Kortárs, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - VSEMIRNA SVOBODA - Illés Lajos: Petőfi bolgár fordítói

ILLÉS LAJOS Petőfi bolgár fordítói Petőfi viszonylag későn szólalt meg a bolgár irodalomban. Éppen száz esztendeje bukkant fel első verse — a Fer­tő­-ciklus egy 6 soros darabja, a Szállnak reményink c. — a cseh Macha költeményével együtt a Csitaliste-ben, a korabeli konstantinápolyi folyóiratban. Atanász Trifonov Hiev, egy fiatal bolgár diák fordította le, aki az idő tájt szláv filológiát tanult Prágában s Jan Neruda és nemzedéke Petőfi iránti érdeklődésének és szeretetének vonzáskörébe került (Illés Lajos: Petőfi első verse bolgár nyelven. Tiszatáj, 1965. 12. sz.). E fordítás egyszeri, epizodikus jellegű maradt, nem követték újabbak. Ezért a jelenlegi kutatások eredményei alapján úgy tekinthetjük, mint Petőfi első és egyetlen megjelenését a kor irodalmában a török elnyomás alól való felszabadulás (1878) előtt. Pedig Petőfi fordításának és recepciójának számos feltétele létrejött már az ötvenes években. Az 1849-es tragikus bukás után több ezer magyar emigráns - élükön Kossuth­tal és Bemmel — a török birodalomba menekült, s bolgár földön talált menedéket (Vidin, Sumen városában stb.). Az irodalomtörténeti kutatás megállapította, hogy Petőfi világ­hírének kibontakoztatásában az emigránsok mint közvetítők, fordítók, propagátorok fontos szerepet játszottak a különböző irodalmakban. Itt találjuk az emigránsok között Petőfi barátját is, a magyar színművészet nagy alakját: Egressy Gábort. A korabeli bolgár irodalom és kultúra számos ismert, vagy később ismertté váló egyénisége megfor­dult a magyar emigránsok, sőt vezetőik környezetében (Kosztyu Pisurka, Szava Dob­­ropolszki, Petko Racsev Szlavejkov, Dobri Vojnikov). D. Marinov, Pisurka életrajzírója 1899-ben megjelent cikkében többek közt elmondja, hogy Pisurka maga is mesélte: Kossuth Lajossal való találkozásai és beszélgetései tanították a haza igazi szere­tetére. Fordítói munka azonban mégsem indult meg ezeknek az ösztönzéseknek hatására. Csak egyetlen olyan nyomot találtunk, mely Petőfi népszerűsítésére utal. Egressy Gábor Vidinben műsoros estet rendezett a szegényebb menekültek javára. Itt hangzott el Vörösmarty Mihály A hontalan és Petőfi Sándor Az őrült című verse. E két mű felbukkan később a bolgár irodalomban. 1872-ben Két költő összehasonlítása című pánszláv szellemű tanulmányban az ismeretlen szerző Vörösmarty A hontalan című versét ismerteti. Az őrült pedig az első nagyhatású Petőfi-vers lesz a bolgár irodalomban, mely lefordítása után megalapozza a költő hírnevét. E tény elgondolkoztató ugyan, de a jelenlegi kutatások alapján közvetlen kapcsolatot nem lehet kimutatni a műsoros est és az első fordítások között. A bolgárok érdeklődése ezekben az évtizedekben - a nemzeti felújulás, a bolgár „reneszánsz” idején - inkább a magyarországi tudományos irodalomra irányul, elsősor­ban olyan művekre, amelyek velük foglalkoznak (Kánitz Félix és Vámbéry Ármin művei). Az érdeklődés hiánya annál is szembetűnőbb, mert azokban a külföldi irodal­makban, amelyekhez a fiatal bolgár nemzeti irodalom szorosabban kapcsolódik (orosz, szerb, cseh, német) rendszeresen fordítják Petőfit. Feltehetően belső okok (az irodalmi és nyomdai viszonyok fejletlensége, ideológiai igények, szemléleti különbségek stb.) idézték elő ennek a helyzetnek a kialakulását. Fejezetek egy nagyobb tanulmányból

Next