Kortárs, 1967. július-december (11. évfolyam, 7-12. szám)

1967 / 7. szám - SZEMLE - Bónis Ferenc: Zenei figyelő

Ara­d.— ér­ zékletes, hű képét adják a nagyvárosi középosztályok s a vidéki dzsentri-rétegek elzüllé­­sének. Éleshangú leleplezője a közéleti korrupciónak, amely­nek rendszerint a proletár- és paraszttömegek esnek áldoza­tul. Ifjabb éveiben — mint említettük már — A Commune harca címen regényt írt a Pá­rizsi Kommün napjairól. Őnála lényegesen nagyobb, bár eltorzuló, formáját meg­találni nem tudó tehetség a költőként már megismert Tol­nai Lajos (1837—1902). Legna­gyobb regényei a 80-as évek­ből valók, 1882-ből kettő is: A báróné ténsasszony és a Nemes vér. Bennük az arisz­tokrácia, a földbirtokosság hanyatlását ábrázolja, erős in­dulattal. Egy-egy művében a falu osztálytagozódását és fő­leg erkölcsi síkon megnyilvá­nuló osztályharcát (A falu urai) és a demokratikus esz­mékért küzdő megyei hivatal­noknak (A polgármester) re­ménytelen sorsát beszéli el. Legszélesebb társadalmi ké­pet adó regénye Az új főispán, egy parasztfiúból lett megyei főtisztviselő küzdelme esz­méiért, a törvények követke­zetes végrehajtásáért, miköz­ben sorra lelepleződnek a me­gyei visszaélések. — Tolnai éles kritikát mond a kiegyezés utáni magyar társadalomról, de indulata, morális elfogult­sága megzavarja a társadalmi tipikusság határozott megte­remtésében; típusaiban sokszor a morális szempontokat dóm­ »*«*­**«« !3&g vktWtt * VAS ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA . *. i-ae­d«'*»«.#. .dl n»@irtkflso* «rrfek X‘ *m «W it V \ • A 99 **■ m 0 1 IS ** ^***rr£** .*#>.«« *«>- « **. ,*«x ÄM7?) *«1» ***** ** * ** *********' ** (ArsAil*j«H " **' ’*** “ '"*** * A ..MéRyérartfájíi (truigm net hí«»«*­) Kftitény BÁNYAMUNKÁS a magyarországi bányamunkások Érdekeit képviselő lap XU-futr* MAS»«. «.«** 1 • ■X 14. itta 1010 uUj«* I, A 1 "LA mm Ifi 1. »» 20..» SMS v­lig" SZOCIALISTA ÖRÖKSÉGÜNK 19. borítja ki, saját belső termé­szetének megfelelően. írói bá­torságáért, szókimondásáért, a költői igazságszolgáltatás ed­digi irodalomeszmény kívánta elvének megdöntéséért szerez­ték meg az utódok, különösen Móricz Zsigmond. Itt kell megemlékeznünk Reviczky Gyula két remek­művű elbeszéléséről, Az apai örökségről (1884) és A selyem­bogárról (1887) is; az orosz kritikai realizmuson iskolázott, a valóság lényegét, jellemző vonásait minden hatásvadásza­tot mellőző szemléletmódjuk révén fontos állomásai a szo­ciális érzékenységű realista magyar prózának. Szakszervezeti lapok a 19. század végéről INDEX: 25."

Next