Körösvidék, 1928. október-december (9. évfolyam, 223-295. szám)
1928-10-02 / 223. szám
Békéscsaba, 1928 október 2 Mire IO fillér Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal: Békéscsaba Szent István tér 18. Telefon 80, független keresztény politikai napilap A ..Falus Szövetség hivatalos lapja 7 Felelős szerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 6 pengő Egy hóra 2 pengő. Egyes szám ára 10 fillér fim i I mu II iiii ii iwii' imiiiiipw—imm} i minim n n iva—— Oláh módra dolgozik a francia csendőrség is Landau, okt. 1. (Wolff) A napokban két francia csendőr egy Zourner nevű 12 éves tanulót, egy Littich nevű 13 éves tanulót és egy harmadik eddig ismeretlen nevű német fiút Landauba szállított, ahol őket francia katonai börtönbe vetették. A német Vöröskereszt lépéseket tett a német fiúk kiszabadítására. Tanyai kirendeltségek Többet és jobbat termelni. Alaposabban kihasználni a termelési lehetőségeket. Modern alapokra helyezni a magyar mezőgazdálkodást! Ez mind jelszó, ez mind kijelölt irány, amit követni életbevágóan fontos, nemcsak a magyar mezőgazdák, hanem az egész gazdasági válsággal küzdő Magyarország szempontjából. Ezeket az iránymutató jelszavakat hallottuk legutóbb a körünkben járt új közgazdasági miniszter szájából is, akinek program vázlatából különben azt láttuk, hogy az ország gazdasági talpraállításáért megindított munka sarkpontjaként a magyar mezőgazdaság modernizálását tekinti. Általában azt látjuk, hogy a kormány gazdasági vezető politikusai majdnem mindent erre az egy kártyára tettek fel. A gazdának sokkal többet kell termelnie, mint amennyit termel, a magyar föld termőerejét százszázalékig kell kihasználni, meg kell követelni a magyar gazdától, hogy nyugatias színvonalon tartsa és vezesse gazdaságát... és akkor magától oldódik meg Magyarország gazdasági talpraállásának nehéz problémája, akkor boldogulni fog itt ipar, kereskedelem és hivatalnok társadalom egyaránt. Bizony, ami ennek a kérdésnek, a magyar mezőgazdaság modernizálásának és modern alapokon való feltámasztásának országos érdekű fontosságát illeti, abban mi is egyetértünk a vérmesen reménykedő kormányférfiakkal. Mi is valljuk és hisszük, hogy mihelyt többet és jobbat termel a magyar mezőgazda, azonnal döntő értékű új erőforráshoz jut az egész ország gazdasági élete, — különösen, ha ezekhez a jobb termelési viszonyokhoz jobb értékesítési viszonyokat is elképzelünk. Ami mármost ezen túl a szép jelszavak és programpontok megvalósítása terén történik, abban nem érthetünk egyet száz százalékig a kormány tényezőivel. Azután a nagy fontosság után ugyanis, amelyet a közgazdasági, a földmivelésügyi és a pénzügyminisztériumban is tulajdonítanak a mezőgazdaság modernizálásának és nagyobb termelőképességének, elvárhatnék, hogy minden mobilizálható állami pénz a magyar mezőgazdaság támogatására indul — ha nem is olyan olcsó kölcsönök formájában, mint amilyenekkel ugyanez a kormány éveken keresztül a feneketlen zsebű bankokráciát támogatta, hanem legalábbis olyan közhasznú beruházások létesítésével, amelyek alkalmasak a magyar mezőgazdaság modernizálását gyakorlatilag is előbbre vinni. Azt hittük, hogy most már a tanyai közlekedés, a tanyai kövesutak és tanyai vasútvonalak építésének régen kiböjtölt korszaka következik, azt hittük, hogy most már az emberies kultúrállapotoknak a tanyák és a falvak világára való kiterjesztése következik, azt hittük, hogy nemsokára második lég mindig rettegnek a franciák Németországtól (Wolff) Poincare miniszterelnök vasárnap Chamberyben egy háborús emlékmű leleplezése során beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy Franciaország a legutóbbi háború után arra szorítkozott, hogy azt követelje vissza, amit elvettek tőle. A leszereléssel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy Franciaország az első állam, amely a leszerelés terére lépett. A leszerelést azonban Franciaország nem hajthatja teljesen végre, mert Franciaország kénytelen számításba venni szomszédjának nagy népességét és iparának nagy fejlődését és annak háború