Kortárs, 1971. július-december (15. évfolyam, 7-12. szám)
1971 / 9. szám - SZEMLE-ÍRÓK, KÖNYVEK - Bata Imre: Jókai Anna: A labda
Jókai Anna: A labda Mimién elbeszélő anyaggal dolgozik, de nem mindegyiket lehet épp anyagával kitüntetően jellemezni. Olyiknak a világképe, másiknak a formaérzéke válik ki. Jókai Annát azonban anyaga jellemzi. De ezen anyag nem az írásé, mert az a nyelv volna. A Jókai Annáé, s eddig nem is tud igazán nyelvi minőségként megállani. Nem túlburjánzó és nem áradó. A nyelvet nem mozgatja meg. Inkább visszafogja, visszaszorítja. Szürkíti! Jókai Anna szinte szenvedélyesen tapad meg az empíriában. Hősi elszántsággal vállalja a háziasszony, a családjáért áldozó anya, a férje mellett helytálló feleség távlatát, de nem azért, mintha összetévesztené az íróságot az elősorolt szerepekkel, hanem mert éppen ezt a perspektívát tartja a maga számára gyümölcsözőnek. Mások csak szárnyaljanak, csak ragaszkodjanak illúzióikhoz, valakinek alacsonyan kell szállani, olykor ennek is lehet értelme, hozadéka. Társadalmunk szociális forradalom, megannyi változás következménye, eredménye. Annyira szociálisan hangolt, hogy maga a szociális fogalma meglehetősen verbalizálódott. Mit lehet még mondani ? Ez a modern magyar próza kimondatlan problémája. Ideje már valami ténylegeset mondani! Ez viszont Jókai Anna figyelemre méltó elszántsága. Mert a társadalom statikus alakjában teljesen eltűnt, mobilizált változataiban egzisztál, de a szocietásról való tudatunk rengeteg illúziót, vágyképet hord. Jókai Anna társadalmi élménye a mobilitás, s a kollektív tudatról pedig azt tartja igen praktikusan, hogy meglehetősen híjával vagyunk. Rengeteg szó elfolyik itt a Dunán és a Tiszán a társadalommal kapcsolatos magasztos eszmékről, de tudunk-e élni? Ezt Jókai Anna kérdi, mikor a szociálist az antiszociálisban pillantja meg. A labda című elbeszélésgyűjteménye ezt éppúgy igazolja, mint eddig való megjelent írásai is. Ha valaki ragaszkodik a valósághoz, ú'igy teszen, mint szerzőnk. Ott keresi a közösséget, ahol a leginkább evidens volna a tudta, a molekuláris egységekben. De az egzisztenciális kérdéseivel megbirkózott szocietás, átalakítván gazdasági rendjét, sok tekintetben alatta marad lehetőségeinek, és éppen tudati szinten nem tud magával mit kezdeni. Gazdasági struktúrája szerint merőben új, pszichológiájában jórészt neurotikus, tudatossága híján jelentékeny mértékben antiszociális. Más írónak is van erről képzete, fogalma. De senki sem vállalja ezt az állapotot a maga anyagiságában, kevesen szemlélik ennyire illúziótlanul, mégis higgadtan, mert praktikus-empirikus közegében. — Nézzétek, most még ilyenek vagytok. Nem tudtok viselkedni, nincs ízlésetek, nem tudtok élni. Gyűlölködtök, mert tehetetlenek vagytok. Tehetetlenek, mert képtelenek fölfogni, amiben magatok találjátok. Ezért vonzódik Jókai Anna oly igen a családtalanságban fölnőtt gyerekekhez, az elvált asszonyhoz vagy a vegyészet homo novus kutatónőjéhez. Lehet viszolyogni Jókai Anna tömény anyagától. Hiszen oly finnyásak vagyunk elviselni az illúziótlanságot éppen, mint a dohszagot. Praktikus kis ügyek, gondokbajok közepette maradva is kinyílik az elbeszélések világa. Anélkül tágulnak levegősre, hogy áttételességet ambicionálnának. Itt minden az, ami. Mert mit közöl a Piramis például ? Nehogy a cím szimbólumsugalmának nyomába eredjünk! Elég, amit az anyagi közegben érzékelhetünk, amit ezen anyagból kihallunk. Még a szükséges munkamegosztással sem tudunk mit kezdeni. A tudományos pályán sikeres asszony nem igen a családszervezéssel, és teljes mértékben kiszolgáltatottja deklasszálódott bejárónőjének. Ahelyt, hogy helyére rakná a maga intim körén a világot, inkább teljesen ráhagyatkozik. Minthogy Jókai Anna praktikusan, empirikusan anyaglátó, természetesen időz a család körén. Kísérleteit az elemi szociális egységre tekintve végzi (Családi kör). De a legkitűnőbb elbeszélése a Téli esték. Még a cím is! Akár Faludi Téli éjtszakáira, akár a klasszikus elbeszélés keretességére gondolunk, mindenképp epikus telitalálat. Kiváló ösztönnel kereszteli el hőseit is olykor-olykor. A labda hősnője Melinda, a Téli estéké Leila. Nevükben hordják sorsukat, sorsuk, mint nevük. Az anyag és a praktikus-empirikus családhorizont néha kifejezetten lélektaninak játssza át Jókai Anna epikai szemléje- 1502