúcsa, mint lélekbesiró intőjel figyelmeztet: imé ezt tették velünk. Alkalmas hely, hogy a magyar Államfő a két Körös között beláthassa az árvíz veszedelem méreteit. Három óra tiz perckor megérkezik a négy autó, mely a Kormányzót és kíséretét hozza. A hídon dr. Daimel Sándor alispán a vármegye, dr. Csete József polgármester és Tancsik Lajos rendőrfőtanácsos a város, Osváth Béla alezredes a helyőrség, Tabajdy Iván alezredes a vámőrség részéről fogadja az Államfőt. Az árvízről Frankein Gyula főmérnök nyújtott kimerítő tájékoztatást. A Kormányzó Úr megtekintette az az elöntött vidéket s a mentési munkálatokat. fircán, szavaiban az irtózatos nemzeti csapás gondja. Kimerítően érdeklődött a kár nagyságáról, a lakosság lelkiállapotáról s őszinte megelégedését fejezte ki a mentés emberfeletti munkája iránt. A Kormányzó Ur kíséretével 3 óra 35 perckor távozott a katona tisztelgés és a nép lelkes éljenzése közben. A törődött arcokra kiült kétségbeesett lelkek pedig fölemelve érezték, hogy velük van az országnak nemcsak részvétele, de segítő ereje is.