Körösvidék, 1927. január-február (8. évfolyam, 1-47. szám)

1927-01-01 / 1. szám

Békéscsaba, 1927. január 1. Ara 8 fillér Szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba, Szent István­ tér 18. Telefon: 60. Szövetség Hivatalos lap­ja Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelős szerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 6 pengő. Egy hóra 2 pengő. Egyes szám ára 8 fillér. Uj esztendő (vk) Ma minden ember lelkében ugyanaz a gondolat nyugtalankodik. Mindenkinek gondolatában ugyanaz a kérdés csendül fel újra, meg újra : vájjon mit hoz az uj esztendő ? Mi­lyen lesz az az év, amely most kö­szöntött reánk? Ezen töpreng az ember, ha ön­ magának, vagy családjának sorsára gondol. És ez a kérdés kell, hogy foglalkoztassa ma azokat is, akik a köz szolgálatába­ állították életüket. Vajjon mi lesz velünk, a közös­séggel, mi lesz ezzel a szegény ma­gyar nemzettel? Ha a jövendőre akarunk következ­tetni, akkor a múlttal kell számot vetnünk. Úgy, hogy ma csak termé­szetes, hogy a jövőbe kívánkozó, a jövőt látni vágyó lelkünk azt mér­legeli : mit is ígér a múlt ? Sok új esztendő következett most egymás után, amelynek határánál aggódva, szívszorongva állottunk éppen azért, mert ha visszatekintet­tünk, a múltban nem lettünk sem­mi biztatót. De most mintha valahogyan másként volna. Alig merjük leírni, alig merjük kimondani, de úgy érez­zük, hogy a múltban ma több ígéret, több biztatás van, mint a legutóbbi esztendők változásánál. A magyar égen mintha derengene. A sok zűrzavar, nyugtalanság, sok fájdalom után mintha kezdene meg­nyugodni ez a nemzet. Kétségtelen, hogy minden téren konszolidálód­tunk. Még távol vagyunk ugyan a békebeli viszonyoktól, de bizonyos, hogy határozott léptekkel haladunk feléjük. A lelkek is kezdenek meg­nyugodni. Már nincsenek azok az éles ellentétek magyar és magyar között. Sőt a legutóbbi képviselő­választások azt igazolják, hogy po­litikai téren is csaknem az egész nemzet egyformán gondolkodik. Le­tagadhatatlan, hogy erős a magyar egységre való törekvés. Külpolitikai horizontunk is biztató. Ott sincs áttörhetetlennek látszó sötétség. A gyűlölség, mely nemrég még perzselő erővel lobogott, lassan­kint csitul, csillapodik. — Szomszé­dainkra már tudunk gondolni gyötrő ki­, gyűlölet nélkül is. Legalább gaz­dasági téren vannak már közöttünk bizonyos megegyezések. Ha pedig tekintetbe vesszük azt a minden oldalról észlelhető törek­vést, amely velünk, letiprott magya­rokkal szövetséget, barátságot keres, akkor egyenesen reménykeltőnek mondhatjuk a külfölddel való viszo­nyunkat, így állunk most az új év küszö­bén. A múltban, különösen a közel­múltban sok biztató, t^torító, édes reménységet keltő jelenség van. Úgy­hogy ha nem is elbizakodottan, de bizalommal léphetjük át ezt a kü­szöböt. De ne feledjük el, hogy a múlt­ból tanulnunk is kell. Meg kell első­sorban azt tanulnunk, hogy a szét­húzás mindig katasztrófát, az össze­fogás mindig boldogságot jelent Meg kell tehát becsülnünk azt az egy­séget, amely már kezdi összeková­csolni egy táborba a magyart. Min­den ember kell, hogy ennek az egy­másratalálásnak, testvéri összefogás­nak apostola legyen. Ez az első fontos lépés. A második pedig a munka. Az igazi konszolidáció akkor áll majd be, amikor mindenki becsületesen fog dolgozni. A legzüllöttebb, a leg­siralmasabb az a kor, amelynek fiai dőzsölnek, henyélnek; a legboldo­gabb pedig az, amelyben mindenki V jíti a maga hivatását. A n­ő teljes konszolidációnkat is át­­tere­m­ ii meg, ha minden épkéz­láb ember dologhoz lát. Nem fontos, hogy mit dolgozik, csak dolgozzék. Ne legyen ebben az országban egyet­len lélek sem, amely ne találna örömet és igaz gyönyörűséget a munkában — akkor lesz magyar jövendő. Ha ezeket az erényeket hozzuk magunkkal az uj esztendőbe, ha összetartás, egyetértés és munka lesz jelszavunk, életünk, vezéreszménk, akkor egész bizonyos, hogy lesz végre igazán, egészen boldog új esztendőnk! Új lázadás tört ki Görögországban Szaloniki, december 31. A szaloniki­i helyőrség fellázadt és Athén felé való előnyomulásra készül. A lázadók a kormányt meg akarják buktatni és helyébe katonai diktatúrát akarnak léptetni. Elmaradt a pénteki minisztertanács Budapest, december 31. Minthogy a miniszterek legnagyobb része nem tartózkodik a főváros­ban, a ma esti minisztertanács elmarad és a legközelebbi minisztertanácsot a jövő hét péntekjén tartják. Ekkor fognak véglegesen dönteni arról, hogy a kormányzónak kiket terjesszenek elő a felsőházba való kinevezés céljából. VIII. évfolyam 1. szám Magyar agrárpolitika Mayer János