Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - SLOBODA SViTA - SVOBODA SVETA - Pražák, Richard: Visszatérni Petőfihez (Fordította: Szalatnai Rezső)

RICHARD PRAHÁK Visszatérni Petőfihez Petőfi Sándor költői életműve kezdettől fogva izgatott, vagyis attól fogva, hogy beirat­koztam Prágában a Károly Egyetem bölcsészeti karára. Ugyanis már akkor kialakult érdeklődésem a magyar klasszikusok korszaka, a XIX. század első fele iránt. Eötvös 1848 előtti regényírói munkásságáról készítettem diplomamunkámat, s erősen vonzott a három nagy magyar költő, Vörösmarty, Petőfi és Arany. Vörösmartyról írtam első irodalmi cikkemet, mely Vörösmarty Mihály, a magyar forradalom előfutára címmel jelent meg 1950-ben. Aranyról bevezető tanulmányt írtam az 1957-ben megjelent cseh Arany­fordítások gyűjteményéhez, mely a Zvon v pusté (A puszta harangja) címet kapta. Leg­­tartósabban azonban Petőfi vonzott, Jan Neruda híres költői definíciója szerint „ama gyémántcsat, amely a magyar irodalmat egybekapcsolta a világirodalommal”. Neruda és Petőfi kapcsolatáról írtam első tudományos jellegű tanulmányomat, mely 1958-ban jelent meg. Ismeretes, hogy Petőfi életművének a cseh kultúrában megvan a maga tartós és szilárd helye, jelentős és hosszú hagyománya­­ már 1847-től kezdve. Az irodalomtörténeti tények azonban önmagukban nem képesek érzékeltetni a cseh társadalom érdeklődését Petőfi életműve iránt. Behatolt ez a líra társadalmunk érzelmi világába, a tudatos és öntudatlan életérzésbe, zengett forradalmi pátoszban, megindult­­ságban, költői szózenében. Jómagam soha nem tudom feledni azt az irodalmi estét, melyet Prágában rendezett az ottani Magyar Kultúra, valamikor az ötvenes évek végén, s amely a cseh-magyar múltbeli kapcsolatokra kívánt rávilágítani. Az est műsorába fel­vettük Neruda egyik Petőfi-fordítását is. A százéves fordítás nekünk, az est szervezői­nek, tulajdonképpen elavultnak tűnt. Kétség fogott el, mikor mégis műsorra tűztük. Amikor azonban fölzengett ez a Neruda-fordítás, s észrevettük hogyan csendesült el hir­telen a hallgatóság, hogyan fogadta magába megrendülve Petőfi zseniális vers-vallomás

Next