Kortárs, 1973. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)

1973 / 9. szám - Pándi Pál: "A tihanyi ekhóhoz" - Jegyzetek Csokonai Vitéz Mihály költeményéről (verselemzés)

netének tisztázásában. Másodszor azt, hogy egy költemény esztétikai minőségét nem lehet visszafelé haladva megváltoztatni. Ha tehát kiderül, hogy A tihanyi ekhóhoz című versében Csokonai először Rózsit vallotta élete remény-csúcsának s ezt utóbb változtatta Lillára, ez nem jelenti okvetlenül a vers esztétikai értékcsökkenését­­ vagy növekedését. Csak jelentheti, ha az átdolgozás kiteljesíti vagy megzavarja a vers esztétikumát.* Ez a kis bevezető tulajdonképpen beletorkollik az elemzésre kiválasztott költemény fő áramába. Mielőtt azonban a szorosabb vizsgálathoz kezdenénk, egy megjegyzést kell tennünk a műelemzést, közelebbről a verselemzést érintő nézeteinkről. Eszményi esetben a műelemzés az alkotás valamennyi külső és belső meghatározójának figye­lembevételével halad előre, akkor is, ha a viszonylagos teljesség a célja, s akkor is, ha valamilyen részleges elemzési feladat vár megoldásra. Praktikus kérdés, hogy milyen célt szolgál a konkrét mű — jelen esetben vers­­­elemzése. Beilleszkedhet a verselemzés a költő életművének monografikus feldolgozásába. Foglalkozhat az elemző a verssel mint egy költői irányzat reprezentáns darabjával vagy mint egy nép, egy nemzet sorsdöntő élményének, gondjának-örömének művészi kiemelésével. Sor kerülhet az elemzésre valamilyen részelem vizsgálataként, s olyan elemzés is született már, amely­nek célja magának az elemzés módszerének a bemutatása. De bármilyen munkafeladat határozza meg a verselemzést, az nem nélkülözheti az intenzív teljességet, a műalko­tás valóságba, életműbe, műfajba illeszkedésének szemléleti (értelmezési, értékelési, metodikai) konzekvenciáit, absztrakcióját. A kívánt teljesség — amely elsősorban tehát az elemző szemlélet igénye s nem követeli meg az elemzési gyakorlat extenzív totalitását - minőségi kategória olyan értelemben is, hogy nem pusztán az alkotás mennyiségileg-tartalmilag regisztrálható elemeire épül. Illetve­ a mennyiségileg mér­hető elemeket is mint a műalkotás egynemű közegében esztétikummá lényegült ténye­zők egységét elemzi. Magának az esztétikummá lényegülésnek a folyamatát vizsgálja, amely megragadhatatlan a mű és a valóság személyiségben fogant kapcsolatrendsze­rének, a forma és tartalom történetiséget megőrző dialektikus összefüggésének szám­bavétele nélkül. Mindez nem azt jelenti, hogy az alkotóelemeknek nincs viszonylagos önállóságuk, s hogy regisztrálásuk közvetítő feladatként is hiábavaló. Csupán arra szeretnénk itt ráirányítani a figyelmet, hogy a műelemzéssel kapcsolatban gyakran hangoztatott egzaktság igénye a műalkotás lényegétől, az értelmezés és az értékelés legsajátosabb szférájától, az esztétikumtól választ el, ha az egzaktság kritériumának csakis a mennyiségileg mérhető elemeket, a közvetlenül érvényesülő jelentéseket fogadom el. (Akarva-akaratlan a szubjektivizmus gyanújába keverve az olyan elem­zést, amely az alkotást művészileg realizált valóságmeghatározóinak, történetiségé­nek, dialektikus konstrukciójának természete szerint vizsgálja.) Az az egzaktság­igény, amely a műelemzések mezőnyében a neopozitivizmus valamelyik változatához kapcsolódik, alkalmatlan arra, hogy akár az impresszionisztikus műértelmezéssel, akár vulger-szociológiai szubjektivizmussal érvényes műelemző elvet és metódust állítson szembe.* Az elemzésre vonatkozó elvi igények pedzésével megnehezítve dolgunkat, térjünk vissza Csokonai költeményéhez. Miután az előző sorokban a mű és a valóság összefüg­gésének az alkotásban betöltött központi szerepét hangsúlyoztuk, olvasónkban fel­vetődhet a kérdés: vajon nem cáfolja-e ezt az elméleti tételt az a megjegyzés, amely arra utalt, hogy a Rózsa-Lilla névcserének nem tulajdonítunk különösebb, versérté­­ket módosító jelentőséget. Vagy: az a tény, hogy a névcsere lényegileg nem módosítja a költemény esztétikumát, nem cáfolja-e az alkotás és a valóság művészileg aktív összefüggését. Mindenekelőtt arra kell utalnunk, hogy a műalkotás valóságtükröző természete nem azt jelenti, hogy egy konkrét valóságmozzanat egy adott alkotótehet­ség világában egyetlen konkrét, esztétikus megoldást határozhat csak meg. Illetve: csak a schulmeisterek pozitivizmusa állítja azt, hogy az igazi művészet mozzanatai

Next