Kortárs, 1974. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)
1974 / 11. szám - Bor Ambrus: Statiszták (elbeszélés)
egy bronzkapu, afölött Balkon. A Balkon előtt, alatt óriási tér, a tér odalent megtelik, megtöltik. -Készen vagyunk! - kiált föl még egyszer a díszletfal magasa felé Albert Speer. - Jöjjenek le! A díszletfalat támasztó csőszerkezeten még két szerelő van odafönn. A falmezők most már hajszálpontosan illeszkednek egymáshoz, a kontralemez- és a márványozott vászonsíkok mögött minden csavar és bilincs feszes, a szerelők lejöhetnek. Freigang lakatos van még odafönt, meg a segítője, Sierich. A hangszigetelő lemez és vászon mögött csak a második kiáltást hallják meg. Freigang leereszti az ülepét egy vízszintes csőről, kúszni kezd lefelé. Sierich hátára tolja a vállszíjon lógó szerszámos ládát, nyeregülésből könnyedén fészekbe ejti magát - tornász-lendület, Turnverein, sok ruganyosan és csoportban végrehajtott gyakorlat, Kraft durch Freude -, aztán szintén lépegetni kezd lefelé. - Jó stabil ez. Freigang esze másutt jár. Leereszkedőben is azt folytatja, amit odafönt elkezdett, amikor egy ideje már csak ültek a csöveken, várva, hogy nem kell-e még meghúzni egy-két csőbilincset. - Nem hogy velem, de az öregemmel se volt semmi hézag. Leérnek, megkerülik a díszletfalat. Speer ott áll a fal előtt, kicsit arrébb. Freigang kerek bőrsapkája ellenzőjéhez emelteti a kezét, majdnem katonás, majdnem jelent Speernek. - Minden rendben. - Azért egyelőre maradjanak a közelben. - Jawohl. A háromszögletű nézőtérszelet egyik széksorának a szélére telepszenek le. - Ide is jönnek majd - mondja Sierich. Adja a jólértesültet, vagy tényleg az. (Mozgékony, kiváncsi fiatalember.) - A hármas műteremben nagy udvari bált forgatnak, onnan fogják áthozni a statisztákat. Az Anny Ondra filmjét forgatják a hármasban: az bitang jó nő, az a csókjelenetekben nem mellécsókol, hanem telibe. A szája is szétnyílik. Megfigyeltem. Freigangot ez nem érdekli. Ül, jó nagy, kerek feje van. A vonásai még nem igazán határozottak, mert ő sincs több huszonötnél. Tíz év múlva kemények vagy durvák lennének a vonásai. Semmilyenek se lesznek. A teljes veszteség a háború utáni becslések szerint hatmillió-ötszázezer halott és eltűnt lesz. Csak becslések lesznek végül, lajstromok, névsorok (vezetéknév, keresztnév, születési évszám, anyja neve) nem. Freigang annál marad, amit mesélni kezdett. Ha már elkezdte. Mondom, semmi hézag. Hogy a berlini tűzvész után, másnap mondott volna valamit az öreg, az is csak kitaláció volt, utólag. Február huszonhetedikén volt a tűz, reggel hallottuk a rádióban, hogy a Reichstag az éjjel így meg úgy. Az igaz, hogy az öreg erre elment, megérdeklődni, mi a helyzet, mert a rádióhír vészesen hangzott. De csak ment volna, csak szerette volna megkérdezni a szakikat, tudniillik már nem kérdezhette: már az utca végéről látta, hogy szórják kifelé az utcára a fickók a párthelyiséget, a bútort, mindent. Erre visszafordult. Nem tett az semmiféle kijelentést, se az akcióra, se a fickókra, abban én biztos vagyok. Sőt, amikor egy hét múlva kihirdették, hogy a vörösök faluhelyen mérgezik a kutakat meg a forrásokat, dögmérget meg permetezőszert öntenek beléjük éjszaka, és menjenek fiatal férfiak a városokból is falura, éjjeli kút- és forrásőrségbe, pontosan az öregem biztatott, hogy menjek csak, vagy legalább jelentkezzek, mert most ez van. Sierich elvigyorodik: