Körösvidék, 1928. október-december (9. évfolyam, 223-295. szám)

1928-10-02 / 223. szám

Békéscsaba, 1928 október 2 Mire IO fillér Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István­ tér 18. Telefon 80, f­üg­g­etlen k­er­eszt­ény p­olitik­ai napilap A ..Falus Szövetség hivatalos lap­ja 7 Felelős szerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 6 pengő Egy hóra 2 pengő. Egyes szám ára 10 fillér f­im i I mu II iiii ii iwii' imiiiiipw—imm} i minim n n iva—— Oláh módra dolgozik a francia csendőrség is Landau, okt. 1. (Wolff) A napokban két francia csendőr egy Zourner nevű 12 éves tanulót, egy Littich nevű 13 éves tanulót és egy harmadik ed­dig ismeretlen nevű német fiút Landauba szállított, ahol őket fran­cia katonai börtönbe vetették. A német Vöröskereszt lépéseket tett a német­ fiúk kiszabadítására. Tanyai kirendeltségek Többet és jobbat termelni. Ala­posabban kihasználni a termelési lehetőségeket. Modern alapokra he­lyezni a magyar mezőgazdálko­dást! Ez mind jelszó, ez mind kijelölt irány, amit követni életbevágóan fontos, nemcsak a magyar mező­gazdák, hanem az egész gazdasági válsággal küzdő Magyarország szempontjából. Ezeket az iránymutató jelszava­kat hallottuk legutóbb a körünk­ben járt új közgazdasági miniszter szájából is, akinek program vázla­tából különben azt láttuk, hogy az ország gazdasági talpraállításá­­ért megindított munka sarkpontja­ként a magyar mezőgazdaság mo­dernizálását tekinti. Általában azt látjuk, hogy a kormány gazdasági vezető politikusai majdnem min­dent erre az egy kártyára tettek fel. A gazdának sokkal többet kell termelnie, mint amennyit termel, a magyar föld termőerejét száz­százalékig kell kihasználni, meg kell követelni a magyar gazdától, hogy nyugatias színvonalon tartsa és vezesse gazdaságát... és akkor magától oldódik meg Magyaror­szág gazdasági talpraállásának ne­héz problémája, akkor boldogul­ni fog itt ipar, kereskedelem és hivatalnok társadalom egyaránt. Bizony, ami ennek a kérdésnek, a magyar mezőgazdaság moderni­zálásának és modern alapokon va­ló feltámasztásának országos ér­dekű fontosságát illeti, abban mi is egyetértünk a vérmesen re­ménykedő kormányférfiakkal. Mi is valljuk és hisszük, hogy mihelyt többet és jobbat termel a magyar mezőgazda, azonnal döntő értékű új erőforráshoz jut az egész or­szág gazdasági élete, — különösen, ha ezekhez a jobb termelési vi­szonyokhoz jobb értékesítési vi­szonyokat is elképzelünk. Ami mármost ezen túl a szép jelszavak és programpontok meg­valósítása terén történik, abban nem érthetünk egyet száz százalé­kig a kormány tényezőivel. Azután a nagy fontosság után ugyanis, amelyet a közgazdasági, a földmivelésügyi és a pénzügymi­nisztériumban is tulajdonítanak a mezőgazdaság modernizálásának és nagyobb termelőképességének, el­várhatnék, hogy minden mobili­zálható állami pénz a magyar me­zőgazdaság támogatására indul — ha nem is olyan olcsó kölcsönök formájában, mint amilyenekkel ugyanez a kormány éveken ke­resztül a feneketlen zsebű banko­­kráciát támogatta, hanem legalább­is olyan közhasznú beruházások létesítésével, amelyek alkalmasak a magyar mezőgazdaság moderni­zálását gyakorlatilag is előbbre vinni. Azt hittük, hogy most már a ta­nyai közlekedés, a tanyai köves­­utak és tanyai vasútvonalak építé­sének régen kiböjtölt korszaka kö­vetkezik, azt hittük, hogy most­ már az emberies kultúrállapotok­­nak a tanyák és a falvak világára való kiterjesztése következik, azt hittük, hogy nemsokára második lég mindig rettegnek a franciák Németországtól (Wolff) Poincare miniszterelnök vasárnap Chamberyben egy hábo­rús emlékmű leleplezése során be­szédet mondott, amelyben kijelen­tette, hogy Franciaország a leg­utóbbi háború után arra szorít­kozott, hogy azt követelje vissza, amit elvettek tőle. A leszereléssel kapcsolatban úgy nyil­atkozott, hogy Franciaország az első állam, amely a leszerelés terére lépett. A leszerelést azonban Franciaor­szág nem hajthatja teljesen végre, mert Franciaország kénytelen szá­mításba venni szomszédjának nagy népességét és­­ iparának nagy fej­lődését és annak háború esetén hadialakulatokra való