Kortárs, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám)

1958 / 1. szám - Mihályfi Ernő: Kodály Zoltán hetvenöt éves

legfőbb célja. A néphez való hűség vezette arra, hogy legnagyobb gondja az legyen, hogyan válhat a zene minél szélesebb tömegek közkincsévé. Felszabadulásunk után találta meg ehhez a munkához a lehetőséget, a segítést és az elismerést, a méltó művészi és tudományos rangot. Kormányunk a „Kiváló művész”-t háromszor tüntette ki Kossuth-díjjal, legutóbb, a díj legmagasabb fokozatával, ebben az esztendőben, 75. születésnapja alkalmából. A nagyszerű alkotóművésznek legfőbb gondja, hogy hallgatóközönséget neveljen a jó zene számára. Szinte példa nélkül áll, hogy egy alkotóművész ilyen szeretettel és figyelemmel forduljon az óvodai és iskolai énekoktatás felé. „Szim­­fónia-szerző kollégáimat — mondotta nemrég — arra figyelmeztetem, nézzenek be néha az óvodába is, ott dől el, lesz-e húsz év múlva, aki műveiket megérti.” Azt vallja, hogy előbb az embereket kell kiművelni, előbb a füleket kell kinyitni, hogy legyen, akinek érdemes komponálni. Azt is ő mondta, hogy az itthoni művészi megértés érdekli, nem exportra dolgozik, hanem belső fogyasztásra, de előbb a fogyasztókat kell nevelni. És ezt a nevelőmunkát mindig lelkes örömmel vállalja. És így jutott el, saját népén át ahhoz, hogy a világ minden táján a legelső zeneszerzők között tisztelik nevét. Kodály Zoltán Bartók Béláról mondotta: „Valahányszor előadják egy művét, egy percre Magyarországra is gondolnak, ha nem többet, annyit. Mégsem lehet utolsó ország, ahol ilyesmi megterem.” Ez teljes mértékben érvényes Kodály Zoltánra is és érvényes különösen most, 75. születésnapjának ünnepén. A most tiszteletére itthon rendezett hangversenyek közvetítésére az egész világ 22 rádió­állomása jelentkezett. Moszkva és Peking, Prága, Berlin, Bukarest, Bratislava, Varsó, Szófia, Zágráb és Ljubljana mellett Párizs és London, Ceylon és Tokió, Dakar és Tanger, Jamaica és Rhodesia-Nyassza. Martinov szovjet zeneesztéta ezt írja róla: „Megértjük és magunkhoz közel­állónak tartjuk azt a lángoló szeretetet, amellyel Kodály népének dalai felé fordul.” Kodály Zoltán zenéje azért érthető a világ bármely táján élő ember számára, mert elsősorban rólunk és nekünk szól, mert a magyar nép hangja szólal meg benne. Kodály Zoltán talán legelsősorban a magyar gyermekekhez akar szólni: „Galántai népiskola! mezítlábas pajtásaim! — írta egyik műve elé — reálok gondolva írtam ezeket. A ti hangotok cseng felém ötven év ködén át.” Ennek a szeretetnek a visszhangja most a szerte az országban megcsendülő sok-sokezer gyermekhang, énekkaraink és zenekaraink ünnepi koncertjei. A művészt és tudóst köszöntjük itt. Akinek alkotó munkája a népért való művészetet jelenti, akinek élete csak a néphez való hűségnek lehet példája. Ezt tagadná meg az, ezzel kerül szembe mindenki, aki Kodály Zoltán nevét népellenes törekvések hamis lobogójára akarta, vagy akarná írni. Az egész világon ünnepük Kodály Zoltán 75. születésnapját. Mi nagyon örülünk, hogy Kodály Zoltánt, alkotó erejének teljében, körünkben üdvözöl­hetjük. Kérjük, hogy további nagy alkotásokkal ajándékozzon meg bennünket, kívánjuk, hogy beteljesedjék az, amit néhány nappal ezelőtt mondott, amikor az Országos Béketanács tagjai köszöntötték — mert ő a békéért folyó küzdelemből is kiveszi részét — „Sok még a tennivaló, ezért akarok sokáig élni.” Sokáig éljen Kodály Zoltán, friss alkotó erőben, boldogan! 60

Next