Kortárs, 1967. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)
1967 / 7. szám - SZEMLE - Bónis Ferenc: Zenei figyelő
Arad.— ér zékletes, hű képét adják a nagyvárosi középosztályok s a vidéki dzsentri-rétegek elzüllésének. Éleshangú leleplezője a közéleti korrupciónak, amelynek rendszerint a proletár- és paraszttömegek esnek áldozatul. Ifjabb éveiben — mint említettük már — A Commune harca címen regényt írt a Párizsi Kommün napjairól. Őnála lényegesen nagyobb, bár eltorzuló, formáját megtalálni nem tudó tehetség a költőként már megismert Tolnai Lajos (1837—1902). Legnagyobb regényei a 80-as évekből valók, 1882-ből kettő is: A báróné ténsasszony és a Nemes vér. Bennük az arisztokrácia, a földbirtokosság hanyatlását ábrázolja, erős indulattal. Egy-egy művében a falu osztálytagozódását és főleg erkölcsi síkon megnyilvánuló osztályharcát (A falu urai) és a demokratikus eszmékért küzdő megyei hivatalnoknak (A polgármester) reménytelen sorsát beszéli el. Legszélesebb társadalmi képet adó regénye Az új főispán, egy parasztfiúból lett megyei főtisztviselő küzdelme eszméiért, a törvények következetes végrehajtásáért, miközben sorra lelepleződnek a megyei visszaélések. — Tolnai éles kritikát mond a kiegyezés utáni magyar társadalomról, de indulata, morális elfogultsága megzavarja a társadalmi tipikusság határozott megteremtésében; típusaiban sokszor a morális szempontokat dóm »*«***«« !3&g vktWtt * VAS ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA . *. i-aed«'*»«.#. .dl n»@irtkflso* «rrfek X‘ *m «W it V \ • A 99 **■ m 0 1 IS ** ^***rr£** .*#>.«« *«>- « **. ,*«x ÄM7?) *«1» ***** ** * ** *********' ** (ArsAil*j«H " **' ’*** “ '"*** * A ..MéRyérartfájíi (truigm net hí«»«*) Kftitény BÁNYAMUNKÁS a magyarországi bányamunkások Érdekeit képviselő lap XU-futr* MAS»«. «.«** 1 • ■X 14. itta 1010 uUj«* I, A 1 "LA mm Ifi 1. »» 20..» SMS vlig" SZOCIALISTA ÖRÖKSÉGÜNK 19. borítja ki, saját belső természetének megfelelően. írói bátorságáért, szókimondásáért, a költői igazságszolgáltatás eddigi irodalomeszmény kívánta elvének megdöntéséért szerezték meg az utódok, különösen Móricz Zsigmond. Itt kell megemlékeznünk Reviczky Gyula két remekművű elbeszéléséről, Az apai örökségről (1884) és A selyembogárról (1887) is; az orosz kritikai realizmuson iskolázott, a valóság lényegét, jellemző vonásait minden hatásvadászatot mellőző szemléletmódjuk révén fontos állomásai a szociális érzékenységű realista magyar prózának. Szakszervezeti lapok a 19. század végéről INDEX: 25."