Kortárs, 1974. január-június (18. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - KÖZÖS DOLGAINK - Pándi Pál: Petőfi és a nemzetiségek
nak és aspirációknak a bírálatába. Megtették ezt már előttünk mások, s örömmel konstatálhatjuk, hogy a kritikai visszautasításban mind gyakrabban találkoznak - egymást erősítve - magyar és szlovák marxista tudósok nézetei. És találkoznak vagy közelednek egymáshoz a népeket képviselő írók eszméi is. A nagy szlovák költő Ladislav Novomesky, aki kemény szavakkal ítélte el 1949-ben a magyar nacionalizmust, amiért Petőfit „az egész történelmi Magyarországra kiterjedő korlátlan magyar uralom” megszemélyesítőjeként propagálta, nem kevésbé határozott önkritikai nyomatékkal jelentette ki: „A mi tudatunkban Petőfi renegátként élt, s ez a megbélyegzés okozta, hogy nem láthattuk tisztán sokrétű költői művét, sem pedig... rendkívül jelentős politikai ténykedését...” Illyés Gyula pedig a legutóbbi évfordulón elhangzott beszédében - keserűséget és bizakodást párosítva mondataiban - a népek közti megértés halhatatlan hirdetőjeként állította a népek elé Petőfit: „...Századunk fő átka, a nemzeti türelmetlenség egyre súlyosabb. A különböző nyelvi közösségek ahelyett, hogy szóértést keresnének egymással, egymásba akarják fojtani a hangot is. Ebben a világraszóló torzsalkodásban hatalmas békítő szerepük van a népek nagy alkotóinak. Ezek ugyanis átszólnak a határokon. Ebbe a népeket békítő szóértésbe mi - ahogy láttuk - régóta Petőfit delegáltuk, ő változatlanul a mi legilletékesebb tolmácsunk. Nemcsak a magyarság jövőjében hitt ugyanis, hanem éppoly lángolóan, vére hullásáig hitt minden nép ügyében is... A nemzetek és nemzetiségek közti béke - fájdalmasan - időszerű ma is, akár akkor, amidőn ő ebbe vetette legfőbb reményét. Legyen bátorságunk változatlanul ebben hinnünk, ezért küzdenünk... ” A valóság tárgyilagos feltárása és a jelenségek egységes nézőpontról történő minősítése az az út, amelyen haladva megoldhatunk megoldatlan kérdéseket, korlátozva ekképpen az előítéletek, a rossz hagyományok démonainak hatóerejét. Témánkról szólva annál inkább hangsúlyoznunk kell a tudományos tisztázás szükségességét, mivel a hazai nacionalizmus és a nemzetiségi kérdés történetének kutatásában még vannak fehér foltok, s 1848-49 radikális baloldali táborának e kérdésekben elfoglalt álláspontja, illetve álláspontjai sem tisztázódhatnak a teljes anyagfeltárás elvégzéséig. Az utóbbi egy, másfél évtizedben azonban már mutatkoznak a feladatvállalás és teljesítés meggyőző jelei. Arató Endre monográfiájának (A nemzetiségi kérdés története Magyarországon 1840-1848 - 1960) második kötete a forradalom küszöbéig előrehaladva vizsgálja a kérdés történetét. Spira György tanulmánya (A pesti forradalom baloldalának nemzetiségi politikája 1848 márciusában - 1970) egy készülő nagyobb munka részeként jelent meg. S ezzel korántsem végeztük el a gazdagodó hazai és külföldi szakirodalom számbavételét. A probléma teljes históriai-politikai és eszmetörténeti kimunkálása azonban még nem történt meg, ezért Petőfi megnyilatkozásainak vizsgálatát is csak úgy foghatjuk fel, mint a problémakör előzetes, irodalmi oldalról való megközelítését egy - elsősorban a történészek által elvégzendő - komplex feldolgozás reményében. A líra tényei Lássuk először is a lírai tényeket. Petőfi költeményeinek kronológiai rendjét követve megállapíthatjuk, hogy a hazai nemzetiségeket, a nem-magyar anyanyelvű népeket és a szomszédnépeket nacionalista fölénnyel kirekesztő, megnevező, degradáló indulattal támadó költeményt 1848 júniusa előtt nem írt Petőfi. Először az 1848 júniusában írt A magyar nép strófáiban jelentkezik olyan nacionalista fűtöttségű hang, amely a középnemesség magyar szupremácia-ideológiáját idézi emlékezetünkbe, s az indulat hegye itt közvetlenül a „német” és „tót” ellen irányul. A vershez még visszatérünk; előbb azonban két megjegyzést kíván ez a tényismertető összefoglalás. Az egyik megjegyzés arra vonatkozik, hogy már jóval június előtt, sőt 1848 előtt is írt verset Petőfi a németek ellen, ami a korabeli jelentés szerint osztrákellenességet fejezett ki. (Pl. Legszebb versem, Okatoptáia, 1847. Bánk bán, Mit nem beszél az a német... 1848. május; Ausztria - 1848. június stb.). Tekintettel arra, hogy ez a németellenesség a több száz éves Habsburg-uralom reakciójaként kialakult hagyó-