Kortárs, 1960. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
1960 / 1. szám - SZEMLE - Boka László: Az Értelmező Szótárról
tétele szerint — a szocializmus fogalom- és szókincse. Ennek tudatosítása, dokumentálása felbecsülhetetlen érdeme a szótárnak. A tudatosítás az Értelmező Szótár központi feladata. „A szótár legfőbb célja, hogy anyagának sokrétűségével tudatosítsa szókincsünk árnyalatosságát, anyanyelvünk hajlékonyságát, kifejező erejét” — olvassuk az előszóban. Ennek a célnak van egy általános és egy sajátos jelentősége. Az anyanyelv tudatos ismerete éppen úgy hozzátartozik a magasrendű hazaszeretethez, mint a hazai föld, a hazai történelem, a hazai társadalom ismerete. Nemcsak azért tartozik hozzá, mert igazán csak azt szerethetjük, vak illúziók nélkül, amit ismerünk, nemcsak azért, mert gazdagságunk tudata jogos büszkeséggel tölt el. A hazai föld ismerete például egyik feltétele annak, hogy öntudatosan álljunk a gazdasági tervezés szolgálatába, csak aki tudja, hogy a Vértesben, a Bakonyban, a Harsány-hegyen milyen bauxit-telepeink vannak, az érti meg, miért kell, miért érdemes a bauxit-kőzet feltárására és feldolgozására komoly beruházásokat eszközölnünk. Az anyanyelv tudatos ismerete egyik feltétele a magasabbrendű általános műveltség elsajátításának, de feltétele a szocialista társadalomhoz méltó kulturált érintkezésnek, az eredményes vitának, a mélyreható, teljes értékű meggyőzésnek, annak, hogy némán engedelmeskedő szolganépből népünk tanácskozó, s a maga számára helyes törvényeket hozó néppé magasodjék. A paraszti nyomorúságot József Attila így jellemezte: „Csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek”. A boldog jövendőt József Attila így képzelte: S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk . . . Ezért volt számára fontos a „szép szó”, a „kecsesen okos csevegés”. A magas szintű, kulturált emberi érintkezésnek alapja az anyanyelv tudatos ismerete, az irodalmi nyelven pallérozott köznyelv. Az Értelmező Szótár ezt az általános célt szolgálva, egyben az irodalomismeret sajátos célját is munkálja. A szavak jelentésének, jelentés-árnyalatainak ismertetésére és értelmezésére hatalmas példaanyagot használ fel, főként a nép alkotó nyelvhasználatának jellegzetes költőiségű termékeiből a szóláshasonlatok, szólások és közmondások köréből és az irodalomból. Aki ezt a szótárt rendszeresen használja, az nemcsak azzal büszkélkedhet, hogy anyanyelvének tudatos ismerete terén olyan mesterei vannak, mint Kossuth Lajos, Péterfy Jenő, Katona József, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, József Attila, Móricz Zsigmond — hogy csak a leggyakrabban idézettekből adjak ízelítőt — de élményévé válik, hogy köznyelvünk hogy át van szőve az irodalmi nyelv fordulataival, milyen eltéphetetlen kölcsönhatásban munkál az irodalom nyelvén a köznyelv s a köznyelven az irodalmi nyelv. Aki a magyar köznyelv kincseit behatóan ismeri, az a költői nyelvben is otthon érzi magát, aki a szépirodalom szenvedélyes olvasója, az rádöbben, hogy a köznapok harcaiban ezüstvértben, gyémánt-élű fegyverrel győz. Igényesebb olvasókat nevel az Értelmező Szótár s azt hiszem, hogy az anyanyelvünket ösztönös biztonsággal ismerő írókat is rádöbbenti feledett kincsekre, elhanyagolt lehetőségekre s nem utolsósorban felelősségükre, mert láthatják, hogy egy-egy jelentős író nyelvhasználata milyen mélyen ágyazódik be köznapi beszédünkbe is. Ennyiből is nyilvánvaló lehet, hogy egy ilyen jellegű szótár megalkotását — amint az előszó vallja — „csak szocialista társadalmi rendünk valósíthatta meg, amely áldozatkészségével is bebizonyította, hogy a tudomány pártolását, az anyanyelvi műveltség fejlesztését, a dolgozó tömegek szellemi kiművelését valóban fontos feladatának tekinti”. Ez nem holmi frázis. Az Értelmező Szótár létrejöttének biztosítéka az volt, hogy megújhodott Akadémiánk megalkotta a magyar nyelvtudományi kutatás központi intézetét, a Nyelvtudományi Intézetet, mely tekintélyes számú, függetlenített kutatógárdával rendelkezik, s tervszerű munkáját egy — legjobb nyelvtudósainkból álló — tudományos tanács segíti, a szótár mögött tehát egy nagy tekintélyű tudományos kutatóintézet munkásságának egésze áll, így vált lehetségessé, hogy Bárczi Géza és Országh László vezetésével egy tíztagú szerkesztő bizottság, harmincöt főből álló belső munkatársi gárda, hét technikai munkatárs és tizennyolc vezető lektor munkálkodott a szótáron. De persze több volt a munkatársak és lektorok száma ennyinél, hiszen a szótár alkalmi külső munkatársakkal is dolgozott.