Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - WOLNOŠC DLA SWIATA - Nawrocki, Aleksander: Petőfi Sándor ( Fordította: Kovács István)

...Tanúja és résztvevője voltam annak a nagyszabású antifasiszta tüntetésnek, ame­lyet, azon az emlékezetes március 16-én, a magyarok nemzeti ünnepén a budapesti Petőfi­­szobornál rendeztek az illegalitásban működő magyar demokratikus pártok, igazi diadala volt ez a költő eszméinek, amelyekből Magyarország reményt és bátorságot merített azokban a nehéz napokban. Az a Magyarország, mely akkor kezdett feléledni. Amikor hazámba a felszabadulás után visszatértem, a költő romantikus műveinek, főként szerelmi lírájának ízeit kóstolgattam. Megpróbáltam lefordítani a Szeptember végént, melyen már több lengyel műfordító törte a fejét, de mindaddig sikertelenül. Fordításom azonban engem magamat sem elégített ki, lemondtam hát róla. Viszont igazi gyönyörűséget szerzett a Beszél a fákkal a bús őszi szél kezdetű vers lefordításának munkája, őszinte megindultsággal dolgoztam rajta, majd több ízben átdolgoztam, hogy végül is az eredetihez legközelebb álló lengyel formába öntsem. Azt hiszem, ez a fordí­tásom sikerült, már amennyire versfordítás egyáltalán adekvát mása lehet az eredetinek. Számomra, aki a szatirikus műfajban szoktam verselni, sajátosan érdekesek Pető­finek azok a szatirikus költeményei, melyekre a magyaroknak 1848-1849-ben oly nagy szükségük volt. Hol a külföldi és az otthoni nagyurakat ostorozzák könyörtelenül, hol a magyar nemesek és polgárok hibáit pellengérezik ki, hol meg a szerető irónia mosolyával szólnak a népélet egynémely jelenségéről. Alku, Megy a juhász szamáron, A kutyák dala, A farkasok dala - ezeket publikáltam lengyelül. Bámulom bennük a gúny és a tréfa széles skáláját. Milyen sokféle élességgel csattan e gúny ostora, és mindig pontosan ott, ahol kell. Csak aki olyan maradéktalanul szereti hazáját, mint Petőfi, csak az tudja ilyen kíméletlen, sokszor keserű szavakkal kimondani az igazságot­­ a haza javára. Szeretem Petőfi költészetét, szerzői estjeimen szavalni szoktam műveinek fordítását és külön elégtételemre szolgál, ha látom, milyen érzéseket keltenek hallgatóimban, meny­nyire még közelebb hozzák a testvéri Magyarországot. Mert Petőfi: Magyarország - és Magyarország. Petőfi. Varsó, 1972. augusztus. Fordította HADÓ GYÖRGY ALEKSANDER NAWROCKI Petőfi Sándor Vannak nemzetek, amelyek történelmét költők is alakítják. A magyarokat bizonyára e népek közé lehet számítani. A magyar költők nemegyszer voltak politikusok és kato­nák is, katonák, akik a harcmezőn estek el. Magyarországon az irodalom nemcsak eszté­tikai funkciót töltött be, védelmezte a nyelvet és a nemzeti kultúrát a bekebelező, előre­törő szomszédos kultúrákkal szemben. A költők pedig, amikor a haza veszélybe került, fegyvert ragadtak. Petőfi Sándor is, aki nemcsak költői, hanem katonai és politikusi hírnevet is szerzett magának... Azon költők közé tartozott, akik elméleti tételeiket kö­vetkezetesen tettekkel támasztották alá, ezért, amikor az idő követelte, a tollat karddal cserélték föl. Petőfi mint költő, a népdal légkörében fogant és formálódott. Ezért is kö­vetelte a későbbiek folyamán, hogy a nép diadalmaskodjék a költészetben, mert akkor - meggyőződése szerint - a politikában is képes diadalmaskodni. A hazai népdalt az euró­pai költészet szintjére emelte... Alkotó tevékenysége a romantika késői korszakára esett, 119

Next