azonnali át­szervezésének lehetőségét. Francia­­országot a nemzetközi összhang szelleme vezérli és azt kívánja,­ hogy minden népet oly őszinte és forró békevágy hasson át, mint őt magát. Miller­and szerint a Rajnavidék meg­szállását meg lehet hosszabbítani Páris, okt. 1. (Wolff) Millerand a republikánu­sok föderális kongresszusán el­mondott beszédében kijelentette, hogy a varseillesi szerződés alap­ján a Rajnavidék megszállását 15 éven túl is meghosszabbíthatják, ha a szövetségesek Németország részéről nyújtandó garanciákat nem tartják elégségeseknek. A ki­ürítés kérdése az összes szövetsé­ges államok ügye és kivá­lta, hogy az erre vonatkozó tárgyalásokba az összes érdekelt államokat, de első­sorban Lengyelországot és Cseh­országot vonják bele. Páris, okt. 1. (MTI) Poincare tegnap Chambe­ryben a háborúban elesett 10,000 savoyai katona emlékművének le­leplezése alkalmából határozottan körvonalazta a kormánynak a raj­nai kiürítés kérdésében elfoglalt politikáját. Franciaországnak nem az a hátsó gondolata, hogy a tár­gyalásokat halogassa, h­anem azt óhajtja, hogy­ ezek a tárgyalások minél előbb megkezdődjenek és sikerre is vezessenek. De az okos­ság nem engedi, hogy Franciaor­szág könnyelműen lemondjon biz­tonságának minden zálogáról. A leszerelést illetően Franciaország­nak békés szándéka nyilvánvaló, de tekintetbe kell vennie azt, hogy megtámadhatják, továbbá szem előtt kell tartania szomszédjának katonai kiképző egyesületeit, pol­gári kereteit, nagy népességét, pol­gári iparának hadi­iparrá való gyors átalakításának lehetőségeit. A jobboldali sajtó örömmel fo­gadja a beszédet, rámutatva arra, hogy az orosz-német koalícióval szemben Franciaországnak résen kell lennie. A francia közvéle­mény azt óhajtja, hogy Poincaré majd a tettekben is annyi erélyt ta­núsítson, mint a szavakban. Londonban sürgős a tengeri leszerelés ? (Wolff) Mac­Donald Birming­hamban beszédet mondott, mely­ben követelte a flottaegyezmény közzétételét. A kormányt kénysze­ríteni kell arra, — mondotta — hogy a háború elkerülésére mi­nél előbb hívja össze a tengeri leszerelési konferenciát. IX. évfolyam 223. szám Dánia lesz nálunk is, hogy a nagy­réti törpebirtokos maholnap vil­lannyal köpüli és ládaszámra szál­lítja piacra a vajat... pedig mi tör­tént? A sok, nagy, reményteljes várakozással szemben tények he­lyett csak uj paragrafusok, uj jó­tanácsok és uj tanácsosztó irodák születtek. Uj gazdasági felügyelőségeket és ezek kebeléből tanyai kirendeltsé­geket állít fel a földmivelésügyi kormány. Bármilyen nagy tisztelettel adó­zunk is a gazdasági felügyelőségek munkája és értéke iránt, őszintén ki kell jelentenünk, hogy mi a ma­gyar mezőgazdaság modernizálásá­nak biztosítékát nem a bürokra­tikus intézmények számának gya­rapításában, hanem a mindennapi élethez és kiáltó szükségletek ret­tenetes nagy tömegéhez közelebb álló gyakorlati hatású alkotások­ban látjuk. Kellenek a gazdasági felügyelő­ségek, nagyszerű hivatás vár itt rájuk, de ugyan mit gondol a ma­gas földművelési és közgazdasági kormány, használ-e itt az írott és paragrafusokba cirkalm­azott ma­­laszt, amíg változatlanul feneket­len sárban temetik el a falut, a tanyát és a magyar termelőt? Fo­gékonyabbá teheti-e néhány új ön­feláldozó szorgalmú hatósági kö­zeg a modern gazdálkodás köve­telményei iránt azt a magyar föld­művest, akit továbbra is önerejé­ből el nem hárítható akadályok tengere választ el minden kultú­rától s az élet nyugatias, embe­ries színvonalától! Mi nem bízunk benne és nem bízunk a magyar mezőgazdálkodás modernizálásának sikerében mind­addig, amíg a magyar termelőhe­lyek, a tanyák, a falvak, sőt egyes nagyobb községek is az év legna­gyobb részében el vannak zárva piactól és kultúrától, nem bízunk benne, amíg a magyar tanyák és falvak rettentő téli éjszakájában a világosság egyetlen forrása a tök­­­magolaj. Népművelés, nemes kezdeménye­zés, modernizáló iránymutatás és minden apostolkodás kimerül, ha nem támogatják olyan intézmé­nyek, és beruházások, amelyeknek szilárd alapjain az írott paragra­fus és az eltanult jótanács emberi, véges erővel és akarattal követ­hető! M.

Next