Kortárs, 1958. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)

1958 / 10. szám - Jung, Szun: Petőfi Kínában

Páj Man nyolc Petőfi-fordítása (Fekete kenyér és más versek címmel) együtt, látott napvilágot az Áradat lapjain. Lu Hszün Utószót fűzött a fordításokhoz, amelyben ezt írja: Amikor megkaptam a Petőfi-életrajzot, erős ifjúkori reminiszcenciák ébredtek bennem, mert ő volt az a költő, akiért akkor rajongtam, akit tiszteltem. Nekem, aki a mandzsu uralom alatt éltem, természetes volt együttérzésem az ellenállás hősével.” Az a Petőfi-vers azonban, amelyet Paj Man fordításában a kínai ifjúság tömegei szívükbe zártak és betéve tudtak, nem volt a nyolc versfordítás között. Ezt a kis verset, amelynek fordítását Páj Man saját német nyelvű Petőfi-kiadásába jegyzett be, Lu Hszün ,.Az elfeledettek emlékére” c. írásában idézte. 1933. február 7—8-án Lu Hszün ezzel az írásával emlékezett meg a Kuomintang-reakció által kivégzett öt fiatal író, Páj Man és négy társa halálának 2. évfordulójáról. Ezt a verset — Petőfi Szabadság, szerelem c. híres versét — Páj Man nem szó szerint, nem sorról sorra, hanem antik kínai versformában, a klasszikus prozódia szabályai szerint ültette át kínaira: a régi kínai költők által különösen kedvelt, négysoros, soronként 5 írásjelt tartalmazó formában. A vers fordítása — fonetikus átírásban — a következőképpen hangzik: Seng ming csh­eng pao kuéj, Áj tyhing tyiá keng kao, Zsó véj ch jó ku, Or cse tyie khö pao! Ez a vers tüstént forradalmi indulójává vált az akkori és a későbbi kínai fiatalok tömegeinek. A Petőfi-ismertetések ilyen ,,hagyományainak” hatása alatt szerettem meg jómagam is a költőt. Az „Apám mestersége és az enyém” c. versével egyetértettem, a „Szabadság, szerelem” — megindított. Nyelvi és technikai nehézségek miatt csak eszperantó nyelvű fordításban olvashattam verseit. 1929 szeptemberében készítettem el a János Vitéz fordítását, ez Lu Hszün segítségével 1931-ben külön kötetben is megjelent. Lu Hszün a kiadás utószavában így ír: „Kezdettől fogva nagyon szeretem Petőfi Sándort, az embert és verseit.” Ugyanitt „költőnek és hősnek” nevezi őt. A János Vitéz kiadásával egy időben a költő hét versét is lefordítottam egy Magyarországon megjelent irodalmi folyóirat, az eszperantó nyelvű Irodalmi Világ lapjairól, és közreadtam a Tisziaosuo jüepao (Regényújság) lapjain. Köztük A kutyák dala és A farkasok dala egymás mellett nyomtatva jelent meg. Az olvasók is, én is különösen megszerettük A farkasok dalá­nak utolsó szakaszát: Fázunk és éhezünk S átlőve oldalunk, Részünk minden nyomor... De szabadok vagyunk­. 1933-tól kezdve folyamatosan fordítottam Petőfi verseit. Dr. Kalocsay magyar eszperantistának az eszperantó nyelvű ,,Magyar Antológia”-ban és az „Örök virágok”-ban megjelent fordításaiból. 1936-ban az íven (Fordításirodalom) c. folyóiratban 3 versfordításomat publikáltam ,,Dalaim és más versek” címmel. Köztük „A XIX. század költői” c. vers különösen nagy érdeklődést keltett. Van-e, akit nem ragadnak magukkal az alábbi sorok:

Next