esetén hadialakulatokra való azonnali átszervezésének lehetőségét. Franciaországot a nemzetközi összhang szelleme vezérli és azt kívánja, hogy minden népet oly őszinte és forró békevágy hasson át, mint őt magát. Millerand szerint a Rajnavidék megszállását meg lehet hosszabbítani Páris, okt. 1. (Wolff) Millerand a republikánusok föderális kongresszusán elmondott beszédében kijelentette, hogy a varseillesi szerződés alapján a Rajnavidék megszállását 15 éven túl is meghosszabbíthatják, ha a szövetségesek Németország részéről nyújtandó garanciákat nem tartják elégségeseknek. A kiürítés kérdése az összes szövetséges államok ügye és kiválta, hogy az erre vonatkozó tárgyalásokba az összes érdekelt államokat, de elsősorban Lengyelországot és Csehországot vonják bele. Páris, okt. 1. (MTI) Poincare tegnap Chamberyben a háborúban elesett 10,000 savoyai katona emlékművének leleplezése alkalmából határozottan körvonalazta a kormánynak a rajnai kiürítés kérdésében elfoglalt politikáját. Franciaországnak nem az a hátsó gondolata, hogy a tárgyalásokat halogassa, hanem azt óhajtja, hogy ezek a tárgyalások minél előbb megkezdődjenek és sikerre is vezessenek. De az okosság nem engedi, hogy Franciaország könnyelműen lemondjon biztonságának minden zálogáról. A leszerelést illetően Franciaországnak békés szándéka nyilvánvaló, de tekintetbe kell vennie azt, hogy megtámadhatják, továbbá szem előtt kell tartania szomszédjának katonai kiképző egyesületeit, polgári kereteit, nagy népességét, polgári iparának hadiiparrá való gyors átalakításának lehetőségeit. A jobboldali sajtó örömmel fogadja a beszédet, rámutatva arra, hogy az orosz-német koalícióval szemben Franciaországnak résen kell lennie. A francia közvélemény azt óhajtja, hogy Poincaré majd a tettekben is annyi erélyt tanúsítson, mint a szavakban. Londonban sürgős a tengeri leszerelés ? (Wolff) MacDonald Birminghamban beszédet mondott, melyben követelte a flottaegyezmény közzétételét. A kormányt kényszeríteni kell arra, — mondotta — hogy a háború elkerülésére minél előbb hívja össze a tengeri leszerelési konferenciát. IX. évfolyam 223. szám Dánia lesz nálunk is, hogy a nagyréti törpebirtokos maholnap villannyal köpüli és ládaszámra szállítja piacra a vajat... pedig mi történt? A sok, nagy, reményteljes várakozással szemben tények helyett csak uj paragrafusok, uj jótanácsok és uj tanácsosztó irodák születtek. Uj gazdasági felügyelőségeket és ezek kebeléből tanyai kirendeltségeket állít fel a földmivelésügyi kormány. Bármilyen nagy tisztelettel adózunk is a gazdasági felügyelőségek munkája és értéke iránt, őszintén ki kell jelentenünk, hogy mi a magyar mezőgazdaság modernizálásának biztosítékát nem a bürokratikus intézmények számának gyarapításában, hanem a mindennapi élethez és kiáltó szükségletek rettenetes nagy tömegéhez közelebb álló gyakorlati hatású alkotásokban látjuk. Kellenek a gazdasági felügyelőségek, nagyszerű hivatás vár itt rájuk, de ugyan mit gondol a magas földművelési és közgazdasági kormány, használ-e itt az írott és paragrafusokba cirkalmazott malaszt, amíg változatlanul feneketlen sárban temetik el a falut, a tanyát és a magyar termelőt? Fogékonyabbá teheti-e néhány új önfeláldozó szorgalmú hatósági közeg a modern gazdálkodás követelményei iránt azt a magyar földművest, akit továbbra is önerejéből el nem hárítható akadályok tengere választ el minden kultúrától s az élet nyugatias, emberies színvonalától! Mi nem bízunk benne és nem bízunk a magyar mezőgazdálkodás modernizálásának sikerében mindaddig, amíg a magyar termelőhelyek, a tanyák, a falvak, sőt egyes nagyobb községek is az év legnagyobb részében el vannak zárva piactól és kultúrától, nem bízunk benne, amíg a magyar tanyák és falvak rettentő téli éjszakájában a világosság egyetlen forrása a tökmagolaj. Népművelés, nemes kezdeményezés, modernizáló iránymutatás és minden apostolkodás kimerül, ha nem támogatják olyan intézmények, és beruházások, amelyeknek szilárd alapjain az írott paragrafus és az eltanult jótanács emberi, véges erővel és akarattal követhető! M.