Kortárs, 1973. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
1973 / 7. szám - Csorba Győző: Madár villámlik; Szüleimnél; Egy ifjú öngyilkosra (versek)
CSORBA GYŐZŐ Madár villámlik Megrebben a fény a falon: madár villámlik az ablak előtt megrebben a fény rándul szilajon megdöbben a fény: mi kerülgeti őt ! Madár-suhanás tört pillanata de elég s ami tárgyaimat s engem biztatni tudott maga most ő is rémülve-riadó árny a gyorsan ölő méreg mely a parttalan derűbe ha dől rögtön vele nő lesz csöppje határtalan S a tetőkön az ágakon a legyötört földön forgó ragyogás gyásztakarót rettegve ölt volt-nincs elmúlt a varázs. Szüleimnél Akármiképp van, jó dolog hogy egy gödörben csontotok s elidegenedő korunkban külön porotok egyberokkan A test nem él: nyilvánvaló s a lélek ? ez nem tudható s hogy bármiféle kötelék köztetek most is van-e még Mégis szép álom-ihletőnek mégis bizsergető előleg hogy szétválaszthatatlanok mik most éppen-csak úgy-ahogy: egyszer - már lábatlan-kezetlen - lehetünk majd mi is mi ketten. 1035