Kortárs, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 6. szám - JEGYZET - Tertinszky Edit: Buday György és a szegedi rádióadó

ványa, mellyel képes lenne visszakanyarítani a termelőfolyamatba azokat az értékeket, melyeket ténylegesen, végérvényesen meg kellett semmisíteni a műalkotás létrehozásával. Abból, hogy a műalkotásnak gazdasági értéke nincsen, az következik, hogy a cse­rében nem egyenérték szerint, nem az értéktörvény alapján vesz részt. Az árucsere folya­mata ugyan mindent elkövet, hogy a gazdasági értékekkel közös nevezőre hozza a mű­alkotás-árát, hogy minimumra csökkentse benne a valódi műalkotó tevékenységet és mennél nagyobb részre növelje benne a munkát. Teljes sikerrel azonban ez a törekvés so­hasem járhat. Nincs valódi közös nevező köztük, mert a műalkotás sajátos értéke semmi körülmények közt sem pusztán a ráfordított tevékenység mennyiségétől függ. Ha nem, ha nem az értéktörvény, akkor mi szabja meg a műalkotások árát ? Megállapítottuk, hogy a műalkotás elsősorban létrehozásának anyagi feltételeire cserélődik ki. Ezek az anyagi feltételek gazdasági értékkel bírtak, míg át nem alakultak műalkotássá. De a műalkotásban megtestesültek, abban benne foglaltatnak, csak immár nem gazdasági, hanem esztétikai értékként. A kettő minőségileg különbözik egymástól. Mégis a műalkotás árának meghatározásában összekapcsolódnak. A felemésztett gazdasági érték a műalkotás árminimuma. Ennyit feltétlenül meg kell adni érte a cserében, hogy egyáltalán létrehozható legyen. A legsilányabb — vagy annak vélt — műalkotásért is, hogy az alkotó tevékenység tovább foly­tatódhassék, hogy érdemes legyen ilyet egyáltalán csinálni. Továbbá minden alkotás, mely az iménti minimálisnál szebb, jobb — vagy ilyennek ítéltetik — nyilván értékesebb az előzőnél. Gazdasági feltételei nem nagyobbak az elő­zőnél (legyenek pont ugyanakkorák), de mivel esztétikailag értékesebb, ára magasabb kell legyen. Ez az esztétikainak nevezett érték persze teljesen szubjektív. A képvásárlók nyilván nem hatósági esztétikai bizonyítvány, hanem a saját gusztusuk alapján vásárolnak képe­ket. Ez a társadalmi esztétikai vélemény a forgalomban mint kereslet működik. Ez a kereslet azonban különös. Míg a gazdasági áruk árát a kereslet és kínálat ide-oda hajtja ugyan, de mindig értékük körül, a műalkotás árát a kereslet egymaga minden kötöttség nélkül hajthatja bármeddig, felfelé, amíg van jövedelem, amely megfizesse, mivel a kí­nálat merev, mivel a műalkotás megismételhetetlen, egyszeri. Mindez a profitszerzésnek különleges lehetőségeket teremt. Ez idézi elő a műkeres­kedelem sajátos kalandor vállalkozásait. Pillanatra se felejtsük azonban, hogy az egész folyamat minden ízében szükségszerű! Alapja az, hogy az árucsere kivédhetetlenül el­­özönlötte a társadalmi élet minden területét. CSANÁDY ANDRÁS Buday György és a szegedi rádióadó Buday György 1939-ben Angliába szakadt hazánkfia, a világhírű illusztrátor és fa­metsző 1928-ban Szegeden a Bethlen Gábor ifjúsági kör elnöke. Mint kitűnő szervezőnek az egyetemi karokról sikerül összetoboroznia a fiatalság színe-javát. Esténként nagy kö­zönség előtt vitaelőadásokat tartanak aktuális művészeti, politikai és agrárkérdésekről. Mindannyiukat felháborítja a szegedi tanyavilág kétségbeejtő nyomora, elesettsége. Külö­nösen Gesztely Nagy László, a kecskeméti mezőgazdasági kamara elnöke ,,A jövendő magyar intelligencia és a tanya­kérdés” c. előadásában statisztikai adatokkal, megrázó esetek sorozatával bizonyítja az úttalanság, közegészségügy, kulturális elmaradottság káros következményeit. Előadása 1928. március 20-án hangzik el, ezt követi a Szegedi Szemle 1928. május 4. számában Buday György felhívása a magyar ifjúsághoz. Angol mintára, de helyi viszonyokra alkalmazva megalapítja a settlement mozgalmat. Amíg az angliai városok sűrűn lakott nyomornegyedeiben letelepedett egyetemisták felállítják néphivatalaikat, hogy a panaszos munkások baját orvosolják, addig nálunk a tanyákon ún. központokat létesítenek, ahol a parasztok összejönnek és elmondják kéréseiket, sérel­meiket. Ezenkívül egyéni kiszállásokkal is igyekeznek segíteni ügyes-bajos dolgaikban. 979

Next