földmívelésügyi miniszter nyilatkozata Mayer János földmívelésügyi mi­niszter a magyar kormányzati agrárpolitika legközelebbi feladatai­­ról ezeket mondotta: A vezetésemre bízott tárca kere­tében a legsürgősebb teendőnek tar­tom a mezőgazdasági termelés, va­lamint a földbirtok birtokolása biz­tonságának a helyreállítását. E célból kívánatosnak tartom, hogy a föld­birtokrendezési munkálatok minél előbb befejezést nyerjenek. Nagyfon­tosságú kérdés a földbirtokreform pénzügyi részének a megoldása. Ezen a téren kívánatosnak tartom a föld­birtokreformtörvény 44. §-ának — amely szerint a birtokpolitikai célokra való megváltás teljes kártalanítással történjék — érvényhez jutását. Kí­vánatosnak tartom e célból, hogy a megváltást szenvedők kártalanítására a vagyonváltság földekért befolyó ös­­szegek is igénybe vétessenek. Két új törvényjavaslat Az országgyűlés összeülése alkal­mával egyelőre két fontosabb tör­vényjavaslatot kívánok benyújtani. Az egyik az állategészségügyi törvényjavaslat, amely az e téren régóta rendezésre váró kérdéseket fogja szabályozni. Állategészségügyi viszonyaink ugyanis az 1888. évi VII. törvénycikkel szabályoztatott. Harmincnyolc év eltelte után szük­ségessé vált ennek a fontos kérdés­nek az újabb szabályozása, különös tekintettel az állattenyésztés mező-és nemzetgazdasági fontosságára és a mezőgazdasági termelés jövedel­mezőségének a fejlesztésére. Az állat­egészségügyi egyezményeknek a szom­szédállamokkal való megkötése tár­gyalásánál mutatkoztak azok a ne­hézségek, amelyek az elavult tör­vényes rendelkezésekből folytak és ezért is halaszthatatlan szükség, hogy az állategészségügy a mai kornak megfelelően szabályoztassék. A másik fontos törvényjavaslat az állami vízberuházásokról szól. Az 1908. évi vizi beruházási törvény az állami kezelés alatt álló vizek sza­bályozását határozta el egy húszéves beruházási terv alapján. A közbeeső háború, továbbá a trianoni határ ezt a törvényt, valamint az annak alap­ján készült vízi beruházási terveket halomra döntötte és így ennek pót­lásáról kellett gondoskodnunk az előbb említett törvényjavaslattal, amely a keretébe eső munkálatoknak a végrehajtását 15 évre tervezi. Terményértékesítés — A termény értékesítésének elő­mozdítása céljából megindított ak­ciónk semmi mást nem célzott, mint azt, hogy Megfelelően biztosítsa az értékesítést, különösen azokon a te­rületeken, amelyeket a legális keres­kedelem elhanyagolt, vagy a nem legális kereskedelem kellő verseny hiányában kihasznált és így a ter­ményeket a piaci árnál jóval ala­csonyabb áron vásárolta össze. A békeévekben a célt szolgáló szövet­kezeti gabonaraktári hálózatot is­mét működésbe hozták. Az akció 1926 június hó elején vette kezde­tét és ma ott tartunk, hogy kerek­számban, 50 szervezet kapcsolódott be a gabonaértékesítési akcióba, ame­lyek az idei szezonban 4000 va­gonra menő gabonaforgalmat bo­nyolítottak le és a kereskedelem által elhanyagolt vidékeken az árak egészséges kialakulásában igen jóté­konyan szóltak be.­­ A szabolcsi burgonyaértékesí­tés megszervezésére az adott okot, hogy ott a magántevékenység a múlt években annyira stagnált, hogy a termés értékesítése alig vált lehe­tővé, ami a termelőkre nézve óriási károsodással járt. A szövetkezet ma sikerrel működik és a termelők ér­dekeit jótékonyan szolgálja. Ugyanez az eset áll a makói hagymaértéke­sítés megszervezésénél, ahol szintén a termelők kívánságára, indult meg az akció a privát tevékenység lany­hulása miatt. — A gyümölcs és zöldség érté­kesítése terén Kecskeméten szervez­tük meg az „Alföld" című gyü­mölcs- és zöldségértékesítő szövetke­zetet. Ez a szervünk — sajnos — csak június havában kezdte meg a működését, amelynek következmé­nye az volt, hogy az értékesítés megszervezése és a külföldi piacok megszerzése terén, a szövetkezet, a kezdeményező lépéseket is csak kis töredékben volt képes megtenni és így a hozzáfűzött reményeket teljes mértékben beváltani nem tudta. Az összes forgalma a szövetkezetnek az idei nyári szezonban mindössze 160 vagont tett ki, azonban ez a forgalom is elég volt arra, hogy szembetűnően dokumentálja a kül­földi piacokon azt a tendenciát, ame­lyet Magyarország a jövőben a gyü­mölcs- és zöldségexportja terén kö­vetni fog. A gyümölcs és zöldség­exportnál bevezettük a nemzetközi szokásoknak megfelelő rendszert; modern, szellőző berendezéssel ellá­tott kocsikban szállítunk, amelyek­nek futási időtartamát a legrövidebb időre kívánjuk szabni és így a nem­zetközi forgalomban annyira kívána­tos megbízhatósági követelmények­nek is eleget fogunk tenni.